Sem időm, sem kedvem nem volt hétvégére vásárolni, és egyébként is mostanra olyan mennyiségű élelmiszerkészlet halmozódott fel a fagyasztóban, spájzban, szekrényben, polcokon, hogy egy komolyabb természeti katasztrófát is könnyedén átvészelnénk.

Ezért aztán, hogy csökkentsem a készleteket kivettem a fagyasztóból egy egész, csontos csirkemellet és két nagyobb csirkecombot. Amíg ezek olvadoztak, igyekeztem megtalálni a hozzájuk illő receptet. Találtam is két szimpatikus olasz ételt, egy gondom volt csak, hogy az összes hozzávaló egyikhez sem állt rendelkezésre. Némi tanakodás után arra jutottam, hogy a készleten lévő alapanyagokat felhasználva valahogy összegyúrom a két receptet. Így nem lett ez sem római, sem potenzai csirke, hanem egyszerűen csirke „olaszosan".

Hozzávalók: 1 egész, csontos csirkemell, 2 nagyobb csirkecomb, 1 fej hagyma, 3 gerezd fokhagyma, 20 szem fekete olívabogyó, 1 evőkanál kapribogyó, 1 kis peperonicino, 2 dl száraz fehérbor, 1 doboz hámozott egész paradicsom konzerv, 3 dkg vaj, 3 evőkanál olívaolaj, friss bazsalikom, só és bors.

Ügymenet: a leöblített, szárazra törölgetett csirkemellet és a combokat is kettévágtam, így 6 darab húst kaptam. Besóztam őket, és egy nagyobb, magas falú serpenyőben felforrósított zsiradékon mindkét oldalukat megpirítottam. Hozzáadtam a felkarikázott hagymát, felszeletelt fokhagymát, az olajbogyót, kapribogyót, a felaprított erős paprikát és a frissen őrölt borsot. Kicsit sütögettem őket együtt, majd felöntöttem a borral. Közepes lángon pároltam addig, amíg a bor fele elpárolgott, majd hozzá adtam a durván feldarabolt paradicsomot és a bazsalikomot. Akkor van kész, ha a hús kellően megpuhult és a szaft kissé besűrűsödött. Polentával tálaltam.

Majdnem megint sikerült lemaradnom a VKF-ről, pedig ennek a fordulónak a kiírása nagyon-nagyon tetszett! Évekig vágytam egy olyan igazi, fedeles piknikes kosárra, amilyet Maci Laci és Bubu medve szokott elcsenni a Jellystone parkban. Aztán egyszer a véletlen az utamba sodort egy ilyen helyes darabot. Sajnos azonban eddig még nem sikerült olyan igazi, kockás plédes pikniket rendeznem, és nem jött ez össze most sem.

A múlt hét időjárása nem igazán kedvezett a szabadtéri programoknak, ráadásul a tervezett városi piknik helyszínét kisajátította az Operafesztivál. Azt terveztem ugyanis, hogy a város közepén található Szinva teraszon látom vendégül néhány szintén a belvárosban dolgozó barátnémat ebédidőben. Sebaj, ezt még biztosan bepótoljuk!!! A szigorú kiírásoknak megfelelő recept felkutatása sem volt könnyű feladat, hiszen Gourmandula azt kérte, hogy a kosár tartalma bírjon ki legalább 4-5 órát romlás nélkül. Jó néhány könyvet végig lapozgattam eredménytelenül, amikor is teljesen véletlenül, egész mást keresve megláttam ezt receptet, melynél megjegyzésként ott szerepelt: „kirándulásra, piknikre tökéletes fogás”!

Hozzávalók a molnárkákhoz: 140 ml sovány tej, 225 g fehér kenyérliszt, ½ teáskanál só, ½ teáskanál cukor, 1 evőkanál vaj, 1 teáskanál szárított élesztő. A hozzávalókat a fenti sorrendben betöltöttem a kenyérsütő gépbe, majd elindítottam a dagasztás-kelesztés programot. Amíg a gép dolgozott elkészítettem a tölteléket.

Hozzávalók a töltelékhez: 2 evőkanál olaj, 5 cm gyömbérgyökér, 2 evőkanál szójaszósz, 1 evőkanál méz, 225 g csirkemellfilé, 3 újhagyma, kis marék friss koriander.

Továbbá 1 tojás sárgája kikeverve 1 evőkanál vízzel a kenéshez, valamint szezámmag a szóráshoz.

Egy tálban összekevertem a páchoz valókat, 1 evőkanál olajat, a szójaszósz, a lereszelt gyömbért és a szójaszósz. A csíkokra vágott szárnyast beleforgattam a pácba, majd félretettem pihenni 30 percre. A megmaradt 1 evőkanál olajat felforrósítottam egy serpenyőben, majd beletettem a húst. Pár percig pirítgattam, a végén pedig hozzáadtam a karikára vágott újhagymát és a felaprított koriandert és még egy percig sütögettem őket. Mire a tészta elkészült a töltelék is kihűlt. A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítottam, kicsit átdolgoztam, azután nyolc egyforma darabra vágtam. Minden darabból kb. 10-12 cm átmérőjű korongot nyújtottam. Mindegyik közepére tettem egy kanállal a töltelékből, majd körben bekentem a tojásos keverccsel, félbehajtottam, majd a széleket összenyomkodtam. Úgy próbáltam őket a papírral bélelt sütőlapra ügyeskedni, hogy az illesztés kerüljön alulra. Langyos helyen még fél órát pihentettem őket, azután mindegyiket bekentem a maradék tojással és megszórtam a tetejüket szezámmaggal. 200 C fokra előmelegített sütőben 25 percig sütöttem.
 
Recept: Jennie Shapter, Szakácskönyv kenyérsütő gépekhez

 Természetesen édességet is illik vinni egy piknikre. Tekintve, hogy épp dúl a cseresznye szezon, kézenfekvő volt kipróbálni ezt a cseresznyés koszorú receptet, amit egy e havi receptes újságban találtam. Pofon egyszerű egyensúly tészta cseresznyével.

Hozzávalók: 500 g cseresznye kimagozva, 4 egész tojás, valamint a súlyuknak megfelelő mennyiségű vaj, cukor és liszt, ½ tasak sütőpor, csipet só. Lemértem a tojások súlyát, majd kimértem ugyanannyi vajat, cukrot és lisztet.  Szétválasztottam a tojásokat. A vajat habosra kevertem a cukorra, egyesével hozzá kevertem a tojások sárgáját, majd a sütőporral elkevert lisztet. Egy másik tálban kemény habbá vertem a tojásfehérjéket a sóval, majd a habot nagyon óvatosan beleforgattam a tésztába. Legvégül belekevertem a cseresznyét is. Vajazott, lisztezett, csatos koszorúformába töltöttem, és 180 C fokra előmelegített sütőben kb. 45 perc alatt sült meg.

Recept: Fakanál, 2008/6.

„A lenticchie di Castelluccio Olaszország legkeresettebb lencseféléje. A nagyon régi kultúrnövény Keletről érkezett a Földközi-tenger térségébe. Más tartományokban inkább, Umbriában alig termesztik, az a kis mennyiség azonban egészen rendkívüli minőségű. A castellucciói fennsíkon, 1400 méteres magasságban terem a kicsi, zöld lencse, ami nagyon gazdag proteinekben, ásványi sókban, ezért igen egészséges.”
 

Na jó maradjunk a realitások talaján, és adjunk hálát a magasságosnak, ha valódi magyar lencsét kapunk a sarki közértben/piacon holmi génmanipulált kínai vacak helyett. Próbálok több lencse és babételt csempészni a tányérunkra, és ezen törekvésemben nagy segítség ez a frissen felfedezett recept. Végül az állaga emlékeztet majd a főzelékre, mégis sokkal finomabb és főleg könnyebb lesz, hiszen sűrítőanyag mentes.

Hozzávalók: 30 dkg lencse, 10 dkg húsos füstölt szalonna, 2 ek olívaolaj, 1 ek vaj, 1 fej vöröshagyma, 1 szál zeller, 15 dkg konzerv hámozott paradicsom, 1 l húsleves, őrölt bors, sütni való kolbász.

Hogyan tehet eleget az ember lánya az e havi VKF  feladatnak, ha a húsvét elmúltával mégsincs kedve pörköltet főzni? Mert mi az ami széles-e hazában magyarochabb lenne? Gulasch? Nem, nem, valami eredetibb ötlettel kell itt előállni, de úgy, hogy azért mégse kelljen betenni a lábamat a henteshez!!!

Első olvasatra roppant izgalmasnak tűnt a mostani VKF felhívás, és nem is látszott túl bonyolultnak, ….. egészen a második olvasásig. Hiszen manapság reneszánszukat élik az olyan köretek, mint a például a puliszka, a hajdina vagy éppen az árpagyöngy. Mindezek réges-rég óta ismertek voltak a magyar konyhában is, csak hát az a néhány évtizednyi vasárnapi húsleves-rántotthús-petrezselymeskrumpli teljesen kitörölte őket az emlékezetből.

E gabonafélék újbóli hódítása (szerintem legalábbis) jórészt olyan híres külhoni rokonoknak köszönhető, mint például a polenta. Divaba jöttek a saláták is, készüljenek bármiből, levélsalátából, rostonsült zöldségekből vagy épp gyümölcsökből. A magam részéről nagyon örülök ennek a változatosságnak, és nagyon remélem, hogy ezek a régi-új köretek hamarosan már nem csak a tévés sztárszakácsok és gasztrobloggerek asztalán szerepelnek majd, hanem egyre több étterem, vendéglátóhely ismeri fel, hogy nem csak hasábburgonya van a világon!

És itt jön az én dilemmám! Hiszen amikor számba vettem a lehetőségeket, először én is a fenti magokra és zöldségekre gondoltam. Aztán meg arra, hogy nyilván mások is. Még később az is eszembe jutott, hogy az én tulajdonképp nagyon szeretem a krumplit!

Ezért az jutott az eszembe, hogy védelmembe veszem szegény pityókát és megpróbálom helyre állítani megtépázott hírnevét! Egyébként is 2008. a burgonya éve!!! Hiszen annyi, de annyi finomságot készíthetünk burgonyából! Kivéve, hogy meghámozzuk és kockára vágva sós vízben megfőzzük! Legalább ne hámozzuk meg! Mert a héjában főtt krumpli az már valami! Azzal már kezdhetünk valamit!

De még mielőtt beledobálnánk őket forró vízbe, először nem árt tisztázni, hogy milyen típusú kolompérokat is érdemes főzögetni/sütögetni, mert bizony egyáltalán nem mindegy! Sajnos az olyan ízes, aromás régi fajták, mint a Somogyi kifli burgonya, a Rózsakrumpli vagy a Gülbaba ma már alig beszerezhetőek, helyettük betegségekre kevésbé fogékony hollandus nemesítések kaphatóak. Sőt! A helyzet még ettől is rosszabb, mert vetőburgonyaként sem jutok hozzájuk, a kertész üzletben is csak a tulipános fajták fordulnak elő.

Az egyes burgonya fajták - attól függően, hogy mekkora a keményítő tartalmuk – három csoportra oszthatók.

Az első csoportba a keményebb, úgynevezett salátának való gumókat sorolhatjuk. Ezek főzés közben nem esnek szét, a hőkezelés után is jól darabolhatóak, ezért alkalmasak leginkább saláták, hidegtálak, tepsis és rakott burgonya készítésére. Ilyenek a Somogyi sárga kifli, White Lady.

A második csoportba azok a közepesen kemény burgonyák tartoznak, amelyek kissé omlósabbak, de azért még nem főnek szét a fazékban. Ezek az úgynevezett vegyes hasznosítású fajták. Ezekből szinte bármit készíthetünk, ezért ezek a legnépszerűbb fajták. Főzhetünk belőlük pürét, főzeléket, ragukat, süthetünk röstit, tócsnit. Ezek a Százszorszép, a Hópehely, a Desiree, a Kondor, de Asterix és Góliát is ezt a csapatot erősíti.

A harmadik csoport a lisztes, szétfővős földi almák csapata. Ha rakott krumplit szeretnénk, akkor ezzel a társasággal mellé fogunk! Ezekből püré, hasábburgonya, gnochi vagy nudli is készíthető. Meg persze szilvás gombóc! E társaság erőssége lenne Gülbaba ha kapni lehetne. Helyette választhatjuk Pandát, Karlenát, Cikláment, Agriát Lady Rosettát vagy épp Ornellát.

A zöldségesnél sajnos legtöbbször nem tudják megmondani, mi van a zsákban (rosszabb esetben azt mondják, amit hallani szeretnénk), azt meg hogy mire való pláne nem. Bár nem egyértelmű megkülönböztetési mód, de ha nincs más lehetőség, akkor sütni inkább rózsaszínűt, főzéshez fehér héjút válasszunk.

És akkor most térjünk vissza a fazékhoz! Először is muszáj megemlítenem az újkrumplit! Ebből ugyan nem főzhetünk gombócot, de miért is tennénk! Csak megsikáljuk egy körömkefével, pár percig főzzük, aztán vajjal, sóval és petrezselyemzölddel tálaljuk. Gyermekkoromban gyakran volt ez fő fogás egy-egy hétvégi telkes ebéd alkalmával, de még most is alig bírom kivárni, hogy mikor lehet már kiásni az első szemeket!!! Azóta már felfedeztem a mentás újkrumplit is, az is ellenállhatatlan! Az újkrumpli annyira finom, főleg ha a kiásás és az elkészítés között csak annyi idő telik el, amennyi alatt a kertből leérek vele a konyhába, hogy felesleges lenne bármi mást hozzáadni. Ha mégis megunnánk ilyen egyszerűen, akkor készíthetünk hagymás-szalonnás újkrumplit vagy karamellben sült újkrumplit, ami skandináv specialitás.

