Hogy hol kezdődik a komplett „gasztroelmebaj”??? Hát ott, amikor az ember meglát egy fotót, elolvas egy receptet, és attól fogva folyton az jár a fejében, hogy mikor kezdhet már hozzá??? Meg kell jegyeznem, hogy a felelősség Cserkét terheli ám :)!!! Képes volt a 40 Celsius fokos kánikulában rávenni, hogy gyújtsam be a sütőt! Esküszöm még a kismacs is csúnyán nézett rám, hogy akkor most neki ki kell másznia a tűzhely mögül, ahová bújni szokott?!
Amikor megláttam EZT a gyönyörűséges rózsatortát, azonnal neki akartam látni, de kicsit várnom kellett. Végül a nagy álmodozás és töprengés közepette azt is kiötlöttem, hogy ha végre egyszer már neki foghatok a kivitelezésnek, akkor ötvözni fogom Cserke csigáit az én Chelsea-i zsemléimmel :).
Bedagasztottam a dallamos nevű Torta di Rose e ricotta tésztáját (Cserke útmutatásai alapján), és kinyújtás után rákentem kb. 10 dkg puha vajat, megszórtam 1 jó marék világos barnacukorral, majd (és itt jön a meglepi) mazsolával, apróra vágott aszalt szilvával , cukrozott citrom és narancs héjjal. Sajnos rózsavizem nem volt, én egy kis fehér rummal dolgoztam.
Köszi Cserke!
