Visszatérve két hetes, netmentes, járdaszigeteki szabadságomról, alig győzöm pótolni a lemaradásokat. Még folynak az ásatások az íróasztalom lapjának felfedezése érdekében, azonban egyelőre még erősen hullámzik a papírtenger.
Időnként egészen zavarba jövök, mert nem tudom mi is volt előbb a tyúk vagy a tojás? Hová is akarok kilyukadni ezzel? Szokásommá vált minden hónapban átlapozni a gasztronómiai lapokat az újságosnál, és sokszor látok olyasmit, ami kapcsán átsuhan az agyamon, hogy én ezt mostanában már láttam valahol. Általában nem emlékszem már pontosan hol, kinél de az be szokott villanni, hogy már láttam. Ilyenkor nem tudom eldönteni, hogy vajon tényleg a farok csóválja-e a kutyát, vagyis az újságszerkesztők blogokat olvasnak-e ihletért, vagy netán egy-egy (általam ismeretlen) külföldi lap hatása csapódik le korábban néhány éles szemű blogger oldalán, mint a sajtóban? Talán mindkét verzió igaz lehet???
Nemrégiben Mamma fertőzött meg a tapas lázzal, amiből azóta sem gyógyultam ki, így amikor az e havi Tv paprika magazin címlapján megláttam a „Terítéken a tapas" főcímet nem is csodálkoztam nagyon. Bár ezt a lapot általában bojkottálom, ezt a számot kíváncsiságból megvettem. Nos az idióta címeken ezúttal sem tudtam nevetni, és itt-ott lehetnének alaposabbak is, azért van benne pár érdekes, kipróbálásra váró dolog.
És ezek után néhány napja felfedeztem az öcsém polcán egy egész (kölcsön)tapas könyvet! Igaz német nyelvű, de olyan guszták benne a képek, hogy fogtam a szótárat ás nekiveselkedtem a hieroglifák megfejtésének. (ezúton is üzenem a könyv eredeti tulajdonosának, hogy azt a 3 eruót bármikor leperkálom, de a könyvet vissza nem adom!) Két egyszerűbbnektűnő receptet választottam a vörösboros chorizo mellé, így háromféle tapas, némi paradicsomsaláta és egy kis Pákosztos féle bagett került az asztalra.
