Ízelítő Jamie Oliver legújabb könyvéből

A Nők Lapja Konyhája őszi számához voltak olyan kedvesek (oké, tudom, hogy nem kedvesség hanem reklámfogás, de nekem jól esett) csatolni egy kis kóstolót Jamie új könyvéből, az Olasz kajákból. Ezt a könnyű kis spagettit választottam tesztelés céljából (mivel a múlt héti Nemisbéka féle kesudiós sertéshúsból pukkadásig zabáltuk magunkat, most szigorúan húsmentes, lájtos vacsira volt megrendelés). Jamie négy gyomorra írta a recit, ezért én megfeleztem, de a kétszemélyes adagból még így is maradt nekem mára egy kicsi ebédre.

Hozzávalók (két éhesnek): 1 nagy padlizsán, olívaolaj, 1 tk szárított oregánó, 2 gerezd fokhagyma, 1 ek szárított bazsalikom (bocs Jamie, a friss tegnap reggelre lefagyott a kertben), 1 kk borecet, 1 doboz darabolt paradicsomkonzerv, só, bors, egy kis chili, fél csomag spagetti, és a tetejére sajt (sózott ricottát ajánl, nálunk grana padano volt elérhető) .

Ügymenet: a padlizsánt hosszában vágd négyfelé, majd keresztben ujjnyi darabokra. Egy jó nagy teflonserpliben forrósíts olívaolajt, és pirítsd meg benne a padlizsánokat (lehet, hogy csak két részletben jön össze). (Szerintem arra azért nem árt ügyelni, hogy a padlizsán olyan mint a szivacs, rengeteg olajat képes magába szívni, úgyhogy csak óvatosan!)

Szórd rájuk az oregánót, bazsalikomot,  jöhet a fokhagyma, az ecet, paradicsom, só, bors, chili és 10 perc rotyogtatás.

Közben tedd fel a vizet a tésztának, és a zacskón lévő utasítás szerint főzd a spagettit al dente-re. Megfelelő időzítés esetén a szósz és a tészta nagyjából egyszerre lesz kész. Szűrd le a tésztát, de a főzővizéből tegyél el egy keveset (sosem értem mennyi az a kevés ilyenkor, én kicsit kevesebb mint 1 dl-t hagytam meg). Keverd a tésztát a mártáshoz, és lazítsd kicsit a tészta főzővizével, keverd jól át a tűz fölött és kész.

Reszelt sajttal (NEM TRAPISTÁVAL!!!) és vörösborral kínáld!

Remélem Jamie új könyve valódi ízelítő lesz az igazi Mamma féle házias otthoni konyhából, és nem pizza receptekkel lesz tele.

Képeim rendezgetése közben vettem észre, hogy ezt az ételt még nem mutattam be, úgyhogy most legalább kipróbálom az új szerkesztőt is egyúttal.  

 

A görög konyha közismert finomsága

Gazdám nagy kedvence a Muszaka. Nem tudom, hogy az alábbi recept mennyire autentikus, de erre az ételre is igaz, ami a magyar gulyásra, hogy ahány ház, annyi szokás. Több receptet is megnéztem, mire ezt kikísérleteztem, így jutottam arra, hogy a padlizsán elég krémes besamel mártás nélkül is, úgyhogy én ezt simán kihagyom belőle. Nálam csak a húsmártás és az elősütött padlizsánkarikák kerülnek a tálba, és mondhatom senki sem panaszkodik.

 

Itt van az ősz, itt van újra, és van birsalma újra :o)

A Nők lapja konyhája őszi számában találtam rá a fűszeres szilvaleves receptjére, amit rögvest ki is próbáltam. Ám némi módosítást eszközöltem a hozzávaló fűszerek mennyiségén, mert az eredetileg írt mennyiséget kissé túlzásnak éreztem (már csak azért is, mert a Kedves nem kedveli túlzottan a fahéjat, és ugye 3 egész rúd íze rögtön feltűnt volna neki:o). Íme:

Azután tovább gondoltam ezt a receptet, és alkottam belőle egy igen kitűnő birsalma krémlevest! A vörösbort fehérre cseréltem, és egy kicsivel több cukorral édesítettem, és elhagytam a narancsot (megjegyzem, hogy a szilvalevesbe is csak egyet tettem kettő helyett, és még így is túlzottan dominált az íze, túlharsogva szegény szilvákat), helyette egy kevés reszelt citromhéj került a fazékba.

Hozzávalók: 3 dl száraz fehér bor, 1 l víz, 1 egész rúd fahéj, 2 db egész csillagánizs, 5-6 szem szegfűszeg, 2-3 szem szegfűbors, 10-15 dkg cukor, kb. 80 dkg birsalma, 1,5 dl tejszín, 1 csipetnyi reszelt citromhéj.

Ügymenet: a bort, a vizet, a fűszereket és a cukrot feltettem egy nagy fazékban főni 15 percre. Ezalatt meghámoztam, és feldaraboltam a birsalmát. Kiszedtem a fűszereket, majd a birset beledobtam a fazékba. Addig főztem, amíg szépen meg nem puhult a gyümölcs. Ez kb. 10-15 perc, nem baj ha szétfő, mert úgyis el kell turmixolni. Szóval amikor már jó puha lett a gyümölcs, egy szűrő lapáttal kiszedtem, és simára turmixoltam. A birspürét visszatettem a fazékba, beleöntöttem a tejszínt, beleszórtam a citromhéjat, és még egyszer felforraltam. Ezután már csak "türelmesen" ki kellett várni, hogy kihűljön.

Nagyon finom, intenzív birs ízű leves lett, és nem mellékesen liszt nélkül, magától a gyümölcstől lett sűrű, krémes a leves.

likőr, csoki...nyami-nyami :o)

Ez tényleg nem bonyolult recept, inkább összetett, mert először is sütni kell egy adag palacsintát, főzni egy adag spéci gombapaprikást, azután pedig a kettőt egyesíteni a sütőben.
A palacsinta sütés mesterségét én anno a Kétbalkezes kamaszlányok kézikönyvéből tanultam, és bár jó néhány év eltelt már, azóta is ezt a bevált receptet használom. 

