Ezen a hétvégén meg kell sütnöm a mézeseket, mert jövő héten már nem lesz időm ilyesmire. Így fénykép csak utólag lesz, de a receptet már beírom, hátha valaki más is kedvet kap a hétvégi sütéshez.  

Az évek során számtalan mézes receptet kipróbáltam, változó sikerrel. Volt ami nyersen annyira ragadt, hogy nem lehetett dolgozni vele, volt amelyik olyan keményre sült, hogy a fémdobozos trükk sem segített rajta, és még sorolhatnám. Egyszer „végső elkeseredésemben” úgy határoztam, hogy egyszerűen kipróbálom a fűszeres zacskó hátoldalán lévő receptet. És láss csodát, működött! És működik azóta is, mert kincsként őrzöm azt a zacskót!!! Azóta ugyanis megváltozott a „dizájn”, és új zacskóhoz új recept dukál. Szóval ha most bemész a boltba, akkor egy másik (többek szerint szintén remek) receptet találsz a zacsin. Több helyen közkinccsé tettem már, de itt lesz a legjobb helyen (legalább tudom hol keressem, ha valaki újból kérné :o).

Mézes sütemény

Hozzávalók: 500 g finomliszt, 1,5 teáskanál szódabikarbóna, 2 tojás, 350 g méz, 80 g cukrozott citromhéj (én ezt ki szoktam hagyni), 80 g cukrozott narancshéj (ezt is), 4 evőkanál olaj, 1 csomag Kotányi mézes fűszer (én csak a felét teszem bele), + 1 tojás a lekenéshez. 

1. A lisztet keverjük össze a szódabikarbónával és  a mézes fűszerkeverékkel.

2. A két tojást a mézzel keverjük habosra keverőgép segítségével.

3. Keverjük össze a mézes tojásokat a liszttel, a finomra vágott narancs és citromhéjjal, olajjal és 3 evőkanál vizzel, dolgozzuk sima tésztává és hagyjuk legalább 1 órát hideg helyen pihenni.

4. Tegyük a tésztát lisztezett gyúródeszkára, nyújtsuk fél cm vastagra és szaggassuk ki a kívánt formákra.

5. Helyezzük a kiszaggatott süteményeket egy enyhén beolajozott tepsire, kenjük meg a tetejüket tojással. Díszíthetjük dióval mandulával. 180 C-on süssük aranysárgára.

Nekem elektromos sütőm van, ami a korábbi gázoshoz képest tapasztalataim szerint lassabban süt, így kb. 10-12 percig szoktam sütni, attól is függ, hogy mekkora darabokra szaggatom a tésztát. 

Jó sütögetést!  

Következzék most valami nagyon finom dolog a nagymama konyhája rovatban.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy eme mesés finomság receptje kivételesen nem az én nagymamám konyhájából származik, hanem Évi barátnőm féltett családi receptje. Remélem megbocsátja, hogy ezt süticsodát átadom az örökkévalóságnak, de arra gondoltam, hogy ha ide beírom, akkor többé nem kell aggódnom amiatt, hogy elvész az a kis rózsaszín postit amire felírta nekem.  (A forrás pontos megjelölése remélem felment a szerzői jogok megsértése alól :o) Garantált siker az édes szájú citrom rajongók körében!!!  

Hozzávalók a tésztához: 4 tojássárgája, 22 dkg porcukor, 15 dkg rétesliszt, ½ cs sütőpor, 7 dkg olvasztott vaj, 1 közepes méretű citrom reszelt héja + leve, 4 tojásfehérje.

Hozzávalók a mázhoz: 8 dkg porcukor, 6 dkg vaj, 1 ek kakaó, 1 ek tej /vagy 1 tábla étcsokis tortabevonó/

Ügymenet: a tojássárgáját habosra keverem a porcukorral, majd belekeverem a lisztet, sütőport, vajat, a citrom héját és levét, majd óvatosan beleforgatom a kemény habbá vert tojásfehérjét. Én papírral bélelt, 30 cm-es dobozformában sütöm. Előmelegített 180 C fokos sütőben kb. 30 perc alatt sül meg, tűpróba ajánlott!!!

Ha kihűlt, akkor a máz hozzávalóit felfőzőm, vagy megolvasztok egy tábla bevonó csokit (étcsokit!!!) és rákenem.

