2006-ban elég sok hó esett, és volt mit lapátolni. Akkor próbáltam ki először ezt a kuglófot. Alapvetően kedvelem a hólapátolás nevű szabadtéri tevékenységet, nem szoktam kifogásokat keresve kibújni a feladat alól ha otthon vagyok. Egy dolgot nem szeretek csak, a letaposott, lefagyott jeges havat feltörni. Én a friss havat szeretem lapátolni. Ezt a süteményt pedig gyorsan ki lehet keverni, és mire az egész lépcsősorról ellapátolom a havat a kapuig, pont megsül. A finom fűszerektől és a méztől igazán téli, havas, hólapátolós hangulata van, az illata pedig belengi az egész házat. Érdemes valamilyen erős zamatú mézet használni hozzá.

Szóval a mesés szombati leves után ott állt a hűtőben még közel fél kiló vaddisznóhús. Leveles tésztába gondoltam bugyolálni valami módon, és épp receptet kerestem hozzá, amikor csörgött a telefonom. 

Az én drága gazdám jelezte ugyan, hogy vasárnap érkezik a naaaagy síelésből, de valamiért azt gondoltam, hogy ez az esti órákban fog bekövetkezni, és fáradt lesz, meg nyűgös, elég lesz neki a leves (az ő részét gondosan félretettem egy fél literes csatos üvegben) meg süti, aztán úgyis eldől és alszik reggelig. Csakhogy a telefon már délelőtt 10 órakor csörgött, jelezvén már hazai földön járnak, pár röpke óra és itthon van. Na ekkor éreztem úgy, hogy most sebességfokozatot kell váltanom, és villám de gyorsan valami tartalmas főfogást kell, prezentáljak, mert így a leves tuti kevés lesz. Szerencsére, amikor a kovásszal bíbelődtem, minden este lapozgattam a Szakácsok könyvét, és emlékeztem egy pásztorpite nevű ételre, amibe pont fél kiló hús kell. Nagyjából átfutottam a hozzávalók listáját. Úgy találtam, hogy minden van itthon, bárány helyett pedig jó lesz a vaddisznó, így lett a pásztorpitéből vadászpite :)

Kicsit le vagyok maradva, ez a leves még az előző hétvégén készült, de olyan nagyon finom volt, hogy vétek lenne nem feltenni!

Valamikor karácsony előtt vettem egy csomag vaddisznó ragu feliratú fagyasztott húscsomagot, ami azóta is sorsára várva didergett a mélyhűtőben. Igazság szerint csak úgy belepottyant a kosárba, nem volt vele határozott célom. Azután pár napja megláttam ezt a receptet a Bor és Vad oldalán, és innentől már nem volt kérdés, mi készüljön belőle. Annyira finom leves, vagy inkább LEVES sikeredett, hogy utána már nem is kellett második fogás, bőségesen elég volt egy finom kelt tészta (jelen esetben sárgabarackos bukta sült).

Hozzávalók: 50 dkg vaddisznó hús kis kockákra vágva, 3 evőkanál libazsír, 2 fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 3 db babérlevél, 2 evőkanál barna cukor, 1-1 marék kockára vágott sárgarépa, fehérrépa, zellergumó, 1/2 marék szárított vargánya, 1 csokor friss, vagy 1 púpozott ek szárított tárkony, 2 dl tejföl, 2 dl tejszín, 1 dl száraz fehérbor, 1 evőkanál liszt, 1 evőkanál mustár, 1 kis csokor friss petrezselyemzöld, só, bors. 

Ügymenet: Egy tálkában vízbe áztattam a szárított gombát és félretettem. Egy fazékban felforrósítottam a libazsírt, ezen arany színűre karamellizáltam  a barna cukrot, majd rádobtam a finomra vágott hagymát. Pár percig pároltam a hagymát, majd hozzáadtam a  felkockázott vaddisznóhúst, babérlevelet, sót, a frissen őrölt borsot és a zúzott fokhagymát. Felöntöttem annyi vízzel amennyi ellepte és fedő alatt lassú tűzön párolni kezdtem. Időnkét megkevertem és pótoltam a vizet. Amikor a hús már kezdett puhulni hozzáadtam a zöldségeket is, előbb a fehérrépát, majd 10-15 percenként a zellert és a sárgarépát is.

A hús kb. másfél óra alatt puhult meg, addig előkészítettem a habarást a tejföl, tejszín, mustár, bor és liszt keverékéből. Miután a hús már csaknem elkészült hozzá adtam a leveshez a vízben áztatott vargányaszeleteket az áztató lével együtt, valamint a finomra vágott petrezselymet és a tárkonyt. 5-10 perc múlva  hozzá kevertem a habarást, szigorúan hőkiegyenlítés mellett, nehogy kicsapódjon a tejföl és még további 5 percig lassan forraltam.