Amikor a szokásos reggeli „gasztroblogportyán” rábukkantam névrokonom legújabb receptjére, azonnal tudtam, hogy én ezt meg akarom sütni!!! Rögvest kértem is telefonos segítséget kedvenc fordításügyi szakértőmtől, aki mindenféle „teltház van, beteg vagyok” típusú mellébeszélések közepette hagyott magamra a problémámmal. Nos a magad uram jegyében nekiláttam és lefordítottam. Mivel a végeredmény felülmúlt minden előzetes várakozást, valószínűleg jól dolgoztam. :o)

A recept 2 db 23 cm átmérőjű formát ír, illetve névrokon 1 db 30 cm-est használt. Mivel se 2 db kicsi se 1 db nagy kapcsos formám nincs (1 db 24 cm átmérőjű kapcsos formával rendelkezem csupán), azt találtam ki, hogy az állítható tortakarikámat fogom használni. Beállítottam kb. 30 cm-re és egy sütőpapírral bélelt nagy tepsire helyeztem. Gyakorlatilag tökéletesen bevált, igaz némi tejszín kifolyt alul, de nem vészes, el lehet mosogatni. További gond, hogy csokipötty, vagy csokilencse, vagy ki-ki nevezze ahogy akarja az én falumban nem van, úgyhogy nagyvonalúan fogtam az csokoládét és apró darabokra vágtam. (persze mazoisták felolvaszthatják a csokoládét és zacskóból kinyomva csinálhatnak „Schokoladentröpfchen”-t, de én ettől eltekintettem.)  

Tészta elkészítése: 180 ml tejet, 60 ml frissen facsart narancslevet (mielőtt kifacsarjuk, egy másik tálba reszeljük le a héját, ilyenkor még könnyebben megy :o) és 60 g vajat óvatosan, kis lángon melegítettem, amíg a vaj felolvadt, de az egész kulimász csak langyos lett (max 50Cfok!).

2 egész tojást, 50 g cukrot, 1 ek reszelt narancshéjat, 1 tk sót elkevertem, és apránként a tejes folyadékhoz adagoltam.

550 g lisztet és 1 cs szárított élesztőt elkevertem a nagy keverőtálban, hozzáöntöttem a tejes-tojásos masszát, és a robotgép dagasztójával 6-7 perc alatt kész is volt a tészta.

Letakarva, langyos helyen én egy órát pihentettem (névrokon csak 30 percig, de nekem annyi idő alatt nem lett a térfogata a duplája).

Míg a tészta pihent, kimértem a többi hozzávalót: 2 x 45 g puha vaj, 2 x 50 g cukor és 2 x 75 g étcsokoládé (apró darabokra vágva) kell a töltelékbe, 120 ml tejszín és 2 ek narancslikőr kell a tetejére, valamint 125 g porcukor a glazúrhoz, és előkészítettem a sütőformát.

A duplájára kelt tésztát kiborítottam a lisztel beszórt gyúrótáblára és két részre osztottam, az egyik fele ment is vissza a tálba, és letakarva pihent amíg rá nem került a sor.

A tésztadarabot kb. 30x45 cm-es téglalappá nyújtottam, megkentem 45g puha vajjal, rászórtam a 50g cukrot és rápotyogtattam a 75g csokit. A hosszabbik oldal mentén feltekertem és a tekercset 12 egyenlő darabra szabtam. A vágási felülettel felfelé a formába helyeztem, nem túl szorosan, hogy legyen helyük még nőni.

A másik tészta féllel ugyan így kell eljárni. Ezeket is szépen el kell rendezni a formában. 30 perc pihenés után a darabkák ismét megnőnek.

Ekkor a likőrrel elkevert tejszínt rácsöpögtettem a tetejére (igazság szerint csak a felét, mert alul jött kifelé, és amikor bent volt a sütőben kb. 15 perce, és teljesen kitöltötte a sütőformát, akkor öntöttem rá tejszín másik felét). 190 C fokra előmelegített sütőben nekem kb. 40 percig sült (ha két formában sütjük, úgy hamarabb elkészül).

A sütőből kivett, még meleg kalács tetejére jön a glazúr. Ehhez a kimért 125 g porcukrot elkevertem annyi narancslével, hogy sűrűn folyó masszát kapjak, ezt ráöntöttem a tészta tetejére. Ahogy a süti hűl, úgy szilárdul meg rajta a bevonat.

A pénteki zajos sikerre tekintettel vasárnap megismételtem a mutatványt, ekkor azonban citromos-csokoládés változat készült (még a Capriról csempészett bio citrom és limoncello felhasználásával). Ekkor a citromlevet nem adtam hozzá a tej-vajhoz, hanem külön öntöttem a tésztába, mert állítólag a tej összemegy a citromlé hatására, és nem mertem kockáztatni.

Amikor elolvastam a felhívást, azonnal ez a recept jutott az eszembe. Decemberben egyszer már megsütöttem, de akkor nem voltam tökéletesen elégedett a végeredménnyel. Azt már akkor is tudtam, hogy min kellene változtatni, és most meg is tettem. Remélem azért még így is átmegy a "Kalóriaszegény gourment" szűrőn. Az eredeti Stahl Judit Bűntelen örömök című könyvében szerepelt, málnahabos torta lánykori néven. Azért kereszteltem át téli joghurt tortává, mert nyáron, friss gyümölcsből ezt szoktam készíteni. Fagyasztott gyümölcsöt inkább csak télen használok.

Az ott megadott tészta recept erősen emlékeztet a bécsi massza fedőnéven emlegetett piskótaszerű tésztára, ami nekem eddig kétszer nem jött be, úgyhogy többé ezzel nem is próbálkozom. Magam részéről maradok a jól bevált receptnél. Annyi módosítás történt, hogy barnacukrot kávédarálón porcukorrá őröltem, a lisztből pedig fél dkg-ot cukrozatlan kakaóporra cseréltem.  

Hozzávalók a tésztához: 3 tojássárgáját 8,5 dkg barna porcukorral gőz felett habosra kevertem. 3 tojásfehérjéből kemény habot vertem. A sárga masszába beleszitáltam 7 dkg lisztet, fél dkg cukrozatlan kakaóport és 4,5 dkg olvasztott vajjal meg a tojásfehérje habbal lazán összeforgattam. Sütőpapírral kibélelt kapcsos kerek (24 cm-es) formában 180C-os sütőben kb. 20-25 perc alatt sül meg. Ezt ellenőrizni lehet, ha benyomod egy kicsit a tetejét és visszaugrik akkor jó. Természetesen összeállítás előtt teljesen ki kell hűlnie.  

A töltelék receptúrája is átesett némi reformáción. Először is Juditunk azt írta, hogy turmixban is össze lehet állítani. Nos én nem tudom neki milyen teljesítményű gépe van, de az enyém gyakorlatilag egyneműsítette a cuccot, úgyhogy pont az a hatás veszett el belőle amit én legjobban szeretek. Vagyis a magok és rostok is eltűntek, és egy valószerűtlenül sima, rózsaszín massza keletkezett. Tehát turmix sztornó. Aztán ugye nekem korlátlan málna készletek állnak rendelkezésemre a fagyasztóban (szorgos nyári munkám gyümölcseként), miért spórolnék? Adtam hozzá még 10 dkg + 1 maréknyit. A 15 dkg mézzel is finom volt, de a most beletett +5 dkg tényleg a javára vált. Az aromát és a citromhéjat kihagytam (már elsőre is), én a málna ízére vágytam.