 Hozzávalók a palacsintához: 20 dkg liszt, 2 tojás, 5 dl tej, 0,5 dl olaj, csipet só (és édes palacsintáknál egy csipet cukor, de ez most nem játszik), olaj a sütéshez ha nem teflonban bohóckodunk (igazi palacsintát csak igazi palcsisütőben lehet sütni és punktum!)

Valamint, amennyiben mód és lehetőség van rá, egy db teljesítési segéd vagy alvállalkozó. 

Amennyiben rendelkezésünkre áll teljesítési segéd, vagy alvállalkozó, akkor keverjük gyorsan össze a palacsinta tészta hozzávalóit, és nyomjuk a kezébe a serpenyőt.

Ha történetesen nem vagyunk abban a szerencsés helyzetben, hogy teljesítési segédet vagy alvállalkozót vonjunk be a munka ezen részébe, akkor megjegyzendő jó tanács, hogy a palacsintákat előre is el lehet készíteni, csak arra kell ügyelni, nehogy lába kéljen!!!

 Ha előállt a szükséges mennyiségű palacsinta (fenti adag egyébként kb. 20 db vékony palacsintát eredményez), akkor hozzá is kezdhetünk a gomba pörkölthöz. Ez is hagyományos módon készül némi extrával: 

Hozzávalók a gombapaprikáshoz: 50 dkg csiperke gomba, 1 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 evőkanál pirospaprika, 1 zöldpaprika, 1 paradicsom, 1 teáskanál erőspista, só, bors, 1 csomó petrezselyemzöld, 1 evőkanál (rizs)liszt, 1 nagy pohár tejföl. 

Az elkészítés a szokásos: az összevágott hagymát zsiradékon aranybarnára pirítjuk, menet közben jöhet bele a felaprított fokhagyma, azután a pirospaprika, ici-pici víz (a zöldségek úgyis engednek vizet) zöldpaprika, paradicsom, ez ugye a pörkölt alap, amibe jön a felszeletelt gomba, és szépen kevergetve megpároljuk, amíg el nem fő róla a sok víz. Közben ízesítjük sóval, borssal, erőspistával. Végül jöhet az apróra vágott petruszöld, a liszt, megkavarjuk, beleöntjük a tejfölt, és tovább kevergetve besűrítjük.

Egyesítés: sütőt előmelegítjük; egy méretes kivajazott tűzálló tálat kivajazunk;  az ujjnyi vastag metéltre vágott palacsintát beleszórjuk. Szépen elrendezzük a tál alján, és betakarjuk a gombapaprikással. 200 fokos sütőben hagyjuk, hogy szerelemben egyesüljenek. (kb. 15-20 perc)

Igaz ugyan, hogy az előző postban már beírtam, de akkor hová tenném ezt a képet? Na, de komolyan! Ez olyan fincsi, hogy megérdemli, hogy külön is említést tegyek róla, mert más sült husihoz is kiváló, és hátha valaki pont ilyet keres!

Hozzávalók: kb. 40 dkg lilahagyma, 2 ek méz, 1dl száraz vörösbor, 2 ek olaj, 3 ek balzsamecet, 1 ek barnacukor, só és bors.

A hagymát megtisztíom, és vékony karikára vágom. Egy serpenyőben világos barnára karamellizálom a mézet, ráteszem a hagymát, és 2-3 percig kavargatom. Ráöntöm a bort, ecetet és olajat. 10 percig kevergetve főzöm (ha nagyon párolog a leve, akkor még öntök rá egy kis bort), végül ízesítem a cukorral, sóval, borssal, mégegyszer átkeverem és kész.

Hogyan is kell tökéletesen időzíteni egy ünnepi ebédet? Úgy, hogy minden egyszerre legyen kész, és frissen tálalhassuk?

Hogyan is kell tökéletesen időzíteni egy ünnepi ebédet? Úgy, hogy minden egyszerre legyen kész, és frissen tálalhassuk? Tényleg nehéz ügy, mert időnként velem is előfordul, hogy úgy  lefoglal egy-egy étel elkészítése, hogy a nagy koncentrálásban meg is feledkezem pl. a köret kérdéséről, és azután várni kell még, hogy megfőjön a krumpli/rizs.

Hozzávalók a húshoz: 1 db legalább 45 dkg-os sertés szűz, 2 ek méz, 2 ek dijoni mustár, 1 tk friss rozmaring, ½ tk friss kakukkfű, 1 evőkanál színes bors, 1 tk só + zsíradék a sütéshez (Norbisták lapozzanak, én most igazi ZSÍRT használtam!)

Hozzávalók a hagymalekvárhoz: kb. 40 dkg lilahagyma, 2 ek méz, 1dl száraz vörösbor, 2 ek olaj, 3 ek balzsamecet, 1 ek barnacukor, só és bors.

Hozzávalók a körethez: apró szemű burgonya, só és zsíradék.

És íme az időzítés lépései, hogy minden egyszerre legyen kész, és mehessen az asztalra:

1. Meghámoztam a szükséges mennyiségű krumplit és hideg vízbe tettem, hogy ne barnuljon meg,
2. Bekapcsolam a sütőt, hogy előmelegedjen 220 fokra (ez nálam legalább 15-17 perc, villany sütő van),
3. Megtisztítottam a hagymát és felszeleteltem,
4. Megtisztítottam a húst a fölös részektől,
5. Összevágtam a zöld fűszereket,
6. Föltettem a krumplit főni (forrástól 12 perc kell neki)
7. Összekevertem a mézet a mustárral és a zöldfűszerekkel és ebbe a pácba beleforgattam a husit,
8. Mozsárban összetörtem a színes borsot, és összekevertem a sóval,
9. Egy serpenyőben feltettem a zsírt a tűzre,
10. A borsos keveréket szétterítettem egy deszkán, és beleforgattam a húst,
11. A husi huppant a serpenyőbe, ahol 2-3 perc alatt minden oldalán megpirítottam egy kicsit,
12. Husi áthuppant egy tepsire, és ment a már forró sütőbe 30 percre (nem vagyok híve az „angolos” véres húsoknak),
13. Na most, ha ügyesek voltunk, akkor épp csörög az óra, hogy kész a krumpli, amit gyorsan le kell szűrni, és egy kicsit félre tenni, hogy szikkadjon,
14. Serpenyőt elmosogattam azzal a pár edénnyel együtt ami eddig összegyűlt (ugye-ugye, ha menet közben mosogatunk, akkor a végén nem egy csatatérrel szembesülünk!)
15. Ha 10 percet szántunk mosogatásra, akkor a husinak (és nekünk is) még épp 20 perc van hátra!
16. És mostantól felgyorsultak az események, mert elővettem még egy serplit, és következett a 2 serpenyős felvonás:
17. A hagymához járó 2 kanál mézet elkezdtem világos barnára karamellizálni,
18. Amíg a méz barnul másik serpenyőben zsiradékot forrósítottam,
19. 1. számú serpenyőbe a mézre, hagyma ráhelyez, 2-3 percig kavargatva pirít,
20. 2. számú serpenyőbe a zsiradékra jön a krumpli,
21. A hagymára ráönt a bor + ecet + olaj és 10 percen keresztül erős lángon főz (ha a nedvesség gyorsan párologna akkor egy kis vörösborral kell pótolni),
22. Felváltva kavargattam a hagymát, és rázogattam a krumplis serpenyőt, hogy szépen piruljanak minden oldalukon.
23. Amikor letelt a hagyma 10 perce, akkor az egy kanál barnacukorral, sóval és borssal ízesítettem, még egyszer megkavartam és kész.
24. Mostanra kb. a krumpli is elég jól állt, és a húsnak is már csak percei voltak a sütőben, így gyorsan megterítettem.
25. Mivel az egészben sült husiknak jót tesz pár perc pihi szeletelés előtt, ezért először a krumplit, lilahagymát rendeztem el a tányérokon, azután felszeleteltem a húst, elosztottam a tányérokon és meglocsoltam egy kis szafttal a tepsiből.

Mindez kb. 55-60 perc, igaz valóban intenzív terápia! Itt kell megjegyeznem, hogy nem árt néha alvállalkozót vagy teljesítési segédet alkalmazni (már akinek erre van lehetősége), én most a levest passzoltam át :o)!

paradicsom kicsit másképp (szkeptikusoknak is)

Kora reggeli felmérésem szerint az általános kereskedelmi forgalomban csak mézeskalács fűszerkeveréket lehet beszerezni (de ki akar nyár közepén, vagy ősszel mézeskalács ízű sütit enni?), illetve találtam még almás rétes keveréket is, de ezen kívül semmit.   

Elővettem hát a már sokat emlegetett Fűszerenciklopédiát, és fellapoztam az édes fűszerkeverékeknél. Két sütibe való keveréket találtam, amivel azért nem vagyok teljesen elégedett, mert többre számítottam.

Szóval az egyik az almáspite-fűszer, melynek felhasználási irányát neve is jelzi, de állítólag  jól passzol gyümölcskompótokhoz, gyümölcsszószokhoz, szilvás, körtés, rebarbarás sütikhez, és persze más almás süteményekhez, mint a mi jó kis almás rétesünk!

Összetevői: 1 teáskanál őrölt szegfűszeg, 1 evőkanál őrölt fahéj, 1/2-1 teáskanál őrölt szerecsendió. Jól elkeverjük őket és már mehetnek is a sütibe.

A másik a kevert, avagy pudingfűszer. Ez elég izgalmasan hangzik, sokféleképp használható.

Összetevői: 1 teáskanál szegfűbors, 2,5 cm fahéj rúd, 1 teáskanál őrölt szerecsendió, 1 teáskanál szegfűszeg, 1 teáskanál őrölt gyömbér, de tehetünk bele még kardamomot és koriander magot is. Elkészítése egyszerű, az egész fűszereket finomra őröljük és hozzájuk keverjük az őrölteket. Rögvest használhatjuk, de légmentesen lezárva tárolhatjuk is.

A könyv szerint ez tipikus brit fűszerkeverék, Süteményekbe, pudingokba használják, így kerül belőle  gyümölcstortákba, gyömbéres kalácsba, és a karácsonyi puding sem úszhatja meg.

Ezek a keverékek persze csak javaslatok, mindenki összeállíthatja a saját keverékét azokból a fűszerekből és olyan arányban amit a legjobban kedvel, de kiindulási alapnak, iránymutatásnak szerintem kiváló. Jó kísérletezést kívánok mindenkinek!

Persze tudom én, hogy az „egészséges süti” gyakorlatilag nem létezik, mert ugye ami süti az cukor, de legalább az illúzió maradjon meg nekem ha kérhetem!!!

Régóta kerestem valami használható „egészséges süti” receptet, és néhány kudarccal végződött próbálkozást követően rá is bukkantam erre a zabpelyhes rágcsálnivalóra egy netes fórumon. Bárkié is volt előzőleg, köszönöm, köszönöm, köszönöm.*

 A készen kapható hasonló kekszek meglehetősen drágák, és nem mentesek némi tartósító szertől meg „E vitamintól”, úgyhogy inkább marad a saját termelés.

Szerencsére olyan egyszerű elkészíteni, hogy bárki kipróbálhatja, nem kell hozzá konyhatündérnek lenni. Én csak egy apró módosítást eszközöltem a hozzávalókban, mégpedig fahéj helyett az Ázsiából beszerzett „keksz fűszerkeverék”-kel ízesítettem tallérkáimat. Az összeállítás 5 perc, a tepsire adagolás meg kb. 10 perc, attól függ mekkorára sikerednek, én egy teáskanalat használtam.

