Látom már, hogy ezt az újabb játékot sem úszhatom meg :o) Több felhívás is érkezett, úgyhogy nekilátok!
Első sikerélményeim azt hiszem Monspart Éva Főzni jó című gyerekeknek készült szakácskönyvéhez köthető. Ebben találtam meg például az akkoriban még korántsem kitűnő minőségű bolti tészták kifőzésének titkát. (miszerint is a főzővízbe egy-két kanál étolajat kell tenni, hogy a tészta ne ragadjon :o). Ezt a anyu nem tudta, és bizony apu nem is volt hajlandó megenni a bolti tésztát (mondjuk a kocka meg metélt tésztákat én sem nagyon eszem meg még most sem), de hát ugye spagettit meg makarónit viszonylag körülményes lenne otthon előállítani.
Szintén ebből a könyvből tanultam meg a kefires citromfagyi receptjét.
11 éves koromban készült életem első igazi sütije. Anyut akartam meglepni, és mindent úgy is csináltam mint ő. Vagyis az „alantasabb” munkákra befogtam az öcsémet aki akkor 9 volt. Szóval ez igazából csak fél siker lett, mert ő kente ki a tepsit, amiből nem jött ki a fele süti. Viszont rá bíztam a csokimáz gőz fölötti kevergetését is, aminek épp a felét kanalazta ki menet közben, úgyhogy a megmaradt szósz pont elég volt a megmenthető tésztakockákra (kókuszos sütit sütöttünk). Csodálkoztam is, hogy mi történhetett, és csak akkor bukott le a kis torkos, amikor bánatosan közölte, hogy neki fáj a hasa!
13 évesen sütöttem életem első igazi tortáját. Némi nézeteltérés következtében nevelési célzattal anyám rám akart ijeszteni, hogy nem kapok szülinapi tortát. Azóta tudja, hogy engem nem lehet ilyesmivel fenyegetni! :o)
Ettől kezdve cukrászati tudományom gyors ütemben fejlődött, csak a kelt tésztát találtam valahogy túl bonyolultnak. Figyeltem én anyut, de őszintén szólva nem volt az erőssége a dolog. Idővel aztán beleástam magam a szakirodalomba (mint ismeretes a szakácskönyv gyűjtési mánia kissé elhatalmasodott felettem) és megfejtettem mit csinál anyu rosszul. Most már kenyérért sem szaladok a boltba ha épp van időm sütni. Azóta kicsiszoltam anyu technikáját is, az idei beiglije pl. olyan fantasztikusan fini volt, hogy pótkarácsonyt kéne tartani!
A főzés nálam a sütés után jött. Először az akkoriban újdonságnak számító zacskós (ez már tényleg nagyon-nagyon-nagyon régen volt) bolognai mártással próbálkoztam, ami ízlett is a családnak. Azonban eljött a nap, amikor ez már nem volt elég, újabb kihívást keresve, megpróbáltam igazi mártást főzni. Nos azóta zacskós mártás nem tette be a lábát a konyhámba!!! Valamint az én lasagném szintén felülmúlhatatlan!!!
Most látom csak megvan az 5! Éljen! Van még valaki aki nem vett részt a játékban? Önként jelentkezőket várok! :o)