Hozzávalók a málnás habhoz: Először is 1 dl vízben feloldottam 1 csomag zselatint (25g). Elkevertem, és kis lángon felmelegítettem (forralni nem szabad!), majd kicsit félre tettem langyosodni. Felvertem 2 dl tejszínt (a tejszínt nagyon le kell hűteni, hogy habbá verődjön, én előzőleg rövid időre be szoktam tenni a fagyasztóba). 40 dkg mélyhűtött, felengedett málnát villával összetörtem, kézi habverővel hozzá kevertem 32,5 dkg joghurtot (Ez úgy jött ki, hogy az egyik pohárban 20 dkg volt, a másikban 12,5 dkg, hiába, ezek a joghurtgyártók folyton variálnak! Hol van már a 2 dl–es kiszerelés? A régi receptjeimhez sajnos most már méricskélni kell a joghurtokat meg tejfölöket!). Hozzá kevertem a 20 dkg mézet, a feloldott zselatint, a habbá vert tejszínt és az extra málnahatás kedvéért még egy + marék egész málnaszemet.  

Az összeállításnál leírt bohóckodást is kihagytam (folpackkal béleli ki a formát, alulra megy a hab, rá a tészta, csak amikor kibontja, akkor az egész süti gyűrött folpack mintás lesz) Én ráhelyeztem a tortalapot a tálra, köré igazítottam az állítható tortakarikát (akinek nincs ilyenje, az tegye vissza nyugodtan a kapcsos tortaformába) és ráhalmoztam a málnás habot. 2-3 óra hűtésre van szüksége. A fagyasztott gyümölcs szerintem csak ideig-óráig alkalmas dekorációnak, úgyhogy a torta tetejének málnával való beborításától eltekintettem. A kiolvadt gyümölcs levet ereszt, megplattyan és néhány óra múlva már nem olyan gusztusos, ezt inkább hagyjuk meg nyárra, amikor friss gyümölcsöt használhatunk.

Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek ezzel a doboz mézessel, amit rátok gondolva fogok elmajszolni!

Ezen a hétvégén meg kell sütnöm a mézeseket, mert jövő héten már nem lesz időm ilyesmire. Így fénykép csak utólag lesz, de a receptet már beírom, hátha valaki más is kedvet kap a hétvégi sütéshez.  

Az évek során számtalan mézes receptet kipróbáltam, változó sikerrel. Volt ami nyersen annyira ragadt, hogy nem lehetett dolgozni vele, volt amelyik olyan keményre sült, hogy a fémdobozos trükk sem segített rajta, és még sorolhatnám. Egyszer „végső elkeseredésemben” úgy határoztam, hogy egyszerűen kipróbálom a fűszeres zacskó hátoldalán lévő receptet. És láss csodát, működött! És működik azóta is, mert kincsként őrzöm azt a zacskót!!! Azóta ugyanis megváltozott a „dizájn”, és új zacskóhoz új recept dukál. Szóval ha most bemész a boltba, akkor egy másik (többek szerint szintén remek) receptet találsz a zacsin. Több helyen közkinccsé tettem már, de itt lesz a legjobb helyen (legalább tudom hol keressem, ha valaki újból kérné :o).

Mézes sütemény

Hozzávalók: 500 g finomliszt, 1,5 teáskanál szódabikarbóna, 2 tojás, 350 g méz, 80 g cukrozott citromhéj (én ezt ki szoktam hagyni), 80 g cukrozott narancshéj (ezt is), 4 evőkanál olaj, 1 csomag Kotányi mézes fűszer (én csak a felét teszem bele), + 1 tojás a lekenéshez. 

1. A lisztet keverjük össze a szódabikarbónával és  a mézes fűszerkeverékkel.

2. A két tojást a mézzel keverjük habosra keverőgép segítségével.

3. Keverjük össze a mézes tojásokat a liszttel, a finomra vágott narancs és citromhéjjal, olajjal és 3 evőkanál vizzel, dolgozzuk sima tésztává és hagyjuk legalább 1 órát hideg helyen pihenni.

4. Tegyük a tésztát lisztezett gyúródeszkára, nyújtsuk fél cm vastagra és szaggassuk ki a kívánt formákra.

5. Helyezzük a kiszaggatott süteményeket egy enyhén beolajozott tepsire, kenjük meg a tetejüket tojással. Díszíthetjük dióval mandulával. 180 C-on süssük aranysárgára.

Nekem elektromos sütőm van, ami a korábbi gázoshoz képest tapasztalataim szerint lassabban süt, így kb. 10-12 percig szoktam sütni, attól is függ, hogy mekkora darabokra szaggatom a tésztát. 

Jó sütögetést!  

Végre ez a nap is eljött. Két éve is van már annak, hogy egy gasztronómiai magazin karácsonyi számában megláttam egy süteményt. Roppant ígéretesnek tűnt, de végigolvasva úgy találtam, hogy elkészítése egy vizsgaidőszakban nem kivitelezhető. Azóta már csak (rém)álmaimban járok vizsgázni, úgyhogy elhatároztam, az idén lesz flódni!!!! Végeztem egy kis kutatást is ebben a témában, megnéztem több receptet, kaptam is egyet Erdő lányától, úgyhogy már csak egy szabad délután választott el a flódnitól.

Arra számítottam, hogy nagyon macerás lesz, de menet közben kiderült, hogy nem túl bonyolult ez mégsem, inkább tényleg csak időt kell szánni rá. A végeredményt kóstolgatva bevallom, hogy ha még egyszer nekilátnék, pár dolgot másképp csinálnék. Először is, a tésztalapokat - amik a töltelékeket elválasztják - kicsit elősütném, mert így nem lettek igazán ropogósak. (persze lehet, hogy nem is kell annak lenniük, de én úgy képzeltem el). Másodszor a diós és mákos töltelék mennyiségét kissé csökkenteném, mert az én tepsim méretei miatt a szilvalekvár már alig fért bele.

Hozzávaló a tésztához: 50 dkg liszt, 25 dkg margarin, 10 dkg cukor, 2 tojássárgája, kb.1 dl bor

Sziruphoz: 5 dl víz, 35 dkg cukor

Almás töltelékhez: 50 dkg kockára vágott alma, 1 dl fehérbor,  10 dkg cukor, kevés fahéj

Mákos töltelékhez: 30 dkg darált mák, 1 citrom reszelt héja, mazsola ízlés szerint (nálam egy marék)

Diós töltelékhez: 30 dkg darált dió, 1 narancs reszelt héja, mazsola (itt is egy marék)

Lekváros részbe: 2-3 dl házi szilva lekvár

Tetejére: 1 egész tojás

A tészta  hozzávalóiból gyors mozdulatokkal omlós tésztát gyúrtam, majd öt részre választva, letakarva betettem a hűtőbe, amíg a töltelékekkel foglalkoztam.

A kockára vágott almát a borban megpároltam (addig amíg a lé teljesen elpárolgott alóla),  majd belekevertem a cukrot, és a fahéjat. Mehetett hűlni ez is.

A darált dióhoz kevertem a narancshéjat, és a mazsolát, a mákhoz pedig a citromhéjat és ebbe is tettem mazsolát.

A cukorból és vízből híg szirupot főztem, és  felét hozzá öntöttem a mákhoz, másik felét a dióhoz, ezeket is félretettem hűlni.

Egy közepes méretű tepsit kikentem, liszteztem. Egy tészta darabot kinyújtottam, és a tepsibe helyeztem. Erre jött a már langyosra hűlt mákos töltelék. Még egy tészta következett, erre jött a  kihűlt almatöltelék. A következő tészta után jött a diós massza, újból tészta, szilvalekvár és az utolsó tésztával betakartam az egészet. A felvert tojással bekentem, és villával több helyen átszúrtam teljesen az aljáig, hogy sütés közben a gőzök elpárologhassanak belőle. 180 fokos sütőben legalább 1 óra kell neki.

