Itt van az ősz, itt van a diószezon is újra! Érik, potyog és kelleti magát, így hát gyorsan megsütöttem ezt a finomságot a Francia piacból. (Az idei diónak még száradnia kell egy kicsit, hogy sütésre alkalmas legyen!)

Hozzávalók: 20 dkg dió, 20 dkg vaj, 10 dkg barnacukor, 10 dkg méz, 2 felvert tojás, 3 dl tej, 35 dkg liszt, 1 teáskanál sütőpor.

Ügymenet: ledaráltam a diót, kibéleltem sütőpapírral a 30 cm-es dobozformámat, és bekapcsoltam a sütőt 180 C fokra.

Egy kis lábasban, takaréklángon feltettem melegedni a mézet, a cukrot és a vajat. Addig kevergettem, amíg a cukor teljesen fel nem olvadt. Ekkor levettem a tűzről, beleszórtam a megdarált diót, és jól elkevertem. Felvertem a tojásokat a tejjel, hozzá kevertem a diós masszát, majd apránként a sütőporral elkevert lisztet és sima tésztává dolgoztam. Beleöntöttem a formába és betoltam a sütőbe, kb. 1 óra alatt sült meg.

Legjobb másnap megvágni. Sajnos a felvágás után már nem tudtam képet készíteni róla. A könyv szerint gyümölcsökhöz és sajtokhoz is kiváló, én konkrétan szőlőt ettem mellé, jól harmonizáltak az biztos.

Úgy vagyok én Kaldeneker Györggyel, hogy rendszeresen megnézem az origón, épp mit alkotott, de ritkán találok olyasmit, ami tényleg tetszik. Túl sok a tengerikütyü, sok a nehezen beszerezhető hozzávaló, néha azonban sikerül igazi kincsre is bukkanom nála.

Pl. az ő receptje alapján készítem az aranygaluskát egy rész teljes őrlésű liszttel, imádom a kolbászos krumplileves receptjét, és a kókuszos répakuglófról se feledkezzünk meg!!!! Nyáron találtam ezt a zöldcitromos-kókuszos sütit, amit most végre ki is próbáltam.

Hozzávalók a tésztához: 10 dkg vaj, 20 dkg búzaliszt, 1 tk sütőpor, 20 dkg barnacukor, 2 db egész tojás, 2 dl kókusztej, 2 zöldcitrom reszelt héja.

Hozzávalók a sziruphoz: 2 dl kókusztej, 20 dkg cukor, 2 zöldcitrom leve, 1 zöldcitrom reszelt héja.

Ügymenet: A puha vajat habosra kevertem a cukorral, egyesével hozzá adtam tojásokat, citromhéjat, kókusztejet, majd kanalanként adagolva belekevertem a sütőporral elkevert lisztet is. Sima tésztát kell kapni a végére.

Sütőpapírral bélelt doboz formában sütöttem, előmelegített sütőben 35-40 percig. Az eredeti receptben megadott 150 C fokból arra következtetek, hogy neki hőlégkeveréses sütője lehet, nálam azonban csak 180 C fokon sülnek meg a sütik.

Amíg süti a sütőben sütkérezett, addig a szirup hozzávalóit 5 perc alatt összeforraltam.

Jegyzet: az eredeti recept szerint a szirupot tálaláskor kell a süteményre önteni. Talán jobb lett volna, ha csak egy citrom levét és fele mennyiségű cukrot adok a kókusztejhez, és rögtön a forró süteményre csurgatom a szirupot. Na majd legközelebb!

1. A hátizsák be van pakolva.
2. Már jár motor.
3. Pasi percenként nézi az óráját! 

Tehát az én választottam a mák és a citrom! Szerintem annyira evidens, hogy nem is kell magyarázni. A mák legjobb fűszere a citrom!

Elkészítés: 115g puha vajat 175g porcukorral habosra kevertem, hozzá adtam 2 felvert tojást, 1 citrom reszelt héját, 40 g darált mákot, és 175g lisztet, 1 tk sütőporral,  4 evőkanál tejjel felváltva belekevertem a masszába. Sütőpapirral bélelt 18 x 23 cm-es tepsiben, 180 celsius fokos előmelegített sütőben, kb. 40 perc alatt megsütöttem. Még melegen ráöntöttem 1 citrom 115g porcukorral kikevert levét.

Ékezetek majd javítom ha hazajöttem, puszantás mindenkinek!!!! 

 utóirat (2007.07.05.): elnézést kérek mégegyszer, hogy ez ilyen kurtára sikeredett, de vasárnap reggel indultunk a Balatonra. A recept egyébként a Fűszerenciklopédiából való, és már sokszor sütöttem. A mák és citrom ötlete  KicsiVú mákfagyijának kipróbálása közben jutott eszembe. Miközben kikevertem a fagylalt alapot, úgy éreztem, hogy még valami hiányzik belőle, és akkor ugrott be, hogy a mák kitűnő párja a citromhéj!

Ja és csak két apróság maradt otthon, és ebből csak az egyik a körömreszelőm, a másik a HÁLÓZSÁK :)

Holnap reggel indul a Kékszalag, kéretik szurkolni a Szirákó nevű hajónak!!!!

Hogy hol kezdődik a komplett „gasztroelmebaj”??? Hát ott, amikor az ember meglát egy fotót, elolvas egy receptet, és attól fogva folyton az jár a fejében, hogy mikor kezdhet már hozzá??? Meg kell jegyeznem, hogy a felelősség Cserkét terheli ám :)!!! Képes volt a 40 Celsius fokos kánikulában rávenni, hogy gyújtsam be a sütőt!  Esküszöm még a kismacs is csúnyán nézett rám, hogy akkor most neki ki kell másznia a tűzhely mögül, ahová bújni szokott?!

Amikor megláttam EZT a gyönyörűséges rózsatortát, azonnal neki akartam látni, de kicsit várnom kellett. Végül a nagy álmodozás és töprengés közepette azt is kiötlöttem, hogy ha végre egyszer  már neki foghatok a kivitelezésnek, akkor ötvözni fogom Cserke csigáit az én Chelsea-i zsemléimmel :).

Bedagasztottam a  dallamos nevű  Torta di Rose e ricotta tésztáját (Cserke útmutatásai alapján), és kinyújtás után rákentem kb. 10 dkg puha vajat, megszórtam 1 jó marék világos barnacukorral, majd (és itt jön a meglepi) mazsolával, apróra vágott aszalt szilvával , cukrozott citrom és narancs héjjal.  Sajnos rózsavizem nem volt, én egy kis fehér rummal dolgoztam.

Köszi Cserke!

Hosszas töprengés után úgy döntöttem, hogy a mostani VKF-re egy kettő az egyben munkával jelentkezem. Először is ugye a fűszer jegyében, másodszor pedig a múltkori kihagyott reggelit pótolandó sütöttem egy napkereket.

A recept alapja egy sok-sok éve megjelent, Egészséges finomságok című könyvecskéből származik. Akkoriban, amikor ezt a könyvet kaptam, még se híre, se hamva nem volt mifelénk olyasminek, mint teljes kiőrlésű liszt, tönköly, rozs, netán bio liszt és hasonlók, de mostanra egész használhatóvá váltak a receptek :o) Arra máig nem vetemedtem, hogy otthon magam őröljem a lisztet, ahogyan azt sok receptnél ajánlja a könyv, mert szerintem az azért már tényleg túlzás lenne.

