Vuelta 2015. 20. etap San Lorenzo de El Escorial  - Cercedilla

Ritkán van ilyen három hetes körversenyen, hogy még az utolsó igazi versenynapon is van miért izgulni, még mindig semmi sem dőlt el! Hat másodperc a különbség Dumoulin és Aru között, estig még bármi megtörténhet. 

Úgy alakult, hogy az idei Tour de Serpenyő három utolsó szakasza nekem jutott. Tegnap egy jó kis húsos batyut hoztam, az utolsó két napra pedig édes dolgokkal készültem. A finom zsíros- és vajas süteményekkel egész Spanyolországban le lehet bűvölni az édesszájúakat. Az édes süteményekkel Spanyolországban még a notórius hétalvókat is ki lehet csalogatni az ágyból, a sütemények erre felé éppúgy hozzátartoznak a reggelihez, mint az erős kávé. Ennek jegyében mára egy mandulás kekszet sütöttem fahéjjal és a spanyol hagyományoknak megfelelően sertészsírral.

Hozzávalók: 100 g porcukor (nálam csak 70 g nyírfacukor megőrölve), 1 citrom reszelt héja, 1 csapott teáskanál fahéj, 60 g őrölt mandula, 100 g sertészsír, 30 g napraforgó olaj, 1 tojássárgája, 200 g liszt, 1 késhegynyi sütőpor, mandula a díszítéshez.

Ügymenet: a robotgép táljába tettem a cukrot, a citromhéjat, a fahéjat, az őrölt mandulát, a tojássárgáját, az olajat és a zsírt, majd a gyúrópálcájával elkevertem az egészet. A sütőport a liszthez kevertem, majd kanalanként a zsíros masszához adagoltam, és addig kevertem a géppel, míg morzsás állaga lett. Ekkor kézzel összegyúrtam a tésztát. A tésztából hengert formáztam, majd a rudat kb. 1 cm-es szeletekre vágtam. Kb. 30 db lett belőle. Elrendeztem őket egy sütőpapírral bélelt sütőlapon, majd mindegyik korong közepébe nyomtam egy fél szem mandulát. A 180 C fokra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt szép arany színűre sütöttem. 

Holnap megint én jövök Madridból, és valami jó kis csokisat sütök!

Vuleta 2015. 19. etap Medina del Campo - Ávila

A verseny továbbra is nagyon szoros, Aru csak 3 másodperccel van lemaradva a piros trikót viselő Tom Dumoulin mögött. Mai szakaszunkon továbbra is Spanyolország északnyugati részén tekerünk. Kasztília és León autonóm közösség, mely valaha 1230-ban, a történelmi León és Kasztília királyságok egyesítésével jött létre. Castilla y León 9 tartományt foglal magába, és ezek közül a mai útvonalon Valladolid és Ávila kerül terítékre.

Az itteni gasztronómiát a Kasztíliát jellemző ellentétek és az egyesítő képesség egyaránt jellemzik. Konyhája zsidó, arab és keresztény elemeket ötvöz, mindhárom kultúra kulináris hagyományaiban megtalálhatóak az egytálételek (olla podrida és a cocido), amelyek lényegében csak a felhasznált hús fajtájában térnek el egymástól: a keresztények jellemzően sertéshúst, míg a zsidók és arabok bárányt fogyasztottak.

Sertésből vannak a kasztíliai sonka- és kolbászkészítők legnépszerűbb termékei, a híres guijuelói sonka, a Salamanca tartomány déli részében fekete ibériai sertésből készülő candelarió, de itt készül a longaniza is, mely a chorizóhoz hasonló kolbász nemes penésszel, a levegőn szárított chorizo de Cantimpalos, a Vallodolid tartománybeli salchichas.

Mára egy kasztíliai tésztabatyut készítettem, amelyet hagyományosan sertéshússal, sonkával, paprikás kolbásszal, tojással töltenek meg, de nagyon sok változata létezik, ez pl. egy vallodolidi változat.

Hozzávalók a tésztához: 350 g liszt (nálam a fele teljes kiőrlésű tönköly liszt), 4 g szárított élesztő, 50 ml tej, 50 ml víz, 50 g olívaolaj, 50 g sertészsír, 1 kis tojás, csipet só és cukor.

Hozzávalók a töltelékhez: 2 szál sütni való kolbász, 200 g pácolt karaj (én a csemegepultból vettem vékonyan felszeletelt karajt), valamint 1 tojás a lekenéshez

Ügymenet: először is serpenyőben megsütöttem a kolbászokat és félretettem őket kihűlni. A lisztet egy nagy tálba szitáltam, belekevertem a szárított élesztőt, a sót, a curkot, és kanálla egy mélyedést alakítottam ki a közepén. Egy kisebb mikrózható edénybe mértem a tejet, a vizet, az olajat és a zsírt, majd kis fokozaton összeolvasztottam őket. Ezután beleütöttem a tojást, és egy villával jól elkevertem az egészet, majd a lisztbe vájt mélyedésbe öntöttem. A közepétől kifelé haladva finoman összedolgoztam a tésztát, majd deszkára borítva alaposan kidolgoztam.

Kétfelé vágtam, majd az egyik feléből kb. 30 cm átmérőjű vékony kört nyújtottam. A tésztát sütőpapírral bélelt sütőlapra helyeztem. A kolbászt vékonyan felszeleteltem, majd szorosan egymás mellé téve befedtem vele a tésztakorongot úgy, hogy körben kb. 2 cm szabadon maradt. A karajszeleteket ráfektettem a kolbászkarikákra. Kinyújtottam a maradék tésztát és rátettem az előzőek tetejére, végül a szélén összenyomkodva és kicsit befelé gyűrve összezártam a két tésztaréteget. Egy tiszta konyharuhával letakarva 1 órán át pihentettem, majd egy felvert tojással lekentem a tetejét, és a 200 C fokra előmelegített sütőbe tolva 20-25 perc alatt megsütöttem.

Vuelta 2015. 8. etap Puebla de Don Fadrique - Murcia

A Vuleta mezőnye egy hét után elhagyja Andalúziát, a mai 182,5 km végén Murciába érkezünk. A verseny egyenlőre nyitott, semmi sem dőlt még el. 

Murcia tartományt Spanyolország zöldségeskertjének is nevezik. A mórok elűzése után a nagyméretű ültetvényeket felparcellázták és szétosztották az észak-spanyol bevándorlók között. Idővel aztán a nagy ültetvények gyümölcsös és zöldségeskertek tarka foltjaiból álló szőnyeggé változtak. Ezek a minifundiók, az egy hektárnál kisebb telkek máig fennmaradtak a Segura és a Guadelntín folyók partján, ahol sokféle gyümölcsöt és zöldséget termesztenek egész évben. A Rio Segura árterületén, Calasparránál termesztik az eredetvédett megjelölésű (DO)  balilla x solana és bomba rizs fajtákat.

Mára egy sült töltött paprikát hoztam, melyet spanyolul Piminetos Rellenos-nak hívnak. A mi hagyományos töltött paprikánkkal ellentétben ez nem úszik paradicsomlében, sőt nem úszkál semmiben sem, viszont a sütőben készül. Mivel nem tudtam beszerezni ezt a spanyol rizsfajtát, végül barna rizst választottam, így legalább nyugodtan ehettem belőle én is. Ha tehetjük, készítsük különböző színű (sárga, zöld) paprikákkal, de én most csak pirosat kaptam a piacon.

Hozzávalók: 4 nagy paprika (ami megáll a tepsiben, pl. kaliforniai vagy pritamin) , 400 g darált hús (bárány, borjú, sertés, vagy akár vegyesen is), 1 közepes vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 teáskanál pirospaprika, fél teáskanál fahéj, só, bors, 1 tojás, 1 tasak (125g) barna rizs (amiből csak kb. a felét tettem a töltelékbe), olívaolaj.

Ügymenet: a csomagolás szerint megfőztem a rizst. Egy nagy serpenyőben megdinszteltem a finomra aprított hagymát, hozzáadtam a fokhagymát, majd a darált húst. Kevergetve addig sütöttem, amíg a hús szépen elszíneződött és szétmorzsolódott. Ekkor fűszereztem sóval, borssal, paprikával és a fahéjjal. Levettem a tűzről és kicsit hűlni hagytam. Hozzákevertem a rizst és a tojást. A paprikákat megmostam, levágtam a tetejüket és kiszedtem a magházat. A darát húsos keveréket a paprikákba töltöttem. Egy tűzálló tálat kikentem olívaolajjal, és beleállítottam a paprikákat. Rátettem a tetejüket, és 220 C fokra előmelegített sütőben 30 percig sültek.

Holnap Al denténél a serpenyő.

Vuelta 2015. 4. etap Estepona - Vejer de la Frontera

Szombaton megkezdődött az idei harmadik háromhetes kerékpáros körverseny, a spanyol Vuelta, így aztán a Tour de Serpenyő csapata sem tétlenkedhet. A mai szakaszon 209,6 km vár a fiúkra Estepona és Vejer de la Frontera között, egy kis dombbal a végén, Cádiz tartományban. Amikor receptet kerestem erre a napra, rábukkantam egy izgalmas oldalra a neten, ahol mindenféle információt találni a környék gasztronómiájáról. Igen gazdag receptgyűjtemény is van az oldalon, többek között olyan receptek is, melyeket vendéglátóhelyek osztottak meg az olvasóval. Így találtam rá a Taberna El Fillo nevű tapas bár padlizsán tortilla receptjére. Ez a hely Puerto Realban van, ahol is ma átteker a mezőny!

Hozzávalók: 2-3 kisebb padlizsán, 100 g serrano sonka, 150 g félkemény sajt, 5 tojás, só, olívaolaj.

Ügymenet: a padlizsánt felszeleteltem (fél centinél kicsit vastagabb szeletekre), megsóztam és állni hagytam egy keveset. Papírtörlővel leitattam a szeleteket és egy nagy serpenyőben nagyon kevés olajon mind a két oldalukon megsütöttem őket. Csak minimális olajat szabad a serpenyőbe önteni egyszerre, mert a padlizsán szivacsszerűen beszívja az olajat, és elnehezíti az ételt.

Amikor az összes szelet készen lett, levettem a serpenyőt a tűzről, és belerétegeztem a hozzávalókat. Először egy löttyintés olívaolaj, azután egy réteg padlizsán szelet, majd a sonkaszeletek, rá ismét padlizsán, azután a felszeletelt sajt, majd legvégül a megmaradt padlizsán. Ezután felvertem a tojásokat egy nagy csipet sóval, és a serpenyőbe öntöttem. Nagyon kis lángon elkezdtem sütögetni a tortillát. Időnként egy fakanállal elválasztottam a szélét a serpenyőtől, hogy a tetejéről lefolyjon a tojás az aljára. Kb. 5-6 perc után már kezdett szépen megszilárdulni az egész, ekkor levettem a serpenyőt a tűzről, és ráborítottam egy nagy vékonyan beolajozott tányért. Egy konyharuha segítségével óvatosan de gyorsan átfordítottam a serpenyőt, hogy a tortilla a tányérra pottyanjon, majd nagyon gyorsan visszacsúsztattam a lepénykét a serpenyőbe, hogy a másik oldalát is megsüthessem, ehhez már 2 perc is elég.
Melegen és hidegen egyaránt fogyasztható.