Kora reggeli felmérésem szerint az általános kereskedelmi forgalomban csak mézeskalács fűszerkeveréket lehet beszerezni (de ki akar nyár közepén, vagy ősszel mézeskalács ízű sütit enni?), illetve találtam még almás rétes keveréket is, de ezen kívül semmit.   

Elővettem hát a már sokat emlegetett Fűszerenciklopédiát, és fellapoztam az édes fűszerkeverékeknél. Két sütibe való keveréket találtam, amivel azért nem vagyok teljesen elégedett, mert többre számítottam.

Szóval az egyik az almáspite-fűszer, melynek felhasználási irányát neve is jelzi, de állítólag  jól passzol gyümölcskompótokhoz, gyümölcsszószokhoz, szilvás, körtés, rebarbarás sütikhez, és persze más almás süteményekhez, mint a mi jó kis almás rétesünk!

Összetevői: 1 teáskanál őrölt szegfűszeg, 1 evőkanál őrölt fahéj, 1/2-1 teáskanál őrölt szerecsendió. Jól elkeverjük őket és már mehetnek is a sütibe.

A másik a kevert, avagy pudingfűszer. Ez elég izgalmasan hangzik, sokféleképp használható.

Összetevői: 1 teáskanál szegfűbors, 2,5 cm fahéj rúd, 1 teáskanál őrölt szerecsendió, 1 teáskanál szegfűszeg, 1 teáskanál őrölt gyömbér, de tehetünk bele még kardamomot és koriander magot is. Elkészítése egyszerű, az egész fűszereket finomra őröljük és hozzájuk keverjük az őrölteket. Rögvest használhatjuk, de légmentesen lezárva tárolhatjuk is.

A könyv szerint ez tipikus brit fűszerkeverék, Süteményekbe, pudingokba használják, így kerül belőle  gyümölcstortákba, gyömbéres kalácsba, és a karácsonyi puding sem úszhatja meg.

Ezek a keverékek persze csak javaslatok, mindenki összeállíthatja a saját keverékét azokból a fűszerekből és olyan arányban amit a legjobban kedvel, de kiindulási alapnak, iránymutatásnak szerintem kiváló. Jó kísérletezést kívánok mindenkinek!

Persze tudom én, hogy az „egészséges süti” gyakorlatilag nem létezik, mert ugye ami süti az cukor, de legalább az illúzió maradjon meg nekem ha kérhetem!!!

Régóta kerestem valami használható „egészséges süti” receptet, és néhány kudarccal végződött próbálkozást követően rá is bukkantam erre a zabpelyhes rágcsálnivalóra egy netes fórumon. Bárkié is volt előzőleg, köszönöm, köszönöm, köszönöm.*

 A készen kapható hasonló kekszek meglehetősen drágák, és nem mentesek némi tartósító szertől meg „E vitamintól”, úgyhogy inkább marad a saját termelés.

Szerencsére olyan egyszerű elkészíteni, hogy bárki kipróbálhatja, nem kell hozzá konyhatündérnek lenni. Én csak egy apró módosítást eszközöltem a hozzávalókban, mégpedig fahéj helyett az Ázsiából beszerzett „keksz fűszerkeverék”-kel ízesítettem tallérkáimat. Az összeállítás 5 perc, a tepsire adagolás meg kb. 10 perc, attól függ mekkorára sikerednek, én egy teáskanalat használtam.

Hozzávalók:
15 dkg puha vaj
6 dkg barna cukor
6 dkg cukor
1 tojás
15 dkg zabpehely
10 dkg finomliszt
1 kávéskanál őrölt fahéj
½ kávéskanál szódabikarbóna
1 csipet só
10 dkg étcsokoládé, apróra vágva

Ügymenet: Előmelegítem a sütőt 175 fokra (gázsütőn 4-es fokozat), és kivajazok-lisztezek egy nagy tepsit.

Egy nagy tálba kimérem a zabpelyhet, rá a lisztet, majd jöhet egy kis szódabikarbóna, egy csipet só és ízesítésnek egy kis fahéj (keksz fűszer) is. A csokit felaprítom, és a lisztes keverékhez szórom és jól összekeverem.

A vajat robotgéppel habosra keverem a kétféle cukorral, majd hozzádolgozom a tojást.

Ezután a kétféle keveréket egy fakanállal jól összedolgozom.