Elmondhatom, hogy bár nagyon finom, mégsem lehet egy szeletnél többet megenni belőle, mert iszonyú tömény. Viszont épp ezért ideális ha valaki sok vendéget vár ;o)!!!

Következzék most valami nagyon finom dolog a nagymama konyhája rovatban.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy eme mesés finomság receptje kivételesen nem az én nagymamám konyhájából származik, hanem Évi barátnőm féltett családi receptje. Remélem megbocsátja, hogy ezt süticsodát átadom az örökkévalóságnak, de arra gondoltam, hogy ha ide beírom, akkor többé nem kell aggódnom amiatt, hogy elvész az a kis rózsaszín postit amire felírta nekem.  (A forrás pontos megjelölése remélem felment a szerzői jogok megsértése alól :o) Garantált siker az édes szájú citrom rajongók körében!!!  

Hozzávalók a tésztához: 4 tojássárgája, 22 dkg porcukor, 15 dkg rétesliszt, ½ cs sütőpor, 7 dkg olvasztott vaj, 1 közepes méretű citrom reszelt héja + leve, 4 tojásfehérje.

Hozzávalók a mázhoz: 8 dkg porcukor, 6 dkg vaj, 1 ek kakaó, 1 ek tej /vagy 1 tábla étcsokis tortabevonó/

Ügymenet: a tojássárgáját habosra keverem a porcukorral, majd belekeverem a lisztet, sütőport, vajat, a citrom héját és levét, majd óvatosan beleforgatom a kemény habbá vert tojásfehérjét. Én papírral bélelt, 30 cm-es dobozformában sütöm. Előmelegített 180 C fokos sütőben kb. 30 perc alatt sül meg, tűpróba ajánlott!!!

Ha kihűlt, akkor a máz hozzávalóit felfőzőm, vagy megolvasztok egy tábla bevonó csokit (étcsokit!!!) és rákenem.

Valahogy az idén nincs (sincs) túlságosan adventi kedvem. Valamikor úgy október végén mindig nagy terveket szövögetek, hogy majd most, azután eljön a december eleje, és hussss. Rohannak a napok, nincs egy perc időm sem, ajándékot kell szerezni (brrr még a szó is borzasztó), bevásárlás, takarítás. A vége többnyire az, hogy nincs is kedvem az egészhez. Pláne mostanság. A család megfogyatkozott, a barátaim messzire költöztek. Így hát nem is lesz nagy felhajtás az idén sem. Őszintén szólva én még a karácsonyfához sem ragaszkodnék, de azt sajna nem tudom kikerülni, bár minden évben teszek némi elkeseredett kísérletet, hogy csak az udvari fenyőfát kelljen díszíteni, de valahogy egy szerencsétlen fácska mindig bekerül a házba (kezére kéne csapni az angyalkának azt hiszem). Belenézve a naptárba, megszeppenve látom, hogy holnap már jön a Mikulás (szerencsére a puttony már tele :o), és már csak két hétvége van az ünnepig. Ezt valóban jól be kell osztani, mert karácsonykor én bizony már csak a lábamat szeretném lóbálni a fotelban ücsörögve.

Tehát terveket kell szövögetni. Először is nem árt letudni az ajándékozást addig, amíg még be lehet férni az üzletekbe, és van is bent valami a tömegen kívül. Mivel a leglényegesebb dolgok már otthon vannak, csak pár apróság van hátra. Jobbnál jobb ötleteket találtam a neten és néhány újságban arra, hogy miként készítsek ajándékot saját magam a konyhában, de sajna néhányan a listámról ezt kevéssé értékelnék. (habár tudok valakit, aki egy doboz mindenféle finomságnak tuti örülni fog, úgyhogy újabb pipa a listámon, csak egy látványos dobozt kell még találnom!) 

És persze egy főzőembernek legfontosabb dolog a menü összeállítása!!! Mert főzőember ugye legjobban a főzést szereti, és tudásának megcsillogtatására nincs is kiválóbb alkalom, mint a karácsony. Persze főzőember alaposan körülnéz, számba vesz, kalkulál, tervez és végül végez. Főzőember szigorúan betartja a hagyományokat és szabályokat (még akkor is, ha csak két és fél emberre kell főznie az idén). Főzőember nem esz halat. Tehát hal nem szerepel főzőember tervei között (sőt!). Főzőember karácsonykor (és szigorúan csak akkor) töltött káposztát készít, méghozzá szigorúan a saját savanyú káposztájából (illetve teljesítési segédjét meneszti a piac irányába 1 egész fej savanyított káposzta beszerzése céljából, legyen mibe tölteni azt a húsgombócot!) és a legszigorúbban római cseréptálban sütve. (ebben az a legjobb, hogy előkészítés után 2 órára betolja a sütőbe, majd elmerül egy kád vízben, és várja az eredményt, ami majd a hideg spájzban várja, hogy eljöjjön az ő ideje, mert a káposzta felmelegítve a legjobb)(ezért is készül el előre, meg persze azért, hogy az ünnepen főzőember lóbálhassa a lábát)

Persze főzőember nem csak töltött káposztát készít. Kell még valami leves. Ez hagyományosan húsleves (bár ez főzőember szerint már elég snassz, lehet, hogy az idén beújít egy tárkonyos vadragu levest) mert 26-án főzőembernek szüksége lesz egy bögre húslevesre. Mert 26-án főzőember kora reggel levonul a konyhába. Miközben odakészíti a reggeli kávét/teát/haboskakaót, főzőember hanyagul nyakon önt egy nagy marék aszalt szilvát egy pohár kitűnő száraz vörösborral (pl: merlot). Aztán reggelizik. Szépen komótosan, nem siet sehová. A reggeli nyomainak eltüntetése után mindenkit kizár a "műhelyből" és hozzálát az év ebédjéhez. Mert főzőember ilyet egy évben csak egyszer alkot (de már vagy 8-10 éve). Tehát főzőember előveszi a hentessel gondosan előkészíttetett nagyszerű dagadót, és kívül belül sózza-borsozza. Félreteszi. Jöhet a töltelék. Ekkorra az aszalt szilvák már magukba szívták a vörösbor ízes cseppjeit. Apróra vágja hát a leszűrt szilvákat (bort gondosan megőrzi), hozzá reszel jelentős mennyiségű savanykás almát, ízesíti sóval, borssal, kevés cukorral, őrölt fahéjjal és szegfűszeggel, majd összedolgozza egy kevés zsemlemorzsával. Betölti a dagadóba. Már ami belefér. Gondosan összevarrja, megpirítja, meglocsolja a borral, a bögre levessel, az isteni mártás reményében a hús köré rendezi a kimaradt tölteléket, és betolja a sütőbe. Amíg a hús sül, főzőember áttér a köret elkészítésére. Ez a szigorú hagyományoknak (na és az eredeti receptnek) megfelelően krumplipüré és párolt vörös káposzta. 

Főzőember persze sütőember is, így az ünnepek alatt/előtt/után süteményekkel is igyekszik kényeztetni a kényeztetendőket. Itt van mindjárt a fő-fő-fő (ez is csak ilyenkor van) a feketeerdő torta. Meggyes-csokis-tejszínes finomság, igazi ünnepi fogás. Aztán ott vannak az apróságok: a mézes, a vaníliás kifli, trüffel és egyéb rágcsálni valók. Sütőember egy dolgot nem süt: beiglit. Azt a teljesítési segédre bízza (az is csináljon már valamit). Teljesítési segéd serénykedik is, lesz diós, mákos és mandulás is. Jólesik majszolgatni karácsony reggelén a habos kakaóhoz.