Holnap Lorien teker a Serpenyőben. 

Tour de France 20. etap Modane Valfréjus -  Alpe d'Huez

Már majdnem vége az idei Tour de France-nak, de mára még igazi csemegét tartogatnak a szervezők, a fiúknak ma kell feltekerniük ugyanis az Aple d’Huez csúcsára, csak előtte még meg kell mászniuk egy másik 2000-es csúcsot, a Col de la Croix de Fer-t is. Bár Froome sárga trikót nagy előnnyel őrzi, ez valójában technikai sport is, bármi megtörténhet.

Tehát továbbra is az Alpokban tekerünk, Franciaország dél-keleti csücskében, közelebbről Savoya megyében. Én mára egy könnyen elkészíthető specialitást választottam, annál is inkább, mert kicsit elcsúsztam a tér-idő kontinuumban, ezért olyasmit kerestem, amit ma reggelire feltálalhattam. Ennek a régiónak egyik nevezetes sajtja a Beaufort, ami nálunk nehezen szerezhető be a sarki közértben, de ez a sajt szoros rokoni kapcsolatokat ápol a szintén francia Comté, illetve a svájci Gruyére sajtokkal. Ez utóbbiból szokott lenni a hűtőmben, úgyhogy minden rendelkezésemre állt, hogy kipróbálhassam a Galette savoyarde-ot. Én a biztonság kedvéért megmértem a cukkinit és a krumplit is, a két darab, főleg cukkini esetében nem túl egzakt meghatározás.

Hozzávalók: 2 db cukkini (kb. 350 g), 2 db burgonya (kb. 300 g), 1 nagy gerezd fokhagyma, 100 g reszelt sajt (Beaufort, Gruyére vagy Comté), 1 nagy tojás (vagy két kicsi), szerecsendió, só, 1 ek olívaolaj.

Ügymenet: a cukkínit és a burgonyát finomra aprítottam (én egy Julienne vágót használtam, de káposztareszelő is megteszi). Egy nagy, sütőben is használható serpenyőben felforrósítottam az olajat, rádobtam a nagyon finomra aprított fokhagymát, majd rádobtam a cukkínit és a burgonyát, megsóztam, majd 20 percig kevergetve pirítottam. Közben lereszeltem a sajtot, felvertem a tojást, és bekapcsoltam a sütőt 200 C fokra. A serpenyőt lehúztam a tűzről, a belekevertem a reszelt sajtot és a tojást, még sóztam, reszeltem bele bőven szerecsendiót, majd szépen ellapítottam az egész masszát (ne legyen vastagabb 2 cm-nél) és betoltam a sütőbe 20 percre. Azon melegében megreggeliztük a java részét, de hidegen is finom, egy könnyű salátával vacsorára is kiváló lehet.

Holnap Párizs, a Serpenyőben pedig immár hagyományosan Mamma locsolja a pezsgőt! Egy hónap múlva pedig spanyol receptekkel jelentkezünk a Vueltáról. 

Tour de France 2015. 11. szakasz: Pau - Cauterets

A tegnapi első igazi hegyi szakasz után Froom fölényesen vezeti az összetettet, de ma ismét kemény hegymászás jön. A hírhedt Col du Tourmalet a maga 2115 méterével igazi kihívás lesz a versenyzőknek. A starthelyről tavaly írtam ezt-azt, a mai célállomás pedig már a magas hegyek között lesz. A Hautes-Pyrénées változatos tájai, a Pireneusok csúcsai és a köztük elterülő völgyek, szőlőhegyek és a mezőgazdasági síkság mind figyelemre méltó területek, amelyek közül néhány az UNESCO Világörökség listájára is felkerült. A Hautes-Pyrénées számos gyógyfürdőt és sí lehetőséget is kínál, így egyaránt ideális célpontja lehet a nyaralóknak és a telelőknek is.

A lehetséges recepteket kutatva találtam rá erre az igazán dallamos nevű süteményre, a Tarte amandine aux abricots-ra, vagyis a sárgabarackos mandulakrémes tarte-ra. A franciák annyira szeretik a különböző tartokat, hogy akár az egész Tourt végig süthetnénk velük. 

A sütemény alja omlós tészta, melyhez receptet Pierre Hermé-től vagy Michel Roux-tól is kölcsönözhetünk (mindkettő kiváló!), de én a szükséges CH csökkentés miatt most a már kipróbált Cserke féle morzsás alapzatot választottam, egy kis további finomhangolással. Ezúttal földimandula lisztet használtam liszt helyett, ami már önmagában is elég édes, így cukor nem is kell hozzá.

Hozzávalók az alaphoz: 30 g apró szemű zabpehely, 50 g mandula durvára darálva, 50 g mandulaliszt, 70 g földimandulaliszt, 1 csipet só, 30 g vaj, 50 g kókuszzsír. (nekem egy kb. 22 cm átmérőjű, kivehető aljú formám van)

Hozzávalók a töltelékhez: 75 g darált mandula, 75 g vaj, 45 g nyírfacukor, 1 egész tojás, 500 g sárgabarack. 

Ügymenet: az alap elkészítése itt olvasható. A krémhez a vajat habosra kevertem a cukorral, hozzáadtam a tojást, alaposan kikevertem, majd hozzáadtam a darált mandulát is. A krémet az előkészített alapra kentem, majd ráhelyeztem a félbevágott, kimagozott sárgabarackokat. 180 C fokra előmelegített sütőben 35 percig sütöttem. 

Ha tetszett a recept, nézd meg a többi Tour de Serpenyős receptet is a facebook oldalunkon! Holnap Lorien teker tovább.  

Tour de France 2015. 5. szakasz: Arras - Amiens

Szombaton elindult az idei Tour de France, és vele együtt a Tour de Serpenyő csapata is akcióba lendült. Már a verseny eleje is nagyon izgalmasan alakul, de sajnos sok a bukás. Szerencsére a tegnapi macskaköves szakaszon nem volt komolyabb baleset.  

Mai szakaszunkon Pikárdiába érkeznek a fiúk. Ahogy 2012-ben már írtam, Pikárdia, francia nyelven Picardie Franciaország egyik régiója, amelynek három megyéje Aisne, Oise és Somme. A Picardie szó eredete se nem földrajzi, se nem történelmi. A szó először 1248-ban bukkant fel, a « picard » azaz « piocheur » szó származékaként. A párizsiak « piocheur » -nek nevezték mindazokat a földműveseket, akik Senlisis és Valois erdős területeitől északra éltek. Franciaország északi részén viszont pikárdoknak nevezték mindazokat, akik nem beszéltek flamand nyelven: Arras, Boulogne-sur-Mer, Calais és Tournai voltak a pikárd városok; az idevaló diákok alkották Párizsban és Orléansban a "Pikárd Nemzet"-et.

Az itteni konyha egyik specialitása a Cahguse, amit szerencsére jó érzékkel nem a mostani kánikulában, hanem még június végén készítettem el. Én nagyon szeretem az ilyen tipusú ételeket, amiket csak be kell tenni az edénybe, betolni a sütőbe, és néhány óra múlva kivenni. Minimális munka, maximális élvezet. Ehhez az ételhez pedig mindent találtam itthon is, csak a megfelelő cider kiválasztása okozott fejtörést, mert szárazat találni nem egyszerű feladat. Eredetileg egy speciális ovális cserépedényben készítik, én viszont az öntöttvas fazekamat használtam. Sajnos nálunk nem úgy bontják a húst a hentesek, mint arra felé, ezért én nem sertés, hanem malaccombot vettem, mert abból kaptam szép nagy lapos darabot, amit pont illett a fazekamba. Tálaláskor újkrumplit adtam hozzá, de salátával és egy jó sűrű kenyérrel is el tudnám képzelni, sőt akár főtt babbal is. 

Hozzávalók: 1,2 kg sertéscomb, 1 első sertéscsülök kibontva (kb. 400 g), 100 g vaj, 2 evőkanál olívaolaj, 10-12 db közepes vöröshagyma, 200 ml húsleves, 100 ml fehérborecet, 150 ml száraz cidre, só, bors. 

Ügymenet: egy nagyobb serpenyőben megolvasztottam a vajat, hozzáadtam az olajat és lepirítottam benne a comb mindkét oldalát, majd áthelyeztem a húst a sütőedénybe. A hagymákat megtisztítottam és nagyobb darabokra vágva a hús köré szórtam. Beletettem a csülköt is az edénybe, majd ráöntöttem a levest, az ecetet és a cidre-t is. Sóztam, borsoztam, ráöntöttem a serpenyőben maradt vajat is, majd rátettem a fedőt, és 170 C fokos sütőbe tettem 2,5 órára. Két óra elteltével levettem a fedőt az edényről, hogy kicsit megpiruljon. A leve nem párolgott el eléggé a nehéz vasfedő miatt, így azt a legvégén egy kicsit külön beforraltam. 

Nagyon finom lett, és nagyon egyszerű elkészíteni. Ha szeretnéd további követni a Tour de Serpenyő projekt receptjeit, kedveld a facebook oldalunkat.

Holnap Lorien teker tovább :) 

Még valamikor a télen rendeltem ez a formát, aztán betettem a szekrénybe (hogy senki se vegye észre, hogy egy forma megint betette a lábát a házba). Aztán történtek dolgok, és a forma csak ott lapult (a többi piteforma között) a sötétben. Aztán eszembe jutott, hogy még tavaly láttam Cserkénél egy izgalmas receptet, amivel kiválthatnám az omlós alapot a süteményben. Egy-két apróságot módosítottam, cukor helyett nyírfacukrot használtam, és a sima lisztet teljes kiőrlésű zablisztre és mandulalisztre cseréltem. A dolog így is szuperül működött, még egyszer köszönöm Cserke!

Hozzávalók az alaphoz: 30 g apró szemű zabpehely, 50 g mandula durvára darálva, 30 g nyírfacukor, 60 g mandulaliszt, 60 g teljes kiőrlésű zabliszt, 1 csipet só, 30 g vaj, 50 g kókuszzsír. 

Ügymenet: a zsiradékokat összeolvasztottam egy serpenyőben, ráöntöttem a nyírfacukor kivételével az összes hozzávalót, és kis lángon kb. 6-8 percig folyamatosan kevergetve megpirítottam. Végül belekevertem a nyírfacukrot is. A morzsát a formába szórtam, és egy pohár segítségével jó alaposan odanyomkodtam a forma aljához és oldalához. Kicsit félre tettem, amíg a rávalót előkészítettem. 

Hozzávalók a töltelékhez: 300 g görög joghurt, 2 nagy tojás, 40 g nyírfacukor, 1 kávéskanál vanília kivonat, kb. 200 g málna. 

A joghurtot teljesen simára kevertem a tojással, a cukorral és a vaníliával, majd ráöntöttem a morzsás alapra. A málnát elrendeztem a tetején, majd 180 C fokos sütőben 30 percig sütöttem.

Giro d'Italia 2015. 20. szakasz Saint-Vincent - Sestriere

Már csak egyet kell aludni, és holnap Milánóban célba ér az ide Giro d’Italia. Itt is szeretném megköszönni olvasóinknak a figyelmet, a csapattársaknak pedig az olajozott tekerést! 