A tésztából diónyi adagokat teszek egymás mellé 5 centire az előkészített tepsire, majd ezeket nedves ujjal kicsit ellapítom. Egyszerre nem fér rá az összes tészta a tepsire, ezért miután megsütöttem az első adagot, elkészítem a többi tallért is.

A zabpelyhes tallérokat 15 perc alatt megsütöm a meleg sütőben. Amikor készen vannak, még puhák, de ahogy kihűlnek, megszilárdulnak és ropogósak lesznek.

Kb. 30 tallér lesz belőle.

*u.i.: állítólag Stahl Juditnak jár a köszönet :) 

vagyis bajor szilváslepény

Megjöttem!!! Vége a pihinek, ami nem is lett annyira pihi, de azért jól esett nem dolgozni. Így, hogy az idén a valódi nyaralás technikai okok miatt egyenlőre elmaradni látszik, elhatároztam, hogy ha Mohamed nem mehet a hegyhez, akkor jöjjön csak a hegy Mohamedhez!!! Vagyis ha már én nem mehetek világgá, akkor a világ jöjjön el az én konyhámba!!! Elsőnek megmutatnám nagy kedvencemet a Zwetshgendatschi-t, vagyis a bajor szilváslepényt. Egyszerű, nagyszerű, és nem utolsó sorban költségkímélő gyümölcsös finomság. Állítólag bajorföldön az időt is szilvaszezontól szilvaszezonig számítják, és bevallom én is nehezen bírom ki, hogy beérjenek a szilvák a kertben.

Hozzávalók a tésztához: 50 dkg liszt, 3 dkg friss élesztő (vagy 1 cs 7g-os szárított), 2,5 dl langyos tej, 5 dkg cukor, 5 dkg olvasztott vaj, 1 tojás, 1 csipet só.

Hozzávalók a rakományhoz: 1, 5 kg szilva (magvaváló), 25 dkg liszt, 14 dkg porcukor, 15 dkg vaj.

Ügymenet: a lisztet egy tálba szitálom, a közepébe fúrok egy kis mélyedést, belemorzsolom az élesztőt, a cukorból egy csipetet és óvatosan ráöntöm a langyos tejet. Letakarom, és langyos helyen pihentetem kb. 10 percet, amíg az élesztő „felfut”. Addig elkeverem a cukrot a tojással és az olvasztott vajjal és a csipetnyi sóval. Ha az élesztő már kellőképp dolgozik, hozzáöntöm a vajas-tojásos keveréket majd egy elegáns mozdulattal bekapcsolom a dagasztót, és 6-7 perc múlva kész a tészta. Kicsit eligazgatom a tálban, szórok alá meg fölé egy kis lisztet, letakarom, és mehet pihenni egy huzatmentes, langyos zugba, hogy szépen a duplájára dagadjon (ez kb. 1 óra).

Mialatt a tészta nődögél, a szilvákat egy éles késsel hosszában négyfelé vágom, kidobom a magot (meg az esetleges húsos darabokat), és félreteszem őket. Egy másik tálban a lisztet a vajjal meg a cukorral morzsás állagúvá dolgozom össze. (a két tenyerem között morzsálgatom a cuccost, amíg kicsit össze nem áll, olyan morzsásnak kell lennie, mint a képen is látszik). Előkészítem a tepsit is (nagy gáztepsi kell ide), kivajazom, kilisztezem. Ha megkelt a tészta, az előkészített tepsi közepére pottyantom, és a két kezemmel szépen kilapítom-húzogatom, amíg szépen kitölti az egész tepsit. Ekkor az előkészített szilvákat tömött oszlopokban ráültetem az alapzatra. A morzsát rászórom a tetejükre. Most elvileg még kellene hagyni egy kicsit pihenni, de mivel a szilvák elrendezése (sorban egyesével az összeset) úgy is időbe telik, ezzel már nem szoktam sokat várni. Előmelegített 180 C fokos sütőbe tolom, és kb. 25-0 perc alatt sül meg. Az alja finom puha, a szilva szaftos, a morzsa meg ropogós kell, hogy legyen! Jó étvágyat!!!

Opcionálisan lehet szeletelt mandulát is szórni a tetejére (sütés előtt), de ez meglehetősen emelné a költségvetést, így ha épp nincs otthon, akkor külön ezért nem ruházok be! 

Tulajdonképpen nem szoktam rántott dolgokat csinálni, ezek nálam több okból is tiltó listán vannak.

