A sors keze tegnap ismét lecsapott a tyúkudvar lakóira, két kakas mínusz a végeredmény. Innen is üzenem annak a némbernek, aki az ónodi vásáron a 20 előnevelt tyúk csibe csomagban 14 kakast sózott rá az anyámra, hogy rossz vicc volt! Aki pedig tudja, miként lehet megkülönböztetni a leendő tyúkokat a kakasoktól, az világosítson már fel, legyen olyan kedves, hogy tavasszal magam ellenőrizhessem a szállítmányt.
Fentiek ismeretében nem csoda, hogy tojás alig van, viszont bővelkedünk a kakashúsban. Leves, pörkölt már kilőve többszörösen is, úgyhogy elő kellett vennem a francia vidéki konyha klasszikusát, a coq au vint. Ez ugyan már szerepelt évekkel ezelőtt a blogban, viszont vagy ez, vagy semmi, és akkor különben sem fotóztam le, most meg igen. Kicsit változtattam is a recepten, az akkori feljegyzéseim alapján most jóval több gomba került bele. Most is megnéztem több receptet, mint akkor, sőt azóta bővült is a könyvtáram a Szakácsok könyvével. Ez a mértékadó szakirodalom azt állítja, hogy vétek egy éjszakára borba áztatni a jószágot, mert az kiszárítja a húsát. Megfogadtam a tanácsot, viszont más receptekből más tanácsokat fogadtam meg, így történhetett, hogy a sok cucc bele sem fért a legnagyobb lábasomba.
Coq au vin - kakas vörösborban