Bevallom, nagyon szeretem a rétest, de azt is, hogy én magam sosem állnék neki rétestésztát húzni, ez meghaladja az én képességeimet, idegrendszeremet. Viszont a rétest azt szeretem. Főleg azt, amelyikben a tésztarétegek frissek ropogósak.
És pont ez volt eddig a bajom, hogy bármivel is próbáltam bűvölni a bolti réteslapokat, a kisült rétes egy-két óra állás után, szóval mire a töltelék kihűlt, a tészta mindig visszapuhult, és már nem volt olyan finom, mint forrón, amikor meg odaégett a nyelvem. Aztán felfedeztem a szpanakopitát. Ez egy háromszög alakúra hajtogatott, tulajdonképp 1 személye rétes :).
Először a Spektrum tévén Kapa, Kasza, fakanál címen futó sorozatban láttam, amint Hugh Fearnley-Whittingstall hajtogatta szorgalmasan a kis háromszögeket, aztán az én görög könyvemben is találtam rajzot, nyáron pedig több gasztroblogban is láttam hasonló „fantázia rétest”. Az idő malmai lassan őrölnek, az enyém meg még inkább, de egyszer csak eljött az alma szezon is, úgyhogy nagyképűen vettem egy 12 lapos réteslap csomagot, hogy én márpedig almás rétest fogok sütni. Emlékeztem is, hogy tavaly annyi almánk termett, alig győztük szedni, enni, feldolgozni, minek cipelnék én almát haza??? Aha, egy rétesre való nem volt a két fán összesen, úgyhogy újabb kört kellett még futnom ez ügyben, de azért csak elkészült a rétes.
Hozzávalók: 1 csomag (12 lapos, egyébként az enyém Spáros volt, 240.-Ft/csomag) réteslap, kb. 1 kg alma, 1 marék mazsola, 1 marék durvára aprított dió, cukor, őrölt fahéj és szegfűszeg: ízlés szerint, valamint 10 dkg olvasztott vaj.
Ügymenet: az almát meghámoztam, lereszeltem, és a fűszerekkel megpároltam. A mazsolát viszonylag hamar hozzáadtam az almához, hogy még az almalében megpuhuljon. A cukrot és a diót a végén adtam hozzá, majd félre tettem kihűlni.
A réteslapokat egyesével vettem kezelésbe. Megkentem olvasztott vajjal, majd szemmel 3 részre osztottam és az első harmadot ráhajtottam a középsőre, ismét vaj, majd a másik szélét is behajtottam. Pont úgy mint ahogyan a kosztümös filmekben hajtják össze a leveleket a boríték előtti időkben, csak ott a közepére nyomják a pecsétet :).
A töltelékből 1 nagy kanállal tettem a tésztacsík végére, és azt háromszög alakban behajtottam, majd megint és megint behajtottam, amíg tartott a tésztacsík. A kész háromszöget is megkentem vajjal, majd olajozott tepsire helyeztem. Az egész origami nem tart tovább szerintem, mint amikor a hagyományos rúd alakú rétesekkel küzdöttem, mert ott meg mindig kiszakadt, meg nem tudtam szépen a tepsibe csúsztatni stb… A tepsit előmelegített forró sütőbe toltam (ez kb. 220 C fok, de az enyém villanyos) és kb. 15 perc múlva már vehettem is ki a szép aranybarna egyszemélyes, garntáltan ropogós réteseimet, amik még másnap is ropogósak voltak.