Ma még egy komoly emelkedő vár a fiúkra, az Aosta völgyből fel kell tekerni Sestriere-be, ez a terep főként síelőknek, vagy a sí világkupa követőinek lehet ismerős. Alberto továbbra is vezet (bocsi Aldente), remélem ez már így is marad. 

Valle d’Aosta legfőbb specialitása a Fontina sajt, amihez sajnos csak álmomban jutottam mostanában (tök komolyan, hajnalban azt álmodtam, hogy egy delikátesz üzletben - amilyen nálunk nincs is a városban - ott állt halomban zörgős celofánba csomagolva a pulton a finom Fontina sajt). Megfelelő sajt hiányában a legtöbb helyi specialitást ki kellett húznom a listáról (nem baj, Giro lesz jövőre is), maradt volna néhány borjú recept, sajnos azonban mifelénk borjúhoz jutni sem könnyebb, mint Fontina sajthoz. Végül az édes szekcióból választottam ezt a Tegole valdostane nevű kis kekszecskét. Az enyhén pirított mogyoró és a mandula párosa igazán remek. Ha tényleg azt szeretnénk, hogy tetőcserépre hasonlítson, még melegen sodrófán meg lehet hajlítani őket. Az enyém sajnos most nem lett elég ropogós, valószínűleg még vékonyabb rétegben kellett volna adagolnom, illetve én kevesebb cukrot tettem bele, ez is lehet az oka.

Hozzávalók kb. 40 darabhoz: 80 g mogyoró, 80 g mandula, 60 g olvaszott vaj, 60 g fehér (tönköly)liszt, 4 tojásfehérje, 200 g cukor (nálam csak 100 g és nyírfacukor).

Ügymenet: a mogyorót és a mandulát enyhén megpirítottam, majd nagyon finomra daráltam. Hozzáöntöttem az olvasztott vajat, hozzászitáltam a lisztet és egy spatulával összekevertem, hogy szép morzsás állagú legyen. A tojásfehérjét kemény habbá vertem, fokozatosan hozzá adagolva a cukrot. A habot beleforgattam a mogyorós részbe, majd sütőpapírral bélelt tepsibe adagoltam. Teáskanállal kis adagokat halmoztam a sütőlapra, majd a kanállal kb. 7 cm-es körben kentem szét a masszát. Én 170 C fokra előmelegített sütőben sütöttem kb. 10-12 percig, de akinek jobb a sütője, annak elég lehet a 160 C fok is.

Holnap Milánóban Aldentével ér célba a Tour de Serpenyő, én legközelebb júliusban, a Touron tekerek. 

Giro d'Italia 2015. 17. szakasz TIRANO - LUGANO

Lassan célegyenesbe fordul az idei Giro d’Italia, hihetetlenül gyorsan telnek a napok, ez a mai már a 17. szakasz. Egyelőre meggyőző fölénnyel vezet Alberto, de messze még a vasárnap.

A mai szakasz azért is különleges, mert a fiúk áttekernek Svájcba, a cél ma hegyen-vögyön át a festői Lugano (vagyis Berci otthon alhat).

Lugano Svájc egyik olasz nyelvű kantonjában, Ticinoban (Tessin) található a gyönyörű Luganói-tó partján. Egyszer, nagyon régen jártam arra, és amire a legjobban emlékszem, az az Alprose csokigyár múzeuma, meg az az isteni csoki drazsé és csokoládéba mártott kandírozott narancshéj.

Ticino konyhája szoros összefüggést mutat a szomszédos Lombardiával. Az itt élők az elmúlt századokban meglehetősen monoton módon táplálkoztak, a leggyakoribb fogások a gesztenye, a polenta és a burgonya volt, de az ide érkező emigránsok messziről hozták magukkal szokásaikat, ötleteikkel frissítették az itteni konyhát, és az új ízek és receptek idővel beolvadtak. Ugyanakkor sikerült megőrizni a ticinói konyha sajátosságait, a friss hegyi termékeket, az egyszerű paraszti ételeket, melyeket ma is a hagyományos receptek alapján készítenek.

Bevallom, úgy terveztem, hogy a mai napra a Svájcba helyezett saját külső szem és magasles egységem küldi el a főznivalót, de galád cserbenhagyás áldozata lettem. Így az utolsó pillanatban esett a választás erre a nem túl fotogén, de azért finom ételre. A neten fellelhető receptek elég hasonlóak, max abban van különbség, hogy a fenyőmag mellett van-e dió vagy nincs. Én végül tettem bele. 

Tekintve az étel szénhidrát tartalmát, azt hiszem indulás előtt ki kellene osztanom egy-egy szeletet a Tinkoffos segítőknek, hogy ne vesszenek el a mezőnyben, mint szürke szamár a ködben…

Hozzávalók egy 26 cm-es formához: 250 g gesztenyeliszt, fél teáskanál tengeri só, 2 evőkanál olívaolaj, 250 ml langyos víz, 100 g beáztatott mazsola, 100 g fenyőmag (nálam fele dió), 1 teáskanál apróra vágott friss rozmaring, vaj és kevés gesztenyeliszt a formához.

Ügymenet: a sütőt bekapcsoltam 180 C fokra, a formát kikentem vajjal és beszórtam egy kis liszttel. A gesztenyelisztet egy nagyobb tálba szitáltam, hozzáadtam a sót, és a vízzel homogén masszává kevertem. Hozzáadtam a leszűrt mazsolát és a magokat (egy keveset félretettem a tetejére) és a rozmaringot. A masszát a formába simítottam (vékony réteg lesz, és így is marad) és a félretett magokat rászórtam a tetejére. Az előmelegített sütőben kb. 35-40 percig sütöttem, amíg a teteje kissé berepedezett. Amikor kihűlt porcukor helyett egy kis gesztenyeliszttel szórtam meg, ami önmagában elég édeskés, ezért is nem kell hozzá cukrot adni.
Egy pohár helyi merlo és egy kis svájci sajt kíséretében tálaljuk.

Holnap Égigérő paszuly teker, addig is aki lemaradt korábbi receptjeinkről, az a Tour de Serpenyő facebook oldalán pótolhatja a lemaradást. 

Szükségem volt valami gyors, de szénhidrátszegény vigaszra. Még húsvét előtt láttam meg ezt a receptet, amin icipicit módosítottam, és én egy kisméretű kuglófformát használtam. Nálam a szósz fekete ribizliből készült, jól passzolt a mákhoz. Szívem szerint bevonnám csokival is, de akkor már nem biztos, hogy ehetnék két szeletet belőle uzsonnára.

Hozzávalók: 100 g darált mák, 60 g mákliszt, 75 g őrölt nyírfacukor, 5 egész tojás, 1 késhegynyi fahéj, 1 teáskanál sütőpor, 1 bio citrom reszelt héja, fél citrom leve, 50 g olvasztott vaj, 50 g olvasztott kókuszzsír.

Hozzávalók a gyümölcsszószhoz: fekete ribizli (ezúttal fagyasztott), nyírfacukor, egy kis darab vaníliarúd, egy evőkanál citromlé, egy mokkáskanál pektin.

Ügymenet: kimértem minden hozzávalót, lereszeltem a citromhéjat, kifacsartam a citromlevet, összeolvasztottam a zsiradékokat, alaposan kikentem a formát, és bekapcsoltam a sütőt 180 C fokra. A tojásokat habosra kevertem a nyírfacukorral. Összekevertem a száraz hozzávalókat, majd óvatosan hozzáadtam a tojáshabhoz, belekevertem a citromhéjat és a citromlevet is, végül hozzáöntöttem a zsiradékot. A masszát a formába töltöttem, majd betoltam a már előmelegített sütőbe. Kb. 35-40 percig sült, tűpróbával ellenőriztem.

A mártáshoz a gyümölcsöt feltettem fél deci vízzel főni, bele tettem a vaníliát is. Pár perc elteltével, amikor már a gyümölcs kissé szétfőtt, hozzáadtam a citromlevet és a pektint, majd még 1 percig forraltam. Végül kihalásztam belőle a vaníliát.  

Mindent ugyanúgy csináltam, csak megfeleztem a mennyiséget, egy 18 cm átmérőjű formában sütöttem, és málna helyett ezúttal áfonyát használtam. Volt a fagyasztóban kb. 30 dkg áfonya, ezt egy nagyon kevés vízzel feltettem főni, adtam hozzá egy evőkanál xilitet, és egy mokkáskanál almapektint és 5 percig főztem, majd hagytam kihűlni. Ellenben a krémből kifelejtettem a lisztet, így aztán izgultam egy sort, hogy vajon megköt-e így is, de szerencsére igen! 

Két hete próbáltam ki ezt a joghurthabot 2 citrommal, és úgyis nagyon finom volt, annyira, hogy fotózni sem maradt időm. Most 1 cirommal és 1 naranccsal készítettem, és kiegészítettem egy kis zabkeksszel és narancsos zselével. Egész kevés édesítést használtam, a zselébe pl. nem is tettem egyáltalán. Ebből a mennyiségből 6 db kicsi üveget, avagy mohóknak 3 fél literest lehet megtölteni. Szeretem ezeket a kis üvegeket, könnyen bevihetek egy adagot magammal az irodába is. Tiszta Szicília feeling.

Hozzávalók a joghurthabhoz: 1 nagy doboz görög joghurt, 70 g nyírfacukor, 1 bio citrom reszelt héja a kifacsart leve, 1 bio narancs reszelt héja a kifacsart leve, 200 g tejszín, 4 lap zselatin.

Továbbá: 150 g zabkeksz, 2 narancs kifacsart leve, 1 teáskanál narancsvirágvíz, 1 lap zselatin.

Ügymenet: a kekszet egy erős zacskóba tettem és sodrófával óvatosan összetörtem. Nem kell ízzé-porrá zúzni, maradjon darabos. Ezután szétosztottam az üvegek alján. A tejszínt áttettem a fagyasztóba, hogy amíg sor kerül rá, még jobban lehűljön, így sokkal könnyebb felverni.  A 4 zselatin lapot hideg vízbe áztattam.

Egy nagy tálba öntöttem a joghurtot, a nyírfacukrot, a reszelt citrus héjakat és a gyümölcslevet. Egy kézi habverővel jól elkevertem az egészet. A beáztatott zselatint kinyomkodtam és víz nélkül a mikroba tettem. Alacsony fokozaton (a kiolvasztó fokozat is elég) megolvasztottam, majd hozzá kevertem pár kanállal a joghurtból, jól elkevertem, majd ezután folyamatos keverés mellett hozzáadtam a zselatint a többi joghurthoz. Gyorsan és folyamatosan kell keverni, nehogy a zselatin darabokban kössön meg a hideg joghurtban. A már jól lehűlt tejszínt habbá vertem és beleforgattam a joghurtos masszába. A masszát szétosztottam az üvegekbe. A zselé rátöltése előtt nem árt fél órára betenni a hűtőbe. Addig is elkészíthetjük a zselét.

A zselés részhez kifacsartam és átszűrtem két narancs levét. Hozzáadtam a narancsvirágvizet, majd a fenti módon előkészített zselatint, és addig kevertem, amíg a zselatin teljesen feloldódott benne. Ekkor nagyon óvatosan szétosztottam a joghurthabok tetején. Még másfél-két óra hűtésre van szükség. 