Hozzávalók:
15 dkg puha vaj
6 dkg barna cukor
6 dkg cukor
1 tojás
15 dkg zabpehely
10 dkg finomliszt
1 kávéskanál őrölt fahéj
½ kávéskanál szódabikarbóna
1 csipet só
10 dkg étcsokoládé, apróra vágva

Ügymenet: Előmelegítem a sütőt 175 fokra (gázsütőn 4-es fokozat), és kivajazok-lisztezek egy nagy tepsit.

Egy nagy tálba kimérem a zabpelyhet, rá a lisztet, majd jöhet egy kis szódabikarbóna, egy csipet só és ízesítésnek egy kis fahéj (keksz fűszer) is. A csokit felaprítom, és a lisztes keverékhez szórom és jól összekeverem.

A vajat robotgéppel habosra keverem a kétféle cukorral, majd hozzádolgozom a tojást.

Ezután a kétféle keveréket egy fakanállal jól összedolgozom.

A tésztából diónyi adagokat teszek egymás mellé 5 centire az előkészített tepsire, majd ezeket nedves ujjal kicsit ellapítom. Egyszerre nem fér rá az összes tészta a tepsire, ezért miután megsütöttem az első adagot, elkészítem a többi tallért is.

A zabpelyhes tallérokat 15 perc alatt megsütöm a meleg sütőben. Amikor készen vannak, még puhák, de ahogy kihűlnek, megszilárdulnak és ropogósak lesznek.

Kb. 30 tallér lesz belőle.

*u.i.: állítólag Stahl Juditnak jár a köszönet :) 

Ha már szóba került a spanyol konyha, akkor itt az idő bemutatni egy igazi gyöngyszemet, a nálunk méltatlanul mellőzött tortillát. Valamiért mifelénk a spanyol konyhával kapcsolatban többnyire csak a paella kerül említésre, mintha más étel nem is létezne. Na jó, még talán néha a karamellkrém. De a tortilla valahogy nem került be a köztudatba. Illetve ami bekerült az a mexikóiak ugyan erre a névre hallgató étele, de annak semmi köze ehhez.

Én a csekély értelmi képességű medvebocs, ma tanultam valami újat! Meg is mutatom rögvest:

Ugye milyen szép? Mármint, hogy így együtt vannak! Én nem vagyok egy számítógép virtuóz, meg zsonglőr sem, úgyhogy most nagyon büszke vagyok magamra!!!

És a recept, hogy hogyan is készült ez a cukkínis-magos falusi kenyér (mert a gasztronómiai kiránduláshoz jól jöhet egy vekni kenyér is!):

Hozzávalók egy közepes méretű kenyérhez: 75 ml író, 100 ml víz, 175g reszelt cukkíni, 375g kenyérliszt, 75g teljes kiőrlésű kenyérliszt (én most tönkölyt használtam), 2 ek hántolt napraforgó mag, 2ek hántolt tökmag, 2 teáskanál köles (nekem csak szezámmag volt itthon), 1és1/2 tk só, 1és1/2 tk cukor, 1 cs (7g) szárított élesztő, 40g vaj.(+ liszt a dagasztáshoz)

Ügymenet: ez a recept elvileg kenyérsütő géphez való, úgyhogy akinek ilyen van, az tudja mit kell csinálnia a fenti dolgokkal. Akinek nincs (még), az két módszer közül választhat, ha van dagasztója beveti, ha nincs előveszi a két kezét (én most ezt tettem). Ez utóbbi esetben felhívnám a figyelmet arra, hogy valamivel több lisztre lesz szükség a kidolgozáshoz, hogy ne ragadjon a tészta.

Szóval, a liszteket összekevertem egy nagy tálban, a közepére mélyedést fúrtam, ide tettem az élesztőt meg a langyos vizet, letakartam és állni hagytam, amíg az élesztő be nem indult (kb. 10 perc). Amikor az élesztő láthatóan nyüzsgött már, akkor a többi hozzávalóval szépen összegyúrtam a tésztát, némi lisztet még felvett (2-3 marék, ez a liszt fajtájától is függ). Letakartam, és langyos helyen addig pihentettem amíg a kétszeresére nem nőtt (vagyis kb.1 órát), azután még egyszer átgyúrtam, és egy vajazott-lisztezett 30cm-es dobozformába helyeztem a kis veknimet. Hagytam még kb. 20 percet pihenni, hogy szépen kitöltse a formát, és betettem az előmelegített sütőbe. 200C-t ajánlanék, és úgy 40-45 percet (ez a párom hagyományos gázsütőjében sült, az otthoni villanyosban biztos tovább tartott volna).

Igen ízletes, nedvdús állagú kenyérke lett belőle, ami másnap is nagyon fini volt (a harmadnapról nem tudok referálni, azt nem érte meg).

szülinapra anyunak

Gasztrotúránk következő állomása Spanyolország, ahová szintén visszahúz a szívem, legfőképp Barcelonát kedvelem. A spanyolos hangulat, meg a titkos süti alkatrészes fiókomban feltárt egy csomag árválkodó marcipán okán választottam ezt a receptet. Tulajdonképp nem is torta ez, a szó hagyományos értelmében, hiszen nincs benne krémes töltelék, meg nem is cicomáztam különösebben, de hát a Sachert is tortának nevezik nem?

A legproblémásabb rész, amitől tartottam, az volt, hogy a marcipánt ki kellett keverni simára és habosra a vajjal, meg a tojások sárgájával. Először kockákra vágtam a marcipánt, de simán kirakódtak a keverőtál falára, és semmi áron sem akartak összekeveredni a vajjal, úgyhogy végül egy villával vetettem véged az engedetlenségnek :o). Szépen szétnyomkodtam a renitens darabokat, és innentől már nem volt nehéz dolgom. Talán külföldön lehet kapni valami lágyabb marcipánt, de én itt csak azt a fajta tömböt kaptam, amiből inkább figurákat szoktak otthon gyártani dekoráció gyanánt. Ez nyilván keményebb, ezért volt nehéz kikeverni, de jelentem nem lehetetlen.

Hozzávalók: 80g étcsokoládé, 50g cukrozott citromhéj, 50g mandula, 110g liszt, 50g vaj, 150g marcipán, 150g porcukor, 1 rúd vanília, 6 tojássárgája, 5 tojásfehérje.

