Ez már megint egy Eszter féle klón kenyér, kisebb változtatásokkal. A legfontosabb, hogy rozsliszt is került bele és persze a finom, enyhén megpirított dió darabkák. Nagyon szeretem a diós kenyereket! Sajthoz a legfinomabbak, de azért a kacsazsírban lesütött/eltett kacsamájhoz is remekül passzolt.
Hozzávalók: 600 g liszt (pl. BL 80-as kenyérliszt), 200 g teljes kiőrlésű rozsliszt, 200 ml joghurt, 250 ml langyos víz, 200 g kovász, 1 evőkanál búzasikér, 1 csomag (7g) szárított élesztő, 2 kávés kanál méz, 1 evőkanál só, 1 nagy marék dió, 1 evőkanál köménymag.
Ügymenet: először is a diót száraz serpenyőben kissé megpirítottam, deszkára borítottam és egy nagy késsel durvára daraboltam. Az élesztőt egy bögrében elkevertem a vízzel és a mézzel, majd félre tettem, hogy amíg a többi hozzávalót méricskélem, addig szépen beinduljon. Egy jó nagy tálba mértem a lisztet, és mivel a kovász és joghurt kicsit hideg volt, a lisztet meglangyosítottam egy picit a mikróban. A langyos liszt közepébe fúrt mélyedésbe öntöttem a kovászt, a joghurtot, beleszórtam a sikért és a sót meg a köménymagot. Amikor az élesztő láthatóan beindult, ezt a keveréket is a tálba öntöttem. Elkezdtem összegyúrni a tésztát, majd amikor már kezdett összeállni, akkor a gyúrótáblára borítottam és alaposan kidagasztottam, a vége felé belegyúrtam a diót is. Ezt a kenyeret én mindig kézzel dagasztom, ha már bíbelődtem a kovászommal, akkor megadom a módját. (kifejezett terápiás tevékenység egyébként).
A tésztát visszatettem a megtisztogatott, liszttel behintett tálba és kb. 1-1,5 órát hagytam pihenni langyos, huzatmentes helyen (konkrétan a cserépkályha tetején, de még nem volt begyújtva aznap, úgyhogy épp csak langyos volt).
A duplájára kelt tésztát ismét átgyúrtam, formáztam, sütőpapírral bélelt sütőlapra helyeztem, letakartam egy tiszta konyharuhával és ment vissza pihenni még egy jó fél órát, amíg ismét láthatóan megkelt. Hogy ez alkalommal lyuk legyen a közepén, egy nagyobb átmérőjű kör alakú szaggatót tettem a kör közepére. A sütőt 200 C fokra melegítettem elő és az aljában elhelyeztem egy forró vízzel teli csészét. Kb. 45-50 percig sült, az utolsó 10 perc eltelte előtt még egy vizes ecsettel átkentem, hogy szebb, pirosabb és ropogósabb legyen a héja.
Lehet, hogy már Eszter sem ismerne rá, de azért én még mindig fontosnak tartom megjelölni a forrást.
