Az volt a kívánság, hogy teához való kekszet süssek, de olyat, amiben nincs ízesítő, nehogy elnyomja a tea ízét. Mert ugye rendes, magára valamit is adó teaivó nem iszik ám akármit, főleg nem iszik filteres teát, mert, mint az köztudomású, a filterbe azt töltik, amit a hajópadlóról felsepernek :D. Rendes, magára valamit is adó teaivó szaküzletben szerzi be a válogatott kannájába valót. Ezért aztán az volt a kívánság, hogy legyen keksz, de ne legyen benne csokoládé, kakaó meg miegyéb.
Mondhatom, jól feladta a leckét! Azután a múltkor, amikor a szülinapomra kerestem tortareceptet, véletlenül megláttam ezt a receptet a 101 torta és sütemény című könyvemben. Elkészíteni olyan egyszerű, hogy még Ő is simán meg tudná sütni.
Hozzávalók: 150 g finomliszt, 100 g enyhén sós vaj (ennek hiányában 100 g vaj és egy nagy csipet só), 50 g barnacukor, nádcukor a tetejére.
Ügymenet: a vajat elmorzsoltam a liszttel, hozzáadtam a cukrot és gyors mozdulatokkal összegyúrtam. Bár a recept nem írta, hogy pihentetni kellene, de egy kávézásnyi időre azért betettem a hűtőbe. Bekapcsoltam a sütőt 170 C fokra és kibéleltem egy sütőlapot sütőpapírral. Elővettem a tésztát, és egy lisztezett deszkán 18 centiméteres körré lapogattam (egy kistányér segítségével szabályos kört lehet szabni), majd a sütőlapra ügyeskedtem a sodrófa segítségével. Az ujjaimmal kifodroztam a szélét. Késsel bejelöltem nyolc cikket, de óvatosan, nem szabad teljesen átvágni a tésztát. Villával megszurkáltam a tetejét, majd rászórtam a nádcukrot. Betoltam a sütőbe és kb. 30-35 percig sütöttem, amíg épp csak halvány színe lett. A jelölés mentén még melegen cikkekre vágtam.
Jobban megnézve a receptet a tetejére való cukrot csak a sütés után kellett volna rászórni, de a recept végét nem jegyeztem meg rendesen. Viszont nagyon bejött a dolog! Ajánlatos mindjárt dupla adagot sütni!
A képen látható teáskannában „fűszertea” volt, amit citromfűből, citrom illatú kakukkfűből, mentából és szederhajtásból főztem. Mesésen finom!!!