Főző/sütőember tehát alaposan körülnéz, számba vesz, kalkulál, tervez és összeállítja a beszerzési listát. Apránként elkezdi hazahordani a dolgokat. Jövő héten  pl. felkeresi a hentest és megbeszéli vele, hogy mikor mehet a csomagjáért. Mert főző/sütőember már a szilveszteri menühöz is megrendeli a húsokat, mert esze ágában sem lesz még egyszer sorba állni!!!

Sütőember arról sem feledkezik meg, hogy flódnit ezen a hétvégén süt vagy soha, mert a következő hétvégén már a mézes jön, meg az ajándékba szánt finomságok előállítása. Így hát lassan megjön a hangulata is, csak még az időjárás tehetne valamit hozzá az ügyhöz némi hó formájában (csak a hangulat kedvéért). Már csak a 24-i vacsorát kell kitalálni, mert az mostanában változó (tavaly borsos sertésszűz sült vörösboros meggymártással).

Amint azt a birsalmasajtos írásomban említettem, egyik kedvenc nagyiféle sütim  a püspökkenyér volt. Volt abban minden jó, piros alma-mogyoró, na jó mondjuk ezek pont nem, de apróra vágott étcsokoládé, dió, birsalmasajt és mazsola az igen.

Hozzávalók: 110g puha vaj, 200g porcukor, 6 tojás szétválasztva, 200g liszt, ½ csomag sütőpor, 2 cl rum, kb. 200g ez+az (vagyis ízlésünk szerint étcsokoládé, dió, birsalmasajt és mazsola, vagy dió, mandula, aszalt sárgabarack, ki mit szeret, összesen kb. 20 deka legyen, szépen apróra vágva)

Ügymenet: Először is felaprítom a belevaló csemegéket.

A puha vajat a cukor 1/3 részével habosra keverem, és egyesével hozzá dolgozom a tojások sárgáját, végül a rumot.

Egy másik tálban a tojások fehérjét habbá verem egy csipet sóval és a megmaradt cukorral. A hab 1/3 részét beledolgozom a vajas krémbe.

Ezen a ponton a gépet le is teszem, és előveszem a jól bevált ezer éves műanyag lapátomat. A liszthez keverem a sütőport és a csemegéket majd a megmaradt tojáshabbal felváltva 2-3 részletben gyors mozdulatokkal a vajas krémbe dolgozom. A lényeg, hogy a tojáshabot nem szabad „összetörni”, mert akkor kimegy belőle a levegő amit nagy nehezen belevertünk, és akkor az egész összeesik. Úgy is mondják, hogy alákeverjük, de ez nem túl magyaros, inkább beleforgatjuk, mintha piskótát készítenénk.

Papírral kibélelt 30 cm-es sütőformában 180 C fokra előmelegített sütőben 50-60 percig sütöm. Tűpróbával ellenőrzöm, majd kiborítom a formából, és éberen őrködöm, hogy mire kihűl ne csak a hűlt helyét találjam a konyhában!

Még mindig „hozott anyagból dolgozom”, szóval ez a cipó is már vagy 3 hete sült. Ez kivételesen nem élesztős tészta, így még könnyebb és gyorsabb elkészíteni. A mazsolával nem szabad spórolni, ha van tehetünk bele többfélét is, sőt a könyv szerint variálható aszalt szilvával, sárgabarackkal is.

Hozzávalók: 125g vaj, 125g porcukor, 1 csapott teáskanál só, reszelt citromhéj, 150g sovány túró, 2 tojás, 350g liszt, 1 csomag sütőpor, 125g mazsola. + 5 dkg olvasztott margarin és porcukor a tetejére

Ügymenet: a margarint és a cukrot géppel habosra keverem. Beleteszem a sót, a citromhéjat és az elmorzsolt túrót, jól kikeverem. Egyesével belepottyantom a tojásokat, majd szintén két részletben a sütőporos liszt 2/3 részét. A megmaradt lisztet és a mazsolát a gyúrótábla közepére halmozom, ráöntöm a masszát, és gyors mozdulatokkal összegyúrom az egészet. Cipót formázok belőle, sütőpapírral bélelt tepsire teszem és már mehet is a 180C fokos előmelegített sütőbe kb. 50 percre.

Ha megsült kiveszem, és még melegen ecsettel rákenem a megolvasztott margarint, és megszóróm porcukorral.

Mesés hétvégi reggeli teával, forró csokival, de tökéletes lehet délutáni teázáshoz, kávézáshoz.

 Megint dr5ker receptje, de ez most a péksüteményesből való.

Ez egy nagyon egyszerű recept (oké, tudom, hogy szinte minden muffin az), ám annál finomabb. Langyosan különösen finom, és én, bár már hideg van, mégis eltudnék képzelni hozzá egy gombócka vanília fagyit is :o).

Ez a recept egyik kedvenc oldalamról származik. Semmi különleges hozzávaló nem szükségeltetik hozzá, így aztán bárki kipróbálhatja.

Hozzávalók: 2 alma (meghámozva, kis kockákra vágva), 260 g liszt, 2 tk sütőpor, 1/2 tk szódabikarbóna, 1 tk fahéj (vagy mondjuk almás sütemény fűszer :o), 100 g cukor, 1 cs vaníliás cukor, 8 dkg mandula (durvára aprítva), 1 tojás, 1 dl olaj, 3 dl zsíros tej.

 Ügymenet: sütőt bekapcsolni 180 C fokra! A száraz hozzávalókat egy tálban összekevertem, hozzá adtam az almát; egy másik tálban kikevertem a folyékony hozzávalókat, majd a két tál tartalmát egyesítettem, és fakanállal gyorsan összekevertem (nem szabad túl sokáig keverni). Papírkosárkával bélelt muffin tepsibe kanalaztam, és irány az előmelegített sütő. Kb. 25 perc alatt kész is van.

Saját tapasztalat: vagy az én almáim voltak nagyok, vagy a tepsim kicsi, de nekem nem fért bele a 12 darabos tepsibe, ezért gyorsan kivajaztam/liszteztem még három kis kerámia formát (IKEA), így 15 db muffin lett belőle.

likőr, csoki...nyami-nyami :o)

Kora reggeli felmérésem szerint az általános kereskedelmi forgalomban csak mézeskalács fűszerkeveréket lehet beszerezni (de ki akar nyár közepén, vagy ősszel mézeskalács ízű sütit enni?), illetve találtam még almás rétes keveréket is, de ezen kívül semmit.   

Elővettem hát a már sokat emlegetett Fűszerenciklopédiát, és fellapoztam az édes fűszerkeverékeknél. Két sütibe való keveréket találtam, amivel azért nem vagyok teljesen elégedett, mert többre számítottam.

Szóval az egyik az almáspite-fűszer, melynek felhasználási irányát neve is jelzi, de állítólag  jól passzol gyümölcskompótokhoz, gyümölcsszószokhoz, szilvás, körtés, rebarbarás sütikhez, és persze más almás süteményekhez, mint a mi jó kis almás rétesünk!

Összetevői: 1 teáskanál őrölt szegfűszeg, 1 evőkanál őrölt fahéj, 1/2-1 teáskanál őrölt szerecsendió. Jól elkeverjük őket és már mehetnek is a sütibe.

