Ezt a receptet Jamie Oliver vidéki konyhás sorozatából jegyzeteltem le. Eddig mind közül ez tetszett nekem a legjobban, alig várom, hogy az ebből a sorozatból készült könyve is megjelenjen magyar nyelven. Addig is maradnak az ismétlések a Spektrumon és a szorgos jegyzetelés.

Hozzávalók 12 db-hoz: 200 g megsült, pürésített sütőtök, 200 g barnacukor, 2 tojás, csipet só, 150 g liszt, 1 cs sütőpor, fahéj, fél marék durvára aprított dió*, 85 ml olaj.

Ügymenet: a szokásos módon a folyékony hozzávalókat eldolgoztam az egyik tálban, a szárazakat össztekevertem egy másik tálban, majd a két tál tartalmát villámgyorsan összekavartam. Már mehetett is a papírkapszlival bélelt muffintepsibe. 190 C fokra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt sül meg.

*mivel a gyömbér és a sütőtök szerintem elég jól összeillő páros, ezúttal dió helyett apró darabokra vágott kandírozott gyömbért tettem bele.

A heti aktuális alexandrás akcióban én is becserkésztem egy rég áhított könyvecskét. Sajnos még nem láttam a sorozat minden részét, de amit láttam belőle, annak alapján nagyon megkedveltem Rick Steint. Arról sem szeretnék megfeledkezni, hogy a főzés mellett roppant nagy kedvet kaptam tőle egy kis hajókázáshoz is a Canal du Midin. 

Elsőként talán a legegyszerűbb receptet választottam, ezt a csokikrémet. Ez egy lágy, dús krém, ami elég tömény ahhoz, hogy egy kis tálkával is beérjem.

Hozzávalók 6 db 100 ml űrtartalmú tálkához: 225 g legalább 60%-os étcsokoládé (Tibi), 15 g puha vaj, 4 tojássárgája, 150 ml tejszín, 150 ml zsíros tej, 50 g cukor.

Ügymenet: a csokoládét kisebb darabokra törve gőz fölött megolvasztottam. Levettem a csokoládés tálat a gőzről, simára kevertem az olvasztott csokoládét, majd belekevertem a vajat és a tojássárgáját. Egy másik lábasban összeöntöttem a tejet és a tejszínt, a cukorral és felforraltam, azután lassan, folyamatosan kevergetve a csokoládéhoz kevertem. Szétosztottam a krémet a kis tálkákba, azután hideg helyre állítva hagytam kihűlni (nem kell a hűtőbe tenni!). Tálaláshoz Rick creme fraiche-t és kakaóport ajánl. (nekem sajna csak tejszín volt itthon)

 

Nem lenne szabad nekem péntek reggel élelmiszereket árusító helyek közelébe mennem. Esküszöm én csak egy árva sütőtököt szerettem volna. Ebből aztán kettő lett. Csatlakozott hozzájuk még egy póréhagyma, némi grapefruit, egy-két alma irodai használatra, egy kis gyömbér, mert az mindig jól jön, és már kanyarodtam is volna, de csak volna, kifelé a zöldségektől, amikor is hívogatóan rám kacsintott ez a karfiol. Megmondom őszintén ilyet eddig csak újságokban láttam, és már nagyon szerettem volna megkóstolni. Bár az ára elég borsos volt egy sima karfiolhoz képest, mégsem tudtam ellenállni a kísértésnek, ment ez is a kosárba.(na innetől lett szükség tehertaxira)

Az ízéről annyit tudnék mondani, hogy zöld. Szerintem enyhébb, és valahogy „zöldebb” az íze, mint egy hagyományos karfiolé. Nekem bejött, másnak meg nem nagyon hagytam belőle. Nem akartam túlbonyolítani a dolgot, ezért egész egyszerűen készítettem el. Zöldségleves gőzében megpároltam, majd tepsiben, kevés ízes sonkával, vékony besamel mártással, reszelt parmezánnal megsütöttem.

Hozzávalók (ez most csak két adag): 1 fej pagoda karfiol, leves a pároláshoz, 5 dkg feketeerdei sonka, 1 ek vaj, 1 ek liszt, 2,5 dl forró tej, só, frissen őrölt bors és szerecsendió, 5 dkg reszelt parmezán, vaj és zsemlemorzsa a tepsihez.

Ügymenet: a karfiolt megmostam, és óvatosan rózsáira bontottam. A fazékba annyi levest öntöttem, hogy ne érje el a párolóbetét alját, azután majdnem puhára pároltam benne a karfiolt. Közben előkészítettem a tepsit, csíkokra vágtam a sonkát, és elkészítettem a mártást. A besamelhez a vajat megolvasztottam egy lábasban, rászórtam a lisztet, picit kevergettem, azután folyamatosan kevergetve hozzá öntöttem a forró tejet. Sóval, borssal és szerecsendióval ízesítettem, végül beleszórtam a reszelt sajtot, és addig kevergettem, amíg a sajt elolvadt. Az időközben elkészült karfiolt elrendeztem a tepsiben, rászórtam a sonkát, ráöntöttem a mártást, szórtam még rá egy kis reszelt sajtot, majd betoltam a forró (220 C fokos) sütőbe kb. 25 percre.

Még a szeptemberi 50%-os alexandrás akcióban pottyant a kosaramba Paul Gayler Vegetáriánus ételek című könyve. Én egyelőre csak látens vegetáriánus vagyok, de egyre jobban érdekelnek a változatos, ízletes zöldséges ételek, így azután nagyon megörültem ennek a remek vásárnak.

Csodás fotók és izgalmas receptek tárháza ez a könyvecske (sajnos azonban a fordítással néhol meggyűlik a bajom). Először ezt a  gombás finomságot próbáltam ki, amivel szerencsére az egész család elégedett volt. Bevallom, azért kicsit aggódtam, hogy mit fognak szólni a zöld nokedlihez, de hála az égnek nem emeltek kifogást ellene. Pár apróságon változtattam csak igazodva a lehetőségeimhez.

Hozzávalók a gombához: 600 g vadgomba keverék (én végül fehér és barna csiperkét, laskagombát, vargányát és lilapereszkét használtam), 2 ek olívaolaj, 1 ek pirospaprika, 2 kis fej vöröshagyma finomra vágva, 1 ek fehér balzsamecet, 100 ml száraz fehérbor, 250 ml tejszín, 100 ml zöldségleves, 8 apró ecetes uborka vékonyan felszeletelve, 1 tk dijoni mustár, só, bors.

Ügymenet: a gombákat megtisztítottam és nagyobb darabokra vágtam. Megszórtam a pirospaprika felével és megsóztam. Serpenyőben felforrósítottam az olívaolajat, rádobtam a gombát, és 1-2 percig pirítgattam benne. Hozzáadtam a hagymát és további 1-2 percig pirítottam együtt, majd kiszedtem a gombát egy tányérra. A serpenyőt visszatettem a tűzre, beleöntöttem az ecetet és a bort, felforraltam. Hozzáadtam a levest és a tejszínt, majd addig főztem nem túl nagy lángon, folyamatosan kevergetve, amíg be nem sűrűsödött. Ekkor belekevertem a mustárt, az uborkát, és a maradék paprikát. Belekevertem a gombát, sóval, borssal ízesítettem és összemelegítettem.

Hozzávalók a spenótos galuskához: 150 g konyhakész spenót, 3 egész tojás, 350 g sima liszt, ¼ tk sütőpor, víz, só, bors, szerecsendió, 2-3 dkg vaj.

Ügymenet: a spenótot egy villa segítségével összedolgoztam a tojásokkal. A lisztet egy tálba szitáltam, hozzá öntöttem a spenótos keveréket, sóztam, majd a vizet lassan adagolva igyekeztem elérni az ideális nokedli állagot. Forrásban lévő, sós vízbe szaggattam és kifőztem. Közben egy lábasban felforrósítottam a vajat, és erre szedtem ki a kis marslakó színű galuskákat. Legvégül egy pici borssal és szerecsendióval szórtam meg.