Tehát visszatérve a napkerékhez, eredetileg csak teljes kiőrlésű lisztből készült, de kovász nélkül, és úgy kicsit tömör lett. Pont olyan, mint azok a kis barna bio zsemlék, amiket a boltban kapni. Úgy is finom volt, de most kicsit lazítottam rajta, úgy, hogy a teljes őrlésű búzaliszt egy részét BL80-as kenyérsütő lisztre cseréltem (sima fehér is megteszi).

És ha már fűszerekről kell szólni, ebbe a kenyérbe őrölt koriander és köménymag kellett. Én a már emlegetett kotányi kenyérfűszert vetettem be, amely a fenti két fűszeren túl édesköményt is tartalmaz.

Hozzávalók: 200g BL80-as kenyérliszt, 150g teljes kiőrlésű búzaliszt, 150g teljes kiőrlésű rozsliszt, 1 csomag (11g) szárított élesztő, 1 szűk evőkanál méz, 2 teáskanál só, 1 evőkanál kenyérfűszer, kb. 3 dl langyos víz, 3 evőkanál olaj, 10 dkg napraforgó mag,

továbbá mák, napraforgó mag és szezámmag (a fotón zabtöret van, mert az volt itthon) vagy egyéb mag ízlés szerint a beszóráshoz. (pl: tökmag, lenmag).

Ügymenet: az élesztőt egy bögrébe szórtam, elkevertem a langyos vízzel és félre tettem, hogy kissé felfusson. Amíg az élesztő végezte a dolgát, addig száraz serpenyőben megpirítottam a napraforgó magot, egy tálban elkevertem a liszteket, fűszert, sót, belecsurgattam a mézet, olajat. Lassan hozzákevertem az élesztős folyadékot, és elkezdtem gyúrni.

Amikor már kissé összeállt, hozzá dolgoztam a napraforgó magot is. Szép sima, rugalmas tésztát kell kapni. A folyadék mértéke kissé változhat, mert a teljes kiőrlésű lisztek általában több folyadékot vesznek fel, tehát előfordulhat, hogy egy picivel több kell. A tésztát letakartam és langyos helyen a duplájára kelesztettem. Lisztezett gyúrótáblán kissé átdolgoztam, majd elővettem minden létező és nem létező szemmértékemet, és igyekeztem 30 egyforma részre osztani a tésztát (több-kevesebb sikerrel).

A darabokból kis gombócokat formáltam, majd egyesével előbb vízbe (hogy a magok könnyebben tapadjanak), majd a kiválasztott magokba nyomtam őket. A kis „zsemléket” a képen látható kör alakban elrendeztem egy sütőlapon. Letakarva még kb. fél órát pihentek, majd előmelegített 200 C fokos sütőben kb. 30 percet kaptak.

Reggelire is nagyon finom, tulajdonképp vendégváráshoz is jó, ráadásul még fűszeres is!!! ;o)

u.i.: sajnos annyi időm nem maradt, hogy a fűszerek történetét is megírjam, de ezt majd pótolom! 

Nos előre kell bocsássam, hogy (sajnos) semmilyen üzleti kapcsolatban nem állok a Kotányi fűszerművekkel, (sajnos) semmilyen formában sem szponzorál a fent említett cég (pedig jól jönne egy kis plus konyha pénz).

 A különféle kelt tésztából készülő csigabigák iránti szerelmem továbbra is olthatalannak tűnik. Ezúttal Petra pudingos csigáit próbáltam ki. Sajnos az én csigáim nem lettek olyan szépek, viszont fénysebességgel tűntek el. Még szerencse, hogy idejében félretettem a három fotómodellnek valót, különben most nem tudnám megmutatni őket.

Januári, Nápolyban és körnéykén tett kirándulásunk alkalmával, Capri szigetén kóstoltam meg ezt a mesés finomságot. Már akkor elhatároztam, hogy ilyet én itthon is sütni fogok. Megismerkedve a recepttel meg kellett állapítanom, hogy ez a süti látszólag szerény külseje ellenére nem hétköznapi csemege, sokkal inkább ünnepi különlegesség. Mivel mi egyébként is jobban kedveljük az ilyen finomságokat a vajkrémes dolgoknál, tudtam, hogy siker lesz, csak azt kellett kitalálnom, hogy milyen alkalomból. Nos egy szülinap kiváló alibit nyújtott arra, hogy végre megsüssem ezt a tömény mandula és csoki csodát.

Internetes keresgélésem során több receptet is találtam, végül Mammáé győzött. Nem is változtattam rajta semmit, mindent pontosan az ő útmutatásai alapján csináltam. Íme az én művem:

A közelgő húsvét is kiváló alkalom lehet egy ilyen torta megsütésére!

Mit is mondhatnék? Jól fel lett adva a lecke! Egész hónapban törtem a fejem, mert én nem vagyok igazán jó „vendégváró falatok” témakörben. Nálunk ritkán fordul elő ilyesmi az étlapon, hogy falatok! Általában a tortát is vastag szeletekre vágom! A falatok meg olyan parányi kis izék, amit ham bekapsz, aztán megint ham bekapsz és így tovább, mert ha jól sikerült akkor abba sem lehet hagyni. 

Jó néhány versenyző jelölt volt a tarsolyomban, de ahogy telt-múlt az idő, úgy peregtek ki szépen sorban. Vagy nem kaptam megfelelő hozzávalót, vagy túl időigényesnek mutatkozott a recept. Márpedig húsvétkor mindenki szeretné többféle finomsággal meglepni vendégeit, így nem árt, ha nem kell fél napot a konyhában tölteni egy-egy recepttel. Kivételesen nem akartam édeset sem készíteni (az előző alkalommal is desszert került ki a sütőmből). Többféle sajtos dolgon is gondolkodtam (az apró, sajtkrémmel töltött képviselőfánkok ötletét még nem vetettem el végleg), aztán végül Sarapod2 kollegina dobott mentőövet felém az NLC fórumán.

A recept átesett „némi” metamorfózison, mert nem volt időm a kelt tésztával bíbelődni, de ígérem legközelebb majd hűen követem az utasításait, mert a töltelék nagyon finom!!! Húsvétkor pedig pont időszerű, hiszen ilyenkor minden tűzhelyen ott fődögél a füstölt hús, egy kis plusz csülök főzés már semmiség.

Szóval csaltam! Nem vagyok rá túl büszke, de szükség törvényt bont, és már nagyon sürgetett a határidő!!! Két dolog van amit csak távoli nyugdíjas koromban tervezek kipróbálni, az egyik a leveles tészta házi hajtogatása, a másik az élesztős-leveles tészta. Sajnos ezek olyan időigényesek, hogy esélyem sincs belefogni egyikbe sem. Leveles tésztát viszonylag jó áron és jó minőségben lehet kapni (az mondjuk elgondolkodtató, hogy ha 10dkg vaj majdnem 200Huf, akkor, mi van benne), néha szoktam is venni. Most azonban egy csomag élesztős-leveles tészta landolt a kosaramban (többet nem fog!!!). Minden esetre megadom az eredeti recept hozzávalóit is.