A másik a kevert, avagy pudingfűszer. Ez elég izgalmasan hangzik, sokféleképp használható.

Összetevői: 1 teáskanál szegfűbors, 2,5 cm fahéj rúd, 1 teáskanál őrölt szerecsendió, 1 teáskanál szegfűszeg, 1 teáskanál őrölt gyömbér, de tehetünk bele még kardamomot és koriander magot is. Elkészítése egyszerű, az egész fűszereket finomra őröljük és hozzájuk keverjük az őrölteket. Rögvest használhatjuk, de légmentesen lezárva tárolhatjuk is.

A könyv szerint ez tipikus brit fűszerkeverék, Süteményekbe, pudingokba használják, így kerül belőle  gyümölcstortákba, gyömbéres kalácsba, és a karácsonyi puding sem úszhatja meg.

Ezek a keverékek persze csak javaslatok, mindenki összeállíthatja a saját keverékét azokból a fűszerekből és olyan arányban amit a legjobban kedvel, de kiindulási alapnak, iránymutatásnak szerintem kiváló. Jó kísérletezést kívánok mindenkinek!

Persze tudom én, hogy az „egészséges süti” gyakorlatilag nem létezik, mert ugye ami süti az cukor, de legalább az illúzió maradjon meg nekem ha kérhetem!!!

Régóta kerestem valami használható „egészséges süti” receptet, és néhány kudarccal végződött próbálkozást követően rá is bukkantam erre a zabpelyhes rágcsálnivalóra egy netes fórumon. Bárkié is volt előzőleg, köszönöm, köszönöm, köszönöm.*

 A készen kapható hasonló kekszek meglehetősen drágák, és nem mentesek némi tartósító szertől meg „E vitamintól”, úgyhogy inkább marad a saját termelés.

Szerencsére olyan egyszerű elkészíteni, hogy bárki kipróbálhatja, nem kell hozzá konyhatündérnek lenni. Én csak egy apró módosítást eszközöltem a hozzávalókban, mégpedig fahéj helyett az Ázsiából beszerzett „keksz fűszerkeverék”-kel ízesítettem tallérkáimat. Az összeállítás 5 perc, a tepsire adagolás meg kb. 10 perc, attól függ mekkorára sikerednek, én egy teáskanalat használtam.

Hozzávalók:
15 dkg puha vaj
6 dkg barna cukor
6 dkg cukor
1 tojás
15 dkg zabpehely
10 dkg finomliszt
1 kávéskanál őrölt fahéj
½ kávéskanál szódabikarbóna
1 csipet só
10 dkg étcsokoládé, apróra vágva

Ügymenet: Előmelegítem a sütőt 175 fokra (gázsütőn 4-es fokozat), és kivajazok-lisztezek egy nagy tepsit.

Egy nagy tálba kimérem a zabpelyhet, rá a lisztet, majd jöhet egy kis szódabikarbóna, egy csipet só és ízesítésnek egy kis fahéj (keksz fűszer) is. A csokit felaprítom, és a lisztes keverékhez szórom és jól összekeverem.

A vajat robotgéppel habosra keverem a kétféle cukorral, majd hozzádolgozom a tojást.

Ezután a kétféle keveréket egy fakanállal jól összedolgozom.

A tésztából diónyi adagokat teszek egymás mellé 5 centire az előkészített tepsire, majd ezeket nedves ujjal kicsit ellapítom. Egyszerre nem fér rá az összes tészta a tepsire, ezért miután megsütöttem az első adagot, elkészítem a többi tallért is.

A zabpelyhes tallérokat 15 perc alatt megsütöm a meleg sütőben. Amikor készen vannak, még puhák, de ahogy kihűlnek, megszilárdulnak és ropogósak lesznek.

Kb. 30 tallér lesz belőle.

*u.i.: állítólag Stahl Juditnak jár a köszönet :) 

szülinapra anyunak

Gasztrotúránk következő állomása Spanyolország, ahová szintén visszahúz a szívem, legfőképp Barcelonát kedvelem. A spanyolos hangulat, meg a titkos süti alkatrészes fiókomban feltárt egy csomag árválkodó marcipán okán választottam ezt a receptet. Tulajdonképp nem is torta ez, a szó hagyományos értelmében, hiszen nincs benne krémes töltelék, meg nem is cicomáztam különösebben, de hát a Sachert is tortának nevezik nem?

A legproblémásabb rész, amitől tartottam, az volt, hogy a marcipánt ki kellett keverni simára és habosra a vajjal, meg a tojások sárgájával. Először kockákra vágtam a marcipánt, de simán kirakódtak a keverőtál falára, és semmi áron sem akartak összekeveredni a vajjal, úgyhogy végül egy villával vetettem véged az engedetlenségnek :o). Szépen szétnyomkodtam a renitens darabokat, és innentől már nem volt nehéz dolgom. Talán külföldön lehet kapni valami lágyabb marcipánt, de én itt csak azt a fajta tömböt kaptam, amiből inkább figurákat szoktak otthon gyártani dekoráció gyanánt. Ez nyilván keményebb, ezért volt nehéz kikeverni, de jelentem nem lehetetlen.

Hozzávalók: 80g étcsokoládé, 50g cukrozott citromhéj, 50g mandula, 110g liszt, 50g vaj, 150g marcipán, 150g porcukor, 1 rúd vanília, 6 tojássárgája, 5 tojásfehérje.

Bevonat: sárgabarack lekvár (opcionálisan 2 ek sárgabarack pálinka), 1 tábla étbevonó, 2 dkg vaj.

 Ügymenet: a csokoládét apró darabokra vágtam, és egy tálba tettem. Szintén ebbe a tálba jött az aprított mandula, a cukrozott citromhéj és a liszt (a recept nem írta, de a biztonság kedvéért tettem bele egy mokkás kanálnyi sütőport is). Ezeket elkevertem és félre tettem.

Egy másik tálban géppel összedolgoztam a marcipánt a vajjal, 5 dkg porcukorral, a vaníliarúd kikapart belsejével és először csak 1 tojássárgájával. Amikor a marcipán már jól elkeveredett, egyesével eldolgozva hozzá adagoltam a többi tojássárgáját.

A tojásfehérjékből a maradék cukorral és egy csipet sóval kemény habot vertem, és a lisztes keverékkel felváltva nagyon óvatosan a marcipános keverékhez adagoltam. Ehhez már nem kell a gép csak egy hablapát, és nagyon kell vigyázni, hogy a hab ne törjön össze.

Az előkészített (aljára papír, az oldalára vaj+zsemlemorzsa ment) kapcsos 24 cm-es tortaformába simítottam és előmelegített 180C-os sütőbe toltam. Elvileg 45 perc, de az én sütőmben ez 1 kerek órát vett igénybe.

10 percig hagytam pihenni a formában, azután rácsra borítottam. Még melegen bekentem sárgabarack lekvárral (amit rúdmixerrel pépesítettem és 2 kanál valódi sárgabarackpálesszel vidítottam fel). Amikor a tészta kihűlt, gőz felett megolvasztottam a bevonócsokit, elkevertem a vajjal, hogy fényesebb legyen, és rákentem a tortára. Az oldalára mandulát szórtam.

