Na de most tényleg! A rebarbaráról először a Vetéstől a tálalásig című könyvben olvastam. Ez a kis remekmű - amelyet egyébként szívből ajánlok minden hobbi kertésznek – még 1988-ban jelent meg a Mezőgazdasági kiadó gondozásában potom 85 magyar forintért. Egy újságíró házaspár (Sulyok Katalin és Siklós László) meséli el benne másfél évtizednyi kertészkedési tapasztalatait. Hiánypótló könyvecske volt ez annak idején a sok „tudományos szakkönyv” között. Egyszerűen, mindenki számára érthetően számoltak be saját tapasztalataikról, arról, hogy mit hová és melyik növény szomszédságába érdemes ültetni, hogyan kell gondozni, mikor lehet szüretelni, és mit lehet belőle készíteni. Imádtam benne a kis rajzokat, olyan helyesek voltak, kár, hogy az azóta megjelent újabb kiadásból ezek kimaradtak.

Szóval én ebben a könyvecskében olvastam először a rebarbaráról, aztán a véletlen utamba sodort egy csomag magot. Akkoriban persze koránt sem volt még ekkora választék, örültem, hogy egyáltalán egy félét is lehetett kapni. Elültettem, és pont, mint a könyvben, nálam sem álltak jól a dolgok az első évben. Aztán láss csodát, következő tavasszal újra kihajtottak növénykék, szám szerint hárman maradtak. Persze eltelt jó néhány év mire végül rászántam magam a kóstolásra, de addig is csodás dísze volt a kertemnek. Mostanra bátrabb lettebb, és már süteményt is sütök belőle. Az idén elsőként Nigella rebarbarás kukoricatortáját. Na és itt kell visszatérnem az elejére, mert sajna kedves Nigella, ez a torta nem lett rózsaszín! De azért finom, és tényleg mindenkinek ízlett!!!

Hozzávalók: 500 g  rebarbara, 300 g finom szemű kristálycukor, 150 g finomliszt, 1 teáskanál szódabikarbóna, ¼ teáskanál só, 1 teáskanál őrölt fahéj, 155 g kukoricadara, 2 nagy tojás, 1 teáskanál vanília-kivonat, 125 g puha vaj, 250 g natúr joghurt. (vanília-kivonatom nem lévén a cukorból elvettem egy kicsit és vaníliás cukrot tettem bele)
 
Ügymenet: először is kimentem a kertbe, és szemmértékkel megállapítottam, hogy mennyi az annyi, és leszüreteltem fél kiló levélnyelet. Megmostam, vékonyan meghámoztam, fél centis darabokra vágtam. Egy nagy tálba halmoztam, rászórtam 100 g cukrot és félretettem egy fél órára (semmiképp sem kell neki több idő).

Amíg a „gyümölcs” levet eresztett, addig én kimértem a többi hozzávalót, kibéleltem sütőpapírral egy 24 cm-es kapcsos tortaformát és begyújtottam a sütőt (ház izé ez tulajdonképp képzavar, mert elektromos sütő a galád) 180 C fokra. A lisztet, sót, szódabikarbónát, kukoricadarát és a fahéjat összekevertem egy tálban. A tojásokat kissé felvertem egy villával (ha lett volna vanília-kivonatom, akkor azt a tojáshoz kellett volna keverni).

A vajat habosra kevertem a maradék cukorra, majd óvatosan hozzá öntöttem a tojásokat. Apránként hozzá adagoltam a lisztes keveréket és a joghurtot, nem kell túlságosan összedolgozni őket. Legvégül belekevertem a rebarbarát a cukros levével együtt. Beleöntöttem a tortaformába és bedugtam a sütőbe. A galád sütő nem sütötte meg ugyan 1 óra alatt, de azért hosszabb távon megbirkózott vele, a vége felé azonban le kellett takarnom alufóliával, hogy ne barnuljon meg túlságosan.

