Ezt a receptet jó egy hónapja kaptam az Index fórumán egy kedves topictárstól, csak valami folyton útját állta a megvalósulásnak. Szombaton végre sikerült az akadálymentesítés, elkészült a mű! Azt kell mondjam, hogy megérte a várakozás, nagyon finom kis csemege ez a csokoládé és a chili elkötelezett híveinek!

Én két szárított chilit vetettem be, szárukat letörtem, a magok nagy részét kiszórtam, és csak a paprikahúst vágtam nagyon apróra. Mindenkinek azt ajánlom, hogy a biztonság kedvéért kóstolja meg a nyers masszát, hogy elég csípős lett-e. Igazából nem a tűzokádó sárkány képzés a cél, hanem, hogy a csokis kekszet kissé pikánsabbá tegyük.

A csoki szerepében most is a jól bevált 60%-os Tibi domborított, a barnacukrok közül pedig egy lágy, sötétbarnát használtam (annak okán, hogy ez volt felbontva, egyébként ki fogom próbálni lágyabb ízű, világosabb cukorral is!)

A receptben eredetileg kesudió szerepelt, de kesudió fám nem lévén, én most beértem a finom hazai csonthéjassal.

Hozzávalók: 100 g étcsokoládé, 200 g liszt, 1 csapott teáskanál sütőpor, 150 g puha vaj, 100 g cukor, 150 g barnacukor, 1 zacskó vaníliás cukor, csipetnyi só, 2 tojás, 2 piros chili, 100 g dió

Ügymenet: A diót megdaráltam, a csokoládét apró darabokra vágtam, a chilit pedig a fent említett módon készítettem elő.  

Egy tálba kimértem a lisztet, a sütőport, sót és jól elkevertem. Egy másik  másik tálban a vajat  habosra kevertem az egymás után hozzákevert a háromféle cukrral. Egyenként hozzáadtam a tojásokat, mindegyikkel külön-külön kikevertem a masszát. Hozzáadtam a diót, a csokit és a chilit. A lisztkeveréket két részletben, közepes fokozaton kevertem bele.

A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

A tésztából két teáskanál segítségével diónyi halmokat raktam a sütőpapírral bélelt tepsibe. A halmok között hagyjunk elég távolságot, mert a tészta sülés közben megnő!  Egy nagy tepsire 25 db fért el, és 16 perc alatt sült meg. A sütőből kivéve még kicsit puha volt a közepük, de mire kihűltek (rácsra téve) szépen „megkeményedtek”, vagyis fimon omlós-ropogóssá váltak. Ebből a mennyiségből kb. 70 darab lett

Csak eljött a nap végre, amikor is lelepleződik a VKF II. fordulóra szánt töltelékem! Belátom, hogy nem vittem túlzásba a dolgot, pedig biz’ Isten én nagyon készültem! Mindenféle töltött dolgon törtem a fejem, esélyes volt többek között egy samosa, egy töltött hús, hússal töltött tészta meg miegymás, de végül idő hiányában emellett az egyszerű és gyorsan elkészíthető desszert mellett döntöttem.

VIGYÁZAT! Azért arra felhívnám a figyelmet, hogy ezek az ártatlannak látszó kis semmiségek súlyos függőséget képesek okozni!!!!

Hozzávalók a tallérokhoz: 3 tojásfehérje, csipet só, 18 dkg cukor, 30 dkg kókuszreszelék.

Hozzávalók a töltelékhez: 60 ml tejszín, 9 dkg étcsokoládé (jelen esetben 60%-os Tibi), 3 dkg vaj.

Ügymenet: a tojásfehérjékből csipetnyi sóval és a cukorral kemény habot vertem, majd hozzá kevertem a kókuszreszeléket. Egy kicsit darabos lesz. Sütőpapírt terítettem egy nagy gáz tepsire, és jött a formázás.

A recept szerinti „kanállal lapos halmokat rakunk a sütőlapra” útmutatás alapján szerintem lehetetlen a vállalkozás. Én végül egy 5 cm átmérőjű pogácsaszaggatót vetettem be, mint titkos fegyvert. Egy evőkanálnyi masszát gyömöszöltem a kerek formába és a mutató ujjammal szépen lenyomkodtam, hogy a kívánt lapos tallér formát nyerjem. Amikor elkészült egy, szépen lehúztam róla a pogácsaszaggatót és jött a következő. Nem kell megijedni, az egész megvan 15 perc alatt, tekintve, hogy a fenti mennyiségből kb. 15 db kész süti lesz, tehát 30 tallért kell formáznunk. (ez alatt a 15 perc alatt pedig a sütő pont hajlandó felmelegedni a kívánt 180 C fokra, tekintve, hogy elektromos, de nem légkeveréses modellről van szó)

Az előmelegített sütőben kb. 15 percig (vagy amíg a szélei aranysárgák lesznek) kell sütni.

Amíg a tallérok sülnek pont elkészül a krém. Egy kis lábasban felmelegítettem a tejszínt (forrnia nem szabad!), majd a tűzről lehúzva beletördeltem a csokoládét, beledobtam a vajat és addig kevergettem, amíg sima fényes csoki masszát nem kaptam. A krémet le kell hűteni, hogy kenhető legyen.

A megsült kókusz pogácsákat a tepsin hagytam kihűlni, ezalatt a krém is kellően megszilárdult. Két-két lapocskát összeragasztottam a krémmel (vigyázat, a krémet ne nagyon kóstolgassuk menet közben, mert esetleg nem jut minden tallérba :o).

Recept: Donna Hay Ízvarázs

Kicsi Vú kicsit kíváncsi :o), Moes-ről nem is beszéve!

Amikor a szokásos reggeli „gasztroblogportyán” rábukkantam névrokonom legújabb receptjére, azonnal tudtam, hogy én ezt meg akarom sütni!!! Rögvest kértem is telefonos segítséget kedvenc fordításügyi szakértőmtől, aki mindenféle „teltház van, beteg vagyok” típusú mellébeszélések közepette hagyott magamra a problémámmal. Nos a magad uram jegyében nekiláttam és lefordítottam. Mivel a végeredmény felülmúlt minden előzetes várakozást, valószínűleg jól dolgoztam. :o)

A recept 2 db 23 cm átmérőjű formát ír, illetve névrokon 1 db 30 cm-est használt. Mivel se 2 db kicsi se 1 db nagy kapcsos formám nincs (1 db 24 cm átmérőjű kapcsos formával rendelkezem csupán), azt találtam ki, hogy az állítható tortakarikámat fogom használni. Beállítottam kb. 30 cm-re és egy sütőpapírral bélelt nagy tepsire helyeztem. Gyakorlatilag tökéletesen bevált, igaz némi tejszín kifolyt alul, de nem vészes, el lehet mosogatni. További gond, hogy csokipötty, vagy csokilencse, vagy ki-ki nevezze ahogy akarja az én falumban nem van, úgyhogy nagyvonalúan fogtam az csokoládét és apró darabokra vágtam. (persze mazoisták felolvaszthatják a csokoládét és zacskóból kinyomva csinálhatnak „Schokoladentröpfchen”-t, de én ettől eltekintettem.)  