Hozzávalók a tésztához:  I. Egy csomag kész leveles vagy élesztős-leveles tészta.

II: 7 gramm szárított élesztő, 4 evőkanál + 3 dl meleg víz, 1 ek olívaolaj, 1 ek só, 1/2 tk frissen őrölt bors, 2 tk cukor, 50 dkg liszt.

Töltelékhez: 40 dkg finomra darált főtt, füstölt csülök, 12 dkg tejföl, 2 gerezd fokhagyma, frissen őrölt bors, 1 tojássárgája + 1 evőkanál víz keveréke a csigák megkenéséhez.

Ügymenet I.: Begyújtom a sütőt, a hűtőből előveszem a félkész tésztát, kibontom a csomagolásból, a gyúrótáblára helyezem (kicsit igazgatok rajta), majd rákenem a lejjebb olvasható tölteléket. Feltekerem, újnyi szeletekre vágom, és papírral bélelt tepsire fektetem őket. Kb. 25 perc alatt sültek meg.

Ügymenet II: Nagy tálba elkeverem a szárított élesztőt 4 evőkanál melegvízzel, és amíg kicsit felhabosodik, addig egy kancsóban elkeverem a 3dl melegvizet az olívaolajjal, ehhez hozzászórom a sót, a frissen őrölt borsot és a cukrot.  Az olajos-vizes koktélt fakanállal hozzákeverem a felhabosodott élesztőhöz, és robotgéppel beledagasztom a lisztet. Ez nem több 6-7 percnél.  Ha túl lágy lenne, szórok bele még kevés lisztet. A gép után még kézzel eldolgozom, vékonyan kiolajozott nagy tálban letakarva langyos helyen a duplájára kelesztem. (kb. 45-50 perc) Kelés után ököllel finoman rácsapkodok, és lisztezett deszkán gyorsan átgyúrom. 

A csigák töltelékéhez összekeverem a bőrrel együtt megdarált csülökhusit, tejfölt (nekem többet igényelt, igaz direkt sovány kis csülköt vettem), a zúzott fokhagymát és a frissen őrölt borsot. (utólag azt mondom, hogy szerintem egy kis mustárral pikánsabbá lehetett volna tenni a tölteléket). Kóstolom, és ha kell esetleg még sót teszek bele. Bekacsolom a sütőt 190 C fokra és a tészta negyedét kinyújtom 30x20 cm nagyságú téglalappá és beleteszem egy ugyanekkora, olajjal vékonyan kikent tepsibe, mert erre jönnek a csigák. A maradék tésztát 40x20 cm-es téglalappá nyújtom, megkenem a töltelékkel, aztán mint a rétest feltekerem és ujjnyi vastag szeletekre vágom. A csigákat egymás mellé fektetem a tésztalapra, de nem túl szorosan, mert még kelnek, letakarva hagyom pihenni kb. 15-20 percet, hogy újból megkelljen. Vízzel elkevert tojássárgájával megkenem a tetejüket és mehetnek is 25 percre a forró sütőbe. 

Régóta terveztem már kipróbálni ezt a torta receptet, és most a négy napos ünnep alatt végre akadt is időm rá. Ilyenkor tavasszal egyébként sem árt ellenőrizni a hagyma készleteket a pince mélyén, mert a kis hamisak érzik ám a tavaszt, és hajtanak! Kiszedtem hát a renitenseket (ők megpucolva „újhagymaként” végzik egy másik ételben), és a még téli szunyókálásban lévőkből használtam fel néhányat.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy pékség. Nem hirdette ő messziről, hogy látványpékség lenne, de ha betért az ember, akkor a nagy kazettás üvegajtón át látta a péket, amint gyúrja, dagasztja, formázza a tésztát. Ez egy olyan pékség volt, hogy az ember még a munkából elkésést is megkockáztatta, azért, hogy ott vehessen reggelit. Sajnos ez a pékség már régen bezárt, mert nem tudta tartani a versenyt azokkal „látványpékségekkel” amik ugyan fennen hirdetik látványosságukat, de csak annyit tesznek, hogy a fagyasztott félkész terméket betolják a sütőbe. (attól nyerők, hogy nincs is pék, csak az eladó pakolja tepsire a sütiket)

Ebben a régi  pékségben egyik nagy kedvencem a kókuszos csiga volt. A hatalmas méretű csiga finom kókuszos krémmel volt megtöltve, és reggelente még langyosan csábított, hogy „egyél meg”!

Arra gondoltam, hogy nosztalgiázom egy picit, és megpróbálok valami hasonlót készíteni. Nos tényleg csak hasonló lett. Sajnos az én eredeti elképzelésemet felül írta a kémia. Az általam kiötlött kókuszos krém „krém” részét magába szívta a tészta, így amikor beleharaptam, éreztem a finom kókuszos ízt, de az egymásra simuló rétegek között csak a kókuszreszeléket találtam. :(

Minden esetre közzé teszem a receptet, egyrészt mert különben elfelejteném, másrészt pedig azért, hogy hátha valakinek van valami ötlete, hogyan tudnám „szaftosabbá” tenni a csigabigáimat!

Hozzávalók a tésztához: 40 dkg liszt, 1 csomag szárított élesztő, 9 dkg cukor, 10 dkg vaj, csipet só, 2 tojás, és kb: 1 dl langyos tej. 

Hozzávalók a kókuszos töltelékhez: 1 kis doboz kókusztej (165ml, tejjel is helyettesíthető), 1,5 dl tej, 3 ek cukor, 20 dkg kókuszreszelék.  

A tészta hozzávalóiból a szokásos módon kelt tésztát dagasztottam, majd letakarva 1 órán át langyos helyen pihentettem.

Amíg a tészta nődögélt, elkészítettem a kókuszos masszát. Egy kis lábasban takarék lángon felmelegítettem a kókusztejet a tejjel, hozzá adtam a cukrot és a kókusz reszeléket, jól elkevertem, majd félre tettem hűlni.

Amikor a tészta duplájára kelt, lisztezett deszkára borítottam. Két részre osztottam, és az egyik felet visszatettem pihenni a tálba. A másik tésztát kinyújtottam kb. 24x40 cm-es téglalappá, egyenletes rétegben rásimítottam a kókuszos massza felét, és a keskeny oldala felől feltekertem. 12 egyforma darabra vágtam. (ezeket egy vajjal kikent és kókusszal kiszórt muffin tepsibe tettem, ezek vannak a képen)

A másik tészta féllel ugyanígy jártam el, de mivel csak 1 muffin formám van, ezt a 12 csigát egy 24 cm átmérőjű, sütőpapírral bélelt kapcsos tortaformába tettem.

Langyos helyen hagytam, hogy megint kétszeres méretűre nőjenek, ezután mentek a 180C fokos sütőbe. A muffinosak kicsit hamarabb megsültek (kb. 35 perc), a kerek sütinek úgy 40-45perc kellett.

