Nem tehetek róla, de engem sokkal jobban vonzanak a hegyek, mint a tengerpartok. Egy nyáron is havas hegycsúcs hamarabb hoz lázba (nem akarom én megmászni, elég nekem lentről csodálni, persze ha van felvonó, egye fene megnézem a kilátást is :), mint egy zsúfolt homokos tengerpart meg forróság. Épp ezért imádom Svájcot.
Svájc kicsi de nagyon szép ország, és gasztronómiai szempontból is érdekes. Legtöbben csak a svájci csokit ismerik, meg legfeljebb hallottak róla, hogy létezik egy fondü nevű valami. Nos ha a francia konyhához hasonló híres specialitásokkal nem is dicsekedhetnek, mégis találhatunk finom és ízletes ételeket, hiszen a dús legelőkön nevelkedett állatok sok-sok csemegével kecsegtetnek.
Ilyen étel a Zürichi apróhús is, amely hagyományosan borjúhúsból készül. (na most azért azt meg kell jegyezzem, hogy én próbáltam rebegtetni a szempilláimat és legszebb őzike tekintetemmel adtam elő a problémámat a hentesnek, de sajna itten borjú nem terem :(.
Ennek az ételnek elengedhetetlen körete az egész Svájcban népszerű rösti. Ez egy nagyon könnyen elkészíthető burgonya étel, ami nem csak köretként fogyasztható, de pl. vasárnap reggelire is kitűnő. Lehet variálni, fel lehet dobni egy kis szalonnával, hagymával vagy reszelt sajttal, szóval elég sokoldalú étel, csak egy kicsit előre kell gondolkodni, és akkor pillanatok alatt elkészül.
Tehát a röstihez fejenként 2-4 szem burgonyát héjában megfőzök, meghámozom és hűlni hagyom. (Ezért mondtam, hogy kicsit előre kell gondolkodni, mert ha előző nap megfőzzük, akkor ezzel sok időt takaríthatunk meg. Én szombat este szoktam odadobni, aztán vasárnap reggel csak előkapom és mire megfő a tea, kávé és megterítek kész is a villásreggeli.)
A kihűlt krumplikat nagy lukú reszelőn lereszelem, enyhén megsózom. Egy tapadásmentes bevonattal ellátott serpenyőben vajat olvasztok és egy adag krumplit dobok bele. Lapos fakanállal szépen elterítem, elegyengetem a krumplit, hogy szép kerek lepényt kapjak. A sütési idő függ a serpenyőnk méretétől és vastagságától is, kb. 5-10 perc kell egy oldalnak. Azután jön némi akrobatika. Egy nagy tányért helyezek a serpenyőre és edényfogó kesztyűvel gyors mozdulattal átfordítom, hogy a lepény a tányéron landoljon. Még egy kis vajat teszek a serpenyőbe, és óvatosan visszacsúsztatom a lepényt. (Ha önálló fogásként tálaljuk, akkor most tegyünk a serpenyőbe néhány szelet bacont, és arra csúsztassuk a krumplit. Tálaláskor tányérra borítjuk, a ropogós szalonnák felülre kerülnek, megszórjuk egy kis ementálival és hammmm) Ha elkészült tányérra borítom, és tálalásig igyekszem melegen tartani. (ha van rá mód, két serpenyővel is dolgozhatunk, így még gyorsabban elkészülünk, mosogatni meg alig kell, csak épp kitörölni a serplit)
Én most sajna a fent vázolt okok miatt a Zürichi apróhús elkészítésénél pulykahús használatára kényszerültem de így sem volt panasz.
2 főre 35 dkg csíkokra vágott pulykamellet lisztben megforgattam. Kb. 5 dkg vajat olvasztottam egy másik (harmadik) serpenyőben, ezen kicsit megpirítottam a húst. Mivel a liszt bevonatot képez a húson, így nem szárad ki, finom szaftos marad. A megpirult husikat kiszedtem a serpliből, és a helyére egy kis fej apróra vágott hagyma került, pár perc múlva pedig 25 dkg felszeletelt gomba. Amikor a gomba szépen megdinsztelődött (tehát elpárolgott a lé java) akkor egy pohár száraz fehér bort és egy pohár tejszínt öntöttem hozzá, sóztam, borsoztam és visszatettem a husikat. Elvileg a húson lévő liszt besűríti a mártást, ha még sem, akkor még egy kis kanál liszttel segíthetünk rajta. Apróra vágott petrezselyem zöld kerül még bele.
A tányéron pihenő röstink tetejére kanalazzuk a kész művet és már ehetünk is. (nekem épp csak egy kattintásnyi időm maradt)
Recept: a legújabb gyönyörűségemből származik: KULINÁRIA, Európai konyhaművészet.