Tészta elkészítése: 180 ml tejet, 60 ml frissen facsart narancslevet (mielőtt kifacsarjuk, egy másik tálba reszeljük le a héját, ilyenkor még könnyebben megy :o) és 60 g vajat óvatosan, kis lángon melegítettem, amíg a vaj felolvadt, de az egész kulimász csak langyos lett (max 50Cfok!).

2 egész tojást, 50 g cukrot, 1 ek reszelt narancshéjat, 1 tk sót elkevertem, és apránként a tejes folyadékhoz adagoltam.

550 g lisztet és 1 cs szárított élesztőt elkevertem a nagy keverőtálban, hozzáöntöttem a tejes-tojásos masszát, és a robotgép dagasztójával 6-7 perc alatt kész is volt a tészta.

Letakarva, langyos helyen én egy órát pihentettem (névrokon csak 30 percig, de nekem annyi idő alatt nem lett a térfogata a duplája).

Míg a tészta pihent, kimértem a többi hozzávalót: 2 x 45 g puha vaj, 2 x 50 g cukor és 2 x 75 g étcsokoládé (apró darabokra vágva) kell a töltelékbe, 120 ml tejszín és 2 ek narancslikőr kell a tetejére, valamint 125 g porcukor a glazúrhoz, és előkészítettem a sütőformát.

A duplájára kelt tésztát kiborítottam a lisztel beszórt gyúrótáblára és két részre osztottam, az egyik fele ment is vissza a tálba, és letakarva pihent amíg rá nem került a sor.

A tésztadarabot kb. 30x45 cm-es téglalappá nyújtottam, megkentem 45g puha vajjal, rászórtam a 50g cukrot és rápotyogtattam a 75g csokit. A hosszabbik oldal mentén feltekertem és a tekercset 12 egyenlő darabra szabtam. A vágási felülettel felfelé a formába helyeztem, nem túl szorosan, hogy legyen helyük még nőni.

A másik tészta féllel ugyan így kell eljárni. Ezeket is szépen el kell rendezni a formában. 30 perc pihenés után a darabkák ismét megnőnek.

Ekkor a likőrrel elkevert tejszínt rácsöpögtettem a tetejére (igazság szerint csak a felét, mert alul jött kifelé, és amikor bent volt a sütőben kb. 15 perce, és teljesen kitöltötte a sütőformát, akkor öntöttem rá tejszín másik felét). 190 C fokra előmelegített sütőben nekem kb. 40 percig sült (ha két formában sütjük, úgy hamarabb elkészül).

A sütőből kivett, még meleg kalács tetejére jön a glazúr. Ehhez a kimért 125 g porcukrot elkevertem annyi narancslével, hogy sűrűn folyó masszát kapjak, ezt ráöntöttem a tészta tetejére. Ahogy a süti hűl, úgy szilárdul meg rajta a bevonat.

A pénteki zajos sikerre tekintettel vasárnap megismételtem a mutatványt, ekkor azonban citromos-csokoládés változat készült (még a Capriról csempészett bio citrom és limoncello felhasználásával). Ekkor a citromlevet nem adtam hozzá a tej-vajhoz, hanem külön öntöttem a tésztába, mert állítólag a tej összemegy a citromlé hatására, és nem mertem kockáztatni.

Nemrég láttam a tévében, hogy újból emelni akarják a kenyér árát. A híradás szerint a sima fehér kenyér árának „lélektani határa” 200.-Huf/kg körül van, így azon már nem nagyon mernek emelni. Cserébe az eddig is drágább magos, teljes kiőrlésű, netán rozsos kenyerek árát fogják nagyobb mértékben emelni. Vagyis az amiből ½ kg eddig is több, mint 300.-Huf volt (tehát 1 kg 600 forint felett volt), az majd még többe fog kerülni.

Ezúton szeretnélek meghívni titeket a 7. Miskolci Kocsonyafesztiválra!

Tegnap hatalmas felfedezést tettem!

Na jó, retek nincs benne... Az első kép amibe szerelmes lettem Nigella új könyvében, az ez a saláta volt:

Amikor elolvastam a felhívást, azonnal ez a recept jutott az eszembe. Decemberben egyszer már megsütöttem, de akkor nem voltam tökéletesen elégedett a végeredménnyel. Azt már akkor is tudtam, hogy min kellene változtatni, és most meg is tettem. Remélem azért még így is átmegy a "Kalóriaszegény gourment" szűrőn. Az eredeti Stahl Judit Bűntelen örömök című könyvében szerepelt, málnahabos torta lánykori néven. Azért kereszteltem át téli joghurt tortává, mert nyáron, friss gyümölcsből ezt szoktam készíteni. Fagyasztott gyümölcsöt inkább csak télen használok.

Az ott megadott tészta recept erősen emlékeztet a bécsi massza fedőnéven emlegetett piskótaszerű tésztára, ami nekem eddig kétszer nem jött be, úgyhogy többé ezzel nem is próbálkozom. Magam részéről maradok a jól bevált receptnél. Annyi módosítás történt, hogy barnacukrot kávédarálón porcukorrá őröltem, a lisztből pedig fél dkg-ot cukrozatlan kakaóporra cseréltem.  

Hozzávalók a tésztához: 3 tojássárgáját 8,5 dkg barna porcukorral gőz felett habosra kevertem. 3 tojásfehérjéből kemény habot vertem. A sárga masszába beleszitáltam 7 dkg lisztet, fél dkg cukrozatlan kakaóport és 4,5 dkg olvasztott vajjal meg a tojásfehérje habbal lazán összeforgattam. Sütőpapírral kibélelt kapcsos kerek (24 cm-es) formában 180C-os sütőben kb. 20-25 perc alatt sül meg. Ezt ellenőrizni lehet, ha benyomod egy kicsit a tetejét és visszaugrik akkor jó. Természetesen összeállítás előtt teljesen ki kell hűlnie.  

A töltelék receptúrája is átesett némi reformáción. Először is Juditunk azt írta, hogy turmixban is össze lehet állítani. Nos én nem tudom neki milyen teljesítményű gépe van, de az enyém gyakorlatilag egyneműsítette a cuccot, úgyhogy pont az a hatás veszett el belőle amit én legjobban szeretek. Vagyis a magok és rostok is eltűntek, és egy valószerűtlenül sima, rózsaszín massza keletkezett. Tehát turmix sztornó. Aztán ugye nekem korlátlan málna készletek állnak rendelkezésemre a fagyasztóban (szorgos nyári munkám gyümölcseként), miért spórolnék? Adtam hozzá még 10 dkg + 1 maréknyit. A 15 dkg mézzel is finom volt, de a most beletett +5 dkg tényleg a javára vált. Az aromát és a citromhéjat kihagytam (már elsőre is), én a málna ízére vágytam.

Hozzávalók a málnás habhoz: Először is 1 dl vízben feloldottam 1 csomag zselatint (25g). Elkevertem, és kis lángon felmelegítettem (forralni nem szabad!), majd kicsit félre tettem langyosodni. Felvertem 2 dl tejszínt (a tejszínt nagyon le kell hűteni, hogy habbá verődjön, én előzőleg rövid időre be szoktam tenni a fagyasztóba). 40 dkg mélyhűtött, felengedett málnát villával összetörtem, kézi habverővel hozzá kevertem 32,5 dkg joghurtot (Ez úgy jött ki, hogy az egyik pohárban 20 dkg volt, a másikban 12,5 dkg, hiába, ezek a joghurtgyártók folyton variálnak! Hol van már a 2 dl–es kiszerelés? A régi receptjeimhez sajnos most már méricskélni kell a joghurtokat meg tejfölöket!). Hozzá kevertem a 20 dkg mézet, a feloldott zselatint, a habbá vert tejszínt és az extra málnahatás kedvéért még egy + marék egész málnaszemet.  

Az összeállításnál leírt bohóckodást is kihagytam (folpackkal béleli ki a formát, alulra megy a hab, rá a tészta, csak amikor kibontja, akkor az egész süti gyűrött folpack mintás lesz) Én ráhelyeztem a tortalapot a tálra, köré igazítottam az állítható tortakarikát (akinek nincs ilyenje, az tegye vissza nyugodtan a kapcsos tortaformába) és ráhalmoztam a málnás habot. 2-3 óra hűtésre van szüksége. A fagyasztott gyümölcs szerintem csak ideig-óráig alkalmas dekorációnak, úgyhogy a torta tetejének málnával való beborításától eltekintettem. A kiolvadt gyümölcs levet ereszt, megplattyan és néhány óra múlva már nem olyan gusztusos, ezt inkább hagyjuk meg nyárra, amikor friss gyümölcsöt használhatunk.

Nem tehetek róla, de engem sokkal jobban vonzanak a hegyek, mint a tengerpartok. Egy nyáron is havas hegycsúcs hamarabb hoz lázba (nem akarom én megmászni, elég nekem lentről csodálni, persze ha van felvonó, egye fene megnézem a kilátást is :), mint egy zsúfolt homokos tengerpart meg forróság. Épp ezért imádom Svájcot.

Svájc kicsi de nagyon szép ország, és gasztronómiai szempontból is érdekes. Legtöbben csak a svájci csokit ismerik, meg legfeljebb hallottak róla, hogy létezik egy fondü nevű valami. Nos ha a francia konyhához hasonló híres specialitásokkal nem is dicsekedhetnek, mégis találhatunk finom és ízletes ételeket, hiszen a dús legelőkön nevelkedett állatok sok-sok csemegével kecsegtetnek.

Ilyen étel a Zürichi apróhús is, amely hagyományosan borjúhúsból készül. (na most azért azt meg kell jegyezzem, hogy én próbáltam rebegtetni a szempilláimat és legszebb őzike tekintetemmel adtam elő a problémámat a hentesnek, de sajna itten borjú nem terem :(.

 Ennek az ételnek elengedhetetlen körete az egész Svájcban népszerű rösti. Ez egy nagyon könnyen elkészíthető burgonya étel, ami nem csak köretként fogyasztható, de pl. vasárnap reggelire is kitűnő. Lehet variálni, fel lehet dobni egy kis szalonnával, hagymával vagy reszelt sajttal, szóval elég sokoldalú étel, csak egy kicsit előre kell gondolkodni, és akkor pillanatok alatt elkészül.

Tehát a röstihez fejenként 2-4 szem burgonyát héjában megfőzök, meghámozom és hűlni hagyom. (Ezért mondtam, hogy kicsit előre kell gondolkodni, mert ha előző nap megfőzzük, akkor ezzel sok időt takaríthatunk meg. Én szombat este szoktam odadobni, aztán vasárnap reggel csak előkapom és mire megfő a tea, kávé és megterítek kész is a villásreggeli.)

A kihűlt krumplikat nagy lukú reszelőn lereszelem, enyhén megsózom. Egy tapadásmentes bevonattal ellátott serpenyőben vajat olvasztok és egy adag krumplit dobok bele. Lapos fakanállal szépen elterítem, elegyengetem a krumplit, hogy szép kerek lepényt kapjak. A sütési idő függ a serpenyőnk méretétől és vastagságától is, kb. 5-10 perc kell egy oldalnak. Azután jön némi akrobatika. Egy nagy tányért helyezek a serpenyőre és edényfogó kesztyűvel gyors mozdulattal átfordítom, hogy a lepény a tányéron landoljon. Még egy kis vajat teszek a serpenyőbe, és óvatosan visszacsúsztatom a lepényt. (Ha önálló fogásként tálaljuk, akkor most tegyünk a serpenyőbe néhány szelet bacont, és arra csúsztassuk a krumplit. Tálaláskor tányérra borítjuk, a ropogós szalonnák felülre kerülnek, megszórjuk egy kis ementálival és hammmm) Ha elkészült tányérra borítom, és tálalásig igyekszem melegen tartani. (ha van rá mód, két serpenyővel is dolgozhatunk, így még gyorsabban elkészülünk, mosogatni meg alig kell, csak épp kitörölni a serplit)

Én most sajna a fent vázolt okok miatt a Zürichi apróhús elkészítésénél pulykahús használatára kényszerültem de így sem volt panasz. 

2 főre 35 dkg csíkokra vágott pulykamellet lisztben megforgattam. Kb. 5 dkg vajat olvasztottam egy másik (harmadik) serpenyőben, ezen kicsit megpirítottam a húst. Mivel a liszt bevonatot képez a húson, így nem szárad ki, finom szaftos marad. A megpirult husikat kiszedtem a serpliből, és a helyére egy kis fej apróra vágott hagyma került, pár perc múlva pedig 25 dkg felszeletelt gomba. Amikor a gomba szépen megdinsztelődött (tehát elpárolgott a lé java) akkor egy pohár száraz fehér bort és egy pohár tejszínt öntöttem hozzá, sóztam, borsoztam és visszatettem a husikat. Elvileg a húson lévő liszt besűríti a mártást, ha még sem, akkor még egy kis kanál liszttel segíthetünk rajta. Apróra vágott petrezselyem zöld kerül még bele.

A tányéron pihenő röstink tetejére kanalazzuk a kész művet és már ehetünk is. (nekem épp csak egy kattintásnyi időm maradt)

 Recept: a legújabb gyönyörűségemből származik: KULINÁRIA, Európai konyhaművészet.

Neeem, nem engem lehet megkóstolni :o)!

Néha nincs kedvem a hétvégi bevásárláshoz (főleg, ha péntek este 6-ig tanfolyáson csücsülök). Annyira, hogy ilyenkor lesz ami lesz alapon rábízom magam az otthoni tartalék készletekre. Mint most. 

Szombat reggel felderítő útra indultam hát a fagyasztó irányába. Mondjuk nagy meglepetés nem ért, csirkemell filé többnyire mindig van benne.

Rövid fejtörés, gyors lapozgatás: ez van/az nincs…. majd heuréka!!!! Egy ismerős, amit egyszer már próbáltam régebben, és nagyon ízlett. Nem mellékes az a körülmény sem, hogy az előállítása negyed óra!!!! Igen jól tetszik olvasni, ¼ óra, vagyis 15 perc.

Elő bányásztam még egy doboz gondosan lefagyasztott húslevest is, had engedjen fel szépen a csirkemellel együtt.

Hozzávalók: 4 csirkemell filé, 2 citrom, 20 dkg kuszkusz, 3 dl húsleves, 2 evőkanál vaj, 2 evőkanál kapribogyó, 1 citrom reszelt héja, 2 ek aprított mandula, 1 ek zsálya (frissből 2)

Ügymenet: Először is szépen kimértem a 20 dkg kuszkuszt, és egy lefedhető tűzálló tálba tettem. A húslevest felmelegítettem, és ráöntöttem a kuszkuszra. Lefedtem, és félretettem.

A csirkemelleket sózta, borsoztam, és odatettem a grillserpenyőbe sülni. Ez megy magától is, csak meg kell forgatni őket félidőben, és mellé tenni a félbevágott citromokat egy fordulóra. Tehát amíg a kuszkusz puhult, és a piphusi pirult, addig egy kisebb serpenyőben a vajon megpirítottam a mandulát, kapribogyót, citromhéjat és zsályát. Ez sem több 5 percnél, ha kész mehet az időközben elkészült kuszkuszhoz. Ezzel a köret kész is, csak a tálalás marad hátra. (mondjuk valami zöld dekor elfért volna a képen, de nem volt kéznél) Fogyasztáskor a citromok levét ízlés szerint ráfacsarjuk a salátára, ez a grillezésnek köszönhetően könnyebb.

/Eredeti recept: Donna Hay, Ízvarázs/

Készítettem nektek egy "gasztroképeslapot".

Limoncellos jo reggelt mindenkinek, itt Nàplyban az ido nagyon kellemes! Nem is èrtem mièrt jàrnak itt nagykabàtban a helyi erok! 18-20 fok van napkozben, ès sut a nap ezerrel! Ma Capri szigetère làtogatunk el, reggeli utàn! Tegnap ettem egy isteni "szendvicset, amiben sonka, sajt ès mesès "sult èdes pepperoni paprika volt! Na most megyek reggelizni! Màr èrzem a kàvè hivogatò illatàt!

Nem arról van szó, hogy az elmúlt hetekben nem főztem volna, inkább csak arról, hogy a nagy össznépi ünnepi hízókúra után ugye még el kell fogynia a  maradékoknak, azután meg nem árt némi kímélés a gyomornak. Mondjuk a vasárnapi juhtúrós sztrapacska nem kifejezetten kímélő étel, de legalább húsmentes (azt nem mondtam, hogy szalonna mentes is, de nagyon szerethető ám!)

Látom már, hogy ezt az újabb játékot sem úszhatom meg :o) Több felhívás is érkezett, úgyhogy nekilátok!

Ha hiszitek ha nem, péntek óta töröm a fejem, hogy mi legyen az az öt dolog, amit elárulhatok, és még bele is fér egy ilyen gasztromániás blogba. Nem könnyű feladat!

Ilyenkor, néhány nappal a nagy ünnep előtt érdemes elővenni a listánkat (még össze sem írtad? ejnye!!!) és ellenőrizni, hogy mindenkire gondoltunk-e, megvan-e minden, és persze mindíg akad valami hiányosság. Arra sem árt felkészülni, hogy valaki váratlanul lep meg minket.

Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek ezzel a doboz mézessel, amit rátok gondolva fogok elmajszolni!

Ezen a hétvégén meg kell sütnöm a mézeseket, mert jövő héten már nem lesz időm ilyesmire. Így fénykép csak utólag lesz, de a receptet már beírom, hátha valaki más is kedvet kap a hétvégi sütéshez.  

Az évek során számtalan mézes receptet kipróbáltam, változó sikerrel. Volt ami nyersen annyira ragadt, hogy nem lehetett dolgozni vele, volt amelyik olyan keményre sült, hogy a fémdobozos trükk sem segített rajta, és még sorolhatnám. Egyszer „végső elkeseredésemben” úgy határoztam, hogy egyszerűen kipróbálom a fűszeres zacskó hátoldalán lévő receptet. És láss csodát, működött! És működik azóta is, mert kincsként őrzöm azt a zacskót!!! Azóta ugyanis megváltozott a „dizájn”, és új zacskóhoz új recept dukál. Szóval ha most bemész a boltba, akkor egy másik (többek szerint szintén remek) receptet találsz a zacsin. Több helyen közkinccsé tettem már, de itt lesz a legjobb helyen (legalább tudom hol keressem, ha valaki újból kérné :o).

Mézes sütemény

Hozzávalók: 500 g finomliszt, 1,5 teáskanál szódabikarbóna, 2 tojás, 350 g méz, 80 g cukrozott citromhéj (én ezt ki szoktam hagyni), 80 g cukrozott narancshéj (ezt is), 4 evőkanál olaj, 1 csomag Kotányi mézes fűszer (én csak a felét teszem bele), + 1 tojás a lekenéshez. 

1. A lisztet keverjük össze a szódabikarbónával és  a mézes fűszerkeverékkel.

2. A két tojást a mézzel keverjük habosra keverőgép segítségével.

3. Keverjük össze a mézes tojásokat a liszttel, a finomra vágott narancs és citromhéjjal, olajjal és 3 evőkanál vizzel, dolgozzuk sima tésztává és hagyjuk legalább 1 órát hideg helyen pihenni.

4. Tegyük a tésztát lisztezett gyúródeszkára, nyújtsuk fél cm vastagra és szaggassuk ki a kívánt formákra.

5. Helyezzük a kiszaggatott süteményeket egy enyhén beolajozott tepsire, kenjük meg a tetejüket tojással. Díszíthetjük dióval mandulával. 180 C-on süssük aranysárgára.

Nekem elektromos sütőm van, ami a korábbi gázoshoz képest tapasztalataim szerint lassabban süt, így kb. 10-12 percig szoktam sütni, attól is függ, hogy mekkora darabokra szaggatom a tésztát. 

Jó sütögetést!  

Engedve a társadalmi nyomásnak :o), összeszedtem pár dolgot, amire gyermek koromból emlékszem. (persze ez nem volt olyan régen, de hát mint tudjuk „Fiatal az még aki nem tudja, hogy azok a régi szép idők az most van!)”

Végre ez a nap is eljött. Két éve is van már annak, hogy egy gasztronómiai magazin karácsonyi számában megláttam egy süteményt. Roppant ígéretesnek tűnt, de végigolvasva úgy találtam, hogy elkészítése egy vizsgaidőszakban nem kivitelezhető. Azóta már csak (rém)álmaimban járok vizsgázni, úgyhogy elhatároztam, az idén lesz flódni!!!! Végeztem egy kis kutatást is ebben a témában, megnéztem több receptet, kaptam is egyet Erdő lányától, úgyhogy már csak egy szabad délután választott el a flódnitól.

Arra számítottam, hogy nagyon macerás lesz, de menet közben kiderült, hogy nem túl bonyolult ez mégsem, inkább tényleg csak időt kell szánni rá. A végeredményt kóstolgatva bevallom, hogy ha még egyszer nekilátnék, pár dolgot másképp csinálnék. Először is, a tésztalapokat - amik a töltelékeket elválasztják - kicsit elősütném, mert így nem lettek igazán ropogósak. (persze lehet, hogy nem is kell annak lenniük, de én úgy képzeltem el). Másodszor a diós és mákos töltelék mennyiségét kissé csökkenteném, mert az én tepsim méretei miatt a szilvalekvár már alig fért bele.

Hozzávaló a tésztához: 50 dkg liszt, 25 dkg margarin, 10 dkg cukor, 2 tojássárgája, kb.1 dl bor

Sziruphoz: 5 dl víz, 35 dkg cukor

Almás töltelékhez: 50 dkg kockára vágott alma, 1 dl fehérbor,  10 dkg cukor, kevés fahéj

Mákos töltelékhez: 30 dkg darált mák, 1 citrom reszelt héja, mazsola ízlés szerint (nálam egy marék)

Diós töltelékhez: 30 dkg darált dió, 1 narancs reszelt héja, mazsola (itt is egy marék)

Lekváros részbe: 2-3 dl házi szilva lekvár

Tetejére: 1 egész tojás

A tészta  hozzávalóiból gyors mozdulatokkal omlós tésztát gyúrtam, majd öt részre választva, letakarva betettem a hűtőbe, amíg a töltelékekkel foglalkoztam.

A kockára vágott almát a borban megpároltam (addig amíg a lé teljesen elpárolgott alóla),  majd belekevertem a cukrot, és a fahéjat. Mehetett hűlni ez is.

A darált dióhoz kevertem a narancshéjat, és a mazsolát, a mákhoz pedig a citromhéjat és ebbe is tettem mazsolát.

A cukorból és vízből híg szirupot főztem, és  felét hozzá öntöttem a mákhoz, másik felét a dióhoz, ezeket is félretettem hűlni.

Egy közepes méretű tepsit kikentem, liszteztem. Egy tészta darabot kinyújtottam, és a tepsibe helyeztem. Erre jött a már langyosra hűlt mákos töltelék. Még egy tészta következett, erre jött a  kihűlt almatöltelék. A következő tészta után jött a diós massza, újból tészta, szilvalekvár és az utolsó tésztával betakartam az egészet. A felvert tojással bekentem, és villával több helyen átszúrtam teljesen az aljáig, hogy sütés közben a gőzök elpárologhassanak belőle. 180 fokos sütőben legalább 1 óra kell neki.

Elmondhatom, hogy bár nagyon finom, mégsem lehet egy szeletnél többet megenni belőle, mert iszonyú tömény. Viszont épp ezért ideális ha valaki sok vendéget vár ;o)!!!

Következzék most valami nagyon finom dolog a nagymama konyhája rovatban.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy eme mesés finomság receptje kivételesen nem az én nagymamám konyhájából származik, hanem Évi barátnőm féltett családi receptje. Remélem megbocsátja, hogy ezt süticsodát átadom az örökkévalóságnak, de arra gondoltam, hogy ha ide beírom, akkor többé nem kell aggódnom amiatt, hogy elvész az a kis rózsaszín postit amire felírta nekem.  (A forrás pontos megjelölése remélem felment a szerzői jogok megsértése alól :o) Garantált siker az édes szájú citrom rajongók körében!!!  

Hozzávalók a tésztához: 4 tojássárgája, 22 dkg porcukor, 15 dkg rétesliszt, ½ cs sütőpor, 7 dkg olvasztott vaj, 1 közepes méretű citrom reszelt héja + leve, 4 tojásfehérje.

Hozzávalók a mázhoz: 8 dkg porcukor, 6 dkg vaj, 1 ek kakaó, 1 ek tej /vagy 1 tábla étcsokis tortabevonó/

Ügymenet: a tojássárgáját habosra keverem a porcukorral, majd belekeverem a lisztet, sütőport, vajat, a citrom héját és levét, majd óvatosan beleforgatom a kemény habbá vert tojásfehérjét. Én papírral bélelt, 30 cm-es dobozformában sütöm. Előmelegített 180 C fokos sütőben kb. 30 perc alatt sül meg, tűpróba ajánlott!!!

Ha kihűlt, akkor a máz hozzávalóit felfőzőm, vagy megolvasztok egy tábla bevonó csokit (étcsokit!!!) és rákenem.

Valahogy az idén nincs (sincs) túlságosan adventi kedvem. Valamikor úgy október végén mindig nagy terveket szövögetek, hogy majd most, azután eljön a december eleje, és hussss. Rohannak a napok, nincs egy perc időm sem, ajándékot kell szerezni (brrr még a szó is borzasztó), bevásárlás, takarítás. A vége többnyire az, hogy nincs is kedvem az egészhez. Pláne mostanság. A család megfogyatkozott, a barátaim messzire költöztek. Így hát nem is lesz nagy felhajtás az idén sem. Őszintén szólva én még a karácsonyfához sem ragaszkodnék, de azt sajna nem tudom kikerülni, bár minden évben teszek némi elkeseredett kísérletet, hogy csak az udvari fenyőfát kelljen díszíteni, de valahogy egy szerencsétlen fácska mindig bekerül a házba (kezére kéne csapni az angyalkának azt hiszem). Belenézve a naptárba, megszeppenve látom, hogy holnap már jön a Mikulás (szerencsére a puttony már tele :o), és már csak két hétvége van az ünnepig. Ezt valóban jól be kell osztani, mert karácsonykor én bizony már csak a lábamat szeretném lóbálni a fotelban ücsörögve.

Tehát terveket kell szövögetni. Először is nem árt letudni az ajándékozást addig, amíg még be lehet férni az üzletekbe, és van is bent valami a tömegen kívül. Mivel a leglényegesebb dolgok már otthon vannak, csak pár apróság van hátra. Jobbnál jobb ötleteket találtam a neten és néhány újságban arra, hogy miként készítsek ajándékot saját magam a konyhában, de sajna néhányan a listámról ezt kevéssé értékelnék. (habár tudok valakit, aki egy doboz mindenféle finomságnak tuti örülni fog, úgyhogy újabb pipa a listámon, csak egy látványos dobozt kell még találnom!) 

És persze egy főzőembernek legfontosabb dolog a menü összeállítása!!! Mert főzőember ugye legjobban a főzést szereti, és tudásának megcsillogtatására nincs is kiválóbb alkalom, mint a karácsony. Persze főzőember alaposan körülnéz, számba vesz, kalkulál, tervez és végül végez. Főzőember szigorúan betartja a hagyományokat és szabályokat (még akkor is, ha csak két és fél emberre kell főznie az idén). Főzőember nem esz halat. Tehát hal nem szerepel főzőember tervei között (sőt!). Főzőember karácsonykor (és szigorúan csak akkor) töltött káposztát készít, méghozzá szigorúan a saját savanyú káposztájából (illetve teljesítési segédjét meneszti a piac irányába 1 egész fej savanyított káposzta beszerzése céljából, legyen mibe tölteni azt a húsgombócot!) és a legszigorúbban római cseréptálban sütve. (ebben az a legjobb, hogy előkészítés után 2 órára betolja a sütőbe, majd elmerül egy kád vízben, és várja az eredményt, ami majd a hideg spájzban várja, hogy eljöjjön az ő ideje, mert a káposzta felmelegítve a legjobb)(ezért is készül el előre, meg persze azért, hogy az ünnepen főzőember lóbálhassa a lábát)

Persze főzőember nem csak töltött káposztát készít. Kell még valami leves. Ez hagyományosan húsleves (bár ez főzőember szerint már elég snassz, lehet, hogy az idén beújít egy tárkonyos vadragu levest) mert 26-án főzőembernek szüksége lesz egy bögre húslevesre. Mert 26-án főzőember kora reggel levonul a konyhába. Miközben odakészíti a reggeli kávét/teát/haboskakaót, főzőember hanyagul nyakon önt egy nagy marék aszalt szilvát egy pohár kitűnő száraz vörösborral (pl: merlot). Aztán reggelizik. Szépen komótosan, nem siet sehová. A reggeli nyomainak eltüntetése után mindenkit kizár a "műhelyből" és hozzálát az év ebédjéhez. Mert főzőember ilyet egy évben csak egyszer alkot (de már vagy 8-10 éve). Tehát főzőember előveszi a hentessel gondosan előkészíttetett nagyszerű dagadót, és kívül belül sózza-borsozza. Félreteszi. Jöhet a töltelék. Ekkorra az aszalt szilvák már magukba szívták a vörösbor ízes cseppjeit. Apróra vágja hát a leszűrt szilvákat (bort gondosan megőrzi), hozzá reszel jelentős mennyiségű savanykás almát, ízesíti sóval, borssal, kevés cukorral, őrölt fahéjjal és szegfűszeggel, majd összedolgozza egy kevés zsemlemorzsával. Betölti a dagadóba. Már ami belefér. Gondosan összevarrja, megpirítja, meglocsolja a borral, a bögre levessel, az isteni mártás reményében a hús köré rendezi a kimaradt tölteléket, és betolja a sütőbe. Amíg a hús sül, főzőember áttér a köret elkészítésére. Ez a szigorú hagyományoknak (na és az eredeti receptnek) megfelelően krumplipüré és párolt vörös káposzta. 

Főzőember persze sütőember is, így az ünnepek alatt/előtt/után süteményekkel is igyekszik kényeztetni a kényeztetendőket. Itt van mindjárt a fő-fő-fő (ez is csak ilyenkor van) a feketeerdő torta. Meggyes-csokis-tejszínes finomság, igazi ünnepi fogás. Aztán ott vannak az apróságok: a mézes, a vaníliás kifli, trüffel és egyéb rágcsálni valók. Sütőember egy dolgot nem süt: beiglit. Azt a teljesítési segédre bízza (az is csináljon már valamit). Teljesítési segéd serénykedik is, lesz diós, mákos és mandulás is. Jólesik majszolgatni karácsony reggelén a habos kakaóhoz.

Főző/sütőember tehát alaposan körülnéz, számba vesz, kalkulál, tervez és összeállítja a beszerzési listát. Apránként elkezdi hazahordani a dolgokat. Jövő héten  pl. felkeresi a hentest és megbeszéli vele, hogy mikor mehet a csomagjáért. Mert főző/sütőember már a szilveszteri menühöz is megrendeli a húsokat, mert esze ágában sem lesz még egyszer sorba állni!!!

Sütőember arról sem feledkezik meg, hogy flódnit ezen a hétvégén süt vagy soha, mert a következő hétvégén már a mézes jön, meg az ajándékba szánt finomságok előállítása. Így hát lassan megjön a hangulata is, csak még az időjárás tehetne valamit hozzá az ügyhöz némi hó formájában (csak a hangulat kedvéért). Már csak a 24-i vacsorát kell kitalálni, mert az mostanában változó (tavaly borsos sertésszűz sült vörösboros meggymártással).

Amint azt a birsalmasajtos írásomban említettem, egyik kedvenc nagyiféle sütim  a püspökkenyér volt. Volt abban minden jó, piros alma-mogyoró, na jó mondjuk ezek pont nem, de apróra vágott étcsokoládé, dió, birsalmasajt és mazsola az igen.

Hozzávalók: 110g puha vaj, 200g porcukor, 6 tojás szétválasztva, 200g liszt, ½ csomag sütőpor, 2 cl rum, kb. 200g ez+az (vagyis ízlésünk szerint étcsokoládé, dió, birsalmasajt és mazsola, vagy dió, mandula, aszalt sárgabarack, ki mit szeret, összesen kb. 20 deka legyen, szépen apróra vágva)

Ügymenet: Először is felaprítom a belevaló csemegéket.

A puha vajat a cukor 1/3 részével habosra keverem, és egyesével hozzá dolgozom a tojások sárgáját, végül a rumot.

Egy másik tálban a tojások fehérjét habbá verem egy csipet sóval és a megmaradt cukorral. A hab 1/3 részét beledolgozom a vajas krémbe.

Ezen a ponton a gépet le is teszem, és előveszem a jól bevált ezer éves műanyag lapátomat. A liszthez keverem a sütőport és a csemegéket majd a megmaradt tojáshabbal felváltva 2-3 részletben gyors mozdulatokkal a vajas krémbe dolgozom. A lényeg, hogy a tojáshabot nem szabad „összetörni”, mert akkor kimegy belőle a levegő amit nagy nehezen belevertünk, és akkor az egész összeesik. Úgy is mondják, hogy alákeverjük, de ez nem túl magyaros, inkább beleforgatjuk, mintha piskótát készítenénk.

Papírral kibélelt 30 cm-es sütőformában 180 C fokra előmelegített sütőben 50-60 percig sütöm. Tűpróbával ellenőrzöm, majd kiborítom a formából, és éberen őrködöm, hogy mire kihűl ne csak a hűlt helyét találjam a konyhában!

Még mindig „hozott anyagból dolgozom”, szóval ez a cipó is már vagy 3 hete sült. Ez kivételesen nem élesztős tészta, így még könnyebb és gyorsabb elkészíteni. A mazsolával nem szabad spórolni, ha van tehetünk bele többfélét is, sőt a könyv szerint variálható aszalt szilvával, sárgabarackkal is.

Hozzávalók: 125g vaj, 125g porcukor, 1 csapott teáskanál só, reszelt citromhéj, 150g sovány túró, 2 tojás, 350g liszt, 1 csomag sütőpor, 125g mazsola. + 5 dkg olvasztott margarin és porcukor a tetejére

Ügymenet: a margarint és a cukrot géppel habosra keverem. Beleteszem a sót, a citromhéjat és az elmorzsolt túrót, jól kikeverem. Egyesével belepottyantom a tojásokat, majd szintén két részletben a sütőporos liszt 2/3 részét. A megmaradt lisztet és a mazsolát a gyúrótábla közepére halmozom, ráöntöm a masszát, és gyors mozdulatokkal összegyúrom az egészet. Cipót formázok belőle, sütőpapírral bélelt tepsire teszem és már mehet is a 180C fokos előmelegített sütőbe kb. 50 percre.

Ha megsült kiveszem, és még melegen ecsettel rákenem a megolvasztott margarint, és megszóróm porcukorral.

Mesés hétvégi reggeli teával, forró csokival, de tökéletes lehet délutáni teázáshoz, kávézáshoz.

 Megint dr5ker receptje, de ez most a péksüteményesből való.

Mostanában sajnos nem jut túl sok időm szegény kis blogomra, pedig hétvégén készülnek ám  a finomságok, fotózni is igyekszem, de vasárnap pl. a fehérboros-mustáros csirkemellre már nem is kattintottam, mert még két héttel ezelőtti finomságok sem kerültek fel. Hiába, agyon vagyok hajszolva! Munka, munka, munka….

Szóval kb. két hete készült ez a mesés kenyércsoda, ami nálunk abszolút favorit. Egyszerűen csak szendvics kenyér, vagy kettőazegyben kenyér becenévre hallgat, mert a benne található hagyma és szalonna keveréke olyan laktatóvá teszi, hogy tulajdonképp más már nem is kell hozzá. Így magában is tökéletes reggelire, vacsorára.

Hozzávalók: 25 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt, 25 dkg sima liszt (ha van BL80-as még jobb), 1 csomag (7g) szárított élesztő, 1 tk barnacukor, 2 tk só, 2,5 dl langyos víz, 15 dkg kolozsvári szalonna, 2 közepes vöröshagyma.

Ügymenet: a liszteket tálba szitálom, bele keverem az élesztőt, cukrot, sót és a vizet, majd addig gyúrogatom míg szép sima ruganyos nem lesz. (ez nem több 6-7 percnél). Letakarom és langyos helyen pihentetem kb. 1 órát.

Amíg a tészta pihen, az alkotó tovább dolgozik. Vagyis előkészítem a kenyérbe valókat. Felkockázom a szalonnát, és egy kanál olajjal indítva szép pirosra sütöm egy serpenyőben, időnkét kevergetve. Amíg a szalonnakockák a serpenyőben időznek, addig megpucolom és apróra vágom a hagymákat. Ha a szalonnák már szép pirosak és ropogósak, egy szűrőlapáttal kiszedegetem őket papírtörlőre, hogy a felesleges zsírt leitassam róluk. A serpenyőben visszamaradt finom zsíron aranyszínűre párolom a hagymát, majd ezt is papírtörlőre szedem. (erre azért van szükség, mert ha túl sok zsiradék marad rajtuk, akkor nehéz lesz összedolgozni a tésztával, és sütés közben esetleg szét fog nyílni a kenyér)

Amikor megkelt a tészta deszkára borítom, kicsit megpakolom, hogy a levegő távozzon, majd a közepére halmozom a szalonnát, hagymát, és jól összegyúrom. Szép veknit vagy cipót formázok belőle, és az előkészített tepsire helyezem. Letakarom, és még kb. fél órát pihentetem.

Előmelegített sütőben 200 C fokon sütöttem, kb. 50-60 percig. Egy porcelán csészében vizet tettem a sütő aljára, mert a gőz állítólag jót tesz a kenyérnek.

Dr5ker kenyérsütős könyvének receptjét vettem kezelésbe.

Ez egy nagyon egyszerű recept (oké, tudom, hogy szinte minden muffin az), ám annál finomabb. Langyosan különösen finom, és én, bár már hideg van, mégis eltudnék képzelni hozzá egy gombócka vanília fagyit is :o).

Ez a recept egyik kedvenc oldalamról származik. Semmi különleges hozzávaló nem szükségeltetik hozzá, így aztán bárki kipróbálhatja.

Hozzávalók: 2 alma (meghámozva, kis kockákra vágva), 260 g liszt, 2 tk sütőpor, 1/2 tk szódabikarbóna, 1 tk fahéj (vagy mondjuk almás sütemény fűszer :o), 100 g cukor, 1 cs vaníliás cukor, 8 dkg mandula (durvára aprítva), 1 tojás, 1 dl olaj, 3 dl zsíros tej.

 Ügymenet: sütőt bekapcsolni 180 C fokra! A száraz hozzávalókat egy tálban összekevertem, hozzá adtam az almát; egy másik tálban kikevertem a folyékony hozzávalókat, majd a két tál tartalmát egyesítettem, és fakanállal gyorsan összekevertem (nem szabad túl sokáig keverni). Papírkosárkával bélelt muffin tepsibe kanalaztam, és irány az előmelegített sütő. Kb. 25 perc alatt kész is van.

Saját tapasztalat: vagy az én almáim voltak nagyok, vagy a tepsim kicsi, de nekem nem fért bele a 12 darabos tepsibe, ezért gyorsan kivajaztam/liszteztem még három kis kerámia formát (IKEA), így 15 db muffin lett belőle.

Van valami nosztalgikus a birsalmasajtban. Legalábbis számomra. Volt a nagyanyám kertjében (na jó igazából a szomszéd kertjében állt, de jócskán átlógott) egy hatalmas birsalmafa. Ősszel mindig készült birsalmasajt, amely aztán kedvenc püspökkenyerembe került. Nagyinak nem volt túl széles a repertoárja (lehet, hogy ezt már említettem?), de a püspökkenyér minden esetre toplistás volt annyi szent. Volt benne dió, étcsoki és birsalmasajt. Igaz akkoriban én a csoki darabkákat kedveltem leginkább benne, de birsalmasajt nélkül elképzelni sem tudnám ezt a süteményt. 

Azt, hogy a birsalmasajtot hogyan készítette nem tudom pontosan, de kutatásaim arra a megállapításra vezettek, hogy minden út Horváth Ilonához vezet. Vagyis 1 kg birspürére 80 dkg cukor esik. Van aki ezt sziruppá főzve adja hozzá, de minek tegyünk bele plusz vizet, amikor a végső cél úgy is az, hogy elfőzzük belőle a felesleges nedvességet?

Szóval először is ki kell mennünk a kert végébe (rosszabb esetben a piacra) , hogy szedjünk egy vödör birsalmát. Alaposan megmostam őket, hogy a kis szőröcskéket eltávolítsam, majd egy nagy éles késsel négyfelé vágtam őket, a magházat és az esetleges jogcím nélküli rosszhiszemű birsalma foglalókat eltávolítottam. 

Annyi vízben amennyi épp ellepi puhára kell főzni. Ez a forrástól számítva kb. 20 perc. Ezután leszűrtem és jól lecsepegtettem. Lemértem és minden 1 kg birshez 80 dkg cukrot mértem ki.

A recept szerint most szépen át kell törni a birset. Nos be kell vallanom, hogy fogalmam sincs ezt régen hogyan csinálták, de nekem komoly fejtörést okozott a dolog. Én ugyanis első nekifutásra becsületesen elővettem egy nagy fém szűrőt meg egy fakanalat, és elkezdtem átpasszírozni a cuccot, de nagyjából a második darabnál feladtam. Második ötletem a turmix volt, ami szintén csődöt mondott, mert a birspüré túl sűrűnek bizonyult. Hasonló okokból bukott el a gyümölcscentrifuga is. (mire mindezeket elmosogattam…)

Végül konyhai arzenálomból a rúdmixert vetettem  be, végre az tökéletesen bevált!

A továbbiakban már csak védőfelszerelésben tudtam ténykedni. A birs visszament a tűzhelyre, és magas hőmérsékleten 15 percig főztem folyamatos kevergetés mellett. Úgy mondják, hogy addig kell főzni, amíg kevergetés közben meg nem látjuk a lábas alját. Igen ám, de amíg fő, vulkáni kráterként forró cseppeket lövell, úgyhogy az égési sérülések elkerülése végett az edényfogó kesztyű használata kötelező!

Belekevertem a cukrot, és további 15-20 percig kevergettem intenzíven. Akkor van kész, ha hideg tányérra csöppentve nem folyik szét, illetve láthatóan elkezd bőrösödni.

Én folpackkal kibélelt formákba öntöttem. Egy nap után már ki lehet borítani őket, de még 1-2 hétig szikkasztani kell, mielőtt celofánba csomagolva a polcra kerülhetnek.

A birsalmasajt különösen finom csemege lesz, ha diót vagy mandulát keverünk a még forró masszába. Az enyémbe most dió került. Isteni finom. Hamarosan sülhet a püspökkenyér is! 

Nemrég jártam egy pékségben, ahol mindenféle izgalmas kenyeret kínáltak hajmeresztő árakon. Az általam kinézett mákos kenyér 509.-Hufba került, úgyhogy ott helyben letettem róla. Megkérdeztük az eladót, hogy a kolbász is benne van-e, de nem értették a tréfát. 

Minden esetre az ötlet megmozgatta a fantáziámat, és miután feltérképeztem az otthoni készleteimet, a következőkre jutottam. Mivel a tönköly lisztem szavatossági ideje bizonyult a legrövidebbnek, evidens volt, hogy azt kell felhasználnom.

Egy nagy tálba beleszitáltam 25 dkg teljes kiőrlésű tönköly lisztet és 25 dkg tönköly réteslisztet. Összekevertem őket egy csomag (7g) szárított élesztővel, 1 teáskanál barnacukorral, hogy az élesztőnek legyen mit enni :o), 2 csapott teáskanál sóval, 1 kupica mákkal, és 2,5 dl langyos vízzel addig gyúrtam, míg sima rugalmas kenyértésztát kaptam.

Ideális esetben ugye 1 órát kelesztjük a tésztát langyos helyen, ismét átdolgozzuk, formázzuk, majd újabb fél órás pihenő után mehet az előmelegített 200 fokos sütőbe kb. 50 percre.

Na de ez egy minden szempontból kísérleti kenyér akart lenni, úgyhogy egyúttal kipróbáltam a hűtőben kelesztést is. Egyes leírások szerint a tésztát sokkal lassabban (8-10 óra alatt) lehet megkeleszteni a hűtőben. Számomra ez azért lett volna érdekes, mert azt gondoltam, hogy ha este meggyúrom és éjjel kelesztem, akkor időt takaríthatok meg. Ez sajna nem jött be. Ugyanis miután a tésztát előveszem a hűtőből, hagyni kell, hogy szobahőmérsékletre melegedjen. Ez több időt vesz igénybe, mint normál esetben a langyos helyen történő 1 órás pihenő. Megpróbáltam a folyamatot gyorsítani, úgy hogy, a langyos cserépkályha tetejére helyeztem a megformázott veknimet, de így meg alul gyorsabban melegedett, minek következtében keresztben elkezdett szétterülni. Lévén, hogy nem lepényt akartam sütni, gyorsan formába helyeztem a tésztát.

Az íze fantasztikus, pont azt hozza amit vártam. Díszítés gyanánt a tetejét is megszórtam mákkal, így szerintem nagyon gusztusos kis kenyérke lett. Be is kellett vona szednem érte az 509 forintot!