Ez a leves az egyik kedvencem lett. Nekem, aki évekig kerültem a leves evést. Mindig az volt a véleményem, hogy a leves csak azért van, hogy kevesebb palacsinta férjen a hasamba. Idővel persze rájöttem, hogy vannak finom levesek is, amik egyáltalán nem unalmasak, csak magamnak kell megfőzni őket. Ehhez a leveshez elvileg kellene levegőn szárított, sózott marhahús, ismertebb nevén Bresaola. Amikor először készítettem, abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy volt a hűtőmben ilyen kincs. Amióta elfogyott, feketeerdő sonkát szoktam használni. Nagyon nem ugyanaz, viszont a leves így is finom lesz. Én kicsit több babot teszek bele, mint amennyi az eredeti receptben volt, mert szeretem, ha megáll a kanál a tányérban. Egy ilyen melengető leves után gyakran csak valami kelt tésztát készítek második fogásnak.
Hozzávalók (6 főre): 100 g apróbb szemű száraz fehér bab, 150 g hagyma, 200 g póréhagyma, 60 g szárzeller, 100 g sárgarépa, 200 g burgonya, 60 g levegőn szárított sonka, 60 g levegőn szárított, sózott marhahús, 40 g vaj, 100 g árpagyöngy, 2,5 l marhahúsleves, só, bors, finomra vágott friss petrezselyem, 250 ml tejszín.
Ügymenet: Előző este a babot hideg vízbe áztattam. Másnap megtisztítottam a zöldségeket, a hagymát apróra, a pórét vékony karikákra, a sárgarépát és a burgonyát kis kockákra vágtam. A sonkát és a szárított marhahús felét szintén kis kockákra vágtam. A maradék marhahúst vékony csíkokra szeltem, és lefedve visszatettem a hűtőbe tálalásig.
A vajat egy fazékban megolvasztottam, és a zöldségeket közepes lángon 4-5 percig pároltam. Hozzáadtam a kockára vágott sonkát és szárított marhahúst és rövid ideig kevergettem a zöldségekkel. Ekkor hozzáadtam a lecsepegtetett babot és árpagyöngyöt, majd felöntöttem a forró húslevessel. Sóztam, borsoztam, közepes lángon addig főztem, amíg a bab megpuhult. Legvégül beleöntöttem a tejszínt, de ezzel már nem forraltam, csak finoman összemelegítettem. Tálaláskor petrezselyemzölddel és a félretett marhasonkával szórtam meg a tányérokat.
