Az elmúlt héten minden átmenet nélkül ránk tört a tél. Semmi langyos ősz, hanem csak úgy zsupsz bele, fagyott, havazott. Nem tudtam tovább halogatni a szokásos őszi ruha átpakolást, péntekre tehát szabaddá tettem magam. Korán keltem, megittam a tejes kávémat, majd hozzáláttam birodalmam por és póktalanításának, valamint a ruhatár átrendezésének. Bár hamarabb végeztem, mint számítottam, de annyira kimerített a bútortologatás, hogy az előzetesen tervezett kelt tészta helyett csak ezt a muffint sikerült produkálnom. Tudom nem nagy teljesítmény, de finom lett, annyira, hogy nekem nem is maradt több, csak ez a kettő. 

Ha már a nyári mulatozásról lemaradtam, gondoltam megnézem magamnak az őszi Erdőbényét. Az időjárás kegyes volt hozzánk, a meteorológusok minden előzetes huhogása ellenére a szép idő még éppen kitartott estig. Utunk elég kalandosan indult, a MÁV Zrt. tevékenységéhez nem is érdemes már megjegyzést fűzni, a kép önmagáért beszél.

Ma igen eredményes napom volt, rengeteg apró-cseprő dolgot sikerült elintéznem, amiket már régóta görgettem magam előtt, úgyhogy ez a bejegyzés a meggy a habon. Holnaptól úgy is két hét diéta következik, nem nagyon lesz mit posztolni.

Az a néhény tucat olvasóm (akiknek kitartását ezúton is hálásan köszönöm) aki még itt maradt, már tudhatja, hogy nagyon szeretek kelt tésztákkal bíbelődni. Szívesen fonom, tekerem, csűröm-csavarom őket, ez az igazán nekem való sportág. Nem csoda hát, hogy amikor Eszternél megláttam ezt a kerek fonási technikát, azonnal bizseregni kezdtek az újjaim.

Mostanában az a határozott érzésem, hogy úgy sikerült Lorien kollégának megszabadulnia a konyhai rontás ördögétől, hogy az átszállt hozzám. Az ereimet ugyan még nem vagdaltam fel, viszont egyre másra történnek megmagyarázhatatlan balesetek a konyhámban. Ezúttal a csirkemell tökéletes lett ugyan, de a köret, nos az "fejlesztés alatt" áll. Igazából finom lett, de valahogy nem akart igazán összeállni, nehéz volt átfordítani a serpenyőben, és amint az a mellékelt fotón látható, nem lettek túl formásak. A válságstáb arra a megállapításra jutott, hogy az idei krumpli még nem alkalmas az olajban sütésre, kis türelemmel kell még lenni.

Ha valaki netán arra tippelne, hogy azért nincs új recept, mert nem főzök, nos talált, süllyed. Pontosabban az a kevés amit mostanában elkövettem nem volt ide való a blogba. Vagy mert ismétlés volt, vagy mert nem tűrte a nyomdafestéket. Ez utóbbiakról nem nyilatkozom, sőt teljes hírzárlatot rendeltem el, ne is faggassátok a csirkéket, nem adhatnak interjút egy bizonyos körtés rémség ügyében.

Na de azért készült valami nagyon finom is, méghozzá egymás után kétszer is, mert nagyon finom volt. Legalábbis nekem ízlett. Plusz teszteltem a teljesítési segédek által elkövetett paradicsombefőzés eredményét, úgyhogy másodszorra megspóroltam a paradicsom hámozgatást és jóféle házi paradicsomszószt használtam hozzá (lének nem nevezném, mert igen sűrűre főzték be, de azért nem annyira, mint a konzerv sűrített paradicsomot, minden esetre bevált).

Melangenak készült az alábbi képes tudósítás Grindenwald városka csokiboltjáról.

Csokibolt belülről: 

Sajnos pár napja letelt már a szabadság, haza is érkeztünk épen, egészben, de még nem sikerült felvennem a ritmust.

Meglepődve tapasztaltam, hogy nem érkezett helyes megfejtés, senki sem fejtette meg, hogy ez a Monte Rosa, bár be kell látnom, hogy az osztrigahéj már egész közel volt.