Rendkívül aromás, ízletes süti, bár elismerem, hogy nem olcsó mulatság. De hát ez egy szülinapi torta volt, úgyhogy ilyenkor belefér. A recept egyébként A világ 100 legjobb receptje: Sütemények című könyvből van. Sajnos nálunk csak ez az egy rész jelent meg, pedig ez kint egy sorozat, és eredeti német kiadásban láttam más köteteket is. Igen igényes és megbízható receptek, szép fotók, nem értem miért nem fordították le a többit is!!!

vagyis bajor szilváslepény

Megjöttem!!! Vége a pihinek, ami nem is lett annyira pihi, de azért jól esett nem dolgozni. Így, hogy az idén a valódi nyaralás technikai okok miatt egyenlőre elmaradni látszik, elhatároztam, hogy ha Mohamed nem mehet a hegyhez, akkor jöjjön csak a hegy Mohamedhez!!! Vagyis ha már én nem mehetek világgá, akkor a világ jöjjön el az én konyhámba!!! Elsőnek megmutatnám nagy kedvencemet a Zwetshgendatschi-t, vagyis a bajor szilváslepényt. Egyszerű, nagyszerű, és nem utolsó sorban költségkímélő gyümölcsös finomság. Állítólag bajorföldön az időt is szilvaszezontól szilvaszezonig számítják, és bevallom én is nehezen bírom ki, hogy beérjenek a szilvák a kertben.

Hozzávalók a tésztához: 50 dkg liszt, 3 dkg friss élesztő (vagy 1 cs 7g-os szárított), 2,5 dl langyos tej, 5 dkg cukor, 5 dkg olvasztott vaj, 1 tojás, 1 csipet só.

Hozzávalók a rakományhoz: 1, 5 kg szilva (magvaváló), 25 dkg liszt, 14 dkg porcukor, 15 dkg vaj.

Ügymenet: a lisztet egy tálba szitálom, a közepébe fúrok egy kis mélyedést, belemorzsolom az élesztőt, a cukorból egy csipetet és óvatosan ráöntöm a langyos tejet. Letakarom, és langyos helyen pihentetem kb. 10 percet, amíg az élesztő „felfut”. Addig elkeverem a cukrot a tojással és az olvasztott vajjal és a csipetnyi sóval. Ha az élesztő már kellőképp dolgozik, hozzáöntöm a vajas-tojásos keveréket majd egy elegáns mozdulattal bekapcsolom a dagasztót, és 6-7 perc múlva kész a tészta. Kicsit eligazgatom a tálban, szórok alá meg fölé egy kis lisztet, letakarom, és mehet pihenni egy huzatmentes, langyos zugba, hogy szépen a duplájára dagadjon (ez kb. 1 óra).

Mialatt a tészta nődögél, a szilvákat egy éles késsel hosszában négyfelé vágom, kidobom a magot (meg az esetleges húsos darabokat), és félreteszem őket. Egy másik tálban a lisztet a vajjal meg a cukorral morzsás állagúvá dolgozom össze. (a két tenyerem között morzsálgatom a cuccost, amíg kicsit össze nem áll, olyan morzsásnak kell lennie, mint a képen is látszik). Előkészítem a tepsit is (nagy gáztepsi kell ide), kivajazom, kilisztezem. Ha megkelt a tészta, az előkészített tepsi közepére pottyantom, és a két kezemmel szépen kilapítom-húzogatom, amíg szépen kitölti az egész tepsit. Ekkor az előkészített szilvákat tömött oszlopokban ráültetem az alapzatra. A morzsát rászórom a tetejükre. Most elvileg még kellene hagyni egy kicsit pihenni, de mivel a szilvák elrendezése (sorban egyesével az összeset) úgy is időbe telik, ezzel már nem szoktam sokat várni. Előmelegített 180 C fokos sütőbe tolom, és kb. 25-0 perc alatt sül meg. Az alja finom puha, a szilva szaftos, a morzsa meg ropogós kell, hogy legyen! Jó étvágyat!!!

Opcionálisan lehet szeletelt mandulát is szórni a tetejére (sütés előtt), de ez meglehetősen emelné a költségvetést, így ha épp nincs otthon, akkor külön ezért nem ruházok be! 

Ma kivételesen az irodai maradék hasznosítása végett vettem kezembe a fakanalat (tulajdonképp fakanál nem is kellett hozzá :o). Szóval a múlt pénteken volt itt egy kis eszem-iszom, aztán meg itt maradt egy csomag szeletelt kenyér, ami ugye ebben a formában ehetetlen. Pár hete találkoztam a neten ezzel a recepttel   amit a kedves Ribizli magyarított nekem, úgyhogy itt volt az ideje referálnom az eredményről. Kicsit variáltam a mennyiségekkel (az elkészítés menetét copiztam Ribizlitől), íme a mi verziónk:

 kb. 4 adaghoz:
15 szelet előre szeletelt-csomagolt fehér kenyér
puha vaj
70g cukor
1 cs. Vaníliás cukor

4 (tanyasi) tojás
300ml zsíros tejszín
250ml tej
4 löttyintés Baileys
3 banán
4 eka szeletelt mandula megpirítva
cukor a szóráshoz

Sütőt 180°C-ra előmelegíteni (gáz 4).

„A kenyérszeleteket kilapítani, vékonyan, de alaposan megvajazni, félbevágni.
Egy edényben habosra keverni a cukrot, vaníliát a tojásokkal, hozzátenni a tejszínt, tejet és Baileys, jól elkeverni.
A meghámozott banánokat felszeletelni, a már meleg sütőben a mandulát megpirítani.
Egy sütőtálat kivajazni, a kenyérszeleteket a tojásos keverékbe mártani, aztán rakosgatni a banánnal és mandulával a tálba. A tetejére kenyér kerüljön. A maradék krémet ráönteni, kicsit kézzel megtunkolni, hogy jól beszívja a cucc, aztán alaposan megcukrozni, és 180C kb. 35 percig sütni, míg kívül ropogós, belül omlós lesz. Kihűteni, kész.
Lehet hozzá fagyit vagy tejszínt enni még. Mazsolával, aszalt barackkal, vagy más fajta kenyérrel, kaláccsal is jó, lehet kísérletezni. Nagyjábóli fordítás! Ribizli"

Nos mivel hála az égnek szinte mindenki szabin van (ha már én nem lehetek, legalább mások ne rontsák itt a levegőt), úgyhogy nagyjából megfeleztük az eredeti adagot (kivéve persze a likőr mennyiségét :o) és megsütöttük ebédre. A megadott sütési paraméterek mellett nekünk kicsit leégett az alja, de hát minden sütő más, és ezt az irodait eddig még csak egyszer használtuk, úgyhogy nincs tapasztalatom vele. (illetve most már van). Mindenkinek ízlett, de én azt mondom, hogy azért a mi máglyarakásunkkal nem ér fel.

Így a foci vb idején jól jöhet egy fincsi sós perec recept, hiszen a férfi ember nem csak focival meg sörrel él, de kívánja  a sörkorcsolyát is :o)!!!

 Ez a recept igen egyszerű, és főleg olcsó. Ha túlélnék szegények, akár 2-3 nap múlva is ropogósak és omlósak lennének, de erre esélyük sincs. (az az igazság, hogy jóanyám mindig dupla adagot süt, mert folyton vita van rajta, hogy hová tűnt már megint?)

Hozzávalók: 40 dkg liszt, 20 dkg margarin, 1 dl tejszín, 1 kk só. A tetejére 1 kanál só + 1 kanál liszt, annyi vízzel elkeverve, hogy ecsettel rá tudjuk kenni majd a perecekre.

Technológia: a hozzávalókat jól összedolgozzuk, és legalább 1 órán át pihentetjük a hűtőben. Kinyújtjuk (nem túl vékonyra, úgy 0,5-0,7 mm-re), és perec szaggatóval kiszúrjuk.

