Időtlen idők óta terveztem már kovászos kenyér sütését, de valahogy eddig sosem álltak megfelelően a csillagok a projekt felett. Eddig!
Mert nemrég nálam is csengetett a postás, és Lorien szíves közreműködésével hozzám is megérkezett a franszia élesztő. Először ugyan a gépben teszteltem a csodaszert, de egyúttal nekiláttam a kovász elkészítésének is. Szorgalmasan olvastam a Szakácsok könyvének ide vonatkozó fejezetét, valamint telefonos segítséget is igénybe vettem a siker érdekében.
Egy hét eltelte után nekiláttam megsütni első, tisztán kovásszal készülő kenyeremet. A receptet a már említett Szakácsok könyvében találtam. Az igazat megvallva tényleg nagyon kellemes állagú, nagyon finom kenyér készült ily módon, de a feladat olyan időigényesnek bizonyult, hogy mostanában nem sűrűn fog újból terítékre kerülni.
Keresnem kellett hát egy másik receptet, amibe kovász és élesztő is szükséges és elkészítése nem igényel a szokásosnál sokkal több időt. Az idő ugyanis számomra drága kincs. Hét közben dolgozom, ilyenkor a kenyérsütő teljesít szolgálatot, így kovászos, kézzel dagasztott huncutságokra kizárólag hétvégén kerülhet sor. És ha lehet, akkor se tartson egész nap a dolog.
Így került képbe Fűszeres Eszter rusztikus kenyere. A hozzá kapcsolódó történet kísértetiesen hasonlít az én mákos kenyerem sztorijára, már ezért is nagyon tetszett (és csak zárójelben jegyzem meg, hogy mindkét történet még a tavalyi drasztikus liszt áremelést megelőzően keletkezett). Némi változtatást azért eszközöltem, mert teljes kiőrlésű lisztből csak rozs volt kéznél, továbbá úgy gondoltam, hogy ha már ilyen szorgalmas voltam a nyáron, akkor teszek bele aszalt paradicsomot is. Nagyon finom, a rozsliszttől kicsit tömörebb, de napokig friss kenyér sült, aminek végre a héja is olyan lett, amilyen nekem még sosem sikerült. Igazi kézműves kenyér!