Recept: Nigella Lawson, Hogyan váljunk házi istennőkké (szülinapi meglepi)

Szülinapra készült ez liszt nélküli finomság, mely mandulából és étcsokoládéból áll. Sokféle recept létezik, mely a csokoládé és a mandula gyümölcsöző kapcsolatáról szól, ki-ki kedvére válogathat a töményebb és könnyedebb variációk közül ízlése szerint. Én speciel mindegyik variációt imádom. Ez a mostani egy sötét, puha és zaftos ínyencség, melyet sötét kakaóporral meghintve, enyhén cukrozott tejszínhabbal tálalhatunk.


Hozzávalók: 100 g vaj, 140 g étcsokoládé (70% körül), 6 tojássárgája, 140 g őrölt mandula, 1 evőkanál Cointreau (nálam fehér rum volt készleten), 6 tojásfehérje, 85 g nyers nádcukor, 1 csipet só, cukrozatlan kakaópor a tetejére.

Ügymenet: bekapcsoltam a sütőt 180 C fokra és kibéleltem a 24 cm-es kapcsos tortaformát sütőpapírral. Óvatosan felolvasztottam a vajat és a csokoládét, simára kevertem és félretettem, hogy egy kicsit kihűljön. Ez alatt a tojásfehérjékből egy csipet sóval kemény habot vertem, félúton hozzáadtam a cukrot is. A tojások sárgáját egyesével beledolgoztam a langyos csokis keverékbe, majd belekevertem a mandulát és az alkoholt. Két kanálnyi tojásfehérjehabbal fellazítottam a masszát, majd óvatosan beleforgattam a többi habot is. A masszát a formába simítottam, majd betettem a sütőbe. A recept szerint 30-35 percig kell sütni, amíg éppen csak megszilárdul, de nálam ez simán megvolt 45 perc is, sütője válogatja. A tetejére kakaóport szitáltam.

Recept: 101 Torta és sütemény

Hogyan tehet eleget az ember lánya az e havi VKF  feladatnak, ha a húsvét elmúltával mégsincs kedve pörköltet főzni? Mert mi az ami széles-e hazában magyarochabb lenne? Gulasch? Nem, nem, valami eredetibb ötlettel kell itt előállni, de úgy, hogy azért mégse kelljen betenni a lábamat a henteshez!!!

Szegény blogom alkotói válságban szenved, de azért figyelemmel a közeledő húsvéti ünnepekre elővettem a már jól bevált kalács receptemet és egy kicsit  megdizájnoltam.

Őszintén bevallom, hogy háromszor gyúrtam össze a tésztát, sőt, már a kuka is átvillant az agyamon, de végül mégiscsak felül kerekedtem a polipkarokon :)

A tekergőzéshez útmutatásként egy régi könyvem, a már említett Egészséges finomságok című könyvem szolgált.

folytköv:

Bár a farsangnak már hivatalosan vége, és elvben már javában dúl a böjt, azért szerintem februárban még abszolút aktuális édesség a fánk. Ráadásul ez a fánk nem bő olajban sütkérezik, mindössze egy-egy csepp zsiradék szükségeltetik a sütéshez.

No meg egy tükörtojássütő serpenyő! Ez egy olyan serpli, amiben több mélyedés találtatik, és ezekbe a mélyedésekbe kell evőkanállal adagolni a masszát. Biztosan létezik ebből a serpenyőből szép és drága variáció is, de tekintve, hogy ez is olyan spéci eszköz, amit évente csak egy-két alkalommal ások elő a szekrény mélyéről, nem tartom szükségesnek, hogy az én kis eredeti csehszlovák, húsz koronás serplimet csili-vili flancos edényzetre cseréljem! Ez a kis edényke egyébként a szocilista ipari formatervezés gyöngyszeme! Alumínium serpenyő alumínium nyéllel! Edényfogó kesztyű használata kötelező!

Hozzávalók: 40 dkg liszt, ½ liter tej, 2 dkg élesztő, 10 dkg cukor, 2 tojás, olaj a sütéshez, baracklekvár a tálaláshoz.

Ügymenet: a lisztet egy tálba szitáltam, a közepébe mélyedést fúrtam, belemorzsoltam az élesztőt, ráhintettem egy kanál cukrot, és ráöntöttem 2 dl langyos tejet. Letakarva langyos helyen pihentettem, amíg az élesztő kicsit felfutott.

Hozzáadtam a maradék cukrot, tejet, a tojások sárgáját és egy csipet sót. Géppel alaposan kidolgoztam a tésztát. Igazából nem is a dagasztó lapáttal dolgoztam, mert ez olyan kicsit sűrűbb palacsinta tészta állagú lesz.

A tálat letakarva langyos helyen ¾ órán át pihentettem, majd hozzá kevertem a tojásfehérjék felvert habját. Még egy kicsit pihentettem, majd jött a serpli.
 
Felforrósítottam a serpenyőt, a mélyedésekbe egy-egy csepp olajat öntöttem. A tésztát evőkanállal a mélyedésekbe adagoltam, majd kis lángon egy-két percig sütöttem az egyik oldalukat, aztán húsvillával átfordítottam őket és a másik oldalukat is megsütöttem. Kettőt-kettőt baracklekvárral összeragasztva tálaltam.

Recept: Horváth Ilona klasszikus

Említettem a múltkor A világ 100 legjobb receptje – Sütemények című könyvecskémet. Ha már elővettem, el sem raktam, mert eszembe jutott, hogy ezt a kuglófot már jó régen nem sütöttem, pedig nagyon finom, igazi különlegesség. Igaz nem egyszerű, sőt még időigényes is, de időnként megéri bíbelődni vele. Azt azonban meg kell vallanom, hogy ilyen pocsékul még sosem sikerült, sajnos valamit eltoltam, azt hiszem nem voltam elég türelmes a második kelesztésnél, és ezért nem nőtt meg eléggé. Némi tanakodás után mégis úgy döntöttem, hogy közzé teszem a receptet, mert azt tapasztaltam, hogy a különleges kelt tészták mindig nagy érdeklődésre tarthatnak számot.

Hozzávalók a tésztához: 300 g liszt, 20 g élesztő, ½ dl langyos tej, 50 g cukor, 15 g vaníliás cukor, 2 db kissé felvert tojás, 1 cl rum, ½ citrom reszelt héja, 75 g puha vaj.

Hozzávalók a diótöltelékhez: 125 g cukor, ½ dl víz, 15 g édes morzsa, 75 g darált dió, ½ reszelt citrom héja.

Hozzávalók a túrótöltelékhez: 15 g vaj, 40 g cukor, 1 tojássárgája, 125 g túró, 20 g étkezési keményítő, 1 cl rum.

Szilvalekvár-töltelék: 100 g szilvalekvár (lehetőleg igazán sűrűre főzött házi lekvárt használjunk).

Továbbá: vaj és liszt a kuglófformához és 1 tojássárgája.

Ügymenet: egy nagy tálba szitáltam a lisztet, a közepébe mélyedést készítettem, belemorzsoltam az élesztőt, egy pici cukrot, ráöntöttem a langyos tejet, megszórtam egy kevés liszttel és letakarva langyos helyre állítottam a tálat, hogy az élesztő felfusson. Amint a kovász beindult, hozzáadtam a maradék cukrot, vaníliás cukrot, citromhéjat, tojásokat és rumot. Géppel jó alaposan kidagasztottam. Letakarva langyos helyen háromszorosára kelesztettem.

Amíg a tészta pihent, elkészítettem a töltelékeket. A dióshoz a vízből és a cukorból szirupot főztem, hozzáadtam a többi hozzávalót, jól elkevertem, majd félretettem hűlni.

A túróshoz a tojássárgáját kikevertem a cukorral, majd a vajjal, belekevertem az áttört túrót, a keményítőt és végül a rumot.

Előkészítettem a formát is, alaposan ki kell vajazni és lisztezni, mert ha minden igyekezetünk ellenére valamelyik töltelék mégis kifolyna, akkor az egész beleragadhat a formába. A recept szerint 4 literes formára van szükség, én az enyémet még sosem mértem le, de elég szokott lenni.