Bevonat: sárgabarack lekvár (opcionálisan 2 ek sárgabarack pálinka), 1 tábla étbevonó, 2 dkg vaj.

 Ügymenet: a csokoládét apró darabokra vágtam, és egy tálba tettem. Szintén ebbe a tálba jött az aprított mandula, a cukrozott citromhéj és a liszt (a recept nem írta, de a biztonság kedvéért tettem bele egy mokkás kanálnyi sütőport is). Ezeket elkevertem és félre tettem.

Egy másik tálban géppel összedolgoztam a marcipánt a vajjal, 5 dkg porcukorral, a vaníliarúd kikapart belsejével és először csak 1 tojássárgájával. Amikor a marcipán már jól elkeveredett, egyesével eldolgozva hozzá adagoltam a többi tojássárgáját.

A tojásfehérjékből a maradék cukorral és egy csipet sóval kemény habot vertem, és a lisztes keverékkel felváltva nagyon óvatosan a marcipános keverékhez adagoltam. Ehhez már nem kell a gép csak egy hablapát, és nagyon kell vigyázni, hogy a hab ne törjön össze.

Az előkészített (aljára papír, az oldalára vaj+zsemlemorzsa ment) kapcsos 24 cm-es tortaformába simítottam és előmelegített 180C-os sütőbe toltam. Elvileg 45 perc, de az én sütőmben ez 1 kerek órát vett igénybe.

10 percig hagytam pihenni a formában, azután rácsra borítottam. Még melegen bekentem sárgabarack lekvárral (amit rúdmixerrel pépesítettem és 2 kanál valódi sárgabarackpálesszel vidítottam fel). Amikor a tészta kihűlt, gőz felett megolvasztottam a bevonócsokit, elkevertem a vajjal, hogy fényesebb legyen, és rákentem a tortára. Az oldalára mandulát szórtam.

Rendkívül aromás, ízletes süti, bár elismerem, hogy nem olcsó mulatság. De hát ez egy szülinapi torta volt, úgyhogy ilyenkor belefér. A recept egyébként A világ 100 legjobb receptje: Sütemények című könyvből van. Sajnos nálunk csak ez az egy rész jelent meg, pedig ez kint egy sorozat, és eredeti német kiadásban láttam más köteteket is. Igen igényes és megbízható receptek, szép fotók, nem értem miért nem fordították le a többit is!!!

Bajor ország után folytassuk gasztronómiai nosztalgia túránkat továbbra is az Alpokban, közelebbről Svájcban. Többször jártam már Svájcban, annak ellenére, hogy nem igazán az én pénztárcámra szabták az ottani árak színvonalát, és mindig nagyon jól éreztem magam. Imádom a hegyeket, és a látvány hála az égnek nem kerül pénzbe. Tavaly nyáron is kempingeztünk egy hetet a hegyek között, nagyon élveztem. Itt ismerkedtem meg a Gruyére (gróji) sajttal, ami kint eléggé ismert, tulajdonképp az Ementáli kistestvére, és a fondü alapanyaga. Kemény típusú hegyi sajt, íze finom diós jellegű. Nem is volt igazán drága, ahhoz képest, hogy nálunk mennyibe kerül egy-egy jobb sajt. Hazaérkezésünk, és a csempészett készletek elfogyasztása után elkezdtem feltérképezni az utánpótlási lehetőségeket. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez majdnem lehetetlen. Megtudtam viszont, hogy mivel ezt a sajtot a franciák is készítik Comté néven is kereshetem (amíg ki nem nő a szakállam). Na ezen a francia nyomon elindulva jutottam el a Corába, ahol is mondták, hogy „ja, láttak már ilyet, de momentán nincs”. Azután egyszer lett. 1 kg = 6990.-Huf. Húúúúúú, gondoltam magamban, ennyibe még kint sem került, ettől még az is olcsóbb lenne, ha vennék egy fapados repjegyet Zürichbe, és magam hoznám haza a sajtot!!!

Most azonban valami csoda történt!!! Találtam a sajtpultban egy guriga valódi svájci gruyére-t! Nem akartam hinni a szememnek, hogy 1999.-Hufnyi akciós áron mérték. (nem, nem akarom tudni, hogy hány nap volt még vissza a szavatosságból, ezt a sajtot akár 18 hónapig is érlelik, mielőtt forgalomba hozzák, úgyhogy pár nap ide vagy oda nem számít, sőt, minél érettebb, annál jobb!!!) Vettem is gyorsan egy nagyobb mennyiséget, és elkészítetem az alábbi ínyencséget:

Hozzávalók a mártáshoz: 1 közepes fej vöröshagyma, 8 dkg húsos szalonna, 2 dkg vaj, 3,5 dkg liszt, 2,5 dl húsleves (semmi esetre sem kockából!!!), 2,5 dl tej, fehérbors, só, őrölt szerecsendió, 20 dkg reszelt gruyére, 1 ek gyümölcspálinka.

Hozzávalók a palacsintához: 25 dkg liszt, 5 dl tej, 4 tojás, só, zsiradék a sütéshez.

Ügymenet: először is a palacsinta hozzávalóit összekevertem és a szokásosnál kissé vastagabb palcsikat sütöttem, szám szerint 12 db-ot, és félre tettem őket.

A mártáshoz a felaprított hagymát és az apró kockára vágott húsos szalonnát (bevallom, eleve kockára vágottat vettem) a vajon kissé megpirítottam, rászórtam a lisztet, összekevertem, kicsit hagytam pirulni, majd felöntöttem a levessel meg a tejjel. Jó alaposan elkevertem, hogy csomómentes legyen, fűszereztem (sót óvatosan, mert a szalonna sós), majd addig forraltam, amíg jól besűrűsödött. Ekkor 2 ek kivételével beleszórtam a reszelt sajtot, kevertem-kavartam és még egyszer felforraltam. Ekkor lehet beletenni a páleszt.

Egy tűzálló tálat kivajaztam. A palacsintákat megtöltöttem 2-3 ek mártással, felcsavartam és a tálba tettem őket. A maradék mártást és sajtot a tetejére szórtam némi vajforgács kíséretében, és 15 percre mehetett a forró sütőbe.

Egy jó kis „erős” fehérbor kiváló kísérője lehet ennek az ínyencségnek. Azt hiszem ementálival (pardon Pannóniával) is elkészíthető, de nem lesz teljesen ugyanaz. A recept a Sajtok világa című könyvből származik.  

vagyis bajor szilváslepény

Megjöttem!!! Vége a pihinek, ami nem is lett annyira pihi, de azért jól esett nem dolgozni. Így, hogy az idén a valódi nyaralás technikai okok miatt egyenlőre elmaradni látszik, elhatároztam, hogy ha Mohamed nem mehet a hegyhez, akkor jöjjön csak a hegy Mohamedhez!!! Vagyis ha már én nem mehetek világgá, akkor a világ jöjjön el az én konyhámba!!! Elsőnek megmutatnám nagy kedvencemet a Zwetshgendatschi-t, vagyis a bajor szilváslepényt. Egyszerű, nagyszerű, és nem utolsó sorban költségkímélő gyümölcsös finomság. Állítólag bajorföldön az időt is szilvaszezontól szilvaszezonig számítják, és bevallom én is nehezen bírom ki, hogy beérjenek a szilvák a kertben.

Hozzávalók a tésztához: 50 dkg liszt, 3 dkg friss élesztő (vagy 1 cs 7g-os szárított), 2,5 dl langyos tej, 5 dkg cukor, 5 dkg olvasztott vaj, 1 tojás, 1 csipet só.

Hozzávalók a rakományhoz: 1, 5 kg szilva (magvaváló), 25 dkg liszt, 14 dkg porcukor, 15 dkg vaj.

Ügymenet: a lisztet egy tálba szitálom, a közepébe fúrok egy kis mélyedést, belemorzsolom az élesztőt, a cukorból egy csipetet és óvatosan ráöntöm a langyos tejet. Letakarom, és langyos helyen pihentetem kb. 10 percet, amíg az élesztő „felfut”. Addig elkeverem a cukrot a tojással és az olvasztott vajjal és a csipetnyi sóval. Ha az élesztő már kellőképp dolgozik, hozzáöntöm a vajas-tojásos keveréket majd egy elegáns mozdulattal bekapcsolom a dagasztót, és 6-7 perc múlva kész a tészta. Kicsit eligazgatom a tálban, szórok alá meg fölé egy kis lisztet, letakarom, és mehet pihenni egy huzatmentes, langyos zugba, hogy szépen a duplájára dagadjon (ez kb. 1 óra).

Mialatt a tészta nődögél, a szilvákat egy éles késsel hosszában négyfelé vágom, kidobom a magot (meg az esetleges húsos darabokat), és félreteszem őket. Egy másik tálban a lisztet a vajjal meg a cukorral morzsás állagúvá dolgozom össze. (a két tenyerem között morzsálgatom a cuccost, amíg kicsit össze nem áll, olyan morzsásnak kell lennie, mint a képen is látszik). Előkészítem a tepsit is (nagy gáztepsi kell ide), kivajazom, kilisztezem. Ha megkelt a tészta, az előkészített tepsi közepére pottyantom, és a két kezemmel szépen kilapítom-húzogatom, amíg szépen kitölti az egész tepsit. Ekkor az előkészített szilvákat tömött oszlopokban ráültetem az alapzatra. A morzsát rászórom a tetejükre. Most elvileg még kellene hagyni egy kicsit pihenni, de mivel a szilvák elrendezése (sorban egyesével az összeset) úgy is időbe telik, ezzel már nem szoktam sokat várni. Előmelegített 180 C fokos sütőbe tolom, és kb. 25-0 perc alatt sül meg. Az alja finom puha, a szilva szaftos, a morzsa meg ropogós kell, hogy legyen! Jó étvágyat!!!

Opcionálisan lehet szeletelt mandulát is szórni a tetejére (sütés előtt), de ez meglehetősen emelné a költségvetést, így ha épp nincs otthon, akkor külön ezért nem ruházok be! 

Véget ért a móka mára, zárul Chilii mókatára!

Ma kivételesen az irodai maradék hasznosítása végett vettem kezembe a fakanalat (tulajdonképp fakanál nem is kellett hozzá :o). Szóval a múlt pénteken volt itt egy kis eszem-iszom, aztán meg itt maradt egy csomag szeletelt kenyér, ami ugye ebben a formában ehetetlen. Pár hete találkoztam a neten ezzel a recepttel   amit a kedves Ribizli magyarított nekem, úgyhogy itt volt az ideje referálnom az eredményről. Kicsit variáltam a mennyiségekkel (az elkészítés menetét copiztam Ribizlitől), íme a mi verziónk:

 kb. 4 adaghoz:
15 szelet előre szeletelt-csomagolt fehér kenyér
puha vaj
70g cukor
1 cs. Vaníliás cukor

4 (tanyasi) tojás
300ml zsíros tejszín
250ml tej
4 löttyintés Baileys
3 banán
4 eka szeletelt mandula megpirítva
cukor a szóráshoz

Sütőt 180°C-ra előmelegíteni (gáz 4).