Először is marha macerás dolog a panírozás, egy csomó koszos tányér, több tonna olaj elpazarlása, terjengő olajszag, nem is beszélve a felesleges kalóriákról.

Másodszor annyi, de annyi finomság létezik, annyi recept vár még kipróbálásra, és egyébként is egy finoman fűszerezett roston sült husi szelet sokkal élvezetesebb (nem utolsó sorban kalóriaszegényebb), mint a hagyományos unalmas panír. (és még a visszamaradt olaj környezetbarát eltüntetése sem okoz gondot!Egyszóval igen ritkán van nálunk rántott hús, de most rútul csőbe húztak! Régóta szemeztem Donna Hay izgalmasnak hangzó receptjével, és csak az „alapos áttanulmányozás” után jöttem rá, hogy a Ropogós ötfűszeres csirkemell a rántott hús egy variációja. Úgyhogy kénytelen voltam előszedni a tányérokat és nekilátni a panírozásnak. Utólag megvallva azért megérte a dolog, mert nagyon finom volt. Érdemes kipróbálni annak is aki egyébként is készít panírozott dolgokat, mert tényleg feldobja a dolgot.

Hozzávalók: csirkemell filé (szóval ezzel mindig bajban vagyok a hentesnél, hogy ? db, mert ugye 2 fél 1 egész, szóval 4 főre 2 egész, vagyis 4 fél), liszt, tojás a bundához, olaj a sütéshez,

A panírhoz: zsemlemorzsa, 2 tk kínai ötfűszer keverék, 1 tk őrölt kömény, 1 tk őrölt koriandermag, 1 tk só, frissen őrölt bors.

Ügymenet: a csirkemell filét a szokásos módon előkészítettem: leöblítettem, papírtörlővel felitattam róla a vizet, levágtam az alsó kisebb darabot, a nagyobb részt pedig ketté vágtam. A zsemlemorzsába belekevertem a fűszereket, és bepaníroztam a husikat (liszt, tojás, panír). Forró olajban mindkét oldalukat szép piros-ropogósra sütöttem, ez kb. 3-4 perc, persze mérettől is függ. Párolt rizs és saláta került mellé.

A kínai ötfüszer keverék egyébként elég izgalmas dolog, azt hiszem írok is róla egy külön kis elmélkedést, de legalább is, hogy miből áll, hátha valaki nem tudja beszerezni. Én az Ázsiában találtam, de ha elfogy nekem is házilag kell összedobni, mert mostanában nem esik útba székes fővárosunk, itten falun meg nem van ilyesmi a sarki közértben .

Alapvetően nagyon szerencsés vagyok, hogy van kertünk. Így mindig biztos lehetek benne, hogy ami onnan az asztalra kerül az bio. (A mi kertünk keskeny és hosszú alapterületű, így azután minden növény szomszédja a másiknak. Ezért nem permetezhetjük pl. a szőlőt, mert akkor nem szüretelhetném napokig az epret...stb. Így ha nagyon muszáj, anyám előveszi A nagyapáink még tudták...című kis füzeteit, és kitalál valami bio módszert (pl: csalán lé). )

Ilyenkor május elején sajna még nincs szüretelhető gyümi (azért az egres már alakul), így elvileg még nem kezdődne a befőzési szezon. Igen ám, de ott van a rebarbara. Jó néhány éve ültettem, szép dísze is lett a kertnek, de eddig még nem mertem megkóstolni. A múlt héten több helyen is belebotlottam a neten a témába. Több fórumon is cseréltünk eszmét, és találtam ötleteket. A legjobb tipp Chili&Vaniliától jött, aki megemlítette a vaníliás rebarbara dzsemet. Emlékeztem, hogy valahol már találkoztam vele, és rövid kutatás után rá is bukkantam  Donna Hay Ízvarázs című könyvében egy receptre. Íme:

Vaníliás rebarbara dzsem:

1 kg megtisztított és feldarabolt rebarbara, 3 db meghámozott és felkockázott zöld alma, 125 ml víz, 1 felhasított vanília rúd, 3 evőkanál citromlé, 80 dkg cukor. A rebarbarát, az almát és a vaníliát  a vízzel kb. 5-6 perc alatt puhára főztem. Ekkor jött a citromlé és a cukor. Időnként kevergetve kb. 45 perc alatt főtt meg. (Menet közben jutott idő azért az ebéd elkészítésére is, úgyhogy nem vészes a dolog.) Ekkor alaposan kimosott üvegekbe töltöttem, lezártam és most ott pihen a száraz dunsztban.