Sajnos azonban az idő nyáron is könyörtelenül múlik, így az újkrumpliból előbb utóbb régi krumpli lesz. Ezért azonban vitathatatlanul kárpótol minket, hogy immár szilvás gombócot is készíthetünk belőle. De, hogy témánknál, a köreteknél maradjak, nos nem is tudom, hogy hol kezdjem! Az elején már javasoltam, hogy főzzük meg héjában, mert a héjában főtt krumpli igen sokoldalúan felhasználható. Diéta idején kedvenc vacsorám két szem héjában főtt krumpli egy kis feta sajttal. Aztán ott a tejjel, vajjal folyó Kánaán, a krumplipüré! A püré szintén tovább fejleszthető, például hercegnő burgonyával, kroketté, burgonyafánkká vagy épp burgonyafelfújttá.

Le is reszelhetjük a héjában sült pityókánkat, és serpenyőben süthetünk belőle röstit, ami nekem nagy kedvencem és a zürichi apróhús klasszikus körete, de szintén főtt krumplira van szükség a gombóchoz és a gnocchihoz is, sőt rengeteg féle krumplisalátát is kerekíthetünk belőle.

Azután persze nem muszáj főzni, süthetjük is őket. Alufóliába tekercselve sütőben, parázson. Ha megsült, fűszerezett tejföllel meglocsolva tökéletes kísérete volt egy szelet joghurtban pácolt pulykamell szeletnek egy visegrádi étterem teraszán. Nagyon rég volt, de most is repertoáron tartom, mert nem csak finom, de kalóriaszegény is egyben.

Nyersen lereszelve készülhet belőle a tócsni (lepcsánka, siligó, cicege) ami önmagában is finom, de szaftos húsokhoz kitűnő köret lehet, de ez a massza akár panírként is felhasználható, isteni ropogós, borzas kérget képez.

Nagyon finom köret még a chilis-fűszeres krumpli. Az alaposan lesikált kartifliket egyforma cikkekre vágjuk, néhány percig előfőzzük, fűszerezzük ( kevés olajba chilit, sót, borsot, miegymást keverünk, majd a krumplikat óvatosan beleforgatjuk a fűszeres keverékbe) és forró sütőben készre sütjük.

 Sokáig sorolhatnám még a lehetőségeket, de most már következzen a pályamű:

LA GALETTE DE POMME DORDOGNE (DORDOGNE-I KRUMPLIS LEPÉNY)

Hozzávalók: 6 gerezd fokhagyma, 1 nagy csokor petrezselyem, 4 evőkanál disznó-, liba- vagy kacsazsír, 1, 75 kg meghámozott, uborkagyalun vékonyra szeletelt burgonya, tengeri só és frissen őrölt fekete bors.

Ügymenet: A fokhagymát és a petrezselymet finomra aprítottam, és összkevertem 3 evőkanálnyi a zsírral. A megmaradt zsírt  egy 28 cm átmérőjű, 7-8 cm magas teflonserpenyőben felforrósítottam. Ezután mérsékeltre csavartam alatta a lángot, és beletettem serpenyőbe a krumpliszeletek 1/5-ét. Megsóztam, megborsoztam, és 2 percig kevergettem, hogy a szeletek elkezdjenek sülni. Ekkor jöhet az újabb 1/5-nyi krumpliszelet, és rá só, bors. Megint 2 percig kevergetés után szép sorban az összes krumpliszeletet beletettem a serpenyőbe, úgy hogy apránként a fűszeres zsírt is hozzá adagoltam. Ezután már nem sok hely maradt a serpenyőben a kevergetéshez, így lassú tűzön 12-15 percig a sütögettem, hogy a lepény alja aranybarnára süljön. Miután letelt a szűk negyedóra, óvatosan , egy nagy tányér segítségével átfordítottam, és újabb 12-15 perc alatt az alját is aranybarnára pirítottam. Egy nagy tálra borítva, tortaszerűen szeletekre vágva azonnal tálalható. Önmagán is finom, de mivel most köretekről van szó, szerintem sült husikhoz, főleg grillezettekhez ideális köret.

A zsír miatt nem nevezhető diétásnak , viszont a magas sütési hőmérséklet és a hosszú sütési idő miatt nem érdemes olajjal kísérletezni.

recept: Susan Loomis Ház a Tatin utcán

Bár a farsangnak már hivatalosan vége, és elvben már javában dúl a böjt, azért szerintem februárban még abszolút aktuális édesség a fánk. Ráadásul ez a fánk nem bő olajban sütkérezik, mindössze egy-egy csepp zsiradék szükségeltetik a sütéshez.

No meg egy tükörtojássütő serpenyő! Ez egy olyan serpli, amiben több mélyedés találtatik, és ezekbe a mélyedésekbe kell evőkanállal adagolni a masszát. Biztosan létezik ebből a serpenyőből szép és drága variáció is, de tekintve, hogy ez is olyan spéci eszköz, amit évente csak egy-két alkalommal ások elő a szekrény mélyéről, nem tartom szükségesnek, hogy az én kis eredeti csehszlovák, húsz koronás serplimet csili-vili flancos edényzetre cseréljem! Ez a kis edényke egyébként a szocilista ipari formatervezés gyöngyszeme! Alumínium serpenyő alumínium nyéllel! Edényfogó kesztyű használata kötelező!

Hozzávalók: 40 dkg liszt, ½ liter tej, 2 dkg élesztő, 10 dkg cukor, 2 tojás, olaj a sütéshez, baracklekvár a tálaláshoz.

Ügymenet: a lisztet egy tálba szitáltam, a közepébe mélyedést fúrtam, belemorzsoltam az élesztőt, ráhintettem egy kanál cukrot, és ráöntöttem 2 dl langyos tejet. Letakarva langyos helyen pihentettem, amíg az élesztő kicsit felfutott.

Hozzáadtam a maradék cukrot, tejet, a tojások sárgáját és egy csipet sót. Géppel alaposan kidolgoztam a tésztát. Igazából nem is a dagasztó lapáttal dolgoztam, mert ez olyan kicsit sűrűbb palacsinta tészta állagú lesz.

A tálat letakarva langyos helyen ¾ órán át pihentettem, majd hozzá kevertem a tojásfehérjék felvert habját. Még egy kicsit pihentettem, majd jött a serpli.
 
Felforrósítottam a serpenyőt, a mélyedésekbe egy-egy csepp olajat öntöttem. A tésztát evőkanállal a mélyedésekbe adagoltam, majd kis lángon egy-két percig sütöttem az egyik oldalukat, aztán húsvillával átfordítottam őket és a másik oldalukat is megsütöttem. Kettőt-kettőt baracklekvárral összeragasztva tálaltam.

Recept: Horváth Ilona klasszikus

A minap villámvacsorát kellett varázsolnom, így kapóra jött Dolce Vita receptje. Régóta szemeztem már ezzel a csodás lila árnyalatú dologgal, ami nem mellesleg gazdám két kedvenc alapanyagát egyesíti, mert ugye férfi ember szerint mindegy mit főzünk, de a recept ott kezdődik, hogy aprítsuk fel a hagymát és a szalonnát. :)

Mit csinál egy gasztrobolgger Rómában?

Először is ellátogat a Campo de Fiori híres piacára:

Zsákmányával a zsákjában betér egy kávéra az 1760-ban alapított Caffé Grecoba, majd megtekinti az 1893. óta fennálló Babington’s Tea Rooms-ot, ahol csak ámul-bámul az árlap láttán. (Mellesleg kíváncsi lenne, hogy mit szólna az otthoni népség, hogy ha ő is kiírná a tál elé, hogy Muffin: 9 Euro)

Gasztrobogger ezek után a ’Gusto felé veszi az irányt és órákig bámészkodik az intézmény konyhafelszerelési szekciójába. (Gasztrobloger gazdája ez idő alatt hősiesen tűr, majd csendben leül az üzlet előtt és pihen. Hősiességének eredményeképp bizton számíthat egy adag Lila Füge féle zöldteás sütire, amelyet a ’Gustóban beszerzett cica alakú kiszúróval fogok formázni :) ebből is látszik, hogy megéri türelmesnek lenni)

Miután Gasztroblogger jó alaposan elfáradt és megéhezett betér egy trattoriába, hogy némi üzemanyagot vételezzen a többi római nevezetesség megtekintéséhez. (Sajnos a Dolce Vita által ajánlott Augusto előtt olyan sor állt, hogy nem tudtuk kivárni, nyilván szerepel valamelyik népszerű útikönyvben is) 

 Végül de nem utolsó sorban jó alaposan megtömi a bőröndjét, és nem győz méltatlankodni amiatt, hogy üveges és folyékony dolgokat nem csempészhet, mert kézipoggyászban nem lehet, a balzsamecetet meg elég macerás lenne kimosni a táskányi szennyesből.

Nemrégiben hirtelen felindulásból készítettem el ezt az ecetes gombát, ami azóta a hűtőben pihen. Lassan letelt az előírt 10 napos érlelési idő, de még nem találtam ki mi legyen vele. Egyes vélemények szerint jégbehűtött vodkával fogyasztandó, de én azt nem szeretem, úgyhogy várom a felhasználási javaslatokat!

Hozzávalók: 50 dkg gomba (jelen esetben erdei vegyes), 2 gerezd fokhagyma, 2 db szegfűszeg, 1 babérlevél, 3 szem fekete bors, 1 ek cukor, 1 tk só, 2,5 dl vörösborecet, olaj.

Ügymenet: a pác hozzávalóit az olaj kivételével és 1,5 dl víz hozzáadásával felforraltam, majd beledobáltam a megtisztított, szárától megfosztott gombakalapokat. A könyv szerint addig kell a gombát főzni, amíg lesüllyed a folyadékban. Ebből is látszik, hogy nem lábasban kellett volna feltennem, hanem fazékban :) mert akkor lett volna hely süllyedni. Na ezek után fokhagyma ki, gomba üvegbe, lé kihűt, gombára önt, majd a tetejére annyi olajat kanalaz, hogy teljesen ellepje. 10 napig hűtőben érni hagy.

Recept: Kulinára, Oroszország fejezet

Itt van az ősz, itt van a diószezon is újra! Érik, potyog és kelleti magát, így hát gyorsan megsütöttem ezt a finomságot a Francia piacból. (Az idei diónak még száradnia kell egy kicsit, hogy sütésre alkalmas legyen!)

Hozzávalók: 20 dkg dió, 20 dkg vaj, 10 dkg barnacukor, 10 dkg méz, 2 felvert tojás, 3 dl tej, 35 dkg liszt, 1 teáskanál sütőpor.

Ügymenet: ledaráltam a diót, kibéleltem sütőpapírral a 30 cm-es dobozformámat, és bekapcsoltam a sütőt 180 C fokra.

Egy kis lábasban, takaréklángon feltettem melegedni a mézet, a cukrot és a vajat. Addig kevergettem, amíg a cukor teljesen fel nem olvadt. Ekkor levettem a tűzről, beleszórtam a megdarált diót, és jól elkevertem. Felvertem a tojásokat a tejjel, hozzá kevertem a diós masszát, majd apránként a sütőporral elkevert lisztet és sima tésztává dolgoztam. Beleöntöttem a formába és betoltam a sütőbe, kb. 1 óra alatt sült meg.

Legjobb másnap megvágni. Sajnos a felvágás után már nem tudtam képet készíteni róla. A könyv szerint gyümölcsökhöz és sajtokhoz is kiváló, én konkrétan szőlőt ettem mellé, jól harmonizáltak az biztos.

És én még aggódtam, hogy mindenki elment nyaralni, én meg itt maradok egyedül, árván, és nem is lesz mit összesítenem! Ehhez képest alig győztem végigolvasni a beérkezett pályaműveket! Ahogy számolgatom, 42-en küldtétek el írásaitokat, volt aki csak beszámolót küldött, volt azonban olyan is, aki mindjárt két cikket is beküldött. Próbáltam valamiféle "vezérfonal" mentén csoportosítani a recepteket, több-kevesebb sikerrel!

Amikor kitaláltam a VKF VII. fordulójának témáját, már tudtam, hogy én a görög konyha háza táján fogok settenkedni. Kétszer jártam eddig görög földön, utoljára - ha nem is tegnap, de már ebben az évezredben :). Annak ellenére, hogy nem kedvelem a tengeri kütyüket mégis számtalan finomságot találtam a hangulatos kis tavernákban, így hát importáltam is egy szakácskönyvet, hogy itthon is elkészíthessem az ott megismert ételeket.

 

Azt nem értem pontosan, hogy miért ez a neve, mert szerintem sokkal inkább polentára hasonlít, mint gnocchira, minden esetre a Szakácsok könyvében így hívják ezt a finomságot!

Szombatra grillezést terveztem, de a tűző napon grillezzen aki……akar, én a magam részéről este 6 előtt fel nem állítom a készséget az tuti! Ennek okán valami könnyű ebédet kerestem, ami után este még könnyedén beférnek a grillezett husik, így bukkantam rá erre a receptre.

Hozzávalók: 750 ml zsíros tej, 1 kis babérlevél, 1 zúzott fokhagymagerezd, 170 g finom búzadara, 3 tojássárgája, 75 g reszelt parmezán, frissen reszelt szerecsendió, 5 dkg vaj és még egy kevés a kikenéshez.

Ügymenet: a tejet a babérlevéllel, csipet sóval és a zúzott fokhagymával feltettem melegedni. Mielőtt felforrt volna, hozzá adtam a búzadarát és folyton kevergetve jó sűrűre főztem. Amikor már elvált az edény falától, lehúztam a tűzről és egyesével belekevertem a tojássárgájákat, a szerecsendiót (óvatosan, igen erős fűszer) és a parmezánt. Kicsit megsóztam és megborsoztam (ehhez szerintem csak a fehérbors jöhet szóba!).

Én valamiféle félreértés okán ezen a ponton a vajat is beledolgoztam, de most látom csak, hogy nem kellett volna. Ártani mindenesetre nem ártott J. Szóval egy arra alkalmas tepsit jól kivajaztam és 1 cm vastagon elterítettem rajta a masszát. Ügyes szerszámok ide vagy oda, ez nekem legkönnyebben olajozott kézzel sikerült (bármennyire nem szeretek kézzel turkálni az ételben, én nem vagyok egy született Nigella).

Na most eredetileg a vaj felét ezen a ponton olvasztva kellene a tetejére önteni, ez értelemszerűen kimaradt, mert a vaj már benne volt ;). Kihűtöttem, és lefedtem fóliával, majd a hűtőbe  tettem pihenni (ezen a ponton már késő is megjegyeznem, hogy akkora tepsit kell választani, ami aztán majd befér a hűtőbe, az enyém sacperkábé 25x35 cm).

2-3 óra dermesztés kell neki, ezután pogácsa szaggatóval kis köröket szúrtam belőle (itt megjegyzendő, hogy legközelebb simán kockára vagy rombuszra vágom majd, ez a karikázás felesleges macera). További vajakat olvasztottam a legnagyobb serpenyőmben, és a kis korongok mindkét oldalát megpirítottam pár perc alatt. Forgatni leginkább a tortalapáttal tudtam, a szélesebb eszközzel nem ment, lecsúsztak, szóval csak egyesével sikerült.

Amíg a korongok sütkéreztek, addig egy 400g-os paradicsomkonzervből a szokásos módon (vöröshagyma, fokhagyma, zöldfűszerek) sűrű paradicsomszószt főztem. Nagyon ízlett mindenkinek. Így főételként szerintem csak 3 adag, de köretként többnek is elég, mivel mártásos husikhoz (pl. Pollo alla romana) köretként is kínálhatjuk!

Nem tehetek róla, de engem sokkal jobban vonzanak a hegyek, mint a tengerpartok. Egy nyáron is havas hegycsúcs hamarabb hoz lázba (nem akarom én megmászni, elég nekem lentről csodálni, persze ha van felvonó, egye fene megnézem a kilátást is :), mint egy zsúfolt homokos tengerpart meg forróság. Épp ezért imádom Svájcot.

Svájc kicsi de nagyon szép ország, és gasztronómiai szempontból is érdekes. Legtöbben csak a svájci csokit ismerik, meg legfeljebb hallottak róla, hogy létezik egy fondü nevű valami. Nos ha a francia konyhához hasonló híres specialitásokkal nem is dicsekedhetnek, mégis találhatunk finom és ízletes ételeket, hiszen a dús legelőkön nevelkedett állatok sok-sok csemegével kecsegtetnek.

Ilyen étel a Zürichi apróhús is, amely hagyományosan borjúhúsból készül. (na most azért azt meg kell jegyezzem, hogy én próbáltam rebegtetni a szempilláimat és legszebb őzike tekintetemmel adtam elő a problémámat a hentesnek, de sajna itten borjú nem terem :(.

 Ennek az ételnek elengedhetetlen körete az egész Svájcban népszerű rösti. Ez egy nagyon könnyen elkészíthető burgonya étel, ami nem csak köretként fogyasztható, de pl. vasárnap reggelire is kitűnő. Lehet variálni, fel lehet dobni egy kis szalonnával, hagymával vagy reszelt sajttal, szóval elég sokoldalú étel, csak egy kicsit előre kell gondolkodni, és akkor pillanatok alatt elkészül.

Tehát a röstihez fejenként 2-4 szem burgonyát héjában megfőzök, meghámozom és hűlni hagyom. (Ezért mondtam, hogy kicsit előre kell gondolkodni, mert ha előző nap megfőzzük, akkor ezzel sok időt takaríthatunk meg. Én szombat este szoktam odadobni, aztán vasárnap reggel csak előkapom és mire megfő a tea, kávé és megterítek kész is a villásreggeli.)

A kihűlt krumplikat nagy lukú reszelőn lereszelem, enyhén megsózom. Egy tapadásmentes bevonattal ellátott serpenyőben vajat olvasztok és egy adag krumplit dobok bele. Lapos fakanállal szépen elterítem, elegyengetem a krumplit, hogy szép kerek lepényt kapjak. A sütési idő függ a serpenyőnk méretétől és vastagságától is, kb. 5-10 perc kell egy oldalnak. Azután jön némi akrobatika. Egy nagy tányért helyezek a serpenyőre és edényfogó kesztyűvel gyors mozdulattal átfordítom, hogy a lepény a tányéron landoljon. Még egy kis vajat teszek a serpenyőbe, és óvatosan visszacsúsztatom a lepényt. (Ha önálló fogásként tálaljuk, akkor most tegyünk a serpenyőbe néhány szelet bacont, és arra csúsztassuk a krumplit. Tálaláskor tányérra borítjuk, a ropogós szalonnák felülre kerülnek, megszórjuk egy kis ementálival és hammmm) Ha elkészült tányérra borítom, és tálalásig igyekszem melegen tartani. (ha van rá mód, két serpenyővel is dolgozhatunk, így még gyorsabban elkészülünk, mosogatni meg alig kell, csak épp kitörölni a serplit)

Én most sajna a fent vázolt okok miatt a Zürichi apróhús elkészítésénél pulykahús használatára kényszerültem de így sem volt panasz. 

2 főre 35 dkg csíkokra vágott pulykamellet lisztben megforgattam. Kb. 5 dkg vajat olvasztottam egy másik (harmadik) serpenyőben, ezen kicsit megpirítottam a húst. Mivel a liszt bevonatot képez a húson, így nem szárad ki, finom szaftos marad. A megpirult husikat kiszedtem a serpliből, és a helyére egy kis fej apróra vágott hagyma került, pár perc múlva pedig 25 dkg felszeletelt gomba. Amikor a gomba szépen megdinsztelődött (tehát elpárolgott a lé java) akkor egy pohár száraz fehér bort és egy pohár tejszínt öntöttem hozzá, sóztam, borsoztam és visszatettem a husikat. Elvileg a húson lévő liszt besűríti a mártást, ha még sem, akkor még egy kis kanál liszttel segíthetünk rajta. Apróra vágott petrezselyem zöld kerül még bele.

A tányéron pihenő röstink tetejére kanalazzuk a kész művet és már ehetünk is. (nekem épp csak egy kattintásnyi időm maradt)

 Recept: a legújabb gyönyörűségemből származik: KULINÁRIA, Európai konyhaművészet.

 Ízelítő Jamie Oliver legújabb könyvéből

A Nők Lapja Konyhája őszi számához voltak olyan kedvesek (oké, tudom, hogy nem kedvesség hanem reklámfogás, de nekem jól esett) csatolni egy kis kóstolót Jamie új könyvéből, az Olasz kajákból. Ezt a könnyű kis spagettit választottam tesztelés céljából (mivel a múlt héti Nemisbéka féle kesudiós sertéshúsból pukkadásig zabáltuk magunkat, most szigorúan húsmentes, lájtos vacsira volt megrendelés). Jamie négy gyomorra írta a recit, ezért én megfeleztem, de a kétszemélyes adagból még így is maradt nekem mára egy kicsi ebédre.

Hozzávalók (két éhesnek): 1 nagy padlizsán, olívaolaj, 1 tk szárított oregánó, 2 gerezd fokhagyma, 1 ek szárított bazsalikom (bocs Jamie, a friss tegnap reggelre lefagyott a kertben), 1 kk borecet, 1 doboz darabolt paradicsomkonzerv, só, bors, egy kis chili, fél csomag spagetti, és a tetejére sajt (sózott ricottát ajánl, nálunk grana padano volt elérhető) .

Ügymenet: a padlizsánt hosszában vágd négyfelé, majd keresztben ujjnyi darabokra. Egy jó nagy teflonserpliben forrósíts olívaolajt, és pirítsd meg benne a padlizsánokat (lehet, hogy csak két részletben jön össze). (Szerintem arra azért nem árt ügyelni, hogy a padlizsán olyan mint a szivacs, rengeteg olajat képes magába szívni, úgyhogy csak óvatosan!)

Szórd rájuk az oregánót, bazsalikomot,  jöhet a fokhagyma, az ecet, paradicsom, só, bors, chili és 10 perc rotyogtatás.

Közben tedd fel a vizet a tésztának, és a zacskón lévő utasítás szerint főzd a spagettit al dente-re. Megfelelő időzítés esetén a szósz és a tészta nagyjából egyszerre lesz kész. Szűrd le a tésztát, de a főzővizéből tegyél el egy keveset (sosem értem mennyi az a kevés ilyenkor, én kicsit kevesebb mint 1 dl-t hagytam meg). Keverd a tésztát a mártáshoz, és lazítsd kicsit a tészta főzővizével, keverd jól át a tűz fölött és kész.

Reszelt sajttal (NEM TRAPISTÁVAL!!!) és vörösborral kínáld!

Remélem Jamie új könyve valódi ízelítő lesz az igazi Mamma féle házias otthoni konyhából, és nem pizza receptekkel lesz tele.

A görög konyha közismert finomsága

Gazdám nagy kedvence a Muszaka. Nem tudom, hogy az alábbi recept mennyire autentikus, de erre az ételre is igaz, ami a magyar gulyásra, hogy ahány ház, annyi szokás. Több receptet is megnéztem, mire ezt kikísérleteztem, így jutottam arra, hogy a padlizsán elég krémes besamel mártás nélkül is, úgyhogy én ezt simán kihagyom belőle. Nálam csak a húsmártás és az elősütött padlizsánkarikák kerülnek a tálba, és mondhatom senki sem panaszkodik.

 

Ha már szóba került a spanyol konyha, akkor itt az idő bemutatni egy igazi gyöngyszemet, a nálunk méltatlanul mellőzött tortillát. Valamiért mifelénk a spanyol konyhával kapcsolatban többnyire csak a paella kerül említésre, mintha más étel nem is létezne. Na jó, még talán néha a karamellkrém. De a tortilla valahogy nem került be a köztudatba. Illetve ami bekerült az a mexikóiak ugyan erre a névre hallgató étele, de annak semmi köze ehhez.

szülinapra anyunak

Gasztrotúránk következő állomása Spanyolország, ahová szintén visszahúz a szívem, legfőképp Barcelonát kedvelem. A spanyolos hangulat, meg a titkos süti alkatrészes fiókomban feltárt egy csomag árválkodó marcipán okán választottam ezt a receptet. Tulajdonképp nem is torta ez, a szó hagyományos értelmében, hiszen nincs benne krémes töltelék, meg nem is cicomáztam különösebben, de hát a Sachert is tortának nevezik nem?

A legproblémásabb rész, amitől tartottam, az volt, hogy a marcipánt ki kellett keverni simára és habosra a vajjal, meg a tojások sárgájával. Először kockákra vágtam a marcipánt, de simán kirakódtak a keverőtál falára, és semmi áron sem akartak összekeveredni a vajjal, úgyhogy végül egy villával vetettem véged az engedetlenségnek :o). Szépen szétnyomkodtam a renitens darabokat, és innentől már nem volt nehéz dolgom. Talán külföldön lehet kapni valami lágyabb marcipánt, de én itt csak azt a fajta tömböt kaptam, amiből inkább figurákat szoktak otthon gyártani dekoráció gyanánt. Ez nyilván keményebb, ezért volt nehéz kikeverni, de jelentem nem lehetetlen.

Hozzávalók: 80g étcsokoládé, 50g cukrozott citromhéj, 50g mandula, 110g liszt, 50g vaj, 150g marcipán, 150g porcukor, 1 rúd vanília, 6 tojássárgája, 5 tojásfehérje.

Bevonat: sárgabarack lekvár (opcionálisan 2 ek sárgabarack pálinka), 1 tábla étbevonó, 2 dkg vaj.

 Ügymenet: a csokoládét apró darabokra vágtam, és egy tálba tettem. Szintén ebbe a tálba jött az aprított mandula, a cukrozott citromhéj és a liszt (a recept nem írta, de a biztonság kedvéért tettem bele egy mokkás kanálnyi sütőport is). Ezeket elkevertem és félre tettem.

Egy másik tálban géppel összedolgoztam a marcipánt a vajjal, 5 dkg porcukorral, a vaníliarúd kikapart belsejével és először csak 1 tojássárgájával. Amikor a marcipán már jól elkeveredett, egyesével eldolgozva hozzá adagoltam a többi tojássárgáját.

A tojásfehérjékből a maradék cukorral és egy csipet sóval kemény habot vertem, és a lisztes keverékkel felváltva nagyon óvatosan a marcipános keverékhez adagoltam. Ehhez már nem kell a gép csak egy hablapát, és nagyon kell vigyázni, hogy a hab ne törjön össze.

Az előkészített (aljára papír, az oldalára vaj+zsemlemorzsa ment) kapcsos 24 cm-es tortaformába simítottam és előmelegített 180C-os sütőbe toltam. Elvileg 45 perc, de az én sütőmben ez 1 kerek órát vett igénybe.

10 percig hagytam pihenni a formában, azután rácsra borítottam. Még melegen bekentem sárgabarack lekvárral (amit rúdmixerrel pépesítettem és 2 kanál valódi sárgabarackpálesszel vidítottam fel). Amikor a tészta kihűlt, gőz felett megolvasztottam a bevonócsokit, elkevertem a vajjal, hogy fényesebb legyen, és rákentem a tortára. Az oldalára mandulát szórtam.

Rendkívül aromás, ízletes süti, bár elismerem, hogy nem olcsó mulatság. De hát ez egy szülinapi torta volt, úgyhogy ilyenkor belefér. A recept egyébként A világ 100 legjobb receptje: Sütemények című könyvből van. Sajnos nálunk csak ez az egy rész jelent meg, pedig ez kint egy sorozat, és eredeti német kiadásban láttam más köteteket is. Igen igényes és megbízható receptek, szép fotók, nem értem miért nem fordították le a többit is!!!

Bajor ország után folytassuk gasztronómiai nosztalgia túránkat továbbra is az Alpokban, közelebbről Svájcban. Többször jártam már Svájcban, annak ellenére, hogy nem igazán az én pénztárcámra szabták az ottani árak színvonalát, és mindig nagyon jól éreztem magam. Imádom a hegyeket, és a látvány hála az égnek nem kerül pénzbe. Tavaly nyáron is kempingeztünk egy hetet a hegyek között, nagyon élveztem. Itt ismerkedtem meg a Gruyére (gróji) sajttal, ami kint eléggé ismert, tulajdonképp az Ementáli kistestvére, és a fondü alapanyaga. Kemény típusú hegyi sajt, íze finom diós jellegű. Nem is volt igazán drága, ahhoz képest, hogy nálunk mennyibe kerül egy-egy jobb sajt. Hazaérkezésünk, és a csempészett készletek elfogyasztása után elkezdtem feltérképezni az utánpótlási lehetőségeket. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez majdnem lehetetlen. Megtudtam viszont, hogy mivel ezt a sajtot a franciák is készítik Comté néven is kereshetem (amíg ki nem nő a szakállam). Na ezen a francia nyomon elindulva jutottam el a Corába, ahol is mondták, hogy „ja, láttak már ilyet, de momentán nincs”. Azután egyszer lett. 1 kg = 6990.-Huf. Húúúúúú, gondoltam magamban, ennyibe még kint sem került, ettől még az is olcsóbb lenne, ha vennék egy fapados repjegyet Zürichbe, és magam hoznám haza a sajtot!!!

Most azonban valami csoda történt!!! Találtam a sajtpultban egy guriga valódi svájci gruyére-t! Nem akartam hinni a szememnek, hogy 1999.-Hufnyi akciós áron mérték. (nem, nem akarom tudni, hogy hány nap volt még vissza a szavatosságból, ezt a sajtot akár 18 hónapig is érlelik, mielőtt forgalomba hozzák, úgyhogy pár nap ide vagy oda nem számít, sőt, minél érettebb, annál jobb!!!) Vettem is gyorsan egy nagyobb mennyiséget, és elkészítetem az alábbi ínyencséget:

Hozzávalók a mártáshoz: 1 közepes fej vöröshagyma, 8 dkg húsos szalonna, 2 dkg vaj, 3,5 dkg liszt, 2,5 dl húsleves (semmi esetre sem kockából!!!), 2,5 dl tej, fehérbors, só, őrölt szerecsendió, 20 dkg reszelt gruyére, 1 ek gyümölcspálinka.

Hozzávalók a palacsintához: 25 dkg liszt, 5 dl tej, 4 tojás, só, zsiradék a sütéshez.

Ügymenet: először is a palacsinta hozzávalóit összekevertem és a szokásosnál kissé vastagabb palcsikat sütöttem, szám szerint 12 db-ot, és félre tettem őket.

A mártáshoz a felaprított hagymát és az apró kockára vágott húsos szalonnát (bevallom, eleve kockára vágottat vettem) a vajon kissé megpirítottam, rászórtam a lisztet, összekevertem, kicsit hagytam pirulni, majd felöntöttem a levessel meg a tejjel. Jó alaposan elkevertem, hogy csomómentes legyen, fűszereztem (sót óvatosan, mert a szalonna sós), majd addig forraltam, amíg jól besűrűsödött. Ekkor 2 ek kivételével beleszórtam a reszelt sajtot, kevertem-kavartam és még egyszer felforraltam. Ekkor lehet beletenni a páleszt.

Egy tűzálló tálat kivajaztam. A palacsintákat megtöltöttem 2-3 ek mártással, felcsavartam és a tálba tettem őket. A maradék mártást és sajtot a tetejére szórtam némi vajforgács kíséretében, és 15 percre mehetett a forró sütőbe.

Egy jó kis „erős” fehérbor kiváló kísérője lehet ennek az ínyencségnek. Azt hiszem ementálival (pardon Pannóniával) is elkészíthető, de nem lesz teljesen ugyanaz. A recept a Sajtok világa című könyvből származik.  

vagyis bajor szilváslepény

Megjöttem!!! Vége a pihinek, ami nem is lett annyira pihi, de azért jól esett nem dolgozni. Így, hogy az idén a valódi nyaralás technikai okok miatt egyenlőre elmaradni látszik, elhatároztam, hogy ha Mohamed nem mehet a hegyhez, akkor jöjjön csak a hegy Mohamedhez!!! Vagyis ha már én nem mehetek világgá, akkor a világ jöjjön el az én konyhámba!!! Elsőnek megmutatnám nagy kedvencemet a Zwetshgendatschi-t, vagyis a bajor szilváslepényt. Egyszerű, nagyszerű, és nem utolsó sorban költségkímélő gyümölcsös finomság. Állítólag bajorföldön az időt is szilvaszezontól szilvaszezonig számítják, és bevallom én is nehezen bírom ki, hogy beérjenek a szilvák a kertben.

Hozzávalók a tésztához: 50 dkg liszt, 3 dkg friss élesztő (vagy 1 cs 7g-os szárított), 2,5 dl langyos tej, 5 dkg cukor, 5 dkg olvasztott vaj, 1 tojás, 1 csipet só.