„A kenyérszeleteket kilapítani, vékonyan, de alaposan megvajazni, félbevágni.
Egy edényben habosra keverni a cukrot, vaníliát a tojásokkal, hozzátenni a tejszínt, tejet és Baileys, jól elkeverni.
A meghámozott banánokat felszeletelni, a már meleg sütőben a mandulát megpirítani.
Egy sütőtálat kivajazni, a kenyérszeleteket a tojásos keverékbe mártani, aztán rakosgatni a banánnal és mandulával a tálba. A tetejére kenyér kerüljön. A maradék krémet ráönteni, kicsit kézzel megtunkolni, hogy jól beszívja a cucc, aztán alaposan megcukrozni, és 180C kb. 35 percig sütni, míg kívül ropogós, belül omlós lesz. Kihűteni, kész.
Lehet hozzá fagyit vagy tejszínt enni még. Mazsolával, aszalt barackkal, vagy más fajta kenyérrel, kaláccsal is jó, lehet kísérletezni. Nagyjábóli fordítás! Ribizli"

Nos mivel hála az égnek szinte mindenki szabin van (ha már én nem lehetek, legalább mások ne rontsák itt a levegőt), úgyhogy nagyjából megfeleztük az eredeti adagot (kivéve persze a likőr mennyiségét :o) és megsütöttük ebédre. A megadott sütési paraméterek mellett nekünk kicsit leégett az alja, de hát minden sütő más, és ezt az irodait eddig még csak egyszer használtuk, úgyhogy nincs tapasztalatom vele. (illetve most már van). Mindenkinek ízlett, de én azt mondom, hogy azért a mi máglyarakásunkkal nem ér fel.

lánykori néven Joghurteis. Ha már említettem, íme a túrófagyi:

Bocsi, de mire észrevettem, hogy homályos a kép, addigra már nem volt mód ismétlésre :o). És nekem jobban tetszik a túrófagyi elnevezés.(joghurtos azért jön majd még!)

Az ötlet kedvenc német oldalamról származik, bár átesett némi módosításon.

Az történt ugyanis, hogy az egész massza feltapadt a keverőlapátra, és csak forgott körbe-körbe, én meg megijedtem, és gyorsan belezuttyantottam még egy pohár joghurtot, hogy lazább legyen. Az eredmény fenséges lett. Az általam kiötlött szeder öntet jól passzolt a kellemesen savanykás hűsítő desszerthez. Elősször az öntettel kezdtem, tulajdonképp ez a legmacerásabb, mivel kitaláltam, hogy azt a kb. 30 dkg szedret magtalanítom. Ehhez ugye leggyorsabb módszer a gyümölcscentrifuga, csak elmosogatni ne kéne :o(. Szóval a már magtalan léhez kevertem 3 ek cukrot, és 5 percig főztem, majd hidegvízbe állítottam a lábaskát, hogy mire a fagyi elkészül, az öntet is lehűljön.

Túrófagyi szerintem: 2 pohár (30dkg) natúr joghurt, 25 dkg zsírszegény túró, 1 dl tejszín (csak tudnám, hogy akkor minek legyen zsírszegény a túró), 10 dkg cukor, 2 tk friss citromlé, és én még egy kis héjat is reszeltem bele.

Fenti cuccokat egy rúdmixerrel pépesítettem, azután irány a fagyigép. Úgy kb. 20-25 perc volt a menetidő.

Ja és itt egy kép a masinériáról:

Saját gyátmányú hűsítő élvezet.A múlt héten gondoltam egy merészet, és végre megvettem a rég áhított fagylalt gépet. Régóta gondolkodtam már rajta, de valahogy sosem jött össze. Pedig évekkel ezelőtt már fagylaltos kanalat is kaptam ajándékba barátnőmtől, úgyhogy már tényleg csak egy fagyigép hiányzott :o). Tudom sokan most azt mondják, hogy inkább leugranak a sarokra egy fagyiért, de az én helyzetem nem ilyen egyszerű. Én ilyen hőségben egy doboz jégkrémet sem tudok hazacipelni anélkül, hogy teljesen kiolvadna (20 perc busz + 10 perc séta alaphangon, és akkor még nem számoltam a sorakozást a pénztárnál, meg a várakozást a megállóban). Mivel a legközelebbi fagyis sincs közelebb, itt volt végre az idő!!!

Első kísérletem egy joghurtos málna fagyi volt, mely azonnal osztatlan sikert aratott a szomszédság körében is. Ehhez 45 dkg fagyasztott málnát épp csak annyira olvasztottam ki, hogy villával össze tudjam törni, és belekeverhessek 12 dkg porcukrot és 2 pohár (25dkg) natúr joghurtot. Ezt a keveréket beleöntöttem az előkészített masinába, és 15 perc múlva már boldogan kanalaztam is a csodát.

Végeztem egy kis számolást is. Spéci kis fagyis kanalammal mértem a gombócokat, és úgy számoltam, hogy 17-en lettek. Ez ugye 1700.-Hufba került volna a sarki cukiban. Nekem a málna nem került pénzbe (csak munkába), mivel saját termés volt, tehát csak a joghurt és a cukor merült fel mint költség, ez ca. 200.-Huf, így elsőre az én kis csoda masinám 1500.-Hufot dolgozott le az árából, ami igen kiváló teljesítmény. Szerintem.

Tegnap új kísérletbe fogtam, és vanília fagyit készítettem. A múltkori kísérletem a levendulás fagyival elég jó eredményt hozott, így ezt az alapot használtam fel, azzal a különbséggel, hogy levendula virág helyett 1 cs. vaníliás cukrot és egy darabka vanília rudat használtam (ez utóbbit belefőztem a tejes-tojásos keverékbe, majd kidobtam belőle). Reményeim szerint így egészségesebb és kalória szegényebb is lett a remekmű, mint ha cukorral édesítettem volna.

Rozsos-diós kenyér házilag.

Még egy recept van a Francia piacban, amit már kétszer is kipróbáltam és isteni. Az előállítása kicsivel tovább tart, viszont a vele járó macera (mosogatni való:o) még kevesebb. Ez a kaja is ideális nyáresti csemege, szintén előre elkészíthető.

Továbbra is maradnék a francia konyhánál, és leginkább a Francia piac receptjeinél. 

Be kell vallanom őszintén, hogy sokáig nem kedveltem a francia konyhát. Ennek oka, hogy évekig csak igen bonyolult receptleírásokkal találkoztam, és az sem lendített sokat a dolgon, hogy a tv-ben is csupa olyasmit láttam, hogy x.y. menő séf bácsi ilyen-olyan (legalább 3 féle) mártással locsolgatott egy hatalmas tányér közepére pakolt fél öklömnyi kis etvast (persze az is valami tengeri borzalom volt), amit előtte legalább kétféle kezelésnek tett ki. Szóval elképzeléseimet a francia konyháról ezek a benyomások alapozták, akarom mondani ásták alá. Képzeletemben csupa drága, bonyolult hozzávaló és tömérdek mosatlan edény társult a francia konyhához.