Azt hiszem, hogy a tésztát meg kellett volna kenni egy kis vajjal, akkor talán ízletesebb lett volna. (mondjuk így sem maradt belőlünk hírmondó sem :)

Amikor a szokásos reggeli „gasztroblogportyán” rábukkantam névrokonom legújabb receptjére, azonnal tudtam, hogy én ezt meg akarom sütni!!! Rögvest kértem is telefonos segítséget kedvenc fordításügyi szakértőmtől, aki mindenféle „teltház van, beteg vagyok” típusú mellébeszélések közepette hagyott magamra a problémámmal. Nos a magad uram jegyében nekiláttam és lefordítottam. Mivel a végeredmény felülmúlt minden előzetes várakozást, valószínűleg jól dolgoztam. :o)

A recept 2 db 23 cm átmérőjű formát ír, illetve névrokon 1 db 30 cm-est használt. Mivel se 2 db kicsi se 1 db nagy kapcsos formám nincs (1 db 24 cm átmérőjű kapcsos formával rendelkezem csupán), azt találtam ki, hogy az állítható tortakarikámat fogom használni. Beállítottam kb. 30 cm-re és egy sütőpapírral bélelt nagy tepsire helyeztem. Gyakorlatilag tökéletesen bevált, igaz némi tejszín kifolyt alul, de nem vészes, el lehet mosogatni. További gond, hogy csokipötty, vagy csokilencse, vagy ki-ki nevezze ahogy akarja az én falumban nem van, úgyhogy nagyvonalúan fogtam az csokoládét és apró darabokra vágtam. (persze mazoisták felolvaszthatják a csokoládét és zacskóból kinyomva csinálhatnak „Schokoladentröpfchen”-t, de én ettől eltekintettem.)  

Tészta elkészítése: 180 ml tejet, 60 ml frissen facsart narancslevet (mielőtt kifacsarjuk, egy másik tálba reszeljük le a héját, ilyenkor még könnyebben megy :o) és 60 g vajat óvatosan, kis lángon melegítettem, amíg a vaj felolvadt, de az egész kulimász csak langyos lett (max 50Cfok!).

2 egész tojást, 50 g cukrot, 1 ek reszelt narancshéjat, 1 tk sót elkevertem, és apránként a tejes folyadékhoz adagoltam.

550 g lisztet és 1 cs szárított élesztőt elkevertem a nagy keverőtálban, hozzáöntöttem a tejes-tojásos masszát, és a robotgép dagasztójával 6-7 perc alatt kész is volt a tészta.

Letakarva, langyos helyen én egy órát pihentettem (névrokon csak 30 percig, de nekem annyi idő alatt nem lett a térfogata a duplája).

Míg a tészta pihent, kimértem a többi hozzávalót: 2 x 45 g puha vaj, 2 x 50 g cukor és 2 x 75 g étcsokoládé (apró darabokra vágva) kell a töltelékbe, 120 ml tejszín és 2 ek narancslikőr kell a tetejére, valamint 125 g porcukor a glazúrhoz, és előkészítettem a sütőformát.

A duplájára kelt tésztát kiborítottam a lisztel beszórt gyúrótáblára és két részre osztottam, az egyik fele ment is vissza a tálba, és letakarva pihent amíg rá nem került a sor.

A tésztadarabot kb. 30x45 cm-es téglalappá nyújtottam, megkentem 45g puha vajjal, rászórtam a 50g cukrot és rápotyogtattam a 75g csokit. A hosszabbik oldal mentén feltekertem és a tekercset 12 egyenlő darabra szabtam. A vágási felülettel felfelé a formába helyeztem, nem túl szorosan, hogy legyen helyük még nőni.

A másik tészta féllel ugyan így kell eljárni. Ezeket is szépen el kell rendezni a formában. 30 perc pihenés után a darabkák ismét megnőnek.

Ekkor a likőrrel elkevert tejszínt rácsöpögtettem a tetejére (igazság szerint csak a felét, mert alul jött kifelé, és amikor bent volt a sütőben kb. 15 perce, és teljesen kitöltötte a sütőformát, akkor öntöttem rá tejszín másik felét). 190 C fokra előmelegített sütőben nekem kb. 40 percig sült (ha két formában sütjük, úgy hamarabb elkészül).

A sütőből kivett, még meleg kalács tetejére jön a glazúr. Ehhez a kimért 125 g porcukrot elkevertem annyi narancslével, hogy sűrűn folyó masszát kapjak, ezt ráöntöttem a tészta tetejére. Ahogy a süti hűl, úgy szilárdul meg rajta a bevonat.

A pénteki zajos sikerre tekintettel vasárnap megismételtem a mutatványt, ekkor azonban citromos-csokoládés változat készült (még a Capriról csempészett bio citrom és limoncello felhasználásával). Ekkor a citromlevet nem adtam hozzá a tej-vajhoz, hanem külön öntöttem a tésztába, mert állítólag a tej összemegy a citromlé hatására, és nem mertem kockáztatni.

Nemrég láttam a tévében, hogy újból emelni akarják a kenyér árát. A híradás szerint a sima fehér kenyér árának „lélektani határa” 200.-Huf/kg körül van, így azon már nem nagyon mernek emelni. Cserébe az eddig is drágább magos, teljes kiőrlésű, netán rozsos kenyerek árát fogják nagyobb mértékben emelni. Vagyis az amiből ½ kg eddig is több, mint 300.-Huf volt (tehát 1 kg 600 forint felett volt), az majd még többe fog kerülni.

Ezen a hétvégén meg kell sütnöm a mézeseket, mert jövő héten már nem lesz időm ilyesmire. Így fénykép csak utólag lesz, de a receptet már beírom, hátha valaki más is kedvet kap a hétvégi sütéshez.  

Az évek során számtalan mézes receptet kipróbáltam, változó sikerrel. Volt ami nyersen annyira ragadt, hogy nem lehetett dolgozni vele, volt amelyik olyan keményre sült, hogy a fémdobozos trükk sem segített rajta, és még sorolhatnám. Egyszer „végső elkeseredésemben” úgy határoztam, hogy egyszerűen kipróbálom a fűszeres zacskó hátoldalán lévő receptet. És láss csodát, működött! És működik azóta is, mert kincsként őrzöm azt a zacskót!!! Azóta ugyanis megváltozott a „dizájn”, és új zacskóhoz új recept dukál. Szóval ha most bemész a boltba, akkor egy másik (többek szerint szintén remek) receptet találsz a zacsin. Több helyen közkinccsé tettem már, de itt lesz a legjobb helyen (legalább tudom hol keressem, ha valaki újból kérné :o).

Mézes sütemény

Hozzávalók: 500 g finomliszt, 1,5 teáskanál szódabikarbóna, 2 tojás, 350 g méz, 80 g cukrozott citromhéj (én ezt ki szoktam hagyni), 80 g cukrozott narancshéj (ezt is), 4 evőkanál olaj, 1 csomag Kotányi mézes fűszer (én csak a felét teszem bele), + 1 tojás a lekenéshez. 

1. A lisztet keverjük össze a szódabikarbónával és  a mézes fűszerkeverékkel.

2. A két tojást a mézzel keverjük habosra keverőgép segítségével.

3. Keverjük össze a mézes tojásokat a liszttel, a finomra vágott narancs és citromhéjjal, olajjal és 3 evőkanál vizzel, dolgozzuk sima tésztává és hagyjuk legalább 1 órát hideg helyen pihenni.