Az igazság az, hogy nem szeretek várakozni. Hidegben meg pláne nem. Így aztán egyszer, amikor ebédidőben már jó néhány perce ácsorogtam a sarkon az ebédpartneremre várva, bementem inkább az antikváriumba, ott mégiscsak melegebb van. Átnéztem a szakácskönyveket, és találtam közöttük potom 200 forintért egy disznótoros könyvet. Legalább hasznosan telt az idő. Ebből a könyvből való az alábbi recept, ami alapján az idén már harmadszor készítettük el ezt a paprikás szalámit.

„Dunántúli stifolder szalámi: 5 kg sovány sertéshús, 5 kg sovány marhahús, 1,5 kg kockára vágott szalonna, 25 dkg só, 10 dkg édesnemes pirospaprika, 1,5 dkg őrölt fehér bors, egy és fél fej fokhagyma összezúzva. A húsokat megtisztítjuk, a marhahúst kétszer, a sertést egyszer megdaráljuk, hozzáadjuk a szalonnát és a fűszereket. Nagyon jól kigyúrjuk, és marhabélbe jó keményre, légmentesen betöltjük. Füstölés előtt néhány napra sonkapácba tesszük, utána füstöljük.” (Szakál László: Disznótoros receptek.) 

Mi arányosan kisebb mennyiségből készítjük (általában 2-2 kg húsból), és én szoktam tenni bele egy kis füstölt chilit is. Az én húsdarálóm elég jó, van kisebb és nagyobb lyukú tárcsám is, ezért nem szoktam kétszer darálni a húst, viszont a szalonnát is ledarálva adom hozzá. A sonkapácot nem tudtam értelmezni, a könyv nem részletezi, hogy nedves vagy száraz pácra gondol-e, úgyhogy 1 nap szikkasztás után szorosan megkötözöm (látszik is a képen a nyoma) és ez is a füstölőbe kerül. Füstölés után ezt is legalább egy hónapig érleljük, mint a finocchiona szalámit. 

Sütöttem már süteménybe cukkinit, répát, céklát, hát gondoltam a paszternák is megér egy próbát. Az eredmény felülmúlta a várakozásaimat, szerintem eddig ez lett a legfinomabb zöldséges süteményem. Sajnos a paszternákot nem egyszerű beszerezni, még a piacon is ritka, pedig nagyon finom gyökérzöldség. Most szerencsém volt, szép nagy példányokat találtam, ráadásul olcsóbb volt, mint a petrezselyem! Nem is akartam hinni a szememnek.

Hozzávalók a tésztához: bő 350 g paszternák, 60 g őrölt pirított mandula, 150 g étcsokoládé, 100 g teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt, 100 g búzaliszt, 20 g kakaópor 2 1/2 tk borkő sütőpor, késhegynyi őrölt szegfűbors, 4 tojás, 125 g barna cukor, 2 csipet só, 250 ml növényi olaj.

Hozzávalók a csokoládémázhoz: 200 g étcsokoládé, 3 nagy evőkanál tejföl, 3 csapott evőkanál porcukor.

Díszítés: 16 szem mandula, 2 evőkanál cukor.

Ügymenet: a paszternákot meghámoztam és finom reszelőn lereszeltem, majd hozzá kevertem az őrölt mandulát. Egy 26 cm-es kapcsos tortaformát kivajaztam és kiliszteztem. Ha táblás csokit használunk, azt apró darabokra kell vágni, én csokoládé cseppet használtam. Egy tálban összekevertem a liszteket, a kakaót, a sütőport és a szegfűborsot.
A tojásokat a cukorral és a sóval habosra kevertem. A masszának világossárgának és sűrűnek kell lennie, ez kb. 6 perc. Ezután hozzáadtam az olajat, majd a lisztes keveréket, a paszternákot, majd egy lapátkanállal beleforgattam a csokoládét. 
A tésztát az előkészített formába simítottam, és előmelegített sütőben 180 C fokon sütöttem, kb. 50-55 percig. Mielőtt kivettem a sütőből, tűpróbával ellenőriztem, hogy átsült-e. 10 perc pihentetés után rácsra borítva hagytam teljesen kihűlni. 
A bevonathoz vízgőz felett felolvasztottam a csokoládét, majd hozzákevertem a tejfölt és a porcukrot. Addig kevergettem, míg sima masszát kaptam, ezt a torta közepére öntöttem és egy késsel elsimítottam, hogy az oldalára is jusson. 
A díszítéshez a cukrot egy kis lábasba tettem, adtam hozzá egy evőkanál vizet és lassan addig forraltam, amíg közepesen barna karamell lett belőle, ebben megforgattam a mandulaszemeket és egy olajozott tányérra öntöttem őket, majd két villával igyekeztem nagyon gyorsan széthúzni őket, hogy ne ragadjanak össze.

Recept: Essen&Trinken 2014.02., de a cukor szokásom szerint itt-ott megnyirbálva. 

A babot babbal rovat következő kanalazni valója a Jota, Trieszt környékéről való, bár az összetevőket (és a történelmet) tekintve szerintem a rokonság tagadhatatlan. Amióta felfedeztem, ez is bevonult a kedvencek közé. Anyám annak idején egyféle bablevest és egyféle főzeléket főzött mindig. Sajnos. Pedig a bab nagyon sokoldalúan használható, ráadásul nem is drága alapanyag, ezért is igyekszem ilyen recepteket találni.

Ami a babot illeti, nagy szemű, világos színű babra van szükség, én most libamáj babot vettem. A leves attól lesz sűrű, hogy a megfőtt bab és krumpli egy részét el kell turmixolni. A répa nem része a receptnek, de én répát (majdnem)mindenbe teszek, a borsikafű pedig minden babételben hasznos. A szalonna viszont kötelező elem!

Hozzávalók: 300 g nagy szemű száraz bab, 250 g húsos füstölt szalonna, 300 g burgonya, 2 gerezd fokhagyma, 1 nagy sárgarépa, 1 babérlevél, olívaolaj, 300 g savanyú káposzta, 1 púpozott evőkanál liszt (elhagyható), só, bors, borsikafű.

Ügymenet: a babot előző este hideg vízbe áztattam. Másnap a megtisztított répát és krumplit kockára vágtam, a szalonnát szintén felkockáztam. Egy nagy fazékban 1 evőkanál olívaolajat hevítettem, hozzáadtam a szalonnát, 1 gerezd fokhagymát, és a répát, majd 2-3 percig kevergetve pirítottam. Hozzáadtam a leszűrt babot, a krumplit, a babérlevelet, és felöntöttem vízzel, sóztam, borsoztam. Addig főztem, amíg a bab megpuhult benne.

Közben egy serpenyőben 2 evőkanál olívaolajat hevítettem, beletettem egy gerezd finomra aprított fokhagymát, picit pirítottam, majd hozzáadtam a lisztet, alaposan elkevertem, kissé lepirítottam, majd hozzáadtam a savanyú káposztát, és 6-8 percig kevergetve pároltam.

A levesből kimertem a megfőtt bab és krumpli kb. felét, és elturmixoltam, majd visszatettem a levesbe. Ekkor beletettem a savanyú káposztát és a borsikafüvet, ellenőriztem a sósságot, és lassú tűzön még kb. 15 percig együtt főztem az egészet. 

A megvalósításban az Olasz Kulinára volt segítségemre. 

Ez a kedvenc keksz receptem. Volt is már a blogon, de elég ronda fényképpel, így most, hogy kisütött a nap, és maradt pár darab a múlt heti sütésből, csináltam új fotókat. A keksz omlós és ropogós, elég jó alaprecept, lehetne hozzá adni ízesítőket, valamilyen aromát, vagy pl. aszalt áfonyát, reszelt narancs vagy citromhéjat is, egy vanília rúd kikapart belsejét, sőt cukormázzal is be lehetne kenni, de én most csak az alapverziót sütöttem. 

Hozzávalók: 175 g puha vaj, 100 g porcukor, 1 evőkanál vaníliás cukor, 1 tojás, 1 csipet só, szerint, 300 g liszt. (+ízesítő, opcionális)

Ügymenet: a puha vajat a porcukorral és a vaníliás cukorral a legmagasabb fokozaton habosra kevertem. Belekevertem a tojást, a sót és jól eldolgoztam.

Amikor teljesen elkeveredett a massza, akkor kikapcsoltam a gépet és a lisztet a masszához szitáltam. Kézzel gyorsan összegyúrtam, majd fóliába csavarva betettem a hűtőbe.

1-2 óra (vagy egy éjszaka) pihenés után a tésztát lisztezett deszkán kinyújtottam, kiszaggattam, sütőpapírral bélelt sütőlapon, előmelegített 180 C fokos sütőben kb. 15 perc alatt megsütöttem.

Ez a mennyiség 2 tepsi, kb. 50 db sütire elég, persze attól is függ mekkora formákat használunk. Ebben a tésztában egyébként jól megmarad a sütipecsét vagy a sütinyomda mintája is!

A piacon időnként nem tudok ellenállni dolgoknak, és olyat is megveszek, ami épp nem létszükséglet, aztán törhetem a fejem a felhasználáson. Az előző héten pl. vettem a piacon gyöngybabot. Mondjuk tudtam, hogy levest akarok, de többet vettem belőle, mint amennyi egy leveshez kell. Aztán a novemberi Kifőztük magazinban láttam meg egy sült bab receptet, amiről azonnal eszembe jutott, hogy régebben többször készítettem már én is hasonlót Donna Hay receptje alapján.  Mivel a kertben van még tennivalónk, épp kapóra jött hétvégén az ötlet, meg a bab. Csak bepakoltam a hozzávalókat az öntöttvas fazekamba, betoltam a sütőbe, és már mehettem is a dolgomra, az ebéd elkészült „magától”. Ez az én verzióm, 2 doboz hámozott paradicsom konzerv helyett egy üveg saját paradicsomlével és egy marék napon aszalt paradicsommal.

Hozzávalók: 300 g gyöngybab, 2 kisebb hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 piros húsú paprika, 1 piros chili, 1 kanál olívaolaj, 1 csomag feketeerdő sonka, 5-6 zsályalevél, 7 dl házi paradicsomlé, 1 bögre húsleves, 1 marék aszalt paradicsom, só, bors, friss petrezselyemzöld. 

Ügymenet: előző este vízbe áztattam a babot. Másnap a hagymát megtisztítottam, apróra vágtam, a fokhagymát úgyszintén. A paprikákat kimagoztam, felcsíkoztam. A sonkát kockákra vágtam. Egy öntöttvas fazékban felmelegítettem az olajat, hozzáadtam a hagymát, fokhagymát és a paprikákat, a zsályát és a sonkát, majd néhány percig együtt pirítottam őket. Lecsöpögtettem a babot és a fazékba tettem, felöntöttem a paradicsomlével, hozzáadtam a levest és az aszalt paradicsomot. Adtam hozzá egy kevés sót és borsot, elkevertem, majd lefedtem a fazekat, és betoltam a sütőbe. 150 C fokon kb. 2 és fél óra alatt készült el. Tálalás előtt megszórtam friss petrezselyemmel. 

