Tehát az aktuális kördés amivel adós vagyok: hogyan működik nálunk a blogolás meg a főzés együtt, avagy "lefényképezted máááár? , megehetem máááár?"
Néhányszor említettem már, hogy én nem főzök minden nap, (sőt lassan már egyáltalán nem), és nem is veri az asztalt egy egész sisere had, hogy "éhesek vagyunk, enni akarunk". Sőt mitöbb nálam nincs demokrácia sem! Azt kell enni amit főztem, nem teteszés estén át lehet állni az önkiszolgálásra :).
Kicsit komolyabban: általában nincs gond a fényképezéssel, de ez valószínűleg abból ered, hogy már azelőtt rászoktattam őket a kérdezősködésre, mielőtt belekezdtem a blogírásba. Volt néhány heves vita ugyanis abból, hogy egy-egy tepsi süti, vagy torta időnek előtte, kérdezés nélkül tova tűnt a szekrényből/hűtőből. Ezeket a vadhajtásokat sikerült az idők folyamán lenyesegetnem. (na lassan kiderül már, hogy igazából én egy seprőnyélen közlekedő hárpia vagyok :)
A legdurvább kihágásuk amire emlékszem, egyszer jó pár évvel ezelőtt (még 4-en laktunk apa-anya gyerekek együtt), sütöttem egy tál Szentgyörgyi palacsintát. Nagyon finom, de "kissé" munka és főleg mosogatás igényes dologról van szó. Egy program miatt már nem volt időm kivárni a sütés végét, szóltam a T. egybegyűlteknek, hogy felhúztam az órát, ha csörög, kész, ki lehet venni a sütőből. Mire hazaértem, az üres jénai ott díszelgett a mosogatóban.........
Blogomat többnyire csak gazdám olvasgatja, meg néha az öcsikém, amikor épp konyhafőnökösködik és meg van szorulva receptügyileg.
És, hogy a blog írás miként változtatott a főzési szokásaimon? Na épp ez sodor lassan alkotói válságba. Az én blogom már elmúlt 1 éves, így minden szezonban sorra került már jó néhány kedvencem. Ezek közül nem egy olyan, ami nélkül nem múlhat el aktuálisan épp a nyár, de nem főzhetem az idén is azt amit tavaly, mert akkor mit teszek fel a blogba??? Helyzetemet nehezíti továbbá, hogy drága anyám mióta nyugdíjas lett (és főleg mióta kicsi fiacskája ideiglenesen ismét ehonban rontja a levegőt) rájött, hogy ő már elfelejtett főzni, és kitalálta, hogy neki gyakorolnia kell! Lassan másik konyhát kell keresnem......
A szakácskönyv gyűjtés már blogolás előtt is megvolt, aztán rátaláltam erre a műfajra, és azonnal tudtam, hogy nekem ilyen kell. Mára ott tartok, hogy időnként a saját blogomból töltök le receptet, mert ide írtam be valamit, amire már nem emlékszem pontosan, csak arra, hogy beírtam :) Igazából azért szeretem a gasztrobolgokat, mert itt nem csak receptet találok, hanem TAPASZTALATOT is. Többnyire nem csak a receptet osztjuk meg a társasággal (ami szintén nagyon kedves nekem), hanem a tapasztalatokat is, amiből sokat lehet tanulni.
Nos nem tudom van-e még valaki, akit nem talált meg a kördés??? Mondjuk DolceVita!