Kikent (sütőpapír) tepsire helyezzük, és a fenti keveréket egy ecsettel rápöttyözzük. Közepes sütőben sütjük, amíg szép aranyszínűek lesznek, amint az alant megszemlélhető:
 

 (Azért azt bevallom, hogy nem én voltam az elkövető, fenti remekek anyám keze alól kerültek ki, én csak a sós szmötyivel való kenegetést végeztem, de gondoltam közzé teszem)

Sütés nélküli recept a kánikulára való tekintettel.

Ezen a hétvégén mindent elkövettem, hogy a tűzhelynek még a közelébe se kelljen mennem :o). Ebben a hőségben kizárt dolog, hogy ép elme bekapcsolja a sütőt, így aztán keresnem kellett egy receptet, ami megfelel a fenti kritériumnak. Ekkor jutott eszembe ez a túró torta, amit nem kell sütni. Csak az nem jutott eszembe, hogy a tejszínhabot stabilizálnom kellene (habfix vagy zselatin jöhet szóba, én inkább a habfixet támogatom jelen esetben) ha szállítmányozni akar az ember lánya néhány szeletet a város túlsó végére.  Az eredeti receptben (Süssünk! című könyvklubos remek) nem volt ilyesmi, de ők biztosan úgy gondolták, hogy egy családi ebéd alkalmával a siserék mind egy szálig eltüntetik. Na mindegy, egy napot kibírt a dolog.

Hozzávalók az alaphoz: 30 dkg keksz (én most spáros vajas kekszet vettem, bevált), 10 dkg vaj, 8 dkg porcukor.

A kekszet egy tálban apróra törtem. (nem kell porrá zúzni, inkább darabos maradjon!). A vajat a cukorral habosra kevertem, majd egy kanállal összedolgoztam a kekszet és a vajas kencét. Az egészet egy kerek tortaforma aljába nyomkodtam a két kis kezemmel :o),  majd bedobtam a hűtőbe (legalább neki ne legyen melege :o).Amíg az alap hűsölt, én dolgoztam tovább a feltéten!

Hozzávalók a krémhez: 25 dkg túró,

2,5 dl tejszín, 5 evőkanál porcukor. (1 cs habfix)

Kb. 0,5 kg friss idénygyümölcs megmosva és alaposan megszárítva (én epret, ribizlit és sárga málnát használtam. a könyvben lévő képen persze vegyesen volt piros és kék gyümölcs, de valamiért az én kertemben az áfonya meg a szeder véletlenül sem érik egyszerre az eperrel!!!)

A túrót egy tálban villával szétmorzsoltam, és belekevertem a cukrot. Az előzetesen jól lehűtött tejszínt kemény habbá vertem (ekkor kellett volna a habfixet beletenni a zacskóján lévők szerint), majd a túróval jól elkevertem. A kész krémet rákentem a talapzatra, elrendeztem a tetején a gyümölcsöket (szóval két marékkal rászórtam) és visszaküldtem még őket egy kicsit a frigóba.

Fénykép is meg útmutató is a tökéletes desszerthez. Ezt a receptet legkedvesebb Krisztina barátnőmtől kaptam. Nálunk akkora siker, hogy egész nyáron ezt követelik tőlem. Eperrel, málnával, ribizlivel, vagy vegyes piros gyümikkel, attól függően, hogy épp mi terem a kertben.

Piskóta karika: 3 tojássárgáját 9 dkg porcukorral gőz felett habosra keverek. A 3 tojásfehérjét kemény habbá verem. A sárga masszába beleszitálok 7,5 dkg lisztet és 4,5 dkg olvasztott vajjal meg a tojásfehérje habbal lazán összeforgatom. Sütőpapírral kibélelt kapcsos kerek (24 cm-es) formában, 180 C-os sütőben kb. 20-25 perc alatt sül meg. Ha a tetejét kicsit benyomjuk és visszaugrik akkor jó, illetve a színéről is lehet látni. 

Töltelék: 1 csomag zselatint 2 dl  vízzel felfőzök, és hűlni hagyom. (langyosan, folyósan kell felhasználni) 2 pohár joghurtot 15 dkg porcukorral és 1 csomag vaníliás cukorral összekeverek. 2 dl tejszín  habbá verek és az összes hozzávalót elkeverem. (Legjobb a tejszínt 15-20 perccel korábban átteni a fagyasztóba, hogy minél hidegebb legyen, mert különben megtudod hogyan kell vajat köpülni :o) Az ízlés szerinti felaprított gyümölcsöt belekevem a joghurtos masszába és a formába visszahelyezett piskóta tetejére öntöm. A hűtőben kb. 1-2 óra alatt dermed meg. 

csigák és briósok

A "sose fogyunk le" jegyében! Azt már régen kisasoltam a naptárból, hogy az idén a szülinapom péntekre esik. El is határoztam, hogy meglepem magam egy nap szabival, és meghosszabbítom a hétvégét. (az már csak hab volt a tortán, amikor azt is felfedeztem, hogy május 1. meg hétfő, így négy napig ünnepelhetek!) Szülinaphoz torta kell, tartja a régi ősi mondás, így kinéztem egy jó kis "diétás" receptet  Francia konyhából. 

Íme az eredeti verzió: 

Hozzávalók a tortához:180 g étcsokoládé (70%), 175 g vaj megpuhítva, 125 g finomítatlan cukor, 200 g őrölt mandula, 4 tojás, sárgája, fehérje különválasztva, 

Hozzávalók a bevonathoz: 100 g étcsokoládé (70%), 50 g vaj

Ügymenet: Sütőt melegítsük be 150 fokra (gáz 2-es fokozat). Tegyünk sütőpapírt egy 25 cm átmérőjű tortaformába. Törjük a csokit kis darabokra, és vízfürdő felett olvasszuk meg. A vajat és a cukrot keverjük ki krémesre. Adjuk hozzá az őrölt mandulát, a tojássárgáját és az olvasztott csokoládét, majd keverjük egyenletesre. Verjük fel a tojásfehérjét keményre, adjuk a többihez, és óvatosan keverjük bele.  Öntsük a formába, és süssük 35 percig. Vékony kéreg fog képződni a tetején. Hagyjuk kihülni mielőtt kivesszük a formából.

A bevonathoz szintén vízfürdő felett olvasszuk fel a csokoládét és a vajat, kenjük a tortára, és hagyjuk megdermedni. Részemről annyi módosítás történt, hogy mivel olajmágnások nincsenek a családfán, a 70%-os étcsoki helyett 3 tábla Boci étcsoki került a bevásárlókosárba. (mivel ez eleve 9dkg/tábla, nem kellett a tésztához méricskélni, a mázhoz meg 9 dkg is elég. 150C - 35 perc pedig az én elektromos sütőmben vicc kategória, 180C fokon is 45 perc kellett!!! Az eredmény viszont egy tömény csokigyönyör!

A főfogás az időjárás kegyességének köszönhetően grillezett husi, kukorica, és saláta volt vinegrette mártással. Vettem sertéstarját kedvenc hentesemnél (aki szépen fel is szeletelte nekem) és egy a Fűszerenciklopédia című könyvemből származó jamaicai páccal vettem kezelésbe. (nagyszerű kiadvány, bátran ajánlom, nagyon sok recit kipróbáltam már belőle, mindíg sikerrel!!!)