Vegetáriánus módon is készítettem már, ekkor a hús elmarad, és zöldséglevest használok. 

Ez a leves az egyik kedvencem lett. Nekem, aki évekig kerültem a leves evést. Mindig az volt a véleményem, hogy a leves csak azért van, hogy kevesebb palacsinta férjen a hasamba. Idővel persze rájöttem, hogy vannak finom levesek is, amik egyáltalán nem unalmasak, csak magamnak kell megfőzni őket. Ehhez a leveshez elvileg kellene levegőn szárított, sózott marhahús, ismertebb nevén Bresaola. Amikor először készítettem, abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy volt a hűtőmben ilyen kincs. Amióta elfogyott, feketeerdő sonkát szoktam használni. Nagyon nem ugyanaz, viszont a leves így is finom lesz. Én kicsit több babot teszek bele, mint amennyi az eredeti receptben volt, mert szeretem, ha megáll a kanál a tányérban. Egy ilyen melengető leves után gyakran csak valami kelt tésztát készítek második fogásnak. 

Hozzávalók (6 főre): 100 g apróbb szemű száraz fehér bab, 150 g hagyma, 200 g póréhagyma, 60 g szárzeller, 100 g sárgarépa, 200 g burgonya, 60 g levegőn szárított sonka, 60 g levegőn szárított, sózott marhahús, 40 g vaj, 100 g árpagyöngy, 2,5 l marhahúsleves, só, bors, finomra vágott friss petrezselyem, 250 ml tejszín.

Ügymenet: Előző este a babot hideg vízbe áztattam. Másnap megtisztítottam a zöldségeket, a hagymát apróra, a pórét vékony karikákra, a sárgarépát és a burgonyát kis kockákra vágtam. A sonkát és a szárított marhahús felét szintén kis kockákra vágtam. A maradék marhahúst vékony csíkokra szeltem, és lefedve visszatettem a hűtőbe tálalásig. 

A vajat egy fazékban megolvasztottam, és a zöldségeket közepes lángon 4-5 percig pároltam. Hozzáadtam a kockára vágott sonkát és szárított marhahúst és rövid ideig kevergettem a zöldségekkel. Ekkor hozzáadtam a lecsepegtetett babot és árpagyöngyöt, majd felöntöttem a forró húslevessel. Sóztam, borsoztam, közepes lángon addig főztem, amíg a bab megpuhult. Legvégül beleöntöttem a tejszínt, de ezzel már nem forraltam, csak finoman összemelegítettem. Tálaláskor petrezselyemzölddel és a félretett marhasonkával szórtam meg a tányérokat.

Tegnap a Lotto Belisol kerekese, Adam Hansen ért célba elsőként szökésből. Mióta utoljára nálam járt a Serpenyő, azóta Froome faragott egy kicsit a hátrányából, de a piros trikó továbbra is Alberto Contadoré. Galíciában tekerünk ma is, 185 km és hegyi befutó vár a fiúkra.

Mára egy nagyon népszerű ételt, az Empanadat válaszottam, mely a kivándorlóknak köszönhetően mára szinte az egész világon ismert, de az eredete Galíciában keresendő . Ezt a töltött tésztabatyut még a Santiago de Compostela-i katedrálisban is megörökítették, egy kőbe vésett éhes zarándok empanadát eszik. Galíciában az empanadát évszázadok óta nagyra becsülik ízletes útravalóként. Egyfajta töltött kenyér, a halászok, parasztok és erdei munkások kedvelt és praktikus étele, és a szent Jakab-út zarándokainak úti elemózsiája. Az empanada kerek, mint egy torta, de gyakran készítik négyszögletes tepsiben is. Kis darabokra vágva főleg tapasként kínálják. Az empanadilla az empanada mini változata, adagnyi nagyságú kis töltött batyu. Bármivel tölthető, csirkével, kolbásszal, hallal, kagylóval, gombával, zöldséggel vagy akár az előző napi maradékkal is, minden étterem és háziasszony a saját receptjére esküszik Galíciában. Én egy sertéshúsos variációt választottam.

Hozzávalók a tésztához: 500 g liszt, 1 evőkanál fehérbor, 1 evőkanál olívaolaj, 1 evőkanál vaj, 1 teáskanál só, 1 csipet cukor, 1 kis pohár langyos víz.

Hozzávalók a töltelékhez: 450 g vékony csíkokra vágott sertéshús, 2 nagy fej vöröshagyma félfőre vágva, 2 nagy gerezd fokhagyma felaprítva, 2 zöldhúsú paprika felkockázva, 80 g serrano sonka felcsíkozva, 2 evőkanál sűrített paradicsom, só, bors, 1 teáskanál édes pirospaprika (én füstöltet használtam), olívaolaj.

Ügymenet: a tésztához a lisztet tálba szitáltam, a közepébe mélyedést nyomtam, beleöntöttem a bort, az olajat, hozzáadtam a sót, cukrot és a vajat. Kézzel elkezdtem összedolgozni, és annyi langyos vizet adtam hozzá, hogy kemény de jól gyúrható tésztát kapjak (szűk 200 ml). Amíg a tölteléket készítettem, a tésztát a letakarva betettem a hűtőbe pihenni.

A töltelékhez az olívaolajat felforrósítottam egy nagyobb serpenyőben. A húst megpirítottam a serpenyőben, majd kiszedtem. Beletettem a hagymát és üvegesre pároltam, hozzáadtam a fokhagymát, majd kicsit később a paprikát, kicsit sütögettem, hozzáadtam a sonkát, majd rövid ideig sütöttem őket. Visszatettem a húst is a serpenyőben a sűrített paradicsommal együtt, sóztam, borsoztam, hozzáadtam a pirospaprikát is, és még néhány percig együtt sütöttem az egészet.

Amikor a töltelék langyosra hűlt, elővettem a tésztát. Kétfelé osztottam, és mind a két részt kör alakúra nyújtottam. Az egyik lapot sütőlapra helyeztem, elosztottam rajta a tölteléket, úgy, hogy a szélén egy centit üresen hagytam. Ráhelyeztem a másik tésztalapot, és az alsó és felső szélét összesodortam. A tetejét tojássárgájával lekentem, majd 180 C fokra előmelegített sütőben 35 percig sütöttem.

Holnap Al dente teker a Serpenyőben, és Santiago de Compostelaban végre az is kiderül ki viheti idén haza a piros trikót. 

Tegnap Alberto 42 másodpercre növelte előnyét az összetettben, így továbbra is ő viseli a piros trikót. Hajrá Berci! Ma Asztúriában tekerünk tovább, Oviedo és Lagos de Covadonga között 152,2 km a táv. 

Asztúriában állami minőségtanúsítvány nélkül is meggyőzőek a sonka és kolbász specialitások, a vaddisznó és a szarvas, a pisztráng és a vadlazac, valamint az Atlanci-óceán mindenféle hala és egyéb állata, amelyek egyserzű eredeti módon kerülnek a tányérra. Az aztúriaiak minden évben speciális ünnepekkel és versenyekkel éltetik kedvenc ételeiket. Ünnepe van az almabornak, a gesztenyének, a babnak, a hagymának, de a kiadós egytálételeknek és az édességeiknek is. 

Nemzeti italuk az almabor, amit itt Sidra névre hallgat. Két fajtát különböztetnek meg, a Sidra natural-t és a Sidra gasificada-t. Az első kisebb üzemekben készül, természetes módon, adalékok nélkül erjesztik, kellemesen fanyar és savanykás ízű, természetesen zavarvaos és erős illatú. A Sidra gacificada-t iparilag állítják elő, ehhez szénsavat adnak, cukrozzák, majd acéltartájokban stabilizálják. Megkülönböztetik félszáraz, a száraz és különösen szénsavas változatokat. Az asztúriaiaik jellemzően a naturalt részesítik előnyben.

Mára egy nagyon egyszerű receptet választottam, chorizo en sidra, vagyis paprikás kolbász almaborban. Az egyetlen nehézség az alapanyag beszerzés. Ha figyelmesen vizsgáljuk a dolgot, a spanyolok mindenféle paprikás szalámit és kolbászt chorizo névvel illetnek, és igazából a mi kolbászunk tökéletesen megfelel a célnak. Nagyobb gond a megfelelő almabor beszerzése. A nálunk mostanában kapható divatos alkoholos üdítők cukrozottak, túl édesek, de időnként száraz almabor is fellelhető. 

Hozzávalók: 250 g száraz paprikás kolbász, 3-4 dl sidra (almabor), egy kisebb fej fokhagyma. 

Ügymenet: a kolbászt vastagabb karikákra vágtam, egy kis lábasba tettem, felöntöttem a borral, beledobtam a geredekre szedett fokhagymát, és addig főztem, amíg a bor felére besűrűsödött. Ez tulajdonképp egyfajta tapas, kenyérrel ettük. 

Holnap Paszulynál lesz a Serpenyő.

Berci a vártnál sokkal jobban teljesít eddig, a Touron szerzett sérülése ellenére második az összetettben, a piros trikót ma Quintana viseli. Mai távunk 34,5 km amit egyéni időfutamon kell teljesíteni Real Monasterio de Santa Maria de Veruela-ból Borja-ba tekerve.

Ez a szakasz Aragónia tartományt érinti, mely a Földközi-tengertől az Atlanti-óceánhoz, illetve Franciaországból Közép-Spanyolország felé vezető fontos útvonalak metszéspontjában, földrajzi fekvése miatt mindig is tranzit ország volt. A zord természeti és éghajlati adottságok, hosszú, kemény telek és forró, csapadékmentes nyarak nehezítették az itt élők sorsát. Ilyen körülmények között találékonyságra van szükség a főzésben is. Aragónia konyhájának az a híre, hogy a legegyszerűbb Spanyolországban. Alapja a hús, amiről a legkorábbi idők óta vadászattal, később juhtenyésztéssel gondoskodtak. Az alsó-aragóniai kopár vidéken termelt olíva az egyik legfontosabb energiaforrás a túléléshez. Az egyszerű ételek legjobb példája a Migas, mely a pásztorok és öszvérhajcsárok eledele volt. A száraz kenyeret felaprították és juhfaggyúban vagy zsírban megsütötték, időnként egy kis fokhagymával, pirospaprikával vagy zöldfűszerekkel ízesítették. Jobb napokon egy darab paprikás kolbász, sonka vagy szalonna is jutott mellé. Nem hangzik túl izgalmasan, igaz?

Tekintve, hogy hétvégén ünnepeltük anyukám születésnapját, a Migastól egy kicsit ünnepibb fogást kellett keresnem, így jött képbe mai fogásunk a Jabalí en salsa, vagyis vaddisznósült. Én egy kicsit csaltam, nem sütőben készítettem, hanem kuktában. Tavasszal egyszer már próbálkoztam hasonló dologgal, akkor nagyon jól sikerült, így most is ezt a módszert választottam, ismét sikerrel. Az alapanyagot kaptam, és nem volt módom ellenőrizni, így csak kiolvasztás után derült ki, hogy két comb darab volt a csomagban. Mindkettőt jó szorosan megkötöztem spárgával, hogy az elkészítés során megőrizzék a formájukat, ne essenek szét, és szépen lehessen majd szeletelni őket.

Hozzávalók 6 személyre: nálam két db 800 g körüli vaddisznócomb állt rendelkezésre, 3 sárgarépa nagyobb darabokra vágva, 2 nagy fej vöröshagyma felaprítva, 3 szál kakukkfű, 2 babérlevél, 5 szem szegfűszeg, 1 palack száraz (spanyol) vörösbor, 100 ml olívaolaj, 2 nagy érett húsos paradicsom hámozva, kockákra vágva, 3 gerezd fokhagyma, só, bors, 200 g erdei gomba (vagy egy marék szárított erdei gomba)

Ügymenet: a húst 1-2 napra be lehet pácolni a zöldségekkel és a fűszerekkel a borba. Az hogy pácolunk-e egyrészt ízlés kérdése, másrészt attól is függ, milyen hússal van dolgunk, illetve mennyire akarjuk, vagy szükséges elfedni a hús valódi ízét. Én most nem pácoltam.

A húst megmostam, leszárogattam, spárgával alaposan összekötöttem, sóztam, borsoztam, majd serpenyőben két kanál felforrósított olívaolajon minden oldalán alaposan körbepirítottam. Közben a sárgarépát és hagymát a maradék olajon a kuktában pirítottam néhány percig. A húst áthelyeztem a kuktába, hozzáadtam a paradicsomot, a fokhagymát, a fűszereket, majd felöntöttem annyi borral amennyi éppen ellepi. A kuktát lefedtem, és a jelzéstől számítva 45 percig pároltam benne a húst kis lángon. Ezután kiengedtem a gőzt, majd levettem a fedőt. Húsvillával ellenőriztem, hogy kellően megpuhult-e? Szerencsére az enyém igen. Mivel a kuktából jóval kevesebb folyadék párolog, mintha sütőben készítettem volna, a húst és néhány répát kiemeltem, a benne maradt zöldségeket pürésítettem és a visszamaradt lét beforraltam, hogy sűrű szaft legyen. A szárított gombát beáztattam, és a legvégén adtam a szafthoz. Az aragóniaiak belefőznek a szaftba két közepes burgonyát is.

Ihlet most is a Spanyol kulináriából való. Holnap Navarra felé vesszük az irányt, és Lorien fog tekerni. Eddigi receptjeinket egy helyre gyűjtve megtaláljátok a Tour de Serpenyő projekt oldalán. 

„Nincs olyan táj, melyet andalúznak lehetne nevezni, ezzel szemben érzéki ingerek sokfélesége terül szét szakadatlanul és egyhangúságot nem ismerve mind a négy égtáj felé, közben a tájak minden elképzelhető fajtáját és a fény áttetszőségének minden formáját magába foglalva, amely csak egy tekintetben egyforma mindenütt: intenzitásában.”

Számomra a Vuelta jelenti az igazi kalandot idén a Tour de Serpenyőben, mert a spanyol konyhával eddig csak néhány tapas, a füstölt paprika és a katalán krém révén találkoztam. Nem is éretem, hogy maradt ki eddig? Mai szakaszunk is Andalúziában halad. Andalúzia fejlődésére legnagyobb hatással minden bizonnyal a 800 évig tartó mór és arab uralom volt, ez érezhető a konyhában is. Olyan alapanyagokat köszönhetnek nekik, mint a füge, gránátalma, citrusfélék, dinnye. A földrajzi adottságainak köszönhetően egyaránt megtalálhatóak a tenger gyümölcsei, halak, de a kiváló sonka és kolbászfélék, hús, zöldségek és az olajbogyó is. Erre a napra a Pinchos Morunos-t, mór nyársakat választottam. Az idei nyár nem kedvez túlságosan a grillezésnek, így hosszas tervezés és időjárás megfigyelés előzte meg az elkészítést, annak érdekében, hogy valóban faszénen süljön meg. Nálunk sertésfiléből készült, és nagyon jól sikerült. A titka, hogy nem szabad sem túl apróra vágni, sem túlsütni a húst, különben kiszárad, megkeményedik.

Hozzávalók: 600 g sertés- vagy bárányfilé, 50 ml olívaolaj, 50 ml száraz sherry, 1 teáskanál édes pirospaprika, 1/2 teáskanál csípős pirospaprika, ½ teáskanál őrölt római kömény, só és frissen őrölt bors.

Ügymenet: a húst 2-3 cm-es kockákra vágtam, és bele tettem egy erős nejlonzacskóba. A többi hozzávalót elkevertem, és ráöntöttem a húskockákra, majd igyekeztem őket alaposan elegyíteni. Azért jobb zacskóban pácolni, mert 1. kevesebb pác is elég, 2. nem kell elmosogatni egy olajos tálat. A húst 2-3 órán át hagytam pácolódni, majd nyársra tűzve faszénen megsütöttem. 

Holnap Loriennél lesz a serpenyő.

Ihlet: Spanyol Kulinára /Vince Kiadó/

Még tart a Nespresso Coffee Challenge játéka, tehát ha valaki még nem szavazott a receptemre (van ilyen?), de jól jönne neki egy Nespresso U kávégép (ilyen egészen biztosan van!), az haladéktalanul nyomjon egy lájkot itt! Köszi! :) 

Amikor a kihívásra készültem, nem volt itthon az én legfőbb kritikusom, így ő csak fényképen láthatta az én tripla mousse kockámat. Most azonban, hogy nyári szabadságát itthon töltötte, alkalma nyílt kóstolni. Neki készült ez a desszert. 

Azt már említettem, hogy a három mousse réteg bármelyike önállóan is megállja a helyét, de most be is bizonyítom. Ehhez a desszerthez a kávé mousse-t használtam fel. Félgömb alakú szilikon formában készült. Alul a már jól bevált mandulás kakaós piskóta, rajta a kávé mousse, a közepében csokoládé krém, az alját pedig őrölt mandulával díszítettem. A bevonat ezúttal fényes csokoládé glazúr, melynek receptjét az ihlető Praliné Zsuzsinál találtam. Az igazság az, hogy még karácsony körül szerettem bele a kis félgömb alakú minitortáiba, és már hónapok óta rejtegettem itthon a beszerzett formát, ami eddig az alkalomra várt. Mostantól biztosan sűrűbben fogom elővenni, mert a bevonat terítésén még van mit gyakorolnom.

És így néz ki belülről: 

A verseny ma végérvényesen eldől, holnap már hagyományosan csak a sprinterek fognak küzdeni, az utolsó szakaszgyőzelemért a Champs-Élysées-én. Ma azonban még az 54 km-es egyéni időfutamon kell helytállniuk a fiúknak Bergerac és Périgueux között.

Ha valahol, akkor erre felé aztán tényleg libamáj meg szarvasgomba van az étlapon! „Specialities :Périgueux sauce (truffl e and foie gras), Périgueux pâté (foie gras and charcuterie truffl e in a pastry crust), mushroom omelette, truffles.”

Szerencsére azonban ez a környék a diójáról is híres! Annyira, hogy a borokhoz hasonlóan, az itteni dió oltalom alatt álló, eredetvédett (AOC). Még dióút is van, ha valakinek kedve támadna felfedezni a környéket diófától diófáig.

A "Syndicat Professionnel de la Noix et du Cerneau de Noix du Périgord" honlapján talátam egy nagyon szuper kis receptfüzetet is, amely csupa diós receptet tartalmaz, az előételektől a húsokon és halon át a desszertig. Ebből a füzetkéből választottam mára egy nagyon egyszerűnek tűnő süteményt. Meg kell mondanom, sajnos az utolsó cseppeket facsartam ki az armagnac-os üvegemből, de ez az ital hihetetlenül feldobta a süteményt, nem szabad kihagyni belőle! Ettől a kis itókától ez a szimpla kis diós süti egészen más dimenzióba kerül! Ha pedig van még plusz pár percünk, amíg a karamellszósz kicsit kihűl, akkor sokkal művészibben is rácsurgathatjuk a süteményre...

Hozzávalók: 150 g dió, 100 g porcukor (eredetileg 150g), 100 g puha vaj, 3 db tojás, 40 g liszt, 2 evőkanál armagnac, 1 csipet só.

Ügymenet: a diót megdaráltam, és elkevertem 50 g porcukorral és a liszttel. A megmaradt 50 g porcukrot habosra kevertem a puha vajjal, majd egyesével hozzáadtam a tojásokat, az armagnac-ot, a sót és a diókeveréket. A masszát egy kivajazott 22 cm átmérőjű formába simítottam, és 190 C fokra előmelegített sütőben 30 perc alatt megsütöttem.

Karamellszósz: 100 g cukor, 30 g vaj, 50 g tejszín. A cukrot egy nyeles edényben karamellizáltam, majd a tűzről lehúzva óvatosan hozzáöntöttem a tejszínt. Visszatettem a tűzre, és addig kevergettem, míg egyneművé vált, majd beledolgoztam a kis kockákra vágott hideg vajat is. (én sós vajat használtam)

Holnap Égigérő Paszuly teker a Serpenyőben, én pedig majd augusztus végén a Vueltán tekerek tovább! 

Tegnap Rafal Majka az erejét jól beosztva második szakaszát nyerte. Hegyi befutós győzelmével a hegyek királyájának járó pöttyös trikót is megszerezte. A sárga trikós Vincenzo Nibali még nagyobb előnnyel vezet már.

Bevallom, az idén kicsit nehezebben boldogultam a receptek felkutatásával, mint az eddigi években. Minél inkább belemerültem a keresésbe, annál inkább erősödött bennem az érzés, hogy ezek a fránya fransziák folyton libamájat esznek szarvasgombával! Csak tudnám, mit csinálnak a liba többi részével? Meg „hóvége” is van, és különben is, honnan vegyek igazi szarvasgombát?

Mai szakaszunk 145 km, Pau és Hautacam között, na de milyen 145 km?! Ma másszák meg a fiúk a hírhedt Col du Tourmalet-t! Szóval a mai napon a sárga kötény mellé enyém lehetne a pöttyös is, de ennek a régiónak a legfőbb specialitását csapattársam már tavaly megfőzte.

Bárhogy nézegettem a szakirodalmat, nem boldogultam, aztán valahogy mégis jött egy szikra, hogy nézzem meg alaposabban a térképet. A mai starthely Pau városa:
„Pau Aquitania régiójába fekszik, Pyrénées-Atlantiques megye székhelye. Egykor királyi székváros, később kedvelt szubalpin üdülő, ma jelentős ipari és turisztikai központ. Pau a Pireneusok északi oldalán a legnagyobb város és egyben egy tájegység, a valaha önálló feudális állam, Béarn székhelye. Franciaország kulturális és történelmi városa címet viseli.” Igen, igen, de nem! A közigazgatás nehéz szakma a franciáknál (is), és kiderült, hogy Pau a régi, történelmi tagolás szerint Gascogne (a gascogne Gasconha [gaskuɲɔ / gaskuɲə]) tartomány területén volt található. Ha pedig Gascogne, akkor ihletőnek ott a Francia piac (Fran Warde, Joanne Harris). Erre felé híresek a liba és kacsa piacok (is).

