Ez a recept igen nagy kedvencem! Olyannyira, hogy amikor szombat reggel megláttam a hentes ajtaján a feliratot, hogy kacsacomb kapható, azonnal telefonos segítséget kértem otthonról, hogy mi kell még hozzá!

Az idők folyamán az eredeti recept (Nova szakácskönyvek sorozat, Tésztás darabjából származik) átesett némi módosításon. Először is az egész kacsa nagyobb felvevő készséggel rendelkező családoknak gazdaságtalan (szerintem), így én csak combot szoktam venni hozzá, 1 kilót legalább. Másodszor a fűszerek tekintetében történt változás, mert szárzeller nincs a kertemben (az idén se kelt ki :o( ), meg a boltban sem mindig, úgyhogy én a gumós zellerekről szoktam letépkedni 2-3 szárat. Az az igazság, hogy ez szerintem tipikus nyári étel, még akkor is ha 2 órás elfoglaltságot jelent, mert a friss fűszerek adják meg az ízét, ilyenek meg ugye leginkább ilyenkor virulnak a kertben. Harmadszor, aki teheti vegyen igénybe teljesítési segédet legalább az aprításhoz, úgy gyorsabb (az enyém most lelépett füvet nyírni).

Hozzávalók: 1 csomag jó minőségű tagliatelle tészta (önsanyargatók nekiláthatnak gyúrni is, de nekem már tényleg túlzás lenne, így maradt az a fészekszerűen összetekert fajta széles metélt) 1 kg kacsacomb (ez mérettől függően 4-6 db), 10 dkg húsos szalonna (kockára vágva), 60 dkg paradicsom (lehámozva, kimagozva, felkockázva), 1 méretes hagyma (apróra kockázva), 1-2 sárgarépa (fél centis karikákra vágva), 1-2 gerezd fokhagyma (aprítva), Zöldfűszerek jó bőven (apróra vágva) - kakukkfű - bazsalikom - zsálya - zeller zöld - petrezselyem zöld - oregánó, 1 dl száraz vörösbor meg némi plusz (a szakácsba sem árt önteni) 2 babérlevél, 4-5 szem szegfűszeg só, bors, olaj, vaj.

Technológia: Először is mindent fel kell aprítani. Na ez tart a legtovább, innentől már nem vészes a dolog, majd néha meg kell kavargatni, de lehet közben mást is csinálni. Amikor eljutottunk(tam) abba a fázisba, hogy minden készen áll kis tálkákban, neki is láthatunk a megvalósulásnak :o) Egy méretes lábasban egy kevés olajon elkezdem pirítani a szalonnát, utána jöhet bele a hagyma, répa, kicsit később a fokhagyma és a kacsacombok. Kb. 10 percig kell szépen pirítgatni, kevergetni az egészet. Ekkor felöntöm a vörösborral, jöhetnek a paradicsomok, és a fűszerek. Kb. egy óra alatt szépen lassan párolgatom az egészet, ezalatt a husi megpuhul (értelem szerűen, ha arra vetemedne, hogy mégsem puhul, akkor némi vörösboros ösztönzés mellett tovább kell puhítani), a zöldségekből meg isteni mártás sűrűsödik. Menet közben néha meg kell kavarni, ha nagyon fogyna a leve kicsit felöntögetni némi plusz borral (vizet az istenért se!!!). Ha túl hígnak találjuk a mártást akkor a legvégén magasabb fokozatba kapcsolva a tűzhelyet el kell forralni a levét. A legvégén még egyszer ellenőrzöm a mártást, utána ízesítem ha kell és 1 evőkanál vajjal finomítom. Ha már közeleg a boldog befejezés, kifőzöm a tésztát (a zacsiján lévők szerint). Ha ügyes voltam egyszerre készül el a husi meg a köret.

Így a foci vb idején jól jöhet egy fincsi sós perec recept, hiszen a férfi ember nem csak focival meg sörrel él, de kívánja  a sörkorcsolyát is :o)!!!

 Ez a recept igen egyszerű, és főleg olcsó. Ha túlélnék szegények, akár 2-3 nap múlva is ropogósak és omlósak lennének, de erre esélyük sincs. (az az igazság, hogy jóanyám mindig dupla adagot süt, mert folyton vita van rajta, hogy hová tűnt már megint?)

