Én sajnos technikai okok miatt lemaradtam a nagy közös áprilisi reggeliről, de a rendezvényről készült összefoglaló láttán meg kell állapítanom, hogy tőlem szorgalmassabb blogerinák és lelkes blogerek bizony szoktak reggelizni (velem ellentétben).
Mentségemre szolgáljon, hogy én igen ritkán készítek reggelit. Nálunk a vasárnapi reggeli általában az apukám által készített spéci bundáskenyér volt. Gyakran segédkeztem neki, álmos szemekkel, csak úgy pizsomában szeleteltem a sajtot, karikáztam a kolbászt, mert az apu féle bundáskenyerek tetején két kolbász karika között ott lapult a sajt szelet. Imádtam, és néha erős nosztalgikus felindulásból ma is sütök ilyen bundást, de már nincs minden héten. :(
