Amikor megkaptam a felkérést, hogy legyek a VKF! VII. (te jó ég már a hetediknél járunk!) fordulójának háziasszonya, először arra gondoltam, hogy valami idényjellegű alapanyagot kellene választanom, de ilyenkor annyi finomság vár a kertben és a piacon, hogy képtelen voltam eldönteni, melyik legyen az. Aztán eszembe jutott az is, hogy ha esetleg valaki épp nem szereti mondjuk a cukkínit vagy az őszibarackot, annak jelentősen megnehezíteném a dolgát, azt pedig nem szeretném.

Sajnos letelt a szabadság, újra itt vagyok. Ebben egyedül az az örvendetes, hogy végre elolvashatom, hogy ki mit sütött-főzött, szorgoskodott a VI. fordulóban.

1. A hátizsák be van pakolva.
2. Már jár motor.
3. Pasi percenként nézi az óráját! 

Tehát az én választottam a mák és a citrom! Szerintem annyira evidens, hogy nem is kell magyarázni. A mák legjobb fűszere a citrom!

Elkészítés: 115g puha vajat 175g porcukorral habosra kevertem, hozzá adtam 2 felvert tojást, 1 citrom reszelt héját, 40 g darált mákot, és 175g lisztet, 1 tk sütőporral,  4 evőkanál tejjel felváltva belekevertem a masszába. Sütőpapirral bélelt 18 x 23 cm-es tepsiben, 180 celsius fokos előmelegített sütőben, kb. 40 perc alatt megsütöttem. Még melegen ráöntöttem 1 citrom 115g porcukorral kikevert levét.

Ékezetek majd javítom ha hazajöttem, puszantás mindenkinek!!!! 

 utóirat (2007.07.05.): elnézést kérek mégegyszer, hogy ez ilyen kurtára sikeredett, de vasárnap reggel indultunk a Balatonra. A recept egyébként a Fűszerenciklopédiából való, és már sokszor sütöttem. A mák és citrom ötlete  KicsiVú mákfagyijának kipróbálása közben jutott eszembe. Miközben kikevertem a fagylalt alapot, úgy éreztem, hogy még valami hiányzik belőle, és akkor ugrott be, hogy a mák kitűnő párja a citromhéj!

Ja és csak két apróság maradt otthon, és ebből csak az egyik a körömreszelőm, a másik a HÁLÓZSÁK :)

Holnap reggel indul a Kékszalag, kéretik szurkolni a Szirákó nevű hajónak!!!!

Hogy hol kezdődik a komplett „gasztroelmebaj”??? Hát ott, amikor az ember meglát egy fotót, elolvas egy receptet, és attól fogva folyton az jár a fejében, hogy mikor kezdhet már hozzá??? Meg kell jegyeznem, hogy a felelősség Cserkét terheli ám :)!!! Képes volt a 40 Celsius fokos kánikulában rávenni, hogy gyújtsam be a sütőt!  Esküszöm még a kismacs is csúnyán nézett rám, hogy akkor most neki ki kell másznia a tűzhely mögül, ahová bújni szokott?!

Amikor megláttam EZT a gyönyörűséges rózsatortát, azonnal neki akartam látni, de kicsit várnom kellett. Végül a nagy álmodozás és töprengés közepette azt is kiötlöttem, hogy ha végre egyszer  már neki foghatok a kivitelezésnek, akkor ötvözni fogom Cserke csigáit az én Chelsea-i zsemléimmel :).

Bedagasztottam a  dallamos nevű  Torta di Rose e ricotta tésztáját (Cserke útmutatásai alapján), és kinyújtás után rákentem kb. 10 dkg puha vajat, megszórtam 1 jó marék világos barnacukorral, majd (és itt jön a meglepi) mazsolával, apróra vágott aszalt szilvával , cukrozott citrom és narancs héjjal.  Sajnos rózsavizem nem volt, én egy kis fehér rummal dolgoztam.

Köszi Cserke!

Tehát az aktuális kördés amivel adós vagyok: hogyan működik nálunk a blogolás meg a főzés együtt, avagy "lefényképezted máááár? , megehetem máááár?"

Ebben a hőségben gyakorlatilag már csak fejben főzök. Fekszem az ágyon, lapozgatom a szakácskönyvet, és közben azon tűnődöm, hogy milyen jó lenne ez is, meg milyen finom lenne az is… 

Esténként meg grillezünk. Egyszer sertés, másszor csirke, most meg zöldség. A múlt héten már a húst sem kívántam, így becserkésztem annyiféle zöldséget, amennyit csak tudtam. (ez elment vadászni) Így került a tálba padlizsán, cukkíni, sárgarépa, gomba, paprika és újhagyma. (ez meglőtte) A zöldségeket megtisztítottam, szükség szerint daraboltam, szeleteltem, a sárgarépát előfőztem. (ez hazavitte) Sütés közben fokhagymával ízesített – egy gerezd zúzott fokhagymát kevertem az olajhoz – olíva olajjal kenegettem őket. (ez megsütötte) Az elkészült sült zöldségeket kicsit megsóztam, és egy fűszeres, fokhagymás-bazsalikomos paradicsommártással meg kenyérrel ettük vacsorára. (ez az iciri-piciri mind megette:) Süthető még más zöldség is, de én most ennyit találtam.

2 főre: 1 padlizsán, 1 cukkíni, egy csomó répa, 250g gomba, 1 piros húsú paprika és egy csomó újhagyma bőven elegendő volt. A paradicsommártáshoz 1 doboz 400g-os paradicsom konzervet használtam.

A fotó ezúttal nem az én művem, azt a Gazdám készítette :)

Reggelente gyakran sétálok el egy újságos stand előtt, abban reménykedve, hogy hátha végre nálunk is lesz egyszer igényes gasztronómiai szaklap. Persze mindig csalódás ér, mert sosem találok semmit, pedig például bor témában már egész jó a felhozatal. Sajnos azonban valamiért a kiadók még nem fedezték fel ezt az űrt a piacon.  Legutóbbi mélységes csalódásomat az a bizonyos gasztronómiai csatorna által kiadott lap okozta, de erről beszélni sem érdemes annyira szánalmas próbálkozás. A mindenféle bulvárlapok „konyhai” különszámait szintén nem nevezhetjük színvonalasnak, úgyhogy elég elkeserítő a helyzet.

Az úgy történt, hogy szombat reggel a kutya kérte a reggelijét. Álmosan beletúrtam a kajás zsákba, és hát meglepetten tapasztaltam, hogy desszertnek is kevés, nem hogy reggelire (kuvasz a szentem) az a pár szem ropogtatni való amit találtam az alján. Nosza, indulás a közeli hiper-szuperbe, nehogy már éhen haljon az a szegény eb.

Nem különösebben kedvelem az ilyen üzletek „zöldség-gyümölcs” részlegét, de ennek az üzletnek javára írandó, hogy többnyire van friss gomba, ráadásul több fajta és több méret közül is lehet választani. (az viszont már negatívum, hogy sütni való kolbász csak előre csomagoltan, fél kiló/tálca kapható, és ehhez az ételhez a fele is elég)

Én most nagyobb gombákat vettem (ezek olcsóbbak is), mert főételnek szántam, de ha valaki elég türelmes, és apróbb gombákat tölt meg, akkor előételként vagy „parti falatként” is tálalhatja ezt a finomságot. Így is, úgy is biztos a siker!!!

 Elkészítése nagyon egyszerű, épp csak a hozzávalók előkészítésére kell egy kis időt szánni/teljesítési segédet bevonni.

Hozzávalók: 16 nagyobb csiperke gomba, kb: 25 dkg sütni való kolbász, 1 csokor újhagyma (vagy 1 fej idei főzőhagyma), 1 gerezd fokhagyma, 4 db közepes paradicsom, olíva olaj, vaj, só, bors, egy nagy csokor vegyes zöld fűszer, nálam most petrezselyemzöld, bazsalikom, kakukkfű és oregánó került bele.

Előkészítés: először is szépen mindent elő kell készíteni. A gombák szárát kitörtem, és apróra vágva félre tettem. A gombák kalapját papírtörlővel megtisztogattam és szintén félre tettem. A paradicsomokat leforráztam, meghámoztam, kimagoztam, és kockára vágtam. Karikára vágtam az újhagymát, felaprítottam a fokhagymát. A sütni való kolbászról lefejtettem a „héját” és apróbb darabokra szedtem/vágtam. A zöldfűszereket szintén apróra vágtam.

Ügymenet: egy nagyobb serpenyőben kevés olajon párolni kezdtem az újhagymát, és a gomba összevágott szárát. 2-3 perc múlva ment bele az apróra vágott fokhagyma, kolbászhús, paradicsom, só, bors. A sóval csínján kell bánni, mert a kolbász sós, szóval kóstolni kell!!! Óvatosan kevergetve pirítgattam a tölteléknek valót, hogy szinte az összes lé elpárologjon alóla, végül rászórtam a zöldfűszereket.

A gombák kalapját egy vékonyan vajazott/olajozott (kinek, hogy tetszik) tepsibe rendezgettem, és kiskanál segítségével rájuk halmoztam a tölteléket. Minden kupac tetejére vágtam egy picúrnyi vajat, majd az előmelegített 200 C fokos sütőben megsütöttem őket.

A sütési idő nagyban függ a gombák méretétől. Ezek most 25 percig voltak bent, de ha kisebb gombákat töltünk meg, akkor jóval kevesebb idő is elég nekik. Friss kenyérrel, salátával tökéletes nyári, mediterrán hangulatú ebéd/vacsora.

Az eredeti recept egy régi-régi Burda újságból való.

Hosszas töprengés után úgy döntöttem, hogy a mostani VKF-re egy kettő az egyben munkával jelentkezem. Először is ugye a fűszer jegyében, másodszor pedig a múltkori kihagyott reggelit pótolandó sütöttem egy napkereket.

A recept alapja egy sok-sok éve megjelent, Egészséges finomságok című könyvecskéből származik. Akkoriban, amikor ezt a könyvet kaptam, még se híre, se hamva nem volt mifelénk olyasminek, mint teljes kiőrlésű liszt, tönköly, rozs, netán bio liszt és hasonlók, de mostanra egész használhatóvá váltak a receptek :o) Arra máig nem vetemedtem, hogy otthon magam őröljem a lisztet, ahogyan azt sok receptnél ajánlja a könyv, mert szerintem az azért már tényleg túlzás lenne.

Tehát visszatérve a napkerékhez, eredetileg csak teljes kiőrlésű lisztből készült, de kovász nélkül, és úgy kicsit tömör lett. Pont olyan, mint azok a kis barna bio zsemlék, amiket a boltban kapni. Úgy is finom volt, de most kicsit lazítottam rajta, úgy, hogy a teljes őrlésű búzaliszt egy részét BL80-as kenyérsütő lisztre cseréltem (sima fehér is megteszi).

És ha már fűszerekről kell szólni, ebbe a kenyérbe őrölt koriander és köménymag kellett. Én a már emlegetett kotányi kenyérfűszert vetettem be, amely a fenti két fűszeren túl édesköményt is tartalmaz.

Hozzávalók: 200g BL80-as kenyérliszt, 150g teljes kiőrlésű búzaliszt, 150g teljes kiőrlésű rozsliszt, 1 csomag (11g) szárított élesztő, 1 szűk evőkanál méz, 2 teáskanál só, 1 evőkanál kenyérfűszer, kb. 3 dl langyos víz, 3 evőkanál olaj, 10 dkg napraforgó mag,

továbbá mák, napraforgó mag és szezámmag (a fotón zabtöret van, mert az volt itthon) vagy egyéb mag ízlés szerint a beszóráshoz. (pl: tökmag, lenmag).

Ügymenet: az élesztőt egy bögrébe szórtam, elkevertem a langyos vízzel és félre tettem, hogy kissé felfusson. Amíg az élesztő végezte a dolgát, addig száraz serpenyőben megpirítottam a napraforgó magot, egy tálban elkevertem a liszteket, fűszert, sót, belecsurgattam a mézet, olajat. Lassan hozzákevertem az élesztős folyadékot, és elkezdtem gyúrni.

Amikor már kissé összeállt, hozzá dolgoztam a napraforgó magot is. Szép sima, rugalmas tésztát kell kapni. A folyadék mértéke kissé változhat, mert a teljes kiőrlésű lisztek általában több folyadékot vesznek fel, tehát előfordulhat, hogy egy picivel több kell. A tésztát letakartam és langyos helyen a duplájára kelesztettem. Lisztezett gyúrótáblán kissé átdolgoztam, majd elővettem minden létező és nem létező szemmértékemet, és igyekeztem 30 egyforma részre osztani a tésztát (több-kevesebb sikerrel).

A darabokból kis gombócokat formáltam, majd egyesével előbb vízbe (hogy a magok könnyebben tapadjanak), majd a kiválasztott magokba nyomtam őket. A kis „zsemléket” a képen látható kör alakban elrendeztem egy sütőlapon. Letakarva még kb. fél órát pihentek, majd előmelegített 200 C fokos sütőben kb. 30 percet kaptak.

Reggelire is nagyon finom, tulajdonképp vendégváráshoz is jó, ráadásul még fűszeres is!!! ;o)

u.i.: sajnos annyi időm nem maradt, hogy a fűszerek történetét is megírjam, de ezt majd pótolom! 

Nos előre kell bocsássam, hogy (sajnos) semmilyen üzleti kapcsolatban nem állok a Kotányi fűszerművekkel, (sajnos) semmilyen formában sem szponzorál a fent említett cég (pedig jól jönne egy kis plus konyha pénz).

 A különféle kelt tésztából készülő csigabigák iránti szerelmem továbbra is olthatalannak tűnik. Ezúttal Petra pudingos csigáit próbáltam ki. Sajnos az én csigáim nem lettek olyan szépek, viszont fénysebességgel tűntek el. Még szerencse, hogy idejében félretettem a három fotómodellnek valót, különben most nem tudnám megmutatni őket.

Ha az embernek egész hétvégén egy fránya vizsgára kell készülnie, akkor sajna nincs idő bonyolult, időigényes kaják elkészítésére. Még az egyszerűnél is villámgyorsabb ebédre volt csak időm, aminek elkészítését összekötöttem egy gyors hűtőszekrénybéli kármentő akcióval. 

Tehát először is szemügyre vettem a hűtőszekrény tartalmát. A következőkre bukkantam: 6 szelet gépsonka (na ezt sem én tettem bele), tejföl, egy kb. tíz dekás sajt darabka ami már a végét járta, meg ugye az egy köteg (500g) spárga.

A spárgát megtisztítottam, meghámoztam, és enyhén sós vízben kissé (de nem eléggé) előfőztem.

Amíg a spárga puhult, addig kivajaztam egy tűzálló tálat. Egy szelet sonkával megkínáltam a macsekot (mert neki az jár, mert ő ugye megérdemli) a többit pedig 1 centis csíkokra vágtam. Lereszeltem a sajtot. Egy tálban elkevertem 2 dl tejfölt 2 tojással, a reszelt sajt 2/3 részével, ízesítettem pici sóval, fehérborssal és szerecsendióval.

Az időközben elkészültnek vélt spárgát leszűrtem, és a sonkával felváltva elrendezgettem a tűzálló edényben. Ráöntöttem a tejfölös masszát, rászórtam a félretett 1/3 rész reszelt sajtot, megszórtam kis vajdarabkákkal, majd 200 C fokos sütőben fél órát sütöttem.

Tanulság: ha a spárga frissebb lett volna, akkor az én csőben sült spárgám még finomabb lett volna!

Már megint jönnek, kopogtatnak, meg kördezősködnek!

Ezt a receptet Pandustól kaptam, egyébként a Spektrum tévén most futó új Nigella sorozatból való. Eredetileg csokoládé pasztilla szerepelt a hozzávalók között, de miután csokoládé pontok és pöttyök tekintetében az ellátottság jottányit sem változott itt, az észak-magyarországi végeken, apróra (tényleg apróra kell!!!) vágtam másfél tábla Tibi csokit. Elkészítése egyébként a szokásos.

Száraz hozzávalók: 25dkg liszt, 2 teáskanál sütőpor, ½ teáskanál szódabikarbóna, 17,5dkg cukor, 2 evőkanál kakaó, 15dkg étcsoki, ezeket egy tálban összekevertem.

Folyékony hozzávalók: 2,5dl tej, 0,8dl olaj, 1 teáskanál vaniliakivonat (mondjuk én ebből sem állok jól), 1 tojás, ezeket egy másik tálban kevertem össze.

A két tál tartamát egy kanállal gyorsan összekevertem, majd a papírkapszlival (valaki mondjon már egy másik szót a kapszli helyett, mert ez olyan ronda) bélelt muffintepsibe adagoltam*. Sütés: 180C fokra előmelegített sütőben 20-25 perc.

* kipróbáltam a fagylaltos kanállal történő adagolást, ami bejött, viszont ahogy adagoltam, nekem soknak tűnt a mennyiség. Ezért gyorsan kikentem 2 kis kerámia formát is, így 14 sütim lett. A sütik sülés közben eléggé megnőttek, úgyhogy nem bántam mag, hogy nem tömtem túl a mélyedéseket. Akinek esetleg nincs ilyen kis méretű (egyébként IKEÁs) formája, az használhat cappuccino-s csészét.

Új könyveim közül elsőként a 101 torta és sütemény című remekből próbáltam ki egy receptet, szülinapi tortaként. Ez egy nagyon egyszerűen elkészíthető és nagyon finom sütemény, bár a könyvben megadott utasításban nem bíztam 100%-ig (borítsunk minden hozzávalót a robotgépbe és 10 másodperc alatt keverjük simára), én inkább a hagyományos kevert tészta készítési módszert választottam. Az eredménnyel minden kedves vendégem 100%-ig elégedett volt! Mivel a narancsot nem kellett előtte megfőzni, a süti nem lett keserű.

Hozzávalók: 1 közepes  narancs, 175g puha vaj, 175g világos, nyers nádcukor, 3 tojás, 175g liszt, 1 tk sütőpor, ½ tk szódabikarbóna, 50g őrölt mandula, porcukor a tetejére.


Ügymenet: a narancsot meghámoztam, és a héjáról éles késsel eltávolítottam a vastag fehér részt. Ezután az egész gyümölcsöt betettem a turmixba és pépesítettem. (ez akkor is az első lépés, ha valaki a fent említett 10 másodperces módszert választja)

A vajat a cukorral habosra kevertem, majd a tojásokat egyesével beledolgoztam. Belekevertem a pépesített narancsot, majd a sütőporral és szódabikarbónával elkevert lisztet, őrölt mandulát. Sütőpapírral bélelt 24 cm-es kapcsos tortaformában öntöttem a kész masszát. 180C fokra előmelegített sütőben nagyjából 35 percig sült (tűpróba!!!)

Szülinapomra ezeket a gyönyörűségeket kaptam:

Én sajnos technikai okok miatt lemaradtam a nagy közös áprilisi reggeliről, de a rendezvényről készült összefoglaló láttán meg kell állapítanom, hogy tőlem szorgalmassabb blogerinák és lelkes blogerek bizony szoktak reggelizni (velem ellentétben).

Mentségemre szolgáljon, hogy én igen ritkán készítek reggelit. Nálunk a vasárnapi reggeli általában az apukám által készített spéci bundáskenyér volt. Gyakran segédkeztem neki, álmos szemekkel, csak úgy pizsomában szeleteltem a sajtot, karikáztam a kolbászt, mert az apu féle bundáskenyerek tetején két kolbász karika között ott lapult a sajt szelet. Imádtam, és néha erős nosztalgikus felindulásból ma is sütök ilyen bundást, de már nincs minden héten. :(

Egyre-másrakészülnek a nagyvilágban a csípős-paradicsomos pennék. Csoda, hogy én is kedvet kaptam hozzá??? Szeretem az egyszerű tésztaételeket, amelyek viszonylag kevés hozzávalóból gyorsan elkészíthetőek, ez pedig pont ilyen.

Visszavonhatatlanul beköszöntött a tavasz, vagyis elő lehet ásni a grill felszerelést a garázs mélyéről és hajrá!!! Most egy már jól bevált indonéz pácot használtam. Az egzotikus név egy gyorsan és könnyen elkészíthető finomságot takar. Hála az égnek semmi különleges hozzávaló sem kell hozzá. Sajnos gyakran esem abba a csapdába, hogy ha valami ázsiai finomságot szeretnék készíteni, sehol sem kapom meg a szükséges hozzávalókat. Ennél a receptnél azonban szó sincs semmi ilyenről, legfeljebb a szójaszószt kell körültekintően kiválasztani. Többféle van forgalomban, és megkóstolni ugye nem lehet előre, vagyis csak otthon derül ki jól választottam-e (legutóbb nem, de ez egy másik történet).

Ez most egy kicsit más, kicsit off, de annyira talán mégsem. 

Loriennek hála, kész a chilii új ruhája!!! Ugye szép????

Az oldal átalakítás alatt áll. A karbantartás ideje alatt a működés majdnem zavartalan!

Januári, Nápolyban és körnéykén tett kirándulásunk alkalmával, Capri szigetén kóstoltam meg ezt a mesés finomságot. Már akkor elhatároztam, hogy ilyet én itthon is sütni fogok. Megismerkedve a recepttel meg kellett állapítanom, hogy ez a süti látszólag szerény külseje ellenére nem hétköznapi csemege, sokkal inkább ünnepi különlegesség. Mivel mi egyébként is jobban kedveljük az ilyen finomságokat a vajkrémes dolgoknál, tudtam, hogy siker lesz, csak azt kellett kitalálnom, hogy milyen alkalomból. Nos egy szülinap kiváló alibit nyújtott arra, hogy végre megsüssem ezt a tömény mandula és csoki csodát.

Internetes keresgélésem során több receptet is találtam, végül Mammáé győzött. Nem is változtattam rajta semmit, mindent pontosan az ő útmutatásai alapján csináltam. Íme az én művem:

A közelgő húsvét is kiváló alkalom lehet egy ilyen torta megsütésére!

Mit is mondhatnék? Jól fel lett adva a lecke! Egész hónapban törtem a fejem, mert én nem vagyok igazán jó „vendégváró falatok” témakörben. Nálunk ritkán fordul elő ilyesmi az étlapon, hogy falatok! Általában a tortát is vastag szeletekre vágom! A falatok meg olyan parányi kis izék, amit ham bekapsz, aztán megint ham bekapsz és így tovább, mert ha jól sikerült akkor abba sem lehet hagyni. 

Jó néhány versenyző jelölt volt a tarsolyomban, de ahogy telt-múlt az idő, úgy peregtek ki szépen sorban. Vagy nem kaptam megfelelő hozzávalót, vagy túl időigényesnek mutatkozott a recept. Márpedig húsvétkor mindenki szeretné többféle finomsággal meglepni vendégeit, így nem árt, ha nem kell fél napot a konyhában tölteni egy-egy recepttel. Kivételesen nem akartam édeset sem készíteni (az előző alkalommal is desszert került ki a sütőmből). Többféle sajtos dolgon is gondolkodtam (az apró, sajtkrémmel töltött képviselőfánkok ötletét még nem vetettem el végleg), aztán végül Sarapod2 kollegina dobott mentőövet felém az NLC fórumán.

A recept átesett „némi” metamorfózison, mert nem volt időm a kelt tésztával bíbelődni, de ígérem legközelebb majd hűen követem az utasításait, mert a töltelék nagyon finom!!! Húsvétkor pedig pont időszerű, hiszen ilyenkor minden tűzhelyen ott fődögél a füstölt hús, egy kis plusz csülök főzés már semmiség.

Szóval csaltam! Nem vagyok rá túl büszke, de szükség törvényt bont, és már nagyon sürgetett a határidő!!! Két dolog van amit csak távoli nyugdíjas koromban tervezek kipróbálni, az egyik a leveles tészta házi hajtogatása, a másik az élesztős-leveles tészta. Sajnos ezek olyan időigényesek, hogy esélyem sincs belefogni egyikbe sem. Leveles tésztát viszonylag jó áron és jó minőségben lehet kapni (az mondjuk elgondolkodtató, hogy ha 10dkg vaj majdnem 200Huf, akkor, mi van benne), néha szoktam is venni. Most azonban egy csomag élesztős-leveles tészta landolt a kosaramban (többet nem fog!!!). Minden esetre megadom az eredeti recept hozzávalóit is.

Hozzávalók a tésztához:  I. Egy csomag kész leveles vagy élesztős-leveles tészta.

II: 7 gramm szárított élesztő, 4 evőkanál + 3 dl meleg víz, 1 ek olívaolaj, 1 ek só, 1/2 tk frissen őrölt bors, 2 tk cukor, 50 dkg liszt.

Töltelékhez: 40 dkg finomra darált főtt, füstölt csülök, 12 dkg tejföl, 2 gerezd fokhagyma, frissen őrölt bors, 1 tojássárgája + 1 evőkanál víz keveréke a csigák megkenéséhez.

Ügymenet I.: Begyújtom a sütőt, a hűtőből előveszem a félkész tésztát, kibontom a csomagolásból, a gyúrótáblára helyezem (kicsit igazgatok rajta), majd rákenem a lejjebb olvasható tölteléket. Feltekerem, újnyi szeletekre vágom, és papírral bélelt tepsire fektetem őket. Kb. 25 perc alatt sültek meg.

Ügymenet II: Nagy tálba elkeverem a szárított élesztőt 4 evőkanál melegvízzel, és amíg kicsit felhabosodik, addig egy kancsóban elkeverem a 3dl melegvizet az olívaolajjal, ehhez hozzászórom a sót, a frissen őrölt borsot és a cukrot.  Az olajos-vizes koktélt fakanállal hozzákeverem a felhabosodott élesztőhöz, és robotgéppel beledagasztom a lisztet. Ez nem több 6-7 percnél.  Ha túl lágy lenne, szórok bele még kevés lisztet. A gép után még kézzel eldolgozom, vékonyan kiolajozott nagy tálban letakarva langyos helyen a duplájára kelesztem. (kb. 45-50 perc) Kelés után ököllel finoman rácsapkodok, és lisztezett deszkán gyorsan átgyúrom. 

A csigák töltelékéhez összekeverem a bőrrel együtt megdarált csülökhusit, tejfölt (nekem többet igényelt, igaz direkt sovány kis csülköt vettem), a zúzott fokhagymát és a frissen őrölt borsot. (utólag azt mondom, hogy szerintem egy kis mustárral pikánsabbá lehetett volna tenni a tölteléket). Kóstolom, és ha kell esetleg még sót teszek bele. Bekacsolom a sütőt 190 C fokra és a tészta negyedét kinyújtom 30x20 cm nagyságú téglalappá és beleteszem egy ugyanekkora, olajjal vékonyan kikent tepsibe, mert erre jönnek a csigák. A maradék tésztát 40x20 cm-es téglalappá nyújtom, megkenem a töltelékkel, aztán mint a rétest feltekerem és ujjnyi vastag szeletekre vágom. A csigákat egymás mellé fektetem a tésztalapra, de nem túl szorosan, mert még kelnek, letakarva hagyom pihenni kb. 15-20 percet, hogy újból megkelljen. Vízzel elkevert tojássárgájával megkenem a tetejüket és mehetnek is 25 percre a forró sütőbe. 

Régóta terveztem már kipróbálni ezt a torta receptet, és most a négy napos ünnep alatt végre akadt is időm rá. Ilyenkor tavasszal egyébként sem árt ellenőrizni a hagyma készleteket a pince mélyén, mert a kis hamisak érzik ám a tavaszt, és hajtanak! Kiszedtem hát a renitenseket (ők megpucolva „újhagymaként” végzik egy másik ételben), és a még téli szunyókálásban lévőkből használtam fel néhányat.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy pékség. Nem hirdette ő messziről, hogy látványpékség lenne, de ha betért az ember, akkor a nagy kazettás üvegajtón át látta a péket, amint gyúrja, dagasztja, formázza a tésztát. Ez egy olyan pékség volt, hogy az ember még a munkából elkésést is megkockáztatta, azért, hogy ott vehessen reggelit. Sajnos ez a pékség már régen bezárt, mert nem tudta tartani a versenyt azokkal „látványpékségekkel” amik ugyan fennen hirdetik látványosságukat, de csak annyit tesznek, hogy a fagyasztott félkész terméket betolják a sütőbe. (attól nyerők, hogy nincs is pék, csak az eladó pakolja tepsire a sütiket)

Ebben a régi  pékségben egyik nagy kedvencem a kókuszos csiga volt. A hatalmas méretű csiga finom kókuszos krémmel volt megtöltve, és reggelente még langyosan csábított, hogy „egyél meg”!

Arra gondoltam, hogy nosztalgiázom egy picit, és megpróbálok valami hasonlót készíteni. Nos tényleg csak hasonló lett. Sajnos az én eredeti elképzelésemet felül írta a kémia. Az általam kiötlött kókuszos krém „krém” részét magába szívta a tészta, így amikor beleharaptam, éreztem a finom kókuszos ízt, de az egymásra simuló rétegek között csak a kókuszreszeléket találtam. :(

Minden esetre közzé teszem a receptet, egyrészt mert különben elfelejteném, másrészt pedig azért, hogy hátha valakinek van valami ötlete, hogyan tudnám „szaftosabbá” tenni a csigabigáimat!

Hozzávalók a tésztához: 40 dkg liszt, 1 csomag szárított élesztő, 9 dkg cukor, 10 dkg vaj, csipet só, 2 tojás, és kb: 1 dl langyos tej. 

Hozzávalók a kókuszos töltelékhez: 1 kis doboz kókusztej (165ml, tejjel is helyettesíthető), 1,5 dl tej, 3 ek cukor, 20 dkg kókuszreszelék.  

A tészta hozzávalóiból a szokásos módon kelt tésztát dagasztottam, majd letakarva 1 órán át langyos helyen pihentettem.

Amíg a tészta nődögélt, elkészítettem a kókuszos masszát. Egy kis lábasban takarék lángon felmelegítettem a kókusztejet a tejjel, hozzá adtam a cukrot és a kókusz reszeléket, jól elkevertem, majd félre tettem hűlni.

Amikor a tészta duplájára kelt, lisztezett deszkára borítottam. Két részre osztottam, és az egyik felet visszatettem pihenni a tálba. A másik tésztát kinyújtottam kb. 24x40 cm-es téglalappá, egyenletes rétegben rásimítottam a kókuszos massza felét, és a keskeny oldala felől feltekertem. 12 egyforma darabra vágtam. (ezeket egy vajjal kikent és kókusszal kiszórt muffin tepsibe tettem, ezek vannak a képen)

A másik tészta féllel ugyanígy jártam el, de mivel csak 1 muffin formám van, ezt a 12 csigát egy 24 cm átmérőjű, sütőpapírral bélelt kapcsos tortaformába tettem.

Langyos helyen hagytam, hogy megint kétszeres méretűre nőjenek, ezután mentek a 180C fokos sütőbe. A muffinosak kicsit hamarabb megsültek (kb. 35 perc), a kerek sütinek úgy 40-45perc kellett.

Azt hiszem, hogy a tésztát meg kellett volna kenni egy kis vajjal, akkor talán ízletesebb lett volna. (mondjuk így sem maradt belőlünk hírmondó sem :)