Igazából gyermekkoromban nem kergettek vasvillával az asztal körül, hogy ugyan egyem már meg a hízott libamájat. Sőt, ez az élvezet csak felnőtt koromban adatott meg. Készítettem már libamáj terrine-t, de csak karácsonyra, amikor nehéz fotózni, nem is tudtam azóta sem kiretusálni a karácsonyi terítőt alóla :D pedig egyszer meg kellene már írnom, nehogy elfelejtsem, mert igen jó volt! 

Aztán meg továbbra is ott van a kínzó kérdés, mi történik az állatok többi részével? Most a miskolci piac jóvoltából hízott kacsaszárnytőből és kacsacombból készült pástétom. Hasonlót már többször készítettem, most egy kis csillagánizzsal csavartam rajta. 

Hozzávalók: 1 kacsacomb, 5 szárnytő, 3-4 gerezd fokhagyma, 2 dl fehérbor, frissen őrölt bors, só, 1 kávés kanál szecsuáni bors, 1 db csillagánizs, 2 evőkanál kacsazsír.

Ügymenet: a húst megmostam, megtörölgettem, majd sóval, borssal alaposan bedörzsöltem. A zsírt felforrósítottam egy öntöttvas lábasban, és a húsokat pár perc alatt körbepirítottam benne. Beledobtam a többi fűszert, felöntöttem a borral, és kis lángon, gyöngyöztetve addig főztem, amíg a hús levált a csontokról. A húst apró darabokra szedtem és egy kistálba rendeztem, felöntöttem az edényben maradt lével. 

Holnap Mamma teker a Serpenyőben. 

A desszert összeállításához négyszögletes sütőkeret vagy desszertgyűrű szükséges. A képen látható desszert 7x7 cm-es desszertgyűrűben készült, a megadott mennyiségből kb. 12 db készíthető. Egy vékony mandulás kakaós piskótalapot megkentem likőrrel és szegfűszeggel ízesített fekteribizli-lekvárral, majd csokoládé, kávé és feketeribizli-mousse-t rétegeztem rá. A tetejére feketeribizli-zselét tettem, és narancsos mandula tuile-vel tálaltam.

Az ízek párosításához Francois Charter Az ízek harmóniája című könyvéből merítetem ötleteket. A könyv szerint a kávé ízéért felelős molekulák (pl. szotolon, ciklopentán) természetes formában megtalálhatóak a pirított mandulában, a kakaóban, és kisebb mértékben a fekete ribizliben is. Ezért gondoltam, hogy a csokoládé, a kávé és a fekete ribizli harmonikus kombinációt alkot majd. Hogy még jobban egymásra hangoljam a rétegeket, csokoládé mousse-t feketeribizli-likőrrel, a kávé mousse-t juharsziruppal és karamellás ízű barna kandiscukorral, a fekete ribizlis rétegeket (lekvár, mousse, zselé) pedig őrölt szegfűszeggel ízesítettem. A szegfűszeg a benne található furfuroloknak köszönhetően jól illik a kávéhoz és a juharsziruphoz is.

Annak érdekében, hogy ropogós textúra is kerüljön a tányérra, mandulás tuile-t készítettem, melyet narancshéjjal és narancsvirágvízzel illatosítottam. 

Recept:

Piskóta kakaóval és mandulával:

4 tojás szétválasztva
100 g porcukor
65 g enyhén megpirított és megőrölt mandula
20 g kakaó
35 g liszt
60 g olvasztott vaj

A tojások sárgáját a cukorral gőz fölött fehéredésig kevertem. A gőzről levéve hozzáöntöttem az olvasztott langyos vajat, hozzá szitáltam a liszttel elkevert mandulát és kakaót, majd a tojásfehérjék felvert habjának egyharmad részét, és elkevertem. A megmaradt tojásfehérje habot óvatosan a masszába forgattam. Sütőpapírral bélelt sütőlapon vékonyan elsimítottam, és 180 C fokra előmelegített sütőben megsütöttem.

100 g feketeribizli-lekvárt (házi készítésű) felmelegítettem 50 ml feketeribizli-likőrrel, hozzáadtam egy késhegynyi őrölt szegfűszeget, majd rákentem a piskótára.

Étcsokoládé mousse:

125 g 70 %-os étcsokoládé
1 egész tojás
250 ml tejszín
30 ml feketeribizli-likőr
1 csipet só

A csokoládét gőz fölött megolvasztottam. A tejszínt kemény habbá vertem. A tojást 1 evőkanál vízzel szintén gőz felett 1 perc alatt habosra kevertem. A tojáshabot elkevertem az olvasztott csokoládéval, hozzáadtam a likőrt és a csipet sót, majd óvatosan beleforgattam a felvert tejszínhabot. A kész mousse-t a piskótára rétegeztem. Hűtőszekrénybe tettem dermedni.

Kávé mousse:

2 db Rosabaya de Colombia kapszula
120 ml zsíros tej
4 tojás sárgája
60 g őrölt barna kandiscukor
5 lap zselatin
1 evőkanál juharszirup
250 ml tejszín

A kávé mousse-hoz elkészítettem a két adag kávét (80 ml). A lapzselatint hideg vízbe áztattam. A tojássárgáját habosra kevertem a cukorral, majd hozzáadtam a kávét és a zsíros tejet. Dupla falú edényben folyamatos keverés mellett addig főztem a keveréket, amíg besűrűsödött. Ekkor a krémet azonnal átöntöttem egy jeges vízbe állított tálba. Hozzákevertem a juharszirupot és a kinyomkodott zselatint, és addig kevertem, amíg teljesen feloldódott benne, és langyosra hűlt. Ekkor beleforgattam a kemény habbá vert tejszínt, és a csokoládés mousse-ra rétegeztem. Ismét hűtőbe tettem dermedni.

Feketeribizli-mousse:

1 tojás fehérje
70 g cukor
2 evőkanál víz
400 g fekte ribizli
3 lap zselatin
40 ml feketeribizli-likőr
1 mokkás kanál őrölt szegfűszeg
200 g tejszín

A fekete ribizlit egy gyümölcscentrifuga segítségével átpasszíroztam. Annak érdekében, hogy minél több gyümölcslét nyerjek, a visszamaradt sűrű részt ismét átpréseltem a géppel. A gyümölcsvelőt félre tettem. A zselatint hideg vízbe áztattam. A cukorból és a vízből kis lángon szirupot főztem, hőmérővel ellenőriztem, hogy elérje a 120 C fokot. Ez alatt a tojásfehérjét enyhén felvertem, majd miközben a tojásfehérjét tovább vertem, lassan belecsorgattam a szirupot. Addig vertem a habverővel, míg a tál ki nem hűlt. A feketeribizli-velőt meglangyosítottam és belekevertem a likőrt, a szegfűszeget és feloldottam benne a kinyomkodott zselatint. A ribizlit elkevertem a tojásfehérje habbal és beleforgattam a felvert tejszínhabot is. A kész mousse-t az előzőekre rétegeztem és ismét a hűtőbe tettem dermedni.

Feketeribizli-zselé:

200 g fekete ribizli
50 g cukor
45 ml feketeribizli-likőr
1 késhegynyi őrölt szegfűszeg
2 lap zselatin
A fekete ribizlit átpasszíroztam (szintén a gyümölcscentrifugával). A zselatint hideg vízbe áztattam. A gyümölcsvelőhöz hozzáadtam a cukrot, a likőrt, a szegfűszeget, majd felforraltam, elkevertem benne a kinyomkodott zselatint. Hideg vízbe állított tálban folyamatosan kevergettem, míg langyosra hűlt, ekkor a mousse rétegek tetejére öntöttem. Hűtőszekrényben egy éjszakán át hagytam dermedni.

Narancsos mandulás tuile:

100 g szeletelt mandula
100 g porcukor
40 g tojásfehérje
1 narancs reszelt héja
2 teáskanál narancsvirágvíz
20 g vaj
20 g liszt
A mandulát, a porcukrot, a tojásfehérjét, a narancshéjat és a narancsvirágvizet egy tálban egy szilikon lapát segítségével alaposan összekevertem. Hozzáadtam a felolvasztott, forró vajat, majd ezzel is elkevertem és fóliával letakarva 1 éjszakára hűtőbe tettem. Másnap hozzászitáltam a lisztet, alaposan elkevertem, majd teáskanállal sütőpapírral bélelt sütőlapra adagoltam. A vízbe mártott kanál hátoldalával ellapítottam a halmokat és 170 C fokos sütőben megsütöttem. A kisült kekszeket még forrón tetőcserép alakúra formáztam egy sodrófa segítségével.

(Az a megtiszteltés ért, hogy én is részt vehettem a Nespresso Coffee Challenge elenevezésű receptversenyén. Ebből az alkalomból készítettem el ezt a tányérdesszertet, melyhez a Nespresso Grand Cru őrleményei közül a Rosabaya de Colombia kapszulákat válaszottam. Ez a " Tiszta Eredetű" Pure Origin kávé Kolumbia legmagasabb régióinak kis farmjain termő fajtákból készül. A kávét kézileg szüretelik, feldolgozásuk nedves eljárással történik, ami erősíti a kávék aromáját. A még héjas kávészemeket a Paramo de Letras régióba szállítják, ahol a száraz és hideg éghajlat megőrzi a kávé minőségét. A különböző változatok elkülönített pörkölése lehetővé teszi a gyümölcsös és savas ízjegyek kiemelkedését, ugyanakkor testességet biztosít a keveréknek. Aromája borra emlékeztető, piros gyümölcsös- fekete és piros ribiszkés, áfonyás- ízjegyek.)

És megint eltelt egy egész esztendő, és mi is újra itt vagyunk! Jut eszembe, azoknak a Tour de Serpenyő rajongóknak, akik esetleg véletlenül lemaradtak róla, szólok, hogy az idén már tekertünk egy kört májusban! Ebben az évben ugyanis mind a három nagy körversenyt végigkísérjük serpenyőinkkel, így már háromhétnyi olasz receptet is találtok a csapat facebook oldalán, az eddigi két év francia receptjei mellett.

Tehát ma rajtol az idei Tour de France, ezért most három hétig válogatott francia receptekkel jövünk, illetve nem is, mert előbb beugrunk az Egyesült Királyságba.  Az idei első szakasz 191 km, Leeds és Harrogate között, Yorkshire régióban. Mi sem lenne kézenfekvőbb, mint yorkhshire pudingot készíteni, de azzal tele van már az internet, úgyhogy másfelé nézelődtem.

A XIX. századi Angliában élt egy Lady Clark Tillypronie nevű hölgy, aki több ezer angol és skót házi receptet jegyzett le 1841 és 1897 között. Halála után féreje jelentette meg a hatalmas gyűjteményt, mely egész Nagy-Britannia a 19. századi ételkészítési szokásait megőrizte az utókor számára. Ebben a könyvben szerepel mai ételem, a zöldséges bárányleves,  Lady Tillypronie's Scotch Broth (igen ez egy skót leves, bocsi).

Hozzávalók: 750 g bárányszegy, 4 kis vöröshagyma, 3 petrezselyem gyökér, 2 sárgarépa, 2 kicsi póréhagyma, 1 szárzeller, 1 mokkáskanál egész bors, só, levesbetétként egy marék búzatöret (bulgur). 

Ügymenet: a húst egy nagyobb fazékba tettem és felöntöttem 2 liter vízzel, majd miután felforrt, leszedtem a habját. Beletettem a zöldségeket, a sót és a borsot, majd kis lángon, fedő nélkül 2,5 órát főztem. Ekkor leszűrtem, a húst kicsontoztam, és kis darabokra vágva tettem a tányérokba.

Az eredeti recept szerint először csak a zöldségek kétharmadával kell feltenni a levest, és a szűrés után azokat ki kell dobni, majd az elmosott fazékba visszaönteni a lét, hozzáadni a maradék zöldséget és a búzatöretet, majd 45 percig főzni és a húst csak az utolsó 5 percben kell visszatenni a levesbe. Én az elején beletettem az összes zöldséget, és nem dobtam ki őket, valamint a búzatöretet külön főztem meg enyhén sós vízben. Tálaláskor apróra vágott petrezselyemmel szórtam meg.

A honapi receptet az Al dente blogon keressétek. Aki nem szeretne lemaradni a Toru de Serpenyő receptjeiről, az kövessen minket a facebookon is! A mai receptet a Kulináriában találtam.

A tegnapi pihentető szakasz után ma ismét hegyet mászik a mezőny, három emelkedő vár a fiúkra, köztük a legmagasabb pont a Passo San Pellegrino (1918 m). Innen legurulnak Moenába, ami az egyik kedvenc helyem lett, miután a kedves helyiek leadták a buszvégállomáson az ott felejtett túrabotomat! A rózsaszín trikót továbbra is Nairo Quintana viseli, a fehér trikó felett :) .

Passo San Pellegrino:

Biciklis élet Moenában:

Még mindig Trentinoban tekerünk (lásd a tegnapi postot), ahol nagy hagyománya van a hajdina fogyasztásának. Belőle főzik polenta nerát, a fekete polentát, melyet vajban megfuttatott szardellával tálalnak, de ebből készül a farsangkor a smacafam is, ami egy kolbászos hajdina egytálétel. A hajdina (Fagopyrum esculentum) Ázsia középső, mérsékelt égövi részén honos. Innen az 5. században került el Japánba és Kínába. Közép-Európába a középkorban a hódító mongol és török néptörzsek közvetítésével jutott el, majd a tengeri kereskedelem révén Velencébe, Lombardiába, Dalmáciába és Dél-Tirolba került. Botanikailag a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozik, a hétköznapi életben mégis a gabonafélékhez sorolják, mert lisztes magját a búzához hasonlóan fogyasztják, de jó tudni, hogy mivel nem gabona, gluténmentes.

A Fagopyrum növénynemzetséget pohánka, hajdina, tatárka, tatárbúza, kruppa, Erdélyben haricska néven is ismerik. A hajdina jellemző tápanyaga, a többi gabonaféléhez hasonlóan, a szénhidrát, amely 56-77%-ban keményítő, 17-20%-ban élelmi rost, ennek 12-17%-a cellulóz, valamint hemicellulózt és lignint is tartalmaz. Vitamintartalmát tekintve elmondható, hogy a hajdina igen értékes vitaminforrás, mivel a B vitamincsoport majdnem minden tagját tartalmazza. Rendkívül kedvező élettani hatással rendelkező biológiai anyagokat is tartalmaz, mint pl. egyes antioxidáns hatású flavonoidokat és a rutint, amely kiváló gyógyszere a kapilláris vérzéseknek és a sugárterápia okozta egészségkárosodásoknak.

A mai recept, a Torta di Grano Saraceno egy változata szerepel már a blogon, de ez a mostani verzió, a benne lévő reszelt almának köszönhetően puhább, nedvdúsabb tésztát eredményez. Ezt a süteményt általában két lapba vágják, és áfonya lekvárral töltik. Errefelé sok áfonya terem, és a helyiek nagyra becsülnek mindent, ami helyben megterem. Én most csak fele mennyiségből, egy kis 18 cm-es  tortát sütöttem, viszont olyan szép magasra feljött, hogy inkább három lapba vágtam, így két réteg lekvár is került bele. Ha valaki normál méretű, 24-26 cm-es tortát szeretne, csak duplázza meg a mennyiségeket.

Hozzávalók: 100 g puha vaj, 100 g porcukor, 3 tojás, 1 alma, 100 g hajdina liszt, 100 g őrölt mogyoró (vagy mandula), 1 kis üveg áfonya lekvár.

Ügymenet: kimértem a hozzávalókat, sütőpapírral kibéleltem a formát, lereszeltem az almát (káposztareszelőn) és bekapcsoltam a sütőt. A puha vajat habosra kevertem a cukorral. Két tojást szétválasztottam, és a sárgáját, valamint a megmaradt 1 egész tojást egyesével a cukros vajhoz kevertem. Hozzá adtam a reszelt almát is. A két tojásfehérjét csipet sóval kemény habbá vertem. Az őrölt mogyorót és a hajdinalisztet összekevertem és apránként a tojásos masszához adtam. Végül a robotgépről lapátkanálra váltottam, és a tojásfehérje habot óvatosan a tésztába forgattam. A tésztát belesimítottam a formába, és a 170 C fokra előmelegített sütőbe tettem 45 percre. A végén tűpróbával ellenőriztem, hogy kellően átsült-e. Amikor a torta kihűlt, három lapba vágtam és megtöltöttem a lekvárral. A tetejére porcukrot szórtam. 

Holnap ismét Mamma terker a Serpenyőben, velem legközelebb szombaton, a Monte Zoncolánon találkozhattok :) Tudjátok, ha szeretnétek követni a Tour de Serpenyő projektet, akkor kedveljétek facebook oldalunkat is!

Amikor nyilvánosságra került az idei Giro útvonala, rögtön a hegyi szakaszokat néztem meg tüzetesebben. Nem csak azért, mert egy háromhetes körversenyen ezek a legizgalmasabbak (és talán a leglátványosabbak), hanem mert többnyire a Dolomitokat ismerem személyesen. Mai szakaszunk Dél-Tirol székhelyétől, Bolzano-tól néhány kilométernyire, Sarnonico-ból indul, és 204 km-t teszünk meg a Vittorio Veneto-ig. A tegnapi kemény hegyek után ma egy kicsit lazább szakasz következik, erőgyűjtés, mert holnaptól már tényleg csak emelkedik! A verseny állásáról több helyen is találni friss infókat, pl.: TOURázzunk együtt. A tegnapi szakaszt egyébként a kis kolumbiai Quintana húzta be, és a rózsaszín trikót is ő viseli. 

Szóval Trentino és Dél-Tirol. Trentino nem gazdag vidék. Az itt lakók mindig is a virágzó Dél-Tirol árnyékában éltek. A parasztoknak évszázadok óta keményen kellett küzdeniük a megélhetésért. A napi megélhetéshez szükséges élelmiszereket csak fáradtságos munkával lehetett előteremteni, így az asztali élvezeteknek nem volt sok alapja. Nem alakultak ki ételspecialitások, gyakorlatilag örülhettek, ha sikerült jóllakatni a családot. Aztán egyszer csak eljött az 1545-ös esztendő, amikor is összehívták a tridenti zsinatot (Trento város neve németül Trient). A magas rangú és rendű egyházi méltóságok népes személyzettel érkeztek, közöttük tehetséges szakácsokkal. Tekintve, hogy a zsinat jó néhány évig eltartott (megszakításokkal egészen 1563-ig), a helyieknek volt idejük eltanulni a rafinált recepteket, pl. az édesvízi halak elkészítését. Ebből az időből származik a gnocchi con la ricotta (burgonyagombóc ricottával) és pollo ripieno alla trientina (töltött csirke trentói módra) receptje is.

A dél-tiroli konyha ezzel szemben az alpesi specialitásokból táplálkozik, erős hatást gyakorolt rá az osztrák-magyar gasztronómia, de megtalálhatóak a szlávos ízek is. A burgonya, a káposzta, a gulyás, a rétesek, mind szerepelnek az étlapon, ahogyan mai ételünk, a gombóc is, vagy ahogyan errefelé hívják a canederli (németül knödel). Ez a finomság a kenyérmaradékok hasznosításának igen kiváló módja. Ezek a gombócok finom köretként szolgálnak pl. a vadhúsokhoz, de tapasztalatból mondom, hogy barna vajjal meglocsolva, reszelt sajttal megszórva, önmagukban is igen laktatóak, kiváltképp, ha sonkát vagy szalonnát rejtünk el bennük, de készülhet gombóc sajttal, spenóttal, céklával, vagy akár gombával is. Ma egy sonkás és egy parajos kerül terítékre.

Hozzávalók a sonkás canederlihez: 200 g szikkadt fehér kenyér (vagy zsemle), 120 ml tej, 3 tojás, 50 g salotthagyma, 1 evőkanál liszt, 1 evőkanál zsemlemorzsa, 50 g tiroli sonka, fél csokor petrezselyemzöld, 100 g vaj, só és frissen őrölt bors, a tálaláshoz reszelt hegyi sajt (parmezán, grana padano, vagy stílusosan a helyi Trentigrana és Gran Spicco).

Ügymenet: a hagymát megtisztítottam és egy serpenyőben 20 g vajon megdinszteltem. A kenyeret 1 cm-es kockákra vágtam, és egy nagy tálba tettem. A kenyérhez adtam a hagymát, a tejet, a tojást, a lisztet, a zsemlemorzsát és kézzel jól összegyúrtam, sóztam, borsoztam, majd a végén beledolgoztam a felaprított sonkát és petrezselymet is. A masszát fél órára a hűtőbe tettem pihenni. (ez alatt össze lehet állítani a spenótosat is)

Fazékban vizet forraltam, adtam hozzá sót, majd a masszából vizes kézzel 4 gombócot formáltam. A gombócokat óvatosan a fazékba helyeztem, és épp csak gyöngyöző vízben 20 percig főztem őket. Amíg a gombócok főttek, egy lábasba tettem a maradék vajat, és kis lángon pár percig melegítettem, addig, amíg finom, mogyoróra emlékeztető illata lett. A gombócokat egy szűrőkanállal kiemeltem és a barnított vajban megforgattam, sajttal megszórtam.

Hozzávalók a spenótos canederlihez: 300 g spenót, 200 g szikkadt fehér kenyér (vagy zsemle), 120 ml tej, 2 tojás, 50 g salotthagyma, 1-2 gerezd fokhagyma, 1 evőkanál zsemlemorzsa, 1 evőkanál liszt, 100 g vaj, só, bors, a tálaláshoz sajt (lásd a sonkás gombócnál).

Ügymenet: a megtisztított spenótleveleket blansíroztam, vagyis forrásban lévő enyhén sós vízbe dobtam 1-2 percre, majd azonnal lehűtöttem jéghideg vízben. Jó alaposan kinyomkodtam, majd nagyon finomra aprítottam. A hagymát 20 g vajon megdinszteltem, majd a legvégén hozzáadtam a zúzott fokhagymát is, de ezzel már csak fél percig kevergettem. Innentől az elkészítés ugyanúgy történik, mint az előző receptben. A hozzávalókat összegyúrom, pihentettem, a masszából négy gombócot formáztam és kifőztem. Tálalás ugyanúgy barnított vajjal és sajttal.  

Ha tetszett amit olvastál, kövess minket a facebookon is! Állítólag holnap is én tekrek :)