Kivéve azt az üveget ami a mai reggeli tárgyát képezte. :o))

Megjegyzés: általában zselésítőt használok a lekvárokhoz, mert gyorsabb és gazdaságosabb, de most nem mertem bevetni, mert rebarbarát még nem főztem. Így szigorúan a recept szerint jártam el, de már alig várom, hogy legyen eper, meg málna, és az idén a cseresznye dzsemet is ki szeretném próbálni. Ja és ősszel ültettem egy ribizli bokrot is hasonló célzattal. Úgyhogy, amikor eljön a málna ideje, majd felfedem az én kis lekvár főzési szabadalmamat! Addig türelem! 

A "sose fogyunk le" jegyében! Azt már régen kisasoltam a naptárból, hogy az idén a szülinapom péntekre esik. El is határoztam, hogy meglepem magam egy nap szabival, és meghosszabbítom a hétvégét. (az már csak hab volt a tortán, amikor azt is felfedeztem, hogy május 1. meg hétfő, így négy napig ünnepelhetek!) Szülinaphoz torta kell, tartja a régi ősi mondás, így kinéztem egy jó kis "diétás" receptet  Francia konyhából. 

Íme az eredeti verzió: 

Hozzávalók a tortához:180 g étcsokoládé (70%), 175 g vaj megpuhítva, 125 g finomítatlan cukor, 200 g őrölt mandula, 4 tojás, sárgája, fehérje különválasztva, 

Hozzávalók a bevonathoz: 100 g étcsokoládé (70%), 50 g vaj

Ügymenet: Sütőt melegítsük be 150 fokra (gáz 2-es fokozat). Tegyünk sütőpapírt egy 25 cm átmérőjű tortaformába. Törjük a csokit kis darabokra, és vízfürdő felett olvasszuk meg. A vajat és a cukrot keverjük ki krémesre. Adjuk hozzá az őrölt mandulát, a tojássárgáját és az olvasztott csokoládét, majd keverjük egyenletesre. Verjük fel a tojásfehérjét keményre, adjuk a többihez, és óvatosan keverjük bele.  Öntsük a formába, és süssük 35 percig. Vékony kéreg fog képződni a tetején. Hagyjuk kihülni mielőtt kivesszük a formából.

A bevonathoz szintén vízfürdő felett olvasszuk fel a csokoládét és a vajat, kenjük a tortára, és hagyjuk megdermedni. Részemről annyi módosítás történt, hogy mivel olajmágnások nincsenek a családfán, a 70%-os étcsoki helyett 3 tábla Boci étcsoki került a bevásárlókosárba. (mivel ez eleve 9dkg/tábla, nem kellett a tésztához méricskélni, a mázhoz meg 9 dkg is elég. 150C - 35 perc pedig az én elektromos sütőmben vicc kategória, 180C fokon is 45 perc kellett!!! Az eredmény viszont egy tömény csokigyönyör!

A főfogás az időjárás kegyességének köszönhetően grillezett husi, kukorica, és saláta volt vinegrette mártással. Vettem sertéstarját kedvenc hentesemnél (aki szépen fel is szeletelte nekem) és egy a Fűszerenciklopédia című könyvemből származó jamaicai páccal vettem kezelésbe. (nagyszerű kiadvány, bátran ajánlom, nagyon sok recit kipróbáltam már belőle, mindíg sikerrel!!!)

Pác: 1 fej vöröshagyma, 2 ek olaj, 2 gerezd fokhagyma, 2,5 cm reszelt gyömbér, 1 lime héja és leve, 1 kk őrölt szegfűbors, 1 kimagozott és felaprított piros chili (legjobb kesztyűt húzni a manőverhez), 1 tk erőspista krém, só, bors, 2 ek rum. (ez a mennyiség 4 nagy szelet husira elég) A finomra vágott hagymát az olajon meg kell egy kicsit pirítani (5-7 perc), azután jöhet a többi hozzávaló, és néhány perc alatt sötétbarnára kell főzni. Kihűteni, majd a kissé kiklopfolt husiszeletekre kenni. Igazából a reci 1 nap érlelést írt a hűtőben, amit most nem sikerült betartani, viszont kellett volna!!! Na majd legközelebb!!!