Pác: 1 fej vöröshagyma, 2 ek olaj, 2 gerezd fokhagyma, 2,5 cm reszelt gyömbér, 1 lime héja és leve, 1 kk őrölt szegfűbors, 1 kimagozott és felaprított piros chili (legjobb kesztyűt húzni a manőverhez), 1 tk erőspista krém, só, bors, 2 ek rum. (ez a mennyiség 4 nagy szelet husira elég) A finomra vágott hagymát az olajon meg kell egy kicsit pirítani (5-7 perc), azután jöhet a többi hozzávaló, és néhány perc alatt sötétbarnára kell főzni. Kihűteni, majd a kissé kiklopfolt husiszeletekre kenni. Igazából a reci 1 nap érlelést írt a hűtőben, amit most nem sikerült betartani, viszont kellett volna!!! Na majd legközelebb!!!

Találtam a boltban gyorsfagyasztott csöves kukoricát, amit szintén feltálaltam. A leírás szerint néhány pericg forraltam, majd saját ötlettől vezérelten feldobtam a grillrácsra néhány percre.

Saláta: 1 csomag konyhakész salátalevél, és a vinegrette mártás: 1 tk mustárt, 2 ek fehérbor ecettel, csipet sóval, borssal és 6 ek olajjal egy kézi habverővel gyorsan simára keverni. Mivel ez ecetes mártás, csak a tálaláskor szabad ráönteni a salátára, és gyorsan összeforgatni. Nagyon fincsi!!!

Szóval elég jól sikerült az én kis harminc...khm..khm..khmik szülinapi vacsim. Ja és itt hívnám fel az Alexandra kiadó szíves figyelmét, hogy a 3 hete megrendelt szülinapi meglepim (az ígért szállítási idő 2-3 nap) még mindíg nem érkezett meg, amivel igen kellemetlen helyzetbe szíveskedtek hozni a Kedvesemet!!! Ejnyebejnye!!!!

Húsvét, sonka, tojás..... kéne egy kalács?

Az idei húsvétot szűk körben ünnepeltük, lévén, hogy Öcsinek lejárt a szabi, és szólította a nagyvilág, meg a fakanál. Jóanyám készített is neki hamuba sült pogácsát, meg méteres sütit. Így azután (és mivel jövőhéten szülinapom lesz) nem szándékoztam cukrászdai felhozatalt megszégyenítő mennyiségű édességet gyártani. Az biztos volt, hogy valami kelt tészta legyen (a múltori csúfos kudarc a buktával nem tett jót az önérzetemnek), de sokáig nem tudtam eldönteni, hogy nagyi titkos receptje, (a pamutrétes nevű csoda) vagy kalács legyen. Húsvét... sonka...torma....tojás.....hm...kéne egy kalács!!!! Szóval most a kalács győzött.

Már régen kinéztem egy receptet dr5ker Kenyérsütés - a ciabattától a rozskenyérig című könyvéből. (amit Cora pontjaimért szereztem)

Hozzávalók: 500 g liszt, 1 cs (7g) szárított élesztő, 5 dkg cukor, 1 cs vaníliáscukor, csipet só, 2,5 dl langyos tejszín, 2 tojás, 1 tojás fehérje, egy marék mazsola, a bekenéshez 1 tojás sárgája 1 kanál tejjel kikeverve.

 A lisztet összekevertem a szárított élesztővel, és a többi tésztához valóval a robotgép segítségével megdagasztottam (5-7 perc). A recept a hozzávalók között nem sorolta fel konkrétan a mazsolát, de a képen is látszott, hogy van benne, meg én is szeretem, úgyhogy az utolsó 2 percben azt is beledobtam. Langyos helyen kb. 1 órát kelesztettem. Amikor megkelt, átgyúrtam, szétosztottam három részre, ezekből úgy 45 cm hoszú rudakat sodortam és szépen összefontam. A tepsire (sütőpapír!) helyeztem, és még fél órát hagytam pihenni, hogy megint megnőjön.* A második kelesztés végén bekentem a tejes tojássárágával és betettem az előmelegített sütőbe 190C, 35-40 perc.

Azért tetszett ez a recept, mert tej és vaj helyett tejszín kellett a tésztába, és ilyet még nem sütöttem. Hozta a várakozásaimat, mert isteni illata és íze van!! Legszívesbben megettem volna az egészet még úgy langyosan, de akkor mi maradt volna a sonkához???

Egyébként a fent említett könyvből már több finom kenyeret és zsemlét sütöttem, jók a receptek. Pontosak, precízek, látszik, hogy kipróbálták mielőtt kiadták. Ez szerintem fontos, mert ki szeretné, hogy a drága alapanyogok és a sok befektetett energia végeredménye a kukában kössön ki? Sajnos sok olyan, egyébként igen borsos árú könyv van a piacon ami tele van pontatlansággal, fordítási hibával, oda nem figyeléssel.

*A fotón sok kis kalács látható, ezekhez is ezt a tésztát használtam, de készíthetünk egy nagyobb és egy kisebb hármas fonatot, amit egymásra helyezve ilyen kalács lesz: 

Vagy akár ilyen nyolcast is fonhatunk belőle: 

... avagy hogyan szedjünk fel 3 kilót 2 nap alatt!

Régóta kedvelem a kevert típusú sütiket. Viszonylag kevés macera, látványos siker! Csak néhány fontos szabályt kell betartani, és el sem lehet rontani. Családomban is nagy népszerűségre tettek szert, nálunk jobban mennek az ilyen sütik mint a krémes-habos-pepecselős dolgok. Kedvencem a 30 cm-es doboz forma, mert

1. papírral könnyen ki lehet bélelni, és így könnyebb a mosogatás,

2. ebből akár 2 db is befér a sütőbe, így csak időzítés kérdése, hogy egy energiával 2 süti süljön!  A sütés alapkönyvéből választottam a vörösboros szeletet.

Hozzávalók: 20 dkg puha vaj, 20 dkg cukor, 4 tojás (szétválasztva), 25 dkg liszt, 1/2 csomag sütőpor, 1 tk kakaó, 1/2 tk fahéj, 1/8 liter vörösbor, 10 dkg étcsokoládé

Ügymenet: A puha vajat a cukorral habosra kell keverni. (Ez még géppel is legalább 5-7 perc, az alatt nem lehet megúszni, ez a siker egyik titka, ezért is fontos, hogy a vajat ne a hűtőből húzzuk elő, hanem szobahőmérsékletű legyen!

A tojások sárgáját egyenként hozzákeverjük a vajas masszához, és külön-külön jól el kell dolgozni. A liszthez hozzákeverjük a sütőport, kakaót, fahéjat és ezt a keveréket a vörösborral felváltva apránként a vajas cucchoz adagojuk.

A tojásfehérjéből kemény habot kell verni, és az 1/3-át géppel a tésztába keverjük, hogy kicsit fellazítsa, majd a maradék tojáshabot már fakanállal kell óvatosan a tésztába forgatni, nehogy összetörjön. Legvégül az apróra vágott csokoládét keverjük bele, és a kibélelt formába tesszük. Előmelegített 180C fokos sütőben kb. 50-55 perc alatt készül el, a tűpróba itt is ajánlott!

Recept: A sütés alapkönyve

Stangli, muffin, penne meg a többiek...

A Hétvége elég eseménydús volt konyhai szempontból. Péntek este bemelegítésként sütöttem egy (igazából 3) joghurtos zabpelyhes stanglit. A recept az új szerzeményemből való: Dr5ker: Péksütemények.....

Tegnap este hirtelen felindulásból nekifogtam muffint sütni. A receptet The Domestic Goddess Home -től emeltem el, némi módosítással. Elősször is a sok édes hozzávaló mellé túlzásnak találtam a mazsolát, így helyette egy kis aszalt vörösáfonya ugrott be, illetve a sok száraz hozzávaló nem állt össze egy pohár joghurttal, így belepottyant még egy. Íme a végeredmény: