Hétvégén a sütik mellett két fagyi is készült. Ahhoz képest, hogy én nem igazán ehetek most ilyesmit, egész jó teljesítmény!

Mindkét fagylalt receptje Pierre Hermé-től való, a Szakácsok könyvében találtam rájuk.  Menta fagylalt és csokolédé sorbet, együtt kész After Eight élmény! A magam részéről egyébként is kedvelem a mentolos csokit, de nem is annyira a fogkrémmel töltött lapocskákat, hanem inkább a Mikulás csokit! Abban a borsmenta közvetlenül a csokoládéba van adagolva. Náthás, téli napokon kifejezetten hasznos és gyógyhatású dolgot After Eight mikut rágcsálni!

Mivel csak egy fagylaltgépem van, de mindenképp együtt akartam tálalni a két fagyit, a következőképp okoskodtam: mindkét fagylaltból csak fele adagot készítettem (mondjuk ez vétkes hanyagságnak is minősíthető), mindkét alapot alaposan lehűtöttem, sőt, a gépbe való helyezés előtt 1 órára betettem őket a fagyasztóba, hogy tényleg nagyon hidegek legyenek, továbbá mivel a csokis vizes alapú, előbb azt tettem a fagyigépbe. Igazán nem tudom, hogy volt-e ennek jelentősége, de a csokis tényleg percek alatt készre fagyott, aztán a mentásnak kicsit több időre volt szüksége. Így egy menetben elkészült a fagylalt, nem kellett a tartályt még egyszer lefagyasztani. Egyébként a csokoládé sorbet olyan finom, és intenzíven csokoládés ízű, hogy egy tejes vagy tejszínes csokifagyi sem érhet a nyomába! A menta fagyiról pedig én is csak azt tudom elmondani, amit Fakanál kollegina, azzal a kiegészítéssel, hogy én adtam még hozzá egy evőkanál Limoncellót. A hozzávalók mennyiségét az eredeti recept szerint adom meg.

Csokoládésörbet
 
Hozzávalók 6-8 személyre: 200 g legalább 70%-os étcsokoládé, 160 g porcukor, 500 ml ásványvíz.

Ügymenet: a vizet a cukorral felforraltam, majd hozzáadtam az apró darabokra vágott csokoládét. Gyorsan kell kavargatni, mert erősen habzik. Amikor teljesen feloldódott a csoki, akkor levettem, és hideg vízfürdőbe állítva lehűtöttem. A már hideg alapot egy műanyag dobozban betettem a hűtőbe egy fél napra, majd 1 órával a finis előtt a fagyasztóba. Fagylaltgépben készre fagyasztottam.

Menta fagylalt
 
Hozzávalók 1 liter fagylalthoz: 1 csomó menta (55g), 500 ml zsíros tej, 100 ml créme fraiche (hiányában tejszín és tejföl keveréke), 6 tojássárgája, 120 g porcukor, 1 késhegynyi fehérbors

Ügymenet: először is leszüreteltem a szükséges mennyiségű mentát a kertből. Tekintve, hogy tavaly rejtélyes körülmények között eltűnt a borsmenta a kertből (pótlása folyamatban) fodormentát szedtem (na az van bőven mindenütt ahol nem kéne). Váltott vízben alaposan megmostam, majd kb. a ¾ részét összevágtam. A tejet a créme fraiche-sel elkeverve felforraltam, majd ráöntöttem a mentára és 5-6 percig állni hagytam, utána leszűrtem. Tovább nem szabad állni hagyni!

A duplafalu tejforraló edénykémben kézi habverővel kikavartam egy kicsit a tojássárgájákat a cukorral, majd hozzáöntöttem a leszűrt mentás tejes keveréket. Folyamatosan kevergetve sűrű krémet főztem belőle, a végén ízesítettem a fehérborssal. Ezt is hideg vízfürdőbe állítva hűtöttem le, majd műanyag doboz, hűtőszekrény, fél nap. Ez is eltöltött egy órácskát a fagyasztóban mielőtt bekerült a fagylaltgépbe, majd nem sokkal azelőtt, hogy teljesen kifagyott volna, hozzá adtam még egy evőkanál Limoncellót is.

Az volt a kívánság, hogy teához való kekszet süssek, de olyat, amiben nincs ízesítő, nehogy elnyomja a tea ízét. Mert ugye rendes, magára valamit is adó teaivó nem iszik ám akármit, főleg nem iszik filteres teát, mert, mint az köztudomású, a filterbe azt töltik, amit a hajópadlóról felsepernek :D. Rendes, magára valamit is adó teaivó szaküzletben szerzi be a válogatott kannájába valót. Ezért aztán az volt a kívánság, hogy legyen keksz, de ne legyen benne csokoládé, kakaó meg miegyéb.

 

Hozzávalók: 150 g finomliszt, 100 g enyhén sós vaj (ennek hiányában 100 g vaj és egy nagy csipet só), 50 g barnacukor, nádcukor a tetejére.

Ügymenet: a vajat elmorzsoltam a liszttel, hozzáadtam a cukrot és gyors mozdulatokkal összegyúrtam. Bár a recept nem írta, hogy pihentetni kellene, de egy kávézásnyi időre azért betettem a hűtőbe. Bekapcsoltam a sütőt 170 C fokra és kibéleltem egy sütőlapot sütőpapírral. Elővettem a tésztát, és egy lisztezett deszkán 18 centiméteres körré lapogattam (egy kistányér segítségével szabályos kört lehet szabni), majd a sütőlapra ügyeskedtem a sodrófa segítségével.  Az ujjaimmal kifodroztam a szélét. Késsel bejelöltem nyolc cikket, de óvatosan, nem szabad teljesen átvágni a tésztát. Villával megszurkáltam a tetejét, majd rászórtam a nádcukrot. Betoltam a sütőbe és kb. 30-35 percig sütöttem, amíg épp csak halvány színe lett. A jelölés mentén még melegen cikkekre vágtam.

Jobban megnézve a receptet a tetejére való cukrot csak a sütés után kellett volna rászórni, de a recept végét nem jegyeztem meg rendesen. Viszont nagyon bejött a dolog! Ajánlatos mindjárt dupla adagot sütni!

A képen látható teáskannában „fűszertea” volt, amit citromfűből, citrom illatú kakukkfűből, mentából és szederhajtásból főztem. Mesésen finom!!!

Na de most tényleg! A rebarbaráról először a Vetéstől a tálalásig című könyvben olvastam. Ez a kis remekmű - amelyet egyébként szívből ajánlok minden hobbi kertésznek – még 1988-ban jelent meg a Mezőgazdasági kiadó gondozásában potom 85 magyar forintért. Egy újságíró házaspár (Sulyok Katalin és Siklós László) meséli el benne másfél évtizednyi kertészkedési tapasztalatait. Hiánypótló könyvecske volt ez annak idején a sok „tudományos szakkönyv” között. Egyszerűen, mindenki számára érthetően számoltak be saját tapasztalataikról, arról, hogy mit hová és melyik növény szomszédságába érdemes ültetni, hogyan kell gondozni, mikor lehet szüretelni, és mit lehet belőle készíteni. Imádtam benne a kis rajzokat, olyan helyesek voltak, kár, hogy az azóta megjelent újabb kiadásból ezek kimaradtak.

Szóval én ebben a könyvecskében olvastam először a rebarbaráról, aztán a véletlen utamba sodort egy csomag magot. Akkoriban persze koránt sem volt még ekkora választék, örültem, hogy egyáltalán egy félét is lehetett kapni. Elültettem, és pont, mint a könyvben, nálam sem álltak jól a dolgok az első évben. Aztán láss csodát, következő tavasszal újra kihajtottak növénykék, szám szerint hárman maradtak. Persze eltelt jó néhány év mire végül rászántam magam a kóstolásra, de addig is csodás dísze volt a kertemnek. Mostanra bátrabb lettebb, és már süteményt is sütök belőle. Az idén elsőként Nigella rebarbarás kukoricatortáját. Na és itt kell visszatérnem az elejére, mert sajna kedves Nigella, ez a torta nem lett rózsaszín! De azért finom, és tényleg mindenkinek ízlett!!!

Hozzávalók: 500 g  rebarbara, 300 g finom szemű kristálycukor, 150 g finomliszt, 1 teáskanál szódabikarbóna, ¼ teáskanál só, 1 teáskanál őrölt fahéj, 155 g kukoricadara, 2 nagy tojás, 1 teáskanál vanília-kivonat, 125 g puha vaj, 250 g natúr joghurt. (vanília-kivonatom nem lévén a cukorból elvettem egy kicsit és vaníliás cukrot tettem bele)
 
Ügymenet: először is kimentem a kertbe, és szemmértékkel megállapítottam, hogy mennyi az annyi, és leszüreteltem fél kiló levélnyelet. Megmostam, vékonyan meghámoztam, fél centis darabokra vágtam. Egy nagy tálba halmoztam, rászórtam 100 g cukrot és félretettem egy fél órára (semmiképp sem kell neki több idő).

Amíg a „gyümölcs” levet eresztett, addig én kimértem a többi hozzávalót, kibéleltem sütőpapírral egy 24 cm-es kapcsos tortaformát és begyújtottam a sütőt (ház izé ez tulajdonképp képzavar, mert elektromos sütő a galád) 180 C fokra. A lisztet, sót, szódabikarbónát, kukoricadarát és a fahéjat összekevertem egy tálban. A tojásokat kissé felvertem egy villával (ha lett volna vanília-kivonatom, akkor azt a tojáshoz kellett volna keverni).

A vajat habosra kevertem a maradék cukorra, majd óvatosan hozzá öntöttem a tojásokat. Apránként hozzá adagoltam a lisztes keveréket és a joghurtot, nem kell túlságosan összedolgozni őket. Legvégül belekevertem a rebarbarát a cukros levével együtt. Beleöntöttem a tortaformába és bedugtam a sütőbe. A galád sütő nem sütötte meg ugyan 1 óra alatt, de azért hosszabb távon megbirkózott vele, a vége felé azonban le kellett takarnom alufóliával, hogy ne barnuljon meg túlságosan.

Recept: Nigella Lawson, Hogyan váljunk házi istennőkké (szülinapi meglepi)