Hozzávalók a rakományhoz: 1, 5 kg szilva (magvaváló), 25 dkg liszt, 14 dkg porcukor, 15 dkg vaj.

Ügymenet: a lisztet egy tálba szitálom, a közepébe fúrok egy kis mélyedést, belemorzsolom az élesztőt, a cukorból egy csipetet és óvatosan ráöntöm a langyos tejet. Letakarom, és langyos helyen pihentetem kb. 10 percet, amíg az élesztő „felfut”. Addig elkeverem a cukrot a tojással és az olvasztott vajjal és a csipetnyi sóval. Ha az élesztő már kellőképp dolgozik, hozzáöntöm a vajas-tojásos keveréket majd egy elegáns mozdulattal bekapcsolom a dagasztót, és 6-7 perc múlva kész a tészta. Kicsit eligazgatom a tálban, szórok alá meg fölé egy kis lisztet, letakarom, és mehet pihenni egy huzatmentes, langyos zugba, hogy szépen a duplájára dagadjon (ez kb. 1 óra).

Mialatt a tészta nődögél, a szilvákat egy éles késsel hosszában négyfelé vágom, kidobom a magot (meg az esetleges húsos darabokat), és félreteszem őket. Egy másik tálban a lisztet a vajjal meg a cukorral morzsás állagúvá dolgozom össze. (a két tenyerem között morzsálgatom a cuccost, amíg kicsit össze nem áll, olyan morzsásnak kell lennie, mint a képen is látszik). Előkészítem a tepsit is (nagy gáztepsi kell ide), kivajazom, kilisztezem. Ha megkelt a tészta, az előkészített tepsi közepére pottyantom, és a két kezemmel szépen kilapítom-húzogatom, amíg szépen kitölti az egész tepsit. Ekkor az előkészített szilvákat tömött oszlopokban ráültetem az alapzatra. A morzsát rászórom a tetejükre. Most elvileg még kellene hagyni egy kicsit pihenni, de mivel a szilvák elrendezése (sorban egyesével az összeset) úgy is időbe telik, ezzel már nem szoktam sokat várni. Előmelegített 180 C fokos sütőbe tolom, és kb. 25-0 perc alatt sül meg. Az alja finom puha, a szilva szaftos, a morzsa meg ropogós kell, hogy legyen! Jó étvágyat!!!

Opcionálisan lehet szeletelt mandulát is szórni a tetejére (sütés előtt), de ez meglehetősen emelné a költségvetést, így ha épp nincs otthon, akkor külön ezért nem ruházok be! 

Még egy recept van a Francia piacban, amit már kétszer is kipróbáltam és isteni. Az előállítása kicsivel tovább tart, viszont a vele járó macera (mosogatni való:o) még kevesebb. Ez a kaja is ideális nyáresti csemege, szintén előre elkészíthető.

Továbbra is maradnék a francia konyhánál, és leginkább a Francia piac receptjeinél. 

Be kell vallanom őszintén, hogy sokáig nem kedveltem a francia konyhát. Ennek oka, hogy évekig csak igen bonyolult receptleírásokkal találkoztam, és az sem lendített sokat a dolgon, hogy a tv-ben is csupa olyasmit láttam, hogy x.y. menő séf bácsi ilyen-olyan (legalább 3 féle) mártással locsolgatott egy hatalmas tányér közepére pakolt fél öklömnyi kis etvast (persze az is valami tengeri borzalom volt), amit előtte legalább kétféle kezelésnek tett ki. Szóval elképzeléseimet a francia konyháról ezek a benyomások alapozták, akarom mondani ásták alá. Képzeletemben csupa drága, bonyolult hozzávaló és tömérdek mosatlan edény társult a francia konyhához.

Az üdítő áttörést a már sokszor említett Francia konya és Francia Piac című könyvek jelentették. Ekkor (jobb későn, mint soha) fedeztem fel, hogy a flancos séfeken túl, léteznek igazi francia receptek is, olyanok amiket igazi francia mamik főztek és főznek ma is. Egyszerűen, ízesen, vidékiesen, de zseniálisan! Sok receptet kipróbáltam már e két könyvből, és eddig mindig működtek. Sokat itt is közzé tettem már, és ígérem fogok ezután is.

Az egyik ilyen egyszerű de nagyszerű étel a Ratatouille, vagyis a francia lecsó. Ennek, úgy mint nálunk a mi lecsónknak, számtalan változata van, íme egy kis ízelítő gyűjteményemből:

Még mindíg tombol a franciakonyha láz! Hétvégén rávettem jóanyámat, hogy főzzön egy "kis" tyúklét. Ennek oka, hogy tyúk épp volt a fagyasztóban, és én kinéztem magamnak egy hagymaleves receptet, melynek hozzávalói között szerepel 1,5 l leves, mely kockából is nyerhető ugyan, de igazából nem vagyok híve a kockalevesnek ha nem muszáj!

Íme a frencia hagymaleves (Joanne Harris-Fran Warde: A francia konyha)

Hozzávalók: 750 g vöröshagyma vékonyan felszeletelve, 50 g vaj, , 3 gerezd fokhagyma összezúzva, 1 púpozott ek. liszt, 1,5 l zöldség vagy húsleves, 200 ml fehérbor, 1 babérlevél, kakukkfű, só, bors, a tálaláshoz néhány szelet sajtos pirítós.

Ügymenet. Előre kell bocsátanom, hogy ezen élvezeti termék előállítása eléggé időigényes dolog, bár mást is lehet csinálni közben, de másfél órát rá kell szánni a konyhai manőverezésre!

Miután sikeresen megküzdöttem a hagyma felszeletelésével, (papírzsepi legyen kéznél!) elővettem a legnagyobb teflonyos serplit amit találtam és megolvasztottam benne a vajat. Rádobtam a hagymát, és elkezdtem dinsztelni. Na ez legalább fél óra, és közben nem árt kevergetni!!! Szép aranybarnának kell lennie, de semmi esetre sem szabad odakarbonizálódnia!!! Innentől már fáklyás menet, csak pár lépés a tökéletes hagymaleves!

A kellően lebarnult hagymához jön a fokhagyma, kicsit kavar, jön a liszt és még egy kicsit kavar (1 perc). Na most az egész átmegy egy megfelelő méretű fazékba, és óvatosan felönt a levessel, közben kavargat, jön a bor, (illat máris felemelő), fűszerek, a legkissebb lángon 40 percig főz. Ezt már nem kell kavargatni, csak türelmesen várni, várni, várni. 

Az utolsó néhány percben megpírítottam a kenyérszeleteket és rájuk olvasztottam az ementáli sajtot (elektromos sütő előnyben). Egy bögre leves - egy szelet pirítós.

A recept 4 bögréről szól.