Hozzávalók: 40 dkg liszt, 20 dkg margarin, 1 dl tejszín, 1 kk só. A tetejére 1 kanál só + 1 kanál liszt, annyi vízzel elkeverve, hogy ecsettel rá tudjuk kenni majd a perecekre.

Technológia: a hozzávalókat jól összedolgozzuk, és legalább 1 órán át pihentetjük a hűtőben. Kinyújtjuk (nem túl vékonyra, úgy 0,5-0,7 mm-re), és perec szaggatóval kiszúrjuk.

Kikent (sütőpapír) tepsire helyezzük, és a fenti keveréket egy ecsettel rápöttyözzük. Közepes sütőben sütjük, amíg szép aranyszínűek lesznek, amint az alant megszemlélhető:
 

 (Azért azt bevallom, hogy nem én voltam az elkövető, fenti remekek anyám keze alól kerültek ki, én csak a sós szmötyivel való kenegetést végeztem, de gondoltam közzé teszem)

Sütés nélküli recept a kánikulára való tekintettel.

Ezen a hétvégén mindent elkövettem, hogy a tűzhelynek még a közelébe se kelljen mennem :o). Ebben a hőségben kizárt dolog, hogy ép elme bekapcsolja a sütőt, így aztán keresnem kellett egy receptet, ami megfelel a fenti kritériumnak. Ekkor jutott eszembe ez a túró torta, amit nem kell sütni. Csak az nem jutott eszembe, hogy a tejszínhabot stabilizálnom kellene (habfix vagy zselatin jöhet szóba, én inkább a habfixet támogatom jelen esetben) ha szállítmányozni akar az ember lánya néhány szeletet a város túlsó végére.  Az eredeti receptben (Süssünk! című könyvklubos remek) nem volt ilyesmi, de ők biztosan úgy gondolták, hogy egy családi ebéd alkalmával a siserék mind egy szálig eltüntetik. Na mindegy, egy napot kibírt a dolog.

Hozzávalók az alaphoz: 30 dkg keksz (én most spáros vajas kekszet vettem, bevált), 10 dkg vaj, 8 dkg porcukor.

A kekszet egy tálban apróra törtem. (nem kell porrá zúzni, inkább darabos maradjon!). A vajat a cukorral habosra kevertem, majd egy kanállal összedolgoztam a kekszet és a vajas kencét. Az egészet egy kerek tortaforma aljába nyomkodtam a két kis kezemmel :o),  majd bedobtam a hűtőbe (legalább neki ne legyen melege :o).Amíg az alap hűsölt, én dolgoztam tovább a feltéten!

Hozzávalók a krémhez: 25 dkg túró,

2,5 dl tejszín, 5 evőkanál porcukor. (1 cs habfix)

Kb. 0,5 kg friss idénygyümölcs megmosva és alaposan megszárítva (én epret, ribizlit és sárga málnát használtam. a könyvben lévő képen persze vegyesen volt piros és kék gyümölcs, de valamiért az én kertemben az áfonya meg a szeder véletlenül sem érik egyszerre az eperrel!!!)

A túrót egy tálban villával szétmorzsoltam, és belekevertem a cukrot. Az előzetesen jól lehűtött tejszínt kemény habbá vertem (ekkor kellett volna a habfixet beletenni a zacskóján lévők szerint), majd a túróval jól elkevertem. A kész krémet rákentem a talapzatra, elrendeztem a tetején a gyümölcsöket (szóval két marékkal rászórtam) és visszaküldtem még őket egy kicsit a frigóba.

Levendulás mézfagylalt: romantikusoknak és nem csak Micimackóknak :o)

Mostanában egyre-másra hallom, látom é s olvasom, hogy a legújabb „gasztrotrendi” a virág legelés. Jamie Olivertől Nigelláig mindenki arra buzdít minket, hogy tegyünk virágot a salátába, a sütire, díszítésnek vagy ízesítésül.

Azt, hogy  a rózsaszirom, a muskátli, a borágó,  a hajnalka, vagy  a fűszernövények virága  ehető, eddig is tudtam. De azt, hogy a levendula a molyok távoltartásán kívül másra is jó, azt csak nemrég olvastam a Zöldfűszerek a konyhaművészetben (Joanna Farrow) című könyvben. Így hát megdézsmáltam anyám ültetvényét, és nekiláttam a fagyinak. Az eredeti recept 6-8 személyre szólt, így a kísérleti jellegre, és létszámunkra való tekintettel csak fele adagot kevertem.


Hozzávalók (3-4 kíváncsi részére): 3 ek tiszta méz, 2 tojás sárgája, 1 ek keményítő, 4 levendula hajtás (a virágos része kell), 225 ml tej, 225 ml tejszín.

Ügymenet:  Egy nagy tálba tettem a mézet, a tojások sárgáját, a keményítőt. A hajtásokról belecsipkedtem a virágokat a tálba, és egy kevés tejjel simára kevertem. 

Egy lábasban felforraltam a maradék tejet, óvatosan folyton keverve a tojásos masszához adagoltam (lassan és óvatosan, nehogy a forró tej összekapja a tojást). Ezután az egész vissza zutty a lábasba, és folyton kevergettem, amíg be nem sűrűsödött. (forralni nem szabad!)A kész alapot ki kell hűteni. Erre legalkalmasabb a „hideg vizes lábfürdő :o), vagyis a kellően kisikált mosogatót bedugaszolom, kinyitom a hidegvizet, és kb. annyit engedek, hogy a lábaskám 2/3-ig érjen. Az elején kevergetni kell, nehogy megbőrösödjön a teteje, de pár perc múlva már magára hagyhatjuk.

Az előzetesen jól behűtött tejszínt felvertem, nem túl keményre, de azért hab állagúra. Végül a sárga krémet is óvatosan a habba kevertem.

Na itt jön az útelágazás: fagyigéppel rendelkező szerencsések az egyik irányba, én meg a másikba :o(. (egyenlőre!). A kész cuccot egy dobozban betettem a fagyasztóba, és néha átkavartam, hogy ne kristályosodjon ki.

 Tapasztalatok: a végeredmény igen kellemes meglepetés! Egy romantikus pasztelsárga fagyi. A méz azon kívül, hogy sokkal egészségesebb mint a cukor (már ezért is szimpatikus volt a recept), finom aromát kölcsönöz a fagyinak. A levendulát jól érezni (többet semmiképp sem javasok bele, mint amennyi a reciben volt), semmihez sem tudnám hasonlítani. 

Ha nem is lesz valakinek a kedvence, egyszer azért érdemes kipróbálni ebben a kánikulában!!!

Friss, pikáns, egyszerű, szóval ördögi.

Fénykép is meg útmutató is a tökéletes desszerthez. Ezt a receptet legkedvesebb Krisztina barátnőmtől kaptam. Nálunk akkora siker, hogy egész nyáron ezt követelik tőlem. Eperrel, málnával, ribizlivel, vagy vegyes piros gyümikkel, attól függően, hogy épp mi terem a kertben.

Piskóta karika: 3 tojássárgáját 9 dkg porcukorral gőz felett habosra keverek. A 3 tojásfehérjét kemény habbá verem. A sárga masszába beleszitálok 7,5 dkg lisztet és 4,5 dkg olvasztott vajjal meg a tojásfehérje habbal lazán összeforgatom. Sütőpapírral kibélelt kapcsos kerek (24 cm-es) formában, 180 C-os sütőben kb. 20-25 perc alatt sül meg. Ha a tetejét kicsit benyomjuk és visszaugrik akkor jó, illetve a színéről is lehet látni. 

Töltelék: 1 csomag zselatint 2 dl  vízzel felfőzök, és hűlni hagyom. (langyosan, folyósan kell felhasználni) 2 pohár joghurtot 15 dkg porcukorral és 1 csomag vaníliás cukorral összekeverek. 2 dl tejszín  habbá verek és az összes hozzávalót elkeverem. (Legjobb a tejszínt 15-20 perccel korábban átteni a fagyasztóba, hogy minél hidegebb legyen, mert különben megtudod hogyan kell vajat köpülni :o) Az ízlés szerinti felaprított gyümölcsöt belekevem a joghurtos masszába és a formába visszahelyezett piskóta tetejére öntöm. A hűtőben kb. 1-2 óra alatt dermed meg. 

ahogy én csinálom.

Az ígéret szép szó, most be is tartom :o))

avagy legeljünk egészségeset!

Tulajdonképpen nem szoktam rántott dolgokat csinálni, ezek nálam több okból is tiltó listán vannak.

Először is marha macerás dolog a panírozás, egy csomó koszos tányér, több tonna olaj elpazarlása, terjengő olajszag, nem is beszélve a felesleges kalóriákról.

Másodszor annyi, de annyi finomság létezik, annyi recept vár még kipróbálásra, és egyébként is egy finoman fűszerezett roston sült husi szelet sokkal élvezetesebb (nem utolsó sorban kalóriaszegényebb), mint a hagyományos unalmas panír. (és még a visszamaradt olaj környezetbarát eltüntetése sem okoz gondot!Egyszóval igen ritkán van nálunk rántott hús, de most rútul csőbe húztak! Régóta szemeztem Donna Hay izgalmasnak hangzó receptjével, és csak az „alapos áttanulmányozás” után jöttem rá, hogy a Ropogós ötfűszeres csirkemell a rántott hús egy variációja. Úgyhogy kénytelen voltam előszedni a tányérokat és nekilátni a panírozásnak. Utólag megvallva azért megérte a dolog, mert nagyon finom volt. Érdemes kipróbálni annak is aki egyébként is készít panírozott dolgokat, mert tényleg feldobja a dolgot.

Hozzávalók: csirkemell filé (szóval ezzel mindig bajban vagyok a hentesnél, hogy ? db, mert ugye 2 fél 1 egész, szóval 4 főre 2 egész, vagyis 4 fél), liszt, tojás a bundához, olaj a sütéshez,

A panírhoz: zsemlemorzsa, 2 tk kínai ötfűszer keverék, 1 tk őrölt kömény, 1 tk őrölt koriandermag, 1 tk só, frissen őrölt bors.

Ügymenet: a csirkemell filét a szokásos módon előkészítettem: leöblítettem, papírtörlővel felitattam róla a vizet, levágtam az alsó kisebb darabot, a nagyobb részt pedig ketté vágtam. A zsemlemorzsába belekevertem a fűszereket, és bepaníroztam a husikat (liszt, tojás, panír). Forró olajban mindkét oldalukat szép piros-ropogósra sütöttem, ez kb. 3-4 perc, persze mérettől is függ. Párolt rizs és saláta került mellé.

A kínai ötfüszer keverék egyébként elég izgalmas dolog, azt hiszem írok is róla egy külön kis elmélkedést, de legalább is, hogy miből áll, hátha valaki nem tudja beszerezni. Én az Ázsiában találtam, de ha elfogy nekem is házilag kell összedobni, mert mostanában nem esik útba székes fővárosunk, itten falun meg nem van ilyesmi a sarki közértben .

Csak firssen, üdén, fiatalosan :o)

Engedve a társadalmi nyomásnak, és Hajnal kedves kérésének, íme a zöldfűszeres zsemle receptje:

Tészta: 250 g sima liszt, 250 g teljes őrlésű búzaliszt, 1 cs szárított élesztő (7g-os), 1 tk cukor, 2 tk só, 3 ek olaj, 250 ml langyos víz, 2-2 ek finomra vagdalt petrezselyem, snidling, kapor.

Alapvetően nagyon szerencsés vagyok, hogy van kertünk. Így mindig biztos lehetek benne, hogy ami onnan az asztalra kerül az bio. (A mi kertünk keskeny és hosszú alapterületű, így azután minden növény szomszédja a másiknak. Ezért nem permetezhetjük pl. a szőlőt, mert akkor nem szüretelhetném napokig az epret...stb. Így ha nagyon muszáj, anyám előveszi A nagyapáink még tudták...című kis füzeteit, és kitalál valami bio módszert (pl: csalán lé). )

Ilyenkor május elején sajna még nincs szüretelhető gyümi (azért az egres már alakul), így elvileg még nem kezdődne a befőzési szezon. Igen ám, de ott van a rebarbara. Jó néhány éve ültettem, szép dísze is lett a kertnek, de eddig még nem mertem megkóstolni. A múlt héten több helyen is belebotlottam a neten a témába. Több fórumon is cseréltünk eszmét, és találtam ötleteket. A legjobb tipp Chili&Vaniliától jött, aki megemlítette a vaníliás rebarbara dzsemet. Emlékeztem, hogy valahol már találkoztam vele, és rövid kutatás után rá is bukkantam  Donna Hay Ízvarázs című könyvében egy receptre. Íme:

Vaníliás rebarbara dzsem:

1 kg megtisztított és feldarabolt rebarbara, 3 db meghámozott és felkockázott zöld alma, 125 ml víz, 1 felhasított vanília rúd, 3 evőkanál citromlé, 80 dkg cukor. A rebarbarát, az almát és a vaníliát  a vízzel kb. 5-6 perc alatt puhára főztem. Ekkor jött a citromlé és a cukor. Időnként kevergetve kb. 45 perc alatt főtt meg. (Menet közben jutott idő azért az ebéd elkészítésére is, úgyhogy nem vészes a dolog.) Ekkor alaposan kimosott üvegekbe töltöttem, lezártam és most ott pihen a száraz dunsztban.

Kivéve azt az üveget ami a mai reggeli tárgyát képezte. :o))

Megjegyzés: általában zselésítőt használok a lekvárokhoz, mert gyorsabb és gazdaságosabb, de most nem mertem bevetni, mert rebarbarát még nem főztem. Így szigorúan a recept szerint jártam el, de már alig várom, hogy legyen eper, meg málna, és az idén a cseresznye dzsemet is ki szeretném próbálni. Ja és ősszel ültettem egy ribizli bokrot is hasonló célzattal. Úgyhogy, amikor eljön a málna ideje, majd felfedem az én kis lekvár főzési szabadalmamat! Addig türelem! 

Meg tészta. Lehet, hogy tészta függő vagyok? Tegnap este ismét elővettem az én kis wokomat, hogy végre elkészítsem a régen tervbe vett kedvencemet. Őszintén szólva sokkal inkább rajongok a mediterrán konyháért, de hát kell a változatosság. Így hát egyszer egy szép napon, egy pesti kirándulás alkalmával hazacipeltem egy wokot az Ikeából. Azután szegény "kis" (igazából jó nagy) serpli ott csücsült a konyhaszekrény mélyén. Én persze boldog voltam, hogy végre van ilyenem is (a tömérdek egyéb, de számomra nélkülözhetetlen konyhai kütyü mellett). Ami késik, jó helyen van, mondá a bölcs, és lám egyszer csak eljött az idő. Gondos tanulmányozás előzte meg a választást, mert ezek a receptek mindig tartalmaznak valami olyat, ami a sarki közértben nincs. Ekkor bukkantam rá erre a kajára A főzés alapkönyve című könyvben (Sabine Sälzer-Sebstian Dickhaut). Nem tudom mennyire autentikus, nyilván a tanult német kollegák olyasmit próbáltak összehozni, amit egy kezdő is könnyen összeüthet, különösebb hókusz-pókusz nélkül. Állíthatom sikerült nekik! 

Íme az Ázsiai sült tészta receptje 4 kíváncsi éhesnek: 25 dkg ázsiai tojásos metélt tészta (tapasztalatom szerint a magyar is tökéletes) 50 dkg csirkemellfilé, 1 csokor újhagyma, 1 kis darab gyömbér, 2 gerezd fokhagyma, 1-2 kis szárított chilipaprika, 5-6 ek olaj, 3 ek szójaszósz (én mondjuk többet is szoktam löttyinteni bele, ízlés dolga), 1-2 ek citromlé.

Ügymenet: a tésztát kifőzzük, csirkehúst kisujjnyi vastagságú csíkokra vágjuk, az újhagymát felkarikázzuk (a zöld résszel együtt), a gyömbért és a fokhagymát meghámozzuk és nagyon finomra aprítjuk (a gyömbért én többnyire reszelni szoktam); a chilipaprikát szétmorzsoljuk, vagy felaprítjuk (vigyázat, nem mindenki szereti a csípőset, bánjunk vele óvatosan, pl: a magot inkább szórjuk ki belőle. A wokban 3-4 ek olajat felforrósítunk és a csirkét folyamatosan keverve 1-2 percig sütjük. Aztán félre húzzuk a husit a wok szélére, a közepébe tesszük a maradék olajat és beletesszük a hagymát, gyömbért, fokhagymát és chili darabokat. Legvégül jöhet a tészta, a szójaszósz és a citromlé, összeforgatni és kész! 

Félre a villával, jöhetnek a pálcikák! Sajnos azonban van egy problémája a receptnek, méghozzá az, hogy állítólag 4 személyre szól. :o))) Persze lehet, hogy bennünk van a hiba (a feneketlen bendőnkben), de kettőnknek a kedvesemmel már az is komoly erőfeszítésbe szokott kerülni, hogy legalább 1 adag maradjon neki, másnap ebédre. Ugyanis olyan finom, és úgy eteti magát, hogy mire észbe kapunk, már el is tűnt az egész a wokból!

A múlt hétvégén is serénykedtem ám, csak lusta voltam begépelni. Minden esetre néhány fotó készült bizonyítandó, hogy milyen ügyes (és persze szerény) pékmester vagyok én!!! Íme a fonott kalács (olyan fini volt húsvétkor, hogy muszáj volt ismételni)

csigák és briósok

A "sose fogyunk le" jegyében! Azt már régen kisasoltam a naptárból, hogy az idén a szülinapom péntekre esik. El is határoztam, hogy meglepem magam egy nap szabival, és meghosszabbítom a hétvégét. (az már csak hab volt a tortán, amikor azt is felfedeztem, hogy május 1. meg hétfő, így négy napig ünnepelhetek!) Szülinaphoz torta kell, tartja a régi ősi mondás, így kinéztem egy jó kis "diétás" receptet  Francia konyhából. 

Íme az eredeti verzió: 

Hozzávalók a tortához:180 g étcsokoládé (70%), 175 g vaj megpuhítva, 125 g finomítatlan cukor, 200 g őrölt mandula, 4 tojás, sárgája, fehérje különválasztva, 

Hozzávalók a bevonathoz: 100 g étcsokoládé (70%), 50 g vaj

Ügymenet: Sütőt melegítsük be 150 fokra (gáz 2-es fokozat). Tegyünk sütőpapírt egy 25 cm átmérőjű tortaformába. Törjük a csokit kis darabokra, és vízfürdő felett olvasszuk meg. A vajat és a cukrot keverjük ki krémesre. Adjuk hozzá az őrölt mandulát, a tojássárgáját és az olvasztott csokoládét, majd keverjük egyenletesre. Verjük fel a tojásfehérjét keményre, adjuk a többihez, és óvatosan keverjük bele.  Öntsük a formába, és süssük 35 percig. Vékony kéreg fog képződni a tetején. Hagyjuk kihülni mielőtt kivesszük a formából.

A bevonathoz szintén vízfürdő felett olvasszuk fel a csokoládét és a vajat, kenjük a tortára, és hagyjuk megdermedni. Részemről annyi módosítás történt, hogy mivel olajmágnások nincsenek a családfán, a 70%-os étcsoki helyett 3 tábla Boci étcsoki került a bevásárlókosárba. (mivel ez eleve 9dkg/tábla, nem kellett a tésztához méricskélni, a mázhoz meg 9 dkg is elég. 150C - 35 perc pedig az én elektromos sütőmben vicc kategória, 180C fokon is 45 perc kellett!!! Az eredmény viszont egy tömény csokigyönyör!

A főfogás az időjárás kegyességének köszönhetően grillezett husi, kukorica, és saláta volt vinegrette mártással. Vettem sertéstarját kedvenc hentesemnél (aki szépen fel is szeletelte nekem) és egy a Fűszerenciklopédia című könyvemből származó jamaicai páccal vettem kezelésbe. (nagyszerű kiadvány, bátran ajánlom, nagyon sok recit kipróbáltam már belőle, mindíg sikerrel!!!)

Pác: 1 fej vöröshagyma, 2 ek olaj, 2 gerezd fokhagyma, 2,5 cm reszelt gyömbér, 1 lime héja és leve, 1 kk őrölt szegfűbors, 1 kimagozott és felaprított piros chili (legjobb kesztyűt húzni a manőverhez), 1 tk erőspista krém, só, bors, 2 ek rum. (ez a mennyiség 4 nagy szelet husira elég) A finomra vágott hagymát az olajon meg kell egy kicsit pirítani (5-7 perc), azután jöhet a többi hozzávaló, és néhány perc alatt sötétbarnára kell főzni. Kihűteni, majd a kissé kiklopfolt husiszeletekre kenni. Igazából a reci 1 nap érlelést írt a hűtőben, amit most nem sikerült betartani, viszont kellett volna!!! Na majd legközelebb!!!

Találtam a boltban gyorsfagyasztott csöves kukoricát, amit szintén feltálaltam. A leírás szerint néhány pericg forraltam, majd saját ötlettől vezérelten feldobtam a grillrácsra néhány percre.

