létezik!
Úgy kb. 15 éve, amikor elkezdtem bontogatni befőzős szárnyaimat, főztem egy adag málnalekvárt, csak úgy hagyományosan, ahogy anyám szakácskönyvében olvastam. Az eredményt dicsérték ugyan, de apukám és (az akkoriban még csak szakácstanonc) kisöcsém azzal ált elő, hogy jó-jó ez a lekvár, de minek bele ennyi mag. Jópofik gondoltam, de mégis elkezdtem törni a fejem, hogy hogyan tudnám legegyszerűbben elválasztani a málnát a magjától.
Mert ugye reklamálni egy dolog, de a kézi paradicsom passzírozóval hadonászni, az más lapra tartozik. Ekkoriban volt nekünk egy „mindent tudó”, eredeti CCCP gyártmányú konyhai robotgépünk, melyhez gyümölcscentrifuga is tartozott. Ezt nem nagyon használtuk, mert 1-2 pohár léért senkinek sem volt kedve megküzdeni az elmosogatásával, de az jutott eszembe, hogy mégiscsak gyorsabb lenne ezzel átpasszírozni a málnákat. A gondolatot tett követte, és a próba sikerrel járt!!! Igaz ugyan, hogy kétszer kell átküldeni a málnát a gépen, hogy minden csepp lét kinyerjünk, de az eredmény egy magmentes lé!!!
Azóta szegény gépezet már jobblétre szenderült, és egy modernebb masinát használok, de az elv nem változott. Tehát a málnát gondos válogatás után kétszer átküldöm a gyümölcscentrifugán, és a kapott lét lemérem. Én híve vagyok a zselésítőknek (mindkét márkát használom, mikor mit lehet kapni), mert nem kell órákig kavargatni, és az eredmény megőrzi üde színét (ellentétben a hagyományos agyonfőzött lekvárokkal). A zacskón található útmutató alapján szoktam eljárni, bár cukrot kevesebbet teszek bele, kóstolással ellenőrzöm, hogy a kívánt édességet elérje. Az az igazság, hogy ez az új és modern készülék annyira jól működik, hogy 1-2 evőkanál magot vissza szoktam keverni az anyagba, nehogy valaki azt mondja, hogy nem is málnából van!
A kedvesem szerint a magokat értékesítenem kellene egy porból műfagylaltot készítő kisiparosnak :o)!!!