Az üdítő áttörést a már sokszor említett Francia konya és Francia Piac című könyvek jelentették. Ekkor (jobb későn, mint soha) fedeztem fel, hogy a flancos séfeken túl, léteznek igazi francia receptek is, olyanok amiket igazi francia mamik főztek és főznek ma is. Egyszerűen, ízesen, vidékiesen, de zseniálisan! Sok receptet kipróbáltam már e két könyvből, és eddig mindig működtek. Sokat itt is közzé tettem már, és ígérem fogok ezután is.

Az egyik ilyen egyszerű de nagyszerű étel a Ratatouille, vagyis a francia lecsó. Ennek, úgy mint nálunk a mi lecsónknak, számtalan változata van, íme egy kis ízelítő gyűjteményemből:

Szánom-bánom, de napok óta nem főztem, és ennek nemcsak a már-már elviselhetetlen meleg az oka. Sajna némi hétvégi és késő estébe nyúló gályarabság is közre játszott a dologban.

Tegnap este végre alkalmunk nyílt egy kis grillezésre a naplementében :o)! Szigorúan 19 óra után, amikor már elviselhetővé vált a kinti hőmérséklet, begyújtottuk a készséget. Sertéstarját pácoltam mustáros pácfűszerkeverékkel, vörösborecettel és olajjal. Hozzá kipróbáltam egy sültpaprika saláta recit, "fejlesztés alatt" címmel.

létezik!

Vasárnap nagyszabású málna feldolgozásba kezdtünk. Először is leendő joghurtos málnaleveseimre gondolva bekerült néhány zacskó a frigóba. 

További, (ugyan csekély) mennyiség került egy befőttes üvegbe, hogy málnaecet készítési kísérletem alapanyagául szolgáljon. Több recept áttanulmányozása után 25 dkg málnát kicsit összetörve elhelyeztem egy üvegben. 3 dl vörösbor ecetet egy kis lábasban 5 percig melegítettem 1 kk rózsabors, 5 szem borókabogyó, 5 szem szegfűbors és 1 kk koriander mag társaságában, majd ráöntöttem a málnára. 2-3 napig szándékozom érlelni, majd leszűrni. Igen kíváncsi vagyok az eredményre, mert régóta szemezek a málnaecettel egy hipermarket polcán, de 2 dl-ért nem voltam hajlandó majdnem 900 forintot fizetni!!! (tájékoztatásul 5 dl vörösbor ecet nincs 300 forint ugyanott)

Na ezen a hétvégén nem unatkoztam! Úgyhogy ma pihenés gyanánt jöttem melózni :o). Szombaton komplett konyha nagytakarítás volt kombinált hűtő időszerű leolvasztásával spékelve. Így hát arra jutottam, hogy a még mielőtt nekilátunk a melónak, a pénteken jutányos áron beszerzett marhalábszárat elindítom a pörkölté válás rögös útján. Ha már beindult a biznisz elég néha megkeverni, aztán mire a takarítással végeztünk, elkészült a pörkölt is. Az én pörköltem még az egyébként igen kritikus séfünk (öcsém) elismerését is ki szokta vívni. A titkom abban áll, hogy 1 kg húshoz majd fél kg hagymát aprítok, mivel szerintem a szaft nem egyenlő a húskockák tetején úszó piros zsírral (a pirospaprika nem ételszínezék hanem ízesítő)!!! Sőt, a szaft egy sűrű, ízletes tunkolni való gyönyörűség. Épp ezért nálam víz nem is kerül a lábasba, inkább 2-3 kisebb paradicsom meg 1 paprika kerül bele nedvesség gyanánt. Fűszerezéshez őrölt köménymag, só, bors és kevés kakukkfű meg majoranna játszik. A végén 1 mokkáskanál erőspistával szoktam behangolni. Nem lesz sárkányos, épp csak egy kis pikantériát kölcsönöz pörkölt költeményemnek (tudom, szerény vagyok, de hát tényleg isteni pörköltet tudok főzni).

Természetesen nokedli és kovászolt uborka dukál hozzá.

Tegnap jutatták eszembe ez a most időszerű "idényköret" amit én magában is szeretek, nagy melegben ideális könnyű ebéd lehet.

Először azt hiszem, a Spektrumon láttam valami bio kertészkedős-főzőcskézős sorozatban, aztán kicsit szkeptikusan ugyan, de kipróbáltam. Lévén, hogy a menta igen szemtelenül terjed a kertben, néha meg kell egy kicsit zabolázni. Igen ám de én sajnálom kitépkedni csak úgy, hogy a komposztra kerüljön, gondoltam "egyszerélünkhajrá"!

Szóval igen egyeszerűen elkészíthető: kell hozzá újkrumpli meg menta meg egy kis vaj. Az újkrumplit szépen megtisztítom, ha nagyobbak (ez a veszély ilyenkor sajna a mi kertünkben nem fenyeget) felaprítom őket, a kisebbek maradnak egészben. Sós vízben megfőzöm őket ahogy illik. Amíg fődögélnek végzek némi írtást a fűszeresben, és alaposan megmosom a jó marék mentát. (mindegy, hogy borsos vagy fodros, én vegyesen is szoktam használni, nem vesznek össze). Szépen lecsöpögtetem, és félre teszem. Ha kész a krumpli (isten őrizz szétfőzni!!) leszűröm, és visszateszem a fazékba. Rádobom a mentacsokrot, ráteszem a fedőt, és még egy tiszta konyharuhával is letakarom az edényt, hogy odabenn a gőzben a finom aromák átvándorolhassnak a krumpliba. 5-10 perc szauna után leveszem a fedőt, és a menta (megtette dolgát) mehet a komposztra. Vajat forgácsolok a tetejére és nyam-nyammmmm.