 Az idén egy másik régiót néztünk meg közelebbről, nevezetesen a Jungfrau környékét. Ezen a képen ez Eiger, a Mönch és természetesen a Jungfrau látható. 

Addig is hagyok egy kis fejtörőt. 

Van itt egy kis rendezni való adósságom. A múltkori lekvárfőző projektet követően még vendégeskedtem egy kicsit Lorienéknél, és a valóban csodás kecskeméti piac meglátogatása után ezt az üdítő salátát készítettük ebédre. A receptet Rossamela ihlette, de rám való tekintettel szardella mentesítve készült. Olyannyira bejött, hogy itthon megismételtem a kertben termett lila babomból (ami sajnos a hőkezelést követően az idén sem maradt lila).

Tekintettel Lorien kolléga álhatatos szorgalmára, én csak képes tudósítást nyújtanék a múlt csütörtök eseményeiről.

Még egy adósságom van, leginkább magam felé, mert tudom, hogy Nigella Pavlova-tortája számtalan helyen fent van a neten, de ha nem jegyzem fel a tapasztalataimat, akkor elfelejtem mit és hogyan csináltam.

Megnéztem sok bejegyzést, legtöbben a csokoládés változatot készítik, de a zén gazdám leginkább purista, tudtam, hogy nekem a fehér változatot kell kipróbálnom. 

Elfelejetettem tájékoztatni a mélyen tisztelt utazó olvasó közönséget, hogy a válságos helyzetre való tekintettel nemrég indult egy új blog, melynek szerény személyem is társszerzője. Fogadjátok szeretettel a Takaréklángot.

Mostanában nem nagyon kell törnöm a fejem, hogy mi legyen a hétvégi desszert, elég csak bekukkantanom Millie-hez a Pákosztos blogba, és ott a tuti befutó! Isteni volt a juharszirupos fagyi, a tejfölös eperfagyi nem különben, és amikor most megláttam ezt a tortát, rögtön eszembe jutott, hogy van még a fagyasztómban omlós tészta, és itt az ideje betakarítani a ribizli termésemet is.

Ezzel a ribizli termesztéssel vannak problémáim, minden évben ültetek újabb bokrokat, de valahogy nálunk nem érzik igazán jól magukat, azt hiszem sosem érem el az áhított lekvár mennyiséget. Azzal a kevéssel pedig, ami megtermett, nem is történhetett volna jobb dolog, mint ez a Tarte aux Myrtilles. Mind a piros, mind a fekete szemek belekerültek és még csak össze sem vesztek.

Hozzávalók: 1 adag pate sucrée, kb. 500 g ribizli, 2 tojás, 175 ml tejszín, 125 g nyers nádcukor, 25 g liszt, 1 evőkanál créme de cassis (feketeribizli-likőr).

Ügymenet: a tésztát lisztezett deszkán kinyújtottam és kibéleltem vele egy cakkos szélű piteformát. Előmelegített 200 C fokos sütőben elősütöttem a tésztát kb. 10 percig. Ez alatt a gyümölcs kivételével összekevertem a töltelék hozzávalóit. Kivettem a formát a sütőből, a ribizlit a tészta tetejére szórtam, ráöntöttem a folyékony tölteléket, majd óvatosan visszatettem a sütőbe kb. 30-40 perc kell neki, hogy a krém megszilárduljon. Ezután már csak ki kell bírni valahogyan, hogy kihűljön.

Ihlet: Millie és Joanne Harris (Francia konyha)

Megkezdődött a cukkini szezon. Tudom, hogy manapság már egész évben kapni cukkinit, de én most az igazi, saját kertben termett cukkiniről beszélek. Ültettem is jó sokfélét, kereket, hosszút, zöldet, sárgát, csíkosat és még trombita cukkinit is, bár ez utóbbi még nem indult be. 

Amíg úgy tűnik, hogy én nem is főzök, addig legalább a növénykéim serénykednek helyettem. Leginkább a paradicsomok jeleskednek meg a cukkínik (róluk később lesz szó).

Itt van először is ez helyes tigris csíkos, aminek a magjait Cserkétől kaptam. Ezúton is köszönöm nagyon!

Kicsit kertészkedős.

Ilyen volt: 
 

Ember tervez, a természet végez. Nagy örömmel tapasztaltam, hogy a Lidl üzlet polcain már a ricotta is ott sorakozik. Vettem is gyorsan két dobozzal, hogy most aztán a hétvégén jól leszedem a kertben a spenótot, és milyen isteni tészta lesz belőlük. No de mire tervemet megvalósíthattam volna, sajnos a spenót gonosz módon felmagzott, a ricotta szavatossági ideje vészesen lejárni látszott, így hát gyorsan valami mentőövet kellett találnom. Készült is két sütemény, egy ricottás-cseresznyés muffin és ez a ricottás-cseresznyés csiga. Ez utóbbi roppant stílusos szerintem, tekintve, hogy a tészta receptje Cserkétől való, így mi más is kerülhetett volna bele, mint cseresznye. (arról nem beszélve, hogy a természet tréfájaként egyszerre érik a korai és a késői cseresznyénk, így mindenbe cseresznyét teszek)

Amióta felfedeztem ezt a kertemben rejlő kincset, minden évben kipróbálok belőle valami újat. Ezúttal erre az egyszerű de nagyon finom süteményre került sor, ami inkább kevert tészta, mint piskóta, de mit tegyünk, a 101 torta és finomság című könyvecskében ezen a néven szerepel. Elsőre kicsit soknak tűnt a szükséges cukor, de sajnos a rebarbara megkíván ennyit.

Folytatva a jeges finomságok sorát jöjjön a málnasörbet. Ezt a finomságot a Szakácsok könyvében találtam, és a Möszöjö jegyzi. Én csak parányi átalakítás végeztem rajta, a könnyedség jegyében.

Először is 90 dkg málna szűrőn történő átpasszírozása nem az én idegeimnek való feladat! Engedje meg kedves Möszöjö, hogy szíves figyelemébe ajánljam a gyümölcscentrifugát! A másik dolog, hogy szerintem 15 dkg cukorból és 3 teáskanál vízből igen nehézkes dolog szirupot készíteni, úgyhogy maradt a három evőkanál víz, és cukor helyett fele mennyiségű fruktóz.

Nálam is beindult a fagylalt szezon, de én az idén szeretnék a sörbetekre koncentrálni. Annál is inkább, mert itt a tavasz, fogyni kell, hogy a koleszterint már ne is említsem. Szóval marad nekem a sörbet. Mielőtt bárki gonosz megjegyzéseket tenne ezen édesség cukortartalmára, úgy döntöttem, hogy a cukrot fruktózra cserélem. A fruktóz 20-30 %-kal édesebb, mint a répacukor, de én tovább mentem és az előírt fél csésze cukor helyett negyed csésze fruktózt használtam. Nekünk így is elég édes lett, és a gyümölcs íze is jobban érvényesült. (annyira, hogy ebből már két adag elfogyott).

Az úgy volt, hogy valamilyen fatális tévedés folytán a naptáras Gergely pápa úgy rendezte, hogy az idén a születésnapom hétközbe esett. Nem elég, hogy már megszámolni sem bírom éveim számát, még ez is. Születésnapi depressziótól vezérelve betértem a sarki cukiba, hogy süteménybe fojtsam bánatom ebédidőben. Persze pont ilyenkor nincs a kedvenc tortám, így tovább nézelődtem, és megakadt a szemem a Rákóczi túróson. Vagy inkább fennakadt az előtte ácsingózó 290.-Ft-os ártáblán. Arra jutottam, hogy inkább sütök magamnak, hétvégén.

És lőn, csak eljött a hétvége, kicsit hosszabb is volt, Rákóczi túrós is lett. Nekem nem lévén igazán magyaros szakácskönyvem (eddig, de most már van), leemeltem jóanyám polcáról Gundel Károly Kis magyar szakácskönyvét. Ebből mindjárt fontos ismeretekre tettem szert, miszerint is a Rákóczi túrós lepény Rákóczi János szakácsművészről kapta a nevét (ugye milyen szép, hogy szakácsművész?). Rákóczi János volt annak idején Gundel Károly Gellért-szállóbeli éttermének konyhafőnöke, és ez  az én egyik kedvenc süteményem az ő kreációja. Így hát az alábbi recept az eredeti, egyetlen és igazi Rákóczi túrós lepény receptje. 

 Azért volt gondom vele, pl.: hogy szerintem kevés a liszt, vagy sok a tejföl, de az hogy „gyúródeszkán összegyúrjuk” az költői túlzás, egy tálban villával összegabalyítottam aztán gyorsan belöktem a hűtőbe. A másik problémám, hogy szvsz a késhegynyi szódabikarbóna és az egy csomag sütőpor nem azonos mértékegységek, végül egy teáskanál sütőport szavaztam meg, de az is lehet, hogy a mesternek nagy kése volt. És végezetül lehet, hogy nekem nincs elég önbizalmam, az is lehet, hogy túlságosan elkényelmesedtem, de én jobb szeretem, ha oda van írva, hogy hány fokon, mennyi ideig kell sütni a süteményt! A betesszük a sütőbe és megsütjük nekem elég sovány instrukciónak tűnik!

Ez a bejegyzés és még néhány következő abszolút nem aktuális, de tél lesz jövőre is, így hát közzé teszem ezt a kis adósságrendező csomagot, ha már ennyire divatba jöttek mostanság a csomagok.

Még bőven mínuszok jártak, amikor egy céges ügy kapcsán Pestre kellett utaznom. Ha már homár, gyorsan vetettem egy pillantást a térképre, hogy megállapítsam melyik Culinarist érhetem el legkönnyebben visszafelé, és bevallom már alig vártam, hogy vége legyen a hivatalos dolgoknak. Sajnos kicsit elhúzódott a program, így mindössze 40 percem maradt a vonatig privát céljaimra. Nehéz ügy! Minden esetre egy csomag feketebab is landolt a kosaramban. A receptről annyit el kell mondanom, hogy eredetileg a sütőben kellene készíteni, de az enyémben valahogy sosem akar megpuhulni a bab, ezért a tűzhelyen készítettem el egy jó nagy lábasban.

 

Hozzávalók: 225 g feketebab, 500 g marhahús, 2 fej hagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1 evőkanál pirospaprika, 2 teáskanál őrölt kömény, 2 teáskanál őrölt koriander, 1 doboz hámozott paradicsomkonzerv, 300 ml marhahúsleves, ízlés szerinti mennyiségű szárított és friss chili, só, bors, olaj.

Ügymenet: a babot előző este vízbe áztattam. Másnap a húst igen apró kockákra vágtam, felaprítottam a hagymát, a fokhagymát és a chiliket. Egy nagy lábasban felforrósítottam az olajat, beletettem a hagymákat és 5 percig dinszteltem. Rádobtam a húst és fehéredésig pirítottam. Belekevertem a pirospaprikát, a köményt, a koriandert, sóztam és borsoztam. Hozzáadtam a paradicsomot, a lecsöpögtetett babot, a húslevest és annyi vizet, hogy éppen ellepje. Kis lángon, gyöngyöztetve, időnként átkeverve főztem addig, amíg a bab és hús megpuhult.

Elsőre furának tűnt rizzsel tálalni, de utólag belátom nem volt rossz ötlet. Kicsit lágyította a csípősséget. Lehetőségeink szerint többféle chilit, szárítottat és frisset, pirosat és zöldet is használhatunk (és Erős Pistáról sem feledkezem meg), persze nem árt kóstolgatni, nehogy túllőjünk a célon.

Eredeti recept: Fűszerenciklopédia, további értekezés chili con carne témában
 

Azt kell mondjam, hogy régóta nem sikerült már ilyen szépen süteményem, mint ez a mákos. Még valamikor karácsony előtt vettem egy újságot, telis-teli szebbnél szebb fotókkal, ígéretes receptekkel, de igazából ennek a sütinek a képe csavarta el a fejem annyira, hogy majd nyolcszáz forintot adtam a ki a lapért.

Azután telt múlt az idő, karácsonykor a szokásos mákos bejglit nem lehet kihagyni, és még egy mákos túlzás lett volna, de most elérkezettnek láttam az időt, hogy mesüssem! Alaposabb tanulmányozást követően felfedeztem egy pontatlanságot, ugyanis nehezen tudtam eldönteni, hogy a szükséges 7 darab tojásból mennyi a megmaradt tojások száma, amiket a töltelékbe kellene tenni, mivel nem jelölték meg pontosan, hogy hány darab kell a tésztába. Gondoltam egy merészet és írtam egy emailt a szerkesztőségnek, és láss csodát villámgyors választ is kaptam, 1 db a tésztába, 6 db a töltelékbe. Egy 35x40-es tepsibe, ami némi méricskélés, és egy újabb fotóra pillantást követően óriási mennyiségnek tűnt, úgyhogy végül arra jutottam, hogy ebből a sütiből 4 főre elég egy fél adag. (Persze aki vendégeket vár, az süsse meg nyugodtan az egész adagot, nem fog rászáradni azt garantálom!) Ezután már csak a fél darab tojás okozott gondot, de valamelyik tyúkunk mostanában XS-es méretű tojásokat produkált, úgyhogy ez a probléma is megoldódott.

Ez már megint egy Eszter féle klón kenyér, kisebb változtatásokkal. A legfontosabb, hogy rozsliszt is került bele és persze a finom, enyhén megpirított dió darabkák. Nagyon szeretem a diós kenyereket! Sajthoz a legfinomabbak, de azért a kacsazsírban lesütött/eltett kacsamájhoz is remekül passzolt.

Hihetetlen megnyugvás számomra, hogy léteznek banánkenyerek! Így tuti biztos, hogy egyetlen banán sem vész kárba a konyhámban. Manapság ugyanis szemérmetlenül felment az ára! Ha véletlenül akciós banán jön szembe, hajlamos vagyok többet venni a kelleténél, aztán ha megbarnulnak, már nem olyan kívánatosak.

Többfélét is kipróbáltam már, de azt hiszem ez a legnyerőbb, tekintve, hogy teljes kiőrlésű liszttel és mézzel készül, még lelkiismeret-furdalást sem kell éreznem.

Hozzávalók: 250 g teljes kiőrlésű búzaliszt, 100 g dió, 3 banán, 2 evőkanál citromlé, 40 g vaj, 3 tojássárgája, 3 tojásfehérje, 200 g méz, 1 kávéskanál vanília kivonat, csipet só, 1 teáskanál sütőpor.

Ügymenet: a diót enyhén megpirítottam, majd hűlni hagytam. Sütőpapírral kibéleltem a 30 cm-es dobozformát, bekapcsoltam a sütőt 180 C fokra, a banánokat meghámoztam, villával összenyomtam és meglocsoltam a citromlével. Megolvasztottam a vajat, és belekevertem a banánpürét. Habosra kevertem a tojások sárgáját a mézzel és a vaníliával és hozzáadtam a banánpürét. A tojások fehérjéből kemény habot vertem. A lisztet elkevertem a sütőporral és a dióval, majd tojáshabbal felváltva óvatosan összedolgoztam a banános keverékkel. A masszát a formába simítottam, majd az előmelegített sütőben kb. 60-65 percig sütöttem.

Recept: Egészséges finomságok /Burda receptkönyv/

Jó el vagyok maradva, de csak a munkára tudnék hivatkozni, az meg senkit sem érdekel. Pedig még a legutóbbi magos VKF-re is készültem, megsütöttem ezt a fantasztikus palacsintát, ami majd húsz éve szerepel a repertoáromon, de megírni nem maradt időm. Azt kell tudni róla, hogy isteni, és bár eredetileg mandulával készül, dióval is működik. Ki-ki ízlése, lehetősége és pénztárcája függvényében választhat, nálunk dió terem a kertben, így nekem többnyire ez a kézenfekvőbb megoldás.

Napok óta töröm a fejem, hogy mit válaszoljak  Mari  kedves felkérésére, mert én olyan izgalmas olvasnivalókkal nem tudok szolgálni, mint Ő.

2006-ban elég sok hó esett, és volt mit lapátolni. Akkor próbáltam ki először ezt a kuglófot. Alapvetően kedvelem a hólapátolás nevű szabadtéri tevékenységet, nem szoktam kifogásokat keresve kibújni a feladat alól ha otthon vagyok. Egy dolgot nem szeretek csak, a letaposott, lefagyott jeges havat feltörni. Én a friss havat szeretem lapátolni. Ezt a süteményt pedig gyorsan ki lehet keverni, és mire az egész lépcsősorról ellapátolom a havat a kapuig, pont megsül. A finom fűszerektől és a méztől igazán téli, havas, hólapátolós hangulata van, az illata pedig belengi az egész házat. Érdemes valamilyen erős zamatú mézet használni hozzá.

Szóval a mesés szombati leves után ott állt a hűtőben még közel fél kiló vaddisznóhús. Leveles tésztába gondoltam bugyolálni valami módon, és épp receptet kerestem hozzá, amikor csörgött a telefonom. 

Az én drága gazdám jelezte ugyan, hogy vasárnap érkezik a naaaagy síelésből, de valamiért azt gondoltam, hogy ez az esti órákban fog bekövetkezni, és fáradt lesz, meg nyűgös, elég lesz neki a leves (az ő részét gondosan félretettem egy fél literes csatos üvegben) meg süti, aztán úgyis eldől és alszik reggelig. Csakhogy a telefon már délelőtt 10 órakor csörgött, jelezvén már hazai földön járnak, pár röpke óra és itthon van. Na ekkor éreztem úgy, hogy most sebességfokozatot kell váltanom, és villám de gyorsan valami tartalmas főfogást kell, prezentáljak, mert így a leves tuti kevés lesz. Szerencsére, amikor a kovásszal bíbelődtem, minden este lapozgattam a Szakácsok könyvét, és emlékeztem egy pásztorpite nevű ételre, amibe pont fél kiló hús kell. Nagyjából átfutottam a hozzávalók listáját. Úgy találtam, hogy minden van itthon, bárány helyett pedig jó lesz a vaddisznó, így lett a pásztorpitéből vadászpite :)

Kicsit le vagyok maradva, ez a leves még az előző hétvégén készült, de olyan nagyon finom volt, hogy vétek lenne nem feltenni!

Valamikor karácsony előtt vettem egy csomag vaddisznó ragu feliratú fagyasztott húscsomagot, ami azóta is sorsára várva didergett a mélyhűtőben. Igazság szerint csak úgy belepottyant a kosárba, nem volt vele határozott célom. Azután pár napja megláttam ezt a receptet a Bor és Vad oldalán, és innentől már nem volt kérdés, mi készüljön belőle. Annyira finom leves, vagy inkább LEVES sikeredett, hogy utána már nem is kellett második fogás, bőségesen elég volt egy finom kelt tészta (jelen esetben sárgabarackos bukta sült).

Hozzávalók: 50 dkg vaddisznó hús kis kockákra vágva, 3 evőkanál libazsír, 2 fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 3 db babérlevél, 2 evőkanál barna cukor, 1-1 marék kockára vágott sárgarépa, fehérrépa, zellergumó, 1/2 marék szárított vargánya, 1 csokor friss, vagy 1 púpozott ek szárított tárkony, 2 dl tejföl, 2 dl tejszín, 1 dl száraz fehérbor, 1 evőkanál liszt, 1 evőkanál mustár, 1 kis csokor friss petrezselyemzöld, só, bors. 

Ügymenet: Egy tálkában vízbe áztattam a szárított gombát és félretettem. Egy fazékban felforrósítottam a libazsírt, ezen arany színűre karamellizáltam  a barna cukrot, majd rádobtam a finomra vágott hagymát. Pár percig pároltam a hagymát, majd hozzáadtam a  felkockázott vaddisznóhúst, babérlevelet, sót, a frissen őrölt borsot és a zúzott fokhagymát. Felöntöttem annyi vízzel amennyi ellepte és fedő alatt lassú tűzön párolni kezdtem. Időnkét megkevertem és pótoltam a vizet. Amikor a hús már kezdett puhulni hozzáadtam a zöldségeket is, előbb a fehérrépát, majd 10-15 percenként a zellert és a sárgarépát is.

A hús kb. másfél óra alatt puhult meg, addig előkészítettem a habarást a tejföl, tejszín, mustár, bor és liszt keverékéből. Miután a hús már csaknem elkészült hozzá adtam a leveshez a vízben áztatott vargányaszeleteket az áztató lével együtt, valamint a finomra vágott petrezselymet és a tárkonyt. 5-10 perc múlva  hozzá kevertem a habarást, szigorúan hőkiegyenlítés mellett, nehogy kicsapódjon a tejföl és még további 5 percig lassan forraltam.