Megkésve bár, de törve nem, mielőtt még végigsöpörne rajtam a farsangi láz (az influenza már épp söpör) gyorsan mutatok pár képet a karácsonyi süteményeimről.
Tavaly próbáltam ki Mamma (vagy inkább Pappa :) Ischli kockáit, és annyira ízlett mindenkinek, hogy azt hiszem stabil helye lesz a következő karácsonyi étlapokon is. Az idén is dióval sütöttem, de most a saját készítésű kökénylekvárommal töltöttem meg!
A Nőklapja Konyhája téli számában találtam ezt a bio sütit, ami mind páromnak, mind szomszéd asszonyomnak nagyon ízlett. (egyébként ebben a számban nagyon sok ígéretes receptet találtam)
Otthoni fogyasztásra készült ez a feketeerdő torta. Az az igazság, hogy ezzel nem voltam tökéletesen elégedett. Évek óta sütöm ezt a receptet, de tavaly valami nem jött össze. Most nagyon precízen mértem a hozzávalókat és ügyeltem a részletekre, de megint nem stimmelt valami. A magam részéről a keményítőre gyanakszom, de nem tudom. Jövőre új receptet keresek.
Anyósom szülinapjára készült ez a csokoládétorta, aminek dekorálásához minden kézügyességemet bevetettem, hogy az érdekelt tettszését elnyerjem. A tortalap egy csokis piskóta volt, amit egy különleges Váncza féle csokikrémmel töltöttem meg, a tetejére csokit olvasztottam, majd egy kis trüffelkrémmel rajzoltam rá. (jövőre egy narancsos-csokis piskótát tervezek trüffelkrémmel töltve, ezt csak azért írom ide, hogy el ne felejtsem)