4. Tegyük a tésztát lisztezett gyúródeszkára, nyújtsuk fél cm vastagra és szaggassuk ki a kívánt formákra.

5. Helyezzük a kiszaggatott süteményeket egy enyhén beolajozott tepsire, kenjük meg a tetejüket tojással. Díszíthetjük dióval mandulával. 180 C-on süssük aranysárgára.

Nekem elektromos sütőm van, ami a korábbi gázoshoz képest tapasztalataim szerint lassabban süt, így kb. 10-12 percig szoktam sütni, attól is függ, hogy mekkora darabokra szaggatom a tésztát. 

Jó sütögetést!  

Végre ez a nap is eljött. Két éve is van már annak, hogy egy gasztronómiai magazin karácsonyi számában megláttam egy süteményt. Roppant ígéretesnek tűnt, de végigolvasva úgy találtam, hogy elkészítése egy vizsgaidőszakban nem kivitelezhető. Azóta már csak (rém)álmaimban járok vizsgázni, úgyhogy elhatároztam, az idén lesz flódni!!!! Végeztem egy kis kutatást is ebben a témában, megnéztem több receptet, kaptam is egyet Erdő lányától, úgyhogy már csak egy szabad délután választott el a flódnitól.

Arra számítottam, hogy nagyon macerás lesz, de menet közben kiderült, hogy nem túl bonyolult ez mégsem, inkább tényleg csak időt kell szánni rá. A végeredményt kóstolgatva bevallom, hogy ha még egyszer nekilátnék, pár dolgot másképp csinálnék. Először is, a tésztalapokat - amik a töltelékeket elválasztják - kicsit elősütném, mert így nem lettek igazán ropogósak. (persze lehet, hogy nem is kell annak lenniük, de én úgy képzeltem el). Másodszor a diós és mákos töltelék mennyiségét kissé csökkenteném, mert az én tepsim méretei miatt a szilvalekvár már alig fért bele.

Hozzávaló a tésztához: 50 dkg liszt, 25 dkg margarin, 10 dkg cukor, 2 tojássárgája, kb.1 dl bor

Sziruphoz: 5 dl víz, 35 dkg cukor

Almás töltelékhez: 50 dkg kockára vágott alma, 1 dl fehérbor,  10 dkg cukor, kevés fahéj

Mákos töltelékhez: 30 dkg darált mák, 1 citrom reszelt héja, mazsola ízlés szerint (nálam egy marék)

Diós töltelékhez: 30 dkg darált dió, 1 narancs reszelt héja, mazsola (itt is egy marék)

Lekváros részbe: 2-3 dl házi szilva lekvár

Tetejére: 1 egész tojás

A tészta  hozzávalóiból gyors mozdulatokkal omlós tésztát gyúrtam, majd öt részre választva, letakarva betettem a hűtőbe, amíg a töltelékekkel foglalkoztam.

A kockára vágott almát a borban megpároltam (addig amíg a lé teljesen elpárolgott alóla),  majd belekevertem a cukrot, és a fahéjat. Mehetett hűlni ez is.

A darált dióhoz kevertem a narancshéjat, és a mazsolát, a mákhoz pedig a citromhéjat és ebbe is tettem mazsolát.

A cukorból és vízből híg szirupot főztem, és  felét hozzá öntöttem a mákhoz, másik felét a dióhoz, ezeket is félretettem hűlni.

Egy közepes méretű tepsit kikentem, liszteztem. Egy tészta darabot kinyújtottam, és a tepsibe helyeztem. Erre jött a már langyosra hűlt mákos töltelék. Még egy tészta következett, erre jött a  kihűlt almatöltelék. A következő tészta után jött a diós massza, újból tészta, szilvalekvár és az utolsó tésztával betakartam az egészet. A felvert tojással bekentem, és villával több helyen átszúrtam teljesen az aljáig, hogy sütés közben a gőzök elpárologhassanak belőle. 180 fokos sütőben legalább 1 óra kell neki.

Elmondhatom, hogy bár nagyon finom, mégsem lehet egy szeletnél többet megenni belőle, mert iszonyú tömény. Viszont épp ezért ideális ha valaki sok vendéget vár ;o)!!!

Következzék most valami nagyon finom dolog a nagymama konyhája rovatban.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy eme mesés finomság receptje kivételesen nem az én nagymamám konyhájából származik, hanem Évi barátnőm féltett családi receptje. Remélem megbocsátja, hogy ezt süticsodát átadom az örökkévalóságnak, de arra gondoltam, hogy ha ide beírom, akkor többé nem kell aggódnom amiatt, hogy elvész az a kis rózsaszín postit amire felírta nekem.  (A forrás pontos megjelölése remélem felment a szerzői jogok megsértése alól :o) Garantált siker az édes szájú citrom rajongók körében!!!  

Hozzávalók a tésztához: 4 tojássárgája, 22 dkg porcukor, 15 dkg rétesliszt, ½ cs sütőpor, 7 dkg olvasztott vaj, 1 közepes méretű citrom reszelt héja + leve, 4 tojásfehérje.

Hozzávalók a mázhoz: 8 dkg porcukor, 6 dkg vaj, 1 ek kakaó, 1 ek tej /vagy 1 tábla étcsokis tortabevonó/

Ügymenet: a tojássárgáját habosra keverem a porcukorral, majd belekeverem a lisztet, sütőport, vajat, a citrom héját és levét, majd óvatosan beleforgatom a kemény habbá vert tojásfehérjét. Én papírral bélelt, 30 cm-es dobozformában sütöm. Előmelegített 180 C fokos sütőben kb. 30 perc alatt sül meg, tűpróba ajánlott!!!

Ha kihűlt, akkor a máz hozzávalóit felfőzőm, vagy megolvasztok egy tábla bevonó csokit (étcsokit!!!) és rákenem.

Még mindig „hozott anyagból dolgozom”, szóval ez a cipó is már vagy 3 hete sült. Ez kivételesen nem élesztős tészta, így még könnyebb és gyorsabb elkészíteni. A mazsolával nem szabad spórolni, ha van tehetünk bele többfélét is, sőt a könyv szerint variálható aszalt szilvával, sárgabarackkal is.

Hozzávalók: 125g vaj, 125g porcukor, 1 csapott teáskanál só, reszelt citromhéj, 150g sovány túró, 2 tojás, 350g liszt, 1 csomag sütőpor, 125g mazsola. + 5 dkg olvasztott margarin és porcukor a tetejére

Ügymenet: a margarint és a cukrot géppel habosra keverem. Beleteszem a sót, a citromhéjat és az elmorzsolt túrót, jól kikeverem. Egyesével belepottyantom a tojásokat, majd szintén két részletben a sütőporos liszt 2/3 részét. A megmaradt lisztet és a mazsolát a gyúrótábla közepére halmozom, ráöntöm a masszát, és gyors mozdulatokkal összegyúrom az egészet. Cipót formázok belőle, sütőpapírral bélelt tepsire teszem és már mehet is a 180C fokos előmelegített sütőbe kb. 50 percre.

Ha megsült kiveszem, és még melegen ecsettel rákenem a megolvasztott margarint, és megszóróm porcukorral.

Mesés hétvégi reggeli teával, forró csokival, de tökéletes lehet délutáni teázáshoz, kávézáshoz.

 Megint dr5ker receptje, de ez most a péksüteményesből való.

Mostanában sajnos nem jut túl sok időm szegény kis blogomra, pedig hétvégén készülnek ám  a finomságok, fotózni is igyekszem, de vasárnap pl. a fehérboros-mustáros csirkemellre már nem is kattintottam, mert még két héttel ezelőtti finomságok sem kerültek fel. Hiába, agyon vagyok hajszolva! Munka, munka, munka….

Szóval kb. két hete készült ez a mesés kenyércsoda, ami nálunk abszolút favorit. Egyszerűen csak szendvics kenyér, vagy kettőazegyben kenyér becenévre hallgat, mert a benne található hagyma és szalonna keveréke olyan laktatóvá teszi, hogy tulajdonképp más már nem is kell hozzá. Így magában is tökéletes reggelire, vacsorára.

Hozzávalók: 25 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt, 25 dkg sima liszt (ha van BL80-as még jobb), 1 csomag (7g) szárított élesztő, 1 tk barnacukor, 2 tk só, 2,5 dl langyos víz, 15 dkg kolozsvári szalonna, 2 közepes vöröshagyma.

Ügymenet: a liszteket tálba szitálom, bele keverem az élesztőt, cukrot, sót és a vizet, majd addig gyúrogatom míg szép sima ruganyos nem lesz. (ez nem több 6-7 percnél). Letakarom és langyos helyen pihentetem kb. 1 órát.

Amíg a tészta pihen, az alkotó tovább dolgozik. Vagyis előkészítem a kenyérbe valókat. Felkockázom a szalonnát, és egy kanál olajjal indítva szép pirosra sütöm egy serpenyőben, időnkét kevergetve. Amíg a szalonnakockák a serpenyőben időznek, addig megpucolom és apróra vágom a hagymákat. Ha a szalonnák már szép pirosak és ropogósak, egy szűrőlapáttal kiszedegetem őket papírtörlőre, hogy a felesleges zsírt leitassam róluk. A serpenyőben visszamaradt finom zsíron aranyszínűre párolom a hagymát, majd ezt is papírtörlőre szedem. (erre azért van szükség, mert ha túl sok zsiradék marad rajtuk, akkor nehéz lesz összedolgozni a tésztával, és sütés közben esetleg szét fog nyílni a kenyér)

Amikor megkelt a tészta deszkára borítom, kicsit megpakolom, hogy a levegő távozzon, majd a közepére halmozom a szalonnát, hagymát, és jól összegyúrom. Szép veknit vagy cipót formázok belőle, és az előkészített tepsire helyezem. Letakarom, és még kb. fél órát pihentetem.

Előmelegített sütőben 200 C fokon sütöttem, kb. 50-60 percig. Egy porcelán csészében vizet tettem a sütő aljára, mert a gőz állítólag jót tesz a kenyérnek.

Dr5ker kenyérsütős könyvének receptjét vettem kezelésbe.

Ez egy nagyon egyszerű recept (oké, tudom, hogy szinte minden muffin az), ám annál finomabb. Langyosan különösen finom, és én, bár már hideg van, mégis eltudnék képzelni hozzá egy gombócka vanília fagyit is :o).

Ez a recept egyik kedvenc oldalamról származik. Semmi különleges hozzávaló nem szükségeltetik hozzá, így aztán bárki kipróbálhatja.

Hozzávalók: 2 alma (meghámozva, kis kockákra vágva), 260 g liszt, 2 tk sütőpor, 1/2 tk szódabikarbóna, 1 tk fahéj (vagy mondjuk almás sütemény fűszer :o), 100 g cukor, 1 cs vaníliás cukor, 8 dkg mandula (durvára aprítva), 1 tojás, 1 dl olaj, 3 dl zsíros tej.

 Ügymenet: sütőt bekapcsolni 180 C fokra! A száraz hozzávalókat egy tálban összekevertem, hozzá adtam az almát; egy másik tálban kikevertem a folyékony hozzávalókat, majd a két tál tartalmát egyesítettem, és fakanállal gyorsan összekevertem (nem szabad túl sokáig keverni). Papírkosárkával bélelt muffin tepsibe kanalaztam, és irány az előmelegített sütő. Kb. 25 perc alatt kész is van.

Saját tapasztalat: vagy az én almáim voltak nagyok, vagy a tepsim kicsi, de nekem nem fért bele a 12 darabos tepsibe, ezért gyorsan kivajaztam/liszteztem még három kis kerámia formát (IKEA), így 15 db muffin lett belőle.

Nemrég jártam egy pékségben, ahol mindenféle izgalmas kenyeret kínáltak hajmeresztő árakon. Az általam kinézett mákos kenyér 509.-Hufba került, úgyhogy ott helyben letettem róla. Megkérdeztük az eladót, hogy a kolbász is benne van-e, de nem értették a tréfát. 

Minden esetre az ötlet megmozgatta a fantáziámat, és miután feltérképeztem az otthoni készleteimet, a következőkre jutottam. Mivel a tönköly lisztem szavatossági ideje bizonyult a legrövidebbnek, evidens volt, hogy azt kell felhasználnom.

Egy nagy tálba beleszitáltam 25 dkg teljes kiőrlésű tönköly lisztet és 25 dkg tönköly réteslisztet. Összekevertem őket egy csomag (7g) szárított élesztővel, 1 teáskanál barnacukorral, hogy az élesztőnek legyen mit enni :o), 2 csapott teáskanál sóval, 1 kupica mákkal, és 2,5 dl langyos vízzel addig gyúrtam, míg sima rugalmas kenyértésztát kaptam.

Ideális esetben ugye 1 órát kelesztjük a tésztát langyos helyen, ismét átdolgozzuk, formázzuk, majd újabb fél órás pihenő után mehet az előmelegített 200 fokos sütőbe kb. 50 percre.

Na de ez egy minden szempontból kísérleti kenyér akart lenni, úgyhogy egyúttal kipróbáltam a hűtőben kelesztést is. Egyes leírások szerint a tésztát sokkal lassabban (8-10 óra alatt) lehet megkeleszteni a hűtőben. Számomra ez azért lett volna érdekes, mert azt gondoltam, hogy ha este meggyúrom és éjjel kelesztem, akkor időt takaríthatok meg. Ez sajna nem jött be. Ugyanis miután a tésztát előveszem a hűtőből, hagyni kell, hogy szobahőmérsékletre melegedjen. Ez több időt vesz igénybe, mint normál esetben a langyos helyen történő 1 órás pihenő. Megpróbáltam a folyamatot gyorsítani, úgy hogy, a langyos cserépkályha tetejére helyeztem a megformázott veknimet, de így meg alul gyorsabban melegedett, minek következtében keresztben elkezdett szétterülni. Lévén, hogy nem lepényt akartam sütni, gyorsan formába helyeztem a tésztát.

Az íze fantasztikus, pont azt hozza amit vártam. Díszítés gyanánt a tetejét is megszórtam mákkal, így szerintem nagyon gusztusos kis kenyérke lett. Be is kellett vona szednem érte az 509 forintot!

Persze tudom én, hogy az „egészséges süti” gyakorlatilag nem létezik, mert ugye ami süti az cukor, de legalább az illúzió maradjon meg nekem ha kérhetem!!!

Régóta kerestem valami használható „egészséges süti” receptet, és néhány kudarccal végződött próbálkozást követően rá is bukkantam erre a zabpelyhes rágcsálnivalóra egy netes fórumon. Bárkié is volt előzőleg, köszönöm, köszönöm, köszönöm.*

 A készen kapható hasonló kekszek meglehetősen drágák, és nem mentesek némi tartósító szertől meg „E vitamintól”, úgyhogy inkább marad a saját termelés.

Szerencsére olyan egyszerű elkészíteni, hogy bárki kipróbálhatja, nem kell hozzá konyhatündérnek lenni. Én csak egy apró módosítást eszközöltem a hozzávalókban, mégpedig fahéj helyett az Ázsiából beszerzett „keksz fűszerkeverék”-kel ízesítettem tallérkáimat. Az összeállítás 5 perc, a tepsire adagolás meg kb. 10 perc, attól függ mekkorára sikerednek, én egy teáskanalat használtam.

Hozzávalók:
15 dkg puha vaj
6 dkg barna cukor
6 dkg cukor
1 tojás
15 dkg zabpehely
10 dkg finomliszt
1 kávéskanál őrölt fahéj
½ kávéskanál szódabikarbóna
1 csipet só
10 dkg étcsokoládé, apróra vágva

Ügymenet: Előmelegítem a sütőt 175 fokra (gázsütőn 4-es fokozat), és kivajazok-lisztezek egy nagy tepsit.

Egy nagy tálba kimérem a zabpelyhet, rá a lisztet, majd jöhet egy kis szódabikarbóna, egy csipet só és ízesítésnek egy kis fahéj (keksz fűszer) is. A csokit felaprítom, és a lisztes keverékhez szórom és jól összekeverem.

A vajat robotgéppel habosra keverem a kétféle cukorral, majd hozzádolgozom a tojást.

Ezután a kétféle keveréket egy fakanállal jól összedolgozom.

A tésztából diónyi adagokat teszek egymás mellé 5 centire az előkészített tepsire, majd ezeket nedves ujjal kicsit ellapítom. Egyszerre nem fér rá az összes tészta a tepsire, ezért miután megsütöttem az első adagot, elkészítem a többi tallért is.

A zabpelyhes tallérokat 15 perc alatt megsütöm a meleg sütőben. Amikor készen vannak, még puhák, de ahogy kihűlnek, megszilárdulnak és ropogósak lesznek.

Kb. 30 tallér lesz belőle.

*u.i.: állítólag Stahl Juditnak jár a köszönet :) 

Én a csekély értelmi képességű medvebocs, ma tanultam valami újat! Meg is mutatom rögvest:

Ugye milyen szép? Mármint, hogy így együtt vannak! Én nem vagyok egy számítógép virtuóz, meg zsonglőr sem, úgyhogy most nagyon büszke vagyok magamra!!!

És a recept, hogy hogyan is készült ez a cukkínis-magos falusi kenyér (mert a gasztronómiai kiránduláshoz jól jöhet egy vekni kenyér is!):

Hozzávalók egy közepes méretű kenyérhez: 75 ml író, 100 ml víz, 175g reszelt cukkíni, 375g kenyérliszt, 75g teljes kiőrlésű kenyérliszt (én most tönkölyt használtam), 2 ek hántolt napraforgó mag, 2ek hántolt tökmag, 2 teáskanál köles (nekem csak szezámmag volt itthon), 1és1/2 tk só, 1és1/2 tk cukor, 1 cs (7g) szárított élesztő, 40g vaj.(+ liszt a dagasztáshoz)

Ügymenet: ez a recept elvileg kenyérsütő géphez való, úgyhogy akinek ilyen van, az tudja mit kell csinálnia a fenti dolgokkal. Akinek nincs (még), az két módszer közül választhat, ha van dagasztója beveti, ha nincs előveszi a két kezét (én most ezt tettem). Ez utóbbi esetben felhívnám a figyelmet arra, hogy valamivel több lisztre lesz szükség a kidolgozáshoz, hogy ne ragadjon a tészta.

Szóval, a liszteket összekevertem egy nagy tálban, a közepére mélyedést fúrtam, ide tettem az élesztőt meg a langyos vizet, letakartam és állni hagytam, amíg az élesztő be nem indult (kb. 10 perc). Amikor az élesztő láthatóan nyüzsgött már, akkor a többi hozzávalóval szépen összegyúrtam a tésztát, némi lisztet még felvett (2-3 marék, ez a liszt fajtájától is függ). Letakartam, és langyos helyen addig pihentettem amíg a kétszeresére nem nőtt (vagyis kb.1 órát), azután még egyszer átgyúrtam, és egy vajazott-lisztezett 30cm-es dobozformába helyeztem a kis veknimet. Hagytam még kb. 20 percet pihenni, hogy szépen kitöltse a formát, és betettem az előmelegített sütőbe. 200C-t ajánlanék, és úgy 40-45 percet (ez a párom hagyományos gázsütőjében sült, az otthoni villanyosban biztos tovább tartott volna).

Igen ízletes, nedvdús állagú kenyérke lett belőle, ami másnap is nagyon fini volt (a harmadnapról nem tudok referálni, azt nem érte meg).

vagyis bajor szilváslepény

Megjöttem!!! Vége a pihinek, ami nem is lett annyira pihi, de azért jól esett nem dolgozni. Így, hogy az idén a valódi nyaralás technikai okok miatt egyenlőre elmaradni látszik, elhatároztam, hogy ha Mohamed nem mehet a hegyhez, akkor jöjjön csak a hegy Mohamedhez!!! Vagyis ha már én nem mehetek világgá, akkor a világ jöjjön el az én konyhámba!!! Elsőnek megmutatnám nagy kedvencemet a Zwetshgendatschi-t, vagyis a bajor szilváslepényt. Egyszerű, nagyszerű, és nem utolsó sorban költségkímélő gyümölcsös finomság. Állítólag bajorföldön az időt is szilvaszezontól szilvaszezonig számítják, és bevallom én is nehezen bírom ki, hogy beérjenek a szilvák a kertben.

Hozzávalók a tésztához: 50 dkg liszt, 3 dkg friss élesztő (vagy 1 cs 7g-os szárított), 2,5 dl langyos tej, 5 dkg cukor, 5 dkg olvasztott vaj, 1 tojás, 1 csipet só.

Hozzávalók a rakományhoz: 1, 5 kg szilva (magvaváló), 25 dkg liszt, 14 dkg porcukor, 15 dkg vaj.

Ügymenet: a lisztet egy tálba szitálom, a közepébe fúrok egy kis mélyedést, belemorzsolom az élesztőt, a cukorból egy csipetet és óvatosan ráöntöm a langyos tejet. Letakarom, és langyos helyen pihentetem kb. 10 percet, amíg az élesztő „felfut”. Addig elkeverem a cukrot a tojással és az olvasztott vajjal és a csipetnyi sóval. Ha az élesztő már kellőképp dolgozik, hozzáöntöm a vajas-tojásos keveréket majd egy elegáns mozdulattal bekapcsolom a dagasztót, és 6-7 perc múlva kész a tészta. Kicsit eligazgatom a tálban, szórok alá meg fölé egy kis lisztet, letakarom, és mehet pihenni egy huzatmentes, langyos zugba, hogy szépen a duplájára dagadjon (ez kb. 1 óra).

Mialatt a tészta nődögél, a szilvákat egy éles késsel hosszában négyfelé vágom, kidobom a magot (meg az esetleges húsos darabokat), és félreteszem őket. Egy másik tálban a lisztet a vajjal meg a cukorral morzsás állagúvá dolgozom össze. (a két tenyerem között morzsálgatom a cuccost, amíg kicsit össze nem áll, olyan morzsásnak kell lennie, mint a képen is látszik). Előkészítem a tepsit is (nagy gáztepsi kell ide), kivajazom, kilisztezem. Ha megkelt a tészta, az előkészített tepsi közepére pottyantom, és a két kezemmel szépen kilapítom-húzogatom, amíg szépen kitölti az egész tepsit. Ekkor az előkészített szilvákat tömött oszlopokban ráültetem az alapzatra. A morzsát rászórom a tetejükre. Most elvileg még kellene hagyni egy kicsit pihenni, de mivel a szilvák elrendezése (sorban egyesével az összeset) úgy is időbe telik, ezzel már nem szoktam sokat várni. Előmelegített 180 C fokos sütőbe tolom, és kb. 25-0 perc alatt sül meg. Az alja finom puha, a szilva szaftos, a morzsa meg ropogós kell, hogy legyen! Jó étvágyat!!!

Opcionálisan lehet szeletelt mandulát is szórni a tetejére (sütés előtt), de ez meglehetősen emelné a költségvetést, így ha épp nincs otthon, akkor külön ezért nem ruházok be! 

Rozsos-diós kenyér házilag.

Így a foci vb idején jól jöhet egy fincsi sós perec recept, hiszen a férfi ember nem csak focival meg sörrel él, de kívánja  a sörkorcsolyát is :o)!!!

 Ez a recept igen egyszerű, és főleg olcsó. Ha túlélnék szegények, akár 2-3 nap múlva is ropogósak és omlósak lennének, de erre esélyük sincs. (az az igazság, hogy jóanyám mindig dupla adagot süt, mert folyton vita van rajta, hogy hová tűnt már megint?)

Hozzávalók: 40 dkg liszt, 20 dkg margarin, 1 dl tejszín, 1 kk só. A tetejére 1 kanál só + 1 kanál liszt, annyi vízzel elkeverve, hogy ecsettel rá tudjuk kenni majd a perecekre.

Technológia: a hozzávalókat jól összedolgozzuk, és legalább 1 órán át pihentetjük a hűtőben. Kinyújtjuk (nem túl vékonyra, úgy 0,5-0,7 mm-re), és perec szaggatóval kiszúrjuk.

Kikent (sütőpapír) tepsire helyezzük, és a fenti keveréket egy ecsettel rápöttyözzük. Közepes sütőben sütjük, amíg szép aranyszínűek lesznek, amint az alant megszemlélhető:
 

 (Azért azt bevallom, hogy nem én voltam az elkövető, fenti remekek anyám keze alól kerültek ki, én csak a sós szmötyivel való kenegetést végeztem, de gondoltam közzé teszem)

Engedve a társadalmi nyomásnak, és Hajnal kedves kérésének, íme a zöldfűszeres zsemle receptje:

Tészta: 250 g sima liszt, 250 g teljes őrlésű búzaliszt, 1 cs szárított élesztő (7g-os), 1 tk cukor, 2 tk só, 3 ek olaj, 250 ml langyos víz, 2-2 ek finomra vagdalt petrezselyem, snidling, kapor.

A múlt hétvégén is serénykedtem ám, csak lusta voltam begépelni. Minden esetre néhány fotó készült bizonyítandó, hogy milyen ügyes (és persze szerény) pékmester vagyok én!!! Íme a fonott kalács (olyan fini volt húsvétkor, hogy muszáj volt ismételni)

csigák és briósok

Húsvét, sonka, tojás..... kéne egy kalács?

Az idei húsvétot szűk körben ünnepeltük, lévén, hogy Öcsinek lejárt a szabi, és szólította a nagyvilág, meg a fakanál. Jóanyám készített is neki hamuba sült pogácsát, meg méteres sütit. Így azután (és mivel jövőhéten szülinapom lesz) nem szándékoztam cukrászdai felhozatalt megszégyenítő mennyiségű édességet gyártani. Az biztos volt, hogy valami kelt tészta legyen (a múltori csúfos kudarc a buktával nem tett jót az önérzetemnek), de sokáig nem tudtam eldönteni, hogy nagyi titkos receptje, (a pamutrétes nevű csoda) vagy kalács legyen. Húsvét... sonka...torma....tojás.....hm...kéne egy kalács!!!! Szóval most a kalács győzött.

Már régen kinéztem egy receptet dr5ker Kenyérsütés - a ciabattától a rozskenyérig című könyvéből. (amit Cora pontjaimért szereztem)

Hozzávalók: 500 g liszt, 1 cs (7g) szárított élesztő, 5 dkg cukor, 1 cs vaníliáscukor, csipet só, 2,5 dl langyos tejszín, 2 tojás, 1 tojás fehérje, egy marék mazsola, a bekenéshez 1 tojás sárgája 1 kanál tejjel kikeverve.

 A lisztet összekevertem a szárított élesztővel, és a többi tésztához valóval a robotgép segítségével megdagasztottam (5-7 perc). A recept a hozzávalók között nem sorolta fel konkrétan a mazsolát, de a képen is látszott, hogy van benne, meg én is szeretem, úgyhogy az utolsó 2 percben azt is beledobtam. Langyos helyen kb. 1 órát kelesztettem. Amikor megkelt, átgyúrtam, szétosztottam három részre, ezekből úgy 45 cm hoszú rudakat sodortam és szépen összefontam. A tepsire (sütőpapír!) helyeztem, és még fél órát hagytam pihenni, hogy megint megnőjön.* A második kelesztés végén bekentem a tejes tojássárágával és betettem az előmelegített sütőbe 190C, 35-40 perc.

Azért tetszett ez a recept, mert tej és vaj helyett tejszín kellett a tésztába, és ilyet még nem sütöttem. Hozta a várakozásaimat, mert isteni illata és íze van!! Legszívesbben megettem volna az egészet még úgy langyosan, de akkor mi maradt volna a sonkához???

Egyébként a fent említett könyvből már több finom kenyeret és zsemlét sütöttem, jók a receptek. Pontosak, precízek, látszik, hogy kipróbálták mielőtt kiadták. Ez szerintem fontos, mert ki szeretné, hogy a drága alapanyogok és a sok befektetett energia végeredménye a kukában kössön ki? Sajnos sok olyan, egyébként igen borsos árú könyv van a piacon ami tele van pontatlansággal, fordítási hibával, oda nem figyeléssel.

*A fotón sok kis kalács látható, ezekhez is ezt a tésztát használtam, de készíthetünk egy nagyobb és egy kisebb hármas fonatot, amit egymásra helyezve ilyen kalács lesz: 

Vagy akár ilyen nyolcast is fonhatunk belőle: 

Régóta szerettem volna kipróbálni egy kovászos kenyér receptet, de sajnos mifelénk a sarki közértben nemigen lehet beszerezni szárított kovászt.