Találtam a boltban gyorsfagyasztott csöves kukoricát, amit szintén feltálaltam. A leírás szerint néhány pericg forraltam, majd saját ötlettől vezérelten feldobtam a grillrácsra néhány percre.

Saláta: 1 csomag konyhakész salátalevél, és a vinegrette mártás: 1 tk mustárt, 2 ek fehérbor ecettel, csipet sóval, borssal és 6 ek olajjal egy kézi habverővel gyorsan simára keverni. Mivel ez ecetes mártás, csak a tálaláskor szabad ráönteni a salátára, és gyorsan összeforgatni. Nagyon fincsi!!!

Szóval elég jól sikerült az én kis harminc...khm..khm..khmik szülinapi vacsim. Ja és itt hívnám fel az Alexandra kiadó szíves figyelmét, hogy a 3 hete megrendelt szülinapi meglepim (az ígért szállítási idő 2-3 nap) még mindíg nem érkezett meg, amivel igen kellemetlen helyzetbe szíveskedtek hozni a Kedvesemet!!! Ejnyebejnye!!!!

Húsvét, sonka, tojás..... kéne egy kalács?

Az idei húsvétot szűk körben ünnepeltük, lévén, hogy Öcsinek lejárt a szabi, és szólította a nagyvilág, meg a fakanál. Jóanyám készített is neki hamuba sült pogácsát, meg méteres sütit. Így azután (és mivel jövőhéten szülinapom lesz) nem szándékoztam cukrászdai felhozatalt megszégyenítő mennyiségű édességet gyártani. Az biztos volt, hogy valami kelt tészta legyen (a múltori csúfos kudarc a buktával nem tett jót az önérzetemnek), de sokáig nem tudtam eldönteni, hogy nagyi titkos receptje, (a pamutrétes nevű csoda) vagy kalács legyen. Húsvét... sonka...torma....tojás.....hm...kéne egy kalács!!!! Szóval most a kalács győzött.

Már régen kinéztem egy receptet dr5ker Kenyérsütés - a ciabattától a rozskenyérig című könyvéből. (amit Cora pontjaimért szereztem)

Hozzávalók: 500 g liszt, 1 cs (7g) szárított élesztő, 5 dkg cukor, 1 cs vaníliáscukor, csipet só, 2,5 dl langyos tejszín, 2 tojás, 1 tojás fehérje, egy marék mazsola, a bekenéshez 1 tojás sárgája 1 kanál tejjel kikeverve.

 A lisztet összekevertem a szárított élesztővel, és a többi tésztához valóval a robotgép segítségével megdagasztottam (5-7 perc). A recept a hozzávalók között nem sorolta fel konkrétan a mazsolát, de a képen is látszott, hogy van benne, meg én is szeretem, úgyhogy az utolsó 2 percben azt is beledobtam. Langyos helyen kb. 1 órát kelesztettem. Amikor megkelt, átgyúrtam, szétosztottam három részre, ezekből úgy 45 cm hoszú rudakat sodortam és szépen összefontam. A tepsire (sütőpapír!) helyeztem, és még fél órát hagytam pihenni, hogy megint megnőjön.* A második kelesztés végén bekentem a tejes tojássárágával és betettem az előmelegített sütőbe 190C, 35-40 perc.

Azért tetszett ez a recept, mert tej és vaj helyett tejszín kellett a tésztába, és ilyet még nem sütöttem. Hozta a várakozásaimat, mert isteni illata és íze van!! Legszívesbben megettem volna az egészet még úgy langyosan, de akkor mi maradt volna a sonkához???

Egyébként a fent említett könyvből már több finom kenyeret és zsemlét sütöttem, jók a receptek. Pontosak, precízek, látszik, hogy kipróbálták mielőtt kiadták. Ez szerintem fontos, mert ki szeretné, hogy a drága alapanyogok és a sok befektetett energia végeredménye a kukában kössön ki? Sajnos sok olyan, egyébként igen borsos árú könyv van a piacon ami tele van pontatlansággal, fordítási hibával, oda nem figyeléssel.

*A fotón sok kis kalács látható, ezekhez is ezt a tésztát használtam, de készíthetünk egy nagyobb és egy kisebb hármas fonatot, amit egymásra helyezve ilyen kalács lesz: 

Vagy akár ilyen nyolcast is fonhatunk belőle: