Ma igen eredményes napom volt, rengeteg apró-cseprő dolgot sikerült elintéznem, amiket már régóta görgettem magam előtt, úgyhogy ez a bejegyzés a meggy a habon. Holnaptól úgy is két hét diéta következik, nem nagyon lesz mit posztolni.

Az a néhény tucat olvasóm (akiknek kitartását ezúton is hálásan köszönöm) aki még itt maradt, már tudhatja, hogy nagyon szeretek kelt tésztákkal bíbelődni. Szívesen fonom, tekerem, csűröm-csavarom őket, ez az igazán nekem való sportág. Nem csoda hát, hogy amikor Eszternél megláttam ezt a kerek fonási technikát, azonnal bizseregni kezdtek az újjaim.

Mostanában az a határozott érzésem, hogy úgy sikerült Lorien kollégának megszabadulnia a konyhai rontás ördögétől, hogy az átszállt hozzám. Az ereimet ugyan még nem vagdaltam fel, viszont egyre másra történnek megmagyarázhatatlan balesetek a konyhámban. Ezúttal a csirkemell tökéletes lett ugyan, de a köret, nos az "fejlesztés alatt" áll. Igazából finom lett, de valahogy nem akart igazán összeállni, nehéz volt átfordítani a serpenyőben, és amint az a mellékelt fotón látható, nem lettek túl formásak. A válságstáb arra a megállapításra jutott, hogy az idei krumpli még nem alkalmas az olajban sütésre, kis türelemmel kell még lenni.