Nos minden nagyon szep, minden nagyon jo, mindennel meg vagyok elegedve! Mind a kávé, mind pedig a bonbonkóstoló nagyon finom volt, jól esett egy kicsit megpihenni itt, útban a pályaudvar felé. Először arra gondoltam, hogy lefotózom a zsákmányt, de tekintve, hogy abból már a Mikulás puttonyába is fog jutni egy kevéske, inkább nem teszem közszemlére a fogást.
Közszemlére kerül azonban az ajándék csokicseppekből sütött kuglófom, amit egyszerűen csak Keserédes kuglóf névre kereszteltem. Mondhatnám, hogy a csoki édessége és a narancshéj kesernyéssége találkozott ebben a sütiben, de még szebb, ha úgy fogalmazok az étcsoki és a narancshéj kesernyésségét (mert ugye az étcsokit hívják keserű csokinak is) édesítette meg Melangék kedvessége.
Figyelembe véve, hogy rontás esetén csak igen körülményesen tudnám megismételni a kísérletet, nem bíztam semmit sem a véletlenre, és egy jól bevált egyensúly sütemény receptet fejlesztettem keserédessé. Ezeknek az egyensúly sütiknek a lényege a nevükben rejlik, lényegük, hogy az alap hozzávalókból (vaj, cukor, liszt, tojás) azonos mennyiségre van szükségünk. Mivel ez egy kevert tészta, nagyon fontos, hogy az elején a szobahőmérsékletű vajat kellőképpen habosra keverjük ki, és ez a dolog bizony még robotgéppel is legalább 6-8 perc, ez alatt nem lehet kellő eredményt elérni.
Hozzávalók: 25 dkg puha vaj, 25 dkg porcukor, 25 dkg tojás (ez mérettől függően kb. 4-5 db, egészben teszem őket a mérlegre), 25 dkg liszt, 1 csipet só, 1 púpozott teáskanál sütőpor, ½ narancs reszelt héja (ha az egészet belereszelném, akkor túlságosan elnyomná a többi ízt), 10 dkg csokoládécsepp, 5 dkg kandírozott narancshéj.
Ügymenet: tekintve, hogy én egy Bosch Mum robotgép rendkívül elégedett gazdája vagyok (hatodik éve) először bedobtam a vajat a gép táljába, majd elindítottam a keverést a legmagasabb fokozaton. Amíg a gép dolgozott, addig volt időm kimérni a többi hozzávalót, alaposan kikenni és kilisztezni a kuglófformát, szétválasztani a tojásokat, és begyújtani a sütőt 200 C fokra.
A szükséges 6-8 perc elteltével hozzáadtam a vajhoz a cukor 2/3 részét, a reszelt narancshéjat, majd némi keverés után egyesével a tojások sárgáját. Ezekkel is jól eldolgoztam a masszát. Utánna beleszitáltam a sütőporral elkevert lisztet, a sót és az időközben teljesítési segédem által kemény habbá vert tojásfehérje 1/3 részét, ezzel is kevertem még egy rövid ideig, közepes fokozaton. Ekkor végleg leállítottam a gépet, és a maradék tojásfehérje habot, valamint a csokicseppeket és az apróra vágott kandírozott narancshéjat már nagyon óvatosan, kézzel, egy lapátkanál segítségével kevertem bele a masszába. Minél kevésbé gyötörjük meg a tojáshabot, annál több levegő marad benne a tésztában, és annál könnyebb lesz a kész süti.
A masszát végül beleöntöttem a kuglófformába és az előmelegített sütőben, kb. 1 órán keresztül sütöttem, a végén tűpróbával ellenőriztem, hogy valóban elkészült-e. Pár perc pihentetés után rácsra borítottam, és hagytam kihűlni.
Csak azért, hogy tovább fokozzam az élvezeteket, a gőz fölött megolvasztottam egy tábla étcsokit és rákentem a kihűlt kuglófra. Kismókusok reggelire teával, nagymókusok uzsonnára kávéval fogyaszthatják. Esetleg el tudnám képzelni egy kis vajjal és plusz narancslekvárral is, ez esetben nem biztos, hogy a csokimázhoz ragaszkodnék.
Nos remélem, hogy sikerült felkeltenem a nagyérdemű érdeklődését a süthető csokoládécseppek és főleg a Keserédes iránt, csak azt kérném, hogy hagyjanak nekem belőle egy kicsit legközelebbre is, mert sajna a chilis Zotter csokit azt pont megette előlem a T. nagyérdemű :). A fotóért pedig elnézést kérek, nem sikerült túl jól, de a nap egy ideje nem süt be a konyhába, így aztán elég nehézkes a dolog.