Saláta: 1 csomag konyhakész salátalevél, és a vinegrette mártás: 1 tk mustárt, 2 ek fehérbor ecettel, csipet sóval, borssal és 6 ek olajjal egy kézi habverővel gyorsan simára keverni. Mivel ez ecetes mártás, csak a tálaláskor szabad ráönteni a salátára, és gyorsan összeforgatni. Nagyon fincsi!!!

Szóval elég jól sikerült az én kis harminc...khm..khm..khmik szülinapi vacsim. Ja és itt hívnám fel az Alexandra kiadó szíves figyelmét, hogy a 3 hete megrendelt szülinapi meglepim (az ígért szállítási idő 2-3 nap) még mindíg nem érkezett meg, amivel igen kellemetlen helyzetbe szíveskedtek hozni a Kedvesemet!!! Ejnyebejnye!!!!

A padlizsánkrém készítése úgy kezdődik, hogy egy késő augusztusi vasárnap reggel az embert a drága jó mamája úgy kb. hajnali fél hét magasságában kiveri az ágyból, mondván: "megyünk a piacra"! (lévén, hogy  a padlizsán nem kedveli a mi kertünk agyagos földjét, így nem érdemes a termesztéssel küszködni) .

Van abban valami üdítő, hogy az ember hétközben tv nézés helyett lebattyog a ház mellé, felácsolja a készséget, és sütöget. Nem kell hozzá semmi extra. Némi husi, kenyér, saláta, meg egy üveg borocska. Az egész mulatság nem tart tovább 2 órácskánál (pont mint egy gagyi film a tv-ben + reklámidő).

"Biskoctumat mint kelljen jól sütni és csinálni

Végy tizenkét tiknyomat, verd egy mázos fazékban, azt egy kalánnal habard jól egy egész óráig untalan, azután végy egy font szép fejér nádmézet, aprón töröttet, és habard bele, azzal is egy óráig kalánnal törd jól meg.

A műkaja találkozása a kínai edénykével. Hol is kezdjem? Azt hiszem már említettem, hogy nem vagyok híve a műkajának. Lehetőség szerint kerülöm a dobozos, zscskós, üveges, kockás, meg miegymás kajákat. Nem is vetemedtem volna olyasmire, hogy említést tegyek az egyetlen kivételről, ha a véletlenek nem játszanak közbe, és nem jön szembe két dolog is amiről eszembe jutott, hogy enni kéne.

 Először is nemrég olvastam Nemisbéka kollegina írását az ő kis kedvencéről, másodszor épp a minap jött szembe velem egy üzletben a rég áhított kis tálka, amiből prímán lehet tv előtt is pálcikával csemegézni a kínait. Szóval a csillagok fenti együttállása késztetett rá, hogy felfedjem a titkomat. Az egyetlen kivétel számomra unkle bencéék szecsuáni csípős mártása. Ez valahogy el van találva, bár a legutóbbi receptmódosításkor elfelejtették kikérni a véleményem, és ma már egy hangyányit csípősebb mint amikor beleszerettem. (Ezúton kérlek kedves unkle bence, hogy több csilit már ne!!!:O))) Íme a tökéletes műkaja a tökéletes tálkában:

Ugye szép? Így együtt! Elvégre fontos a tálalás, mert először a szem lakik jól!!!

Sokáig aggódtam, hogy szakácskönyv gyűjteményem méretei némiképp kóros elmeállapotomra engednek következtetni, legalább is ezt sikerült kiolvasnom néhány egykori kolléganő szeméből, amikor ez a téma szóba került. Találkoztam olyannal akinek volt legalább 4-5 könyve innen-onnan, de olyannal is akinek az 1 db Horváth Ilonán kívül nem volt semmi a polcán.

Húsvét, sonka, tojás..... kéne egy kalács?

Az idei húsvétot szűk körben ünnepeltük, lévén, hogy Öcsinek lejárt a szabi, és szólította a nagyvilág, meg a fakanál. Jóanyám készített is neki hamuba sült pogácsát, meg méteres sütit. Így azután (és mivel jövőhéten szülinapom lesz) nem szándékoztam cukrászdai felhozatalt megszégyenítő mennyiségű édességet gyártani. Az biztos volt, hogy valami kelt tészta legyen (a múltori csúfos kudarc a buktával nem tett jót az önérzetemnek), de sokáig nem tudtam eldönteni, hogy nagyi titkos receptje, (a pamutrétes nevű csoda) vagy kalács legyen. Húsvét... sonka...torma....tojás.....hm...kéne egy kalács!!!! Szóval most a kalács győzött.

Már régen kinéztem egy receptet dr5ker Kenyérsütés - a ciabattától a rozskenyérig című könyvéből. (amit Cora pontjaimért szereztem)

Hozzávalók: 500 g liszt, 1 cs (7g) szárított élesztő, 5 dkg cukor, 1 cs vaníliáscukor, csipet só, 2,5 dl langyos tejszín, 2 tojás, 1 tojás fehérje, egy marék mazsola, a bekenéshez 1 tojás sárgája 1 kanál tejjel kikeverve.

 A lisztet összekevertem a szárított élesztővel, és a többi tésztához valóval a robotgép segítségével megdagasztottam (5-7 perc). A recept a hozzávalók között nem sorolta fel konkrétan a mazsolát, de a képen is látszott, hogy van benne, meg én is szeretem, úgyhogy az utolsó 2 percben azt is beledobtam. Langyos helyen kb. 1 órát kelesztettem. Amikor megkelt, átgyúrtam, szétosztottam három részre, ezekből úgy 45 cm hoszú rudakat sodortam és szépen összefontam. A tepsire (sütőpapír!) helyeztem, és még fél órát hagytam pihenni, hogy megint megnőjön.* A második kelesztés végén bekentem a tejes tojássárágával és betettem az előmelegített sütőbe 190C, 35-40 perc.

Azért tetszett ez a recept, mert tej és vaj helyett tejszín kellett a tésztába, és ilyet még nem sütöttem. Hozta a várakozásaimat, mert isteni illata és íze van!! Legszívesbben megettem volna az egészet még úgy langyosan, de akkor mi maradt volna a sonkához???

Egyébként a fent említett könyvből már több finom kenyeret és zsemlét sütöttem, jók a receptek. Pontosak, precízek, látszik, hogy kipróbálták mielőtt kiadták. Ez szerintem fontos, mert ki szeretné, hogy a drága alapanyogok és a sok befektetett energia végeredménye a kukában kössön ki? Sajnos sok olyan, egyébként igen borsos árú könyv van a piacon ami tele van pontatlansággal, fordítási hibával, oda nem figyeléssel.

*A fotón sok kis kalács látható, ezekhez is ezt a tésztát használtam, de készíthetünk egy nagyobb és egy kisebb hármas fonatot, amit egymásra helyezve ilyen kalács lesz: 

Vagy akár ilyen nyolcast is fonhatunk belőle: 

A húsvét nálam mindíg valami friss tavaszias kaját jelent. Mivel az ünnep több napos, kerestem egy receptet, ami könnyed, tavaszias, és minden hozzávaló beszerezhető. Így került a képbe a címben említett csirkemell csoda, amivel már régóta szemeztem, csak ugye vagy gomba nem volt, vagy tészta nem volt a boltban egyszerre.

Improvizáció Ázsia témára.

Előre kell bocsátanom, hogy szerintem ehető az az állat, amelynek 2 illetve 4 lába van. Slussz! Akinek ettől kevesebb vagy több lába van, az kérem tartozkodjék távol a tányéromtól!!!

Először is az Öcsinek lassan lejár a szabija, és megint elhúz időtlen időkre (hogy mások élvezhessék a szakácstudományát), úgyhogy mielőtt ez bekövetkezne még gyorsan kisírtam magamnak egy óriási tál joghurtos málnalevest. Azt kell mondjam, hogy ezt az illatos, krémes, rózsaszín megamálnát, a tetjén fincsi tejszínhab felhővel, szóval ezt minden héten tudnám kanalazni!!! (remélem hamarosan eljön a málnaszezon, mert a fagyasztóban aggasztóan csökkenek a készletek!)

Egyre nehezebben bírom már! Napok óta csak kóválygok a konyhában, belesek a hűtőbe, kihúzom a fiókomat (ott rejtőznek a süti alapanyagok, úgymint csoki, mazsola, mandula, aszalt gyümi), nyitogatom a szekrényeket, és nem tudom mit ennék. Keresek valamit, de nem tetszik semmi. Tegnap rájöttem!