Miután elmosogattam, még maradt időm egy tejeskávéra is!

A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítottam. Tekintettel arra, hogy a tészta meglehetősen lágy, a lisztet tartsuk a kezünk ügyében. Kicsit átgyúrtam a tésztát, majd egy kb. 10 cm átmérőjű rudat sodortam belőle. A rudat 24 egyenlő részre kell osztani (először ketté, aztán megint ketté, majd a négy darabot három-háromfelé, és az így kapott tizenkét darabot megfeleztem). A darabokból golyókat formáztam. A golyókat egyesével vettem kezelésbe. Először sodrófával kis korongot nyújtottam belőle, majd egy kanál tölteléket tettem az egyik felére. A korong szélét bekentem tojássárgájával, majd az üres felet ráhajtottam a töltelékre. A széleket alaposan lenyomkodtam, majd a kis táskát beletettem a kuglófformába. A többi tésztadarabbal is így jártam el, felváltva készült el a 3 x 8 kis táska, és a különböző töltelékű darabokat felváltva rakosgattam bele a kuglófformába.

Langyos helyen, letakarva addig kell keleszteni, amíg teljesen ki nem tölti a formát. Előmelegített 180 C fokos sütőben kb. 1 órán át kell sütni. (a könyv szerint először 220 C fokon 10 percet, aztán 180 C fokon további 50 percet, de ez nekem nem jött be, korábban mindig csak 180 C fokon sütöttem, és mindig jobban sikerült)

A köz nyomásának engedve, íme a karácsonykor sütött bio süti receptje, mely leánykorában szezámcsók névre hallgatott.

Annak idején, amikor már megtanultunk olvasni, a tanító nénik elvittek minket látogatóba a városi könyvtárba. A kirándulás elég hangulatosra sikeredett, a mai napig emlékszem arra, ahogy a gyermekkönyvtárban ücsörgünk törökülésben a szőnyegen és valaki a Bóbitát meséli.

Na ha száz cicát nem is, de kb. ötvenet sütöttem tegnap a szépséges új cicás kiszúrómmal.

A recept eredetije egy régebbi kiadású dr5keres sütis könyvből való, amiben csupa karácsonyi recept található. Én csak annyit módosítottam rajta, hogy a tésztába 1 üvegcse citrom aroma helyett inkább reszelt narancshéjat adok. Eredetileg narancsos karika néven szerepelt, és cakkos szélű, kör alakú kiszúróval készült, de így cicásan sokkal aranyosabb (bár tartok tőle, hogy ez egyedül engem érdekel, férfinépnek mindegy milyen alakaú, csak legyen).

Hozzávalók: 175g puha vaj, 100g porcukor, 1 evőkanál vaníliás cukor, 1 tojás, 1 csipet só, reszelt narancshéj ízlés szerint, 300g liszt.

Mázhoz: kb. 100g porcukor, 3-5 evőkanál narancslé

Ügymenet: a puha vajat a porcukorral és a vaníliás cukorral a legmagasabb fokozaton habosra kevertem. Belekevertem a tojást, a sót és a reszelt narancshéjat, és jól eldolgoztam.

Amikor teljesen elkeveredett a massza, akkor kikapcsoltam a gépet és a lisztet a masszához szitáltam. Kézzel gyorsan összegyúrtam, majd fóliába csavarva betettem a hűtőbe.

1-2 óra pihenés után a tésztát lisztezett deszkán kinyújtottam, kiszaggattam, sütőpapírral bélelt sütőlapon, előmelegített 180 C fokos sütőben kb. 15 perc alatt megsütöttem.

Amíg sültek a cicák, addig elkevertem a máz hozzávalóit, majd a sütőből kivett, még meleg tésztára kentem egy sütőecset segítségével. A cicák szeme barna kandiscukor szemcsékből lett kirakva. Ez a mennyiség 2 tepsi, kb. 50 db sütire elég.

A fotó megint elég ronda lett, de ez van ha nincs napfény.


 

Bevallom, nagyon szeretem a rétest, de azt is, hogy én magam sosem állnék neki rétestésztát húzni, ez meghaladja az én képességeimet, idegrendszeremet. Viszont a rétest azt szeretem. Főleg azt, amelyikben a tésztarétegek frissek ropogósak.

És pont ez volt eddig a bajom, hogy bármivel is próbáltam bűvölni a bolti réteslapokat, a kisült rétes egy-két óra állás után, szóval mire a töltelék kihűlt, a tészta mindig visszapuhult, és már nem volt olyan finom, mint forrón, amikor meg odaégett a nyelvem. Aztán felfedeztem a szpanakopitát. Ez egy háromszög alakúra hajtogatott, tulajdonképp 1 személye rétes :).

Először a Spektrum tévén Kapa, Kasza, fakanál címen futó sorozatban láttam, amint  Hugh Fearnley-Whittingstall hajtogatta szorgalmasan a kis háromszögeket, aztán az én görög könyvemben is találtam rajzot, nyáron pedig több gasztroblogban is láttam hasonló „fantázia rétest”. Az idő malmai lassan őrölnek, az enyém meg még inkább, de egyszer csak eljött az alma szezon is, úgyhogy nagyképűen vettem egy 12 lapos réteslap csomagot, hogy én márpedig almás rétest fogok sütni. Emlékeztem is, hogy tavaly annyi almánk termett, alig győztük szedni, enni, feldolgozni, minek cipelnék én almát haza??? Aha, egy rétesre való nem volt a két fán összesen, úgyhogy újabb kört kellett még futnom ez ügyben, de azért csak elkészült a rétes. 

Hozzávalók: 1 csomag (12 lapos, egyébként az enyém Spáros volt, 240.-Ft/csomag) réteslap, kb. 1 kg alma, 1 marék mazsola, 1 marék durvára aprított dió, cukor, őrölt fahéj és szegfűszeg: ízlés szerint, valamint 10 dkg olvasztott vaj.

Ügymenet: az almát meghámoztam, lereszeltem, és a fűszerekkel megpároltam. A mazsolát viszonylag hamar hozzáadtam az almához, hogy még az almalében megpuhuljon. A cukrot és a diót a végén adtam hozzá, majd félre tettem kihűlni.

A réteslapokat egyesével vettem kezelésbe. Megkentem olvasztott vajjal, majd szemmel 3 részre osztottam és az első harmadot ráhajtottam a középsőre, ismét vaj, majd a másik szélét is behajtottam. Pont úgy mint ahogyan a kosztümös filmekben hajtják össze a leveleket a boríték előtti időkben, csak ott a közepére nyomják a pecsétet :).

A töltelékből 1 nagy kanállal tettem a tésztacsík végére, és azt háromszög alakban behajtottam, majd megint és megint behajtottam, amíg tartott a tésztacsík. A kész háromszöget is megkentem vajjal, majd olajozott tepsire helyeztem. Az egész origami nem tart tovább szerintem, mint amikor a hagyományos rúd alakú rétesekkel küzdöttem, mert ott meg mindig kiszakadt, meg nem tudtam szépen a tepsibe csúsztatni stb… A tepsit előmelegített forró sütőbe toltam (ez kb. 220 C fok, de az enyém villanyos) és kb. 15 perc múlva már vehettem is ki a szép aranybarna egyszemélyes, garntáltan ropogós réteseimet, amik még másnap is ropogósak voltak.

Akkor most had ajánljak egy „rendes” süti receptet, és nem csak kisgyermekes anyukáknak. :)

Ezt a receptet Nigella honlapján találtam egyszer régen. Többször sütöttem már, mi nagyon szeretjük.

Csak két apró dolgot módosítottam rajta. Először is az eredetileg ajánlott 75 ml  rumot kissé soknak találtam, pláne, hogy Nigella a végén leszűri a felesleget a mazsoláról, és gondolom kiönti, mert miután felforralta, már nem jó semmire. Nos én ezt pazarlásnak tartom, így én jóval kevesebb rumot öntök a mazsolára, és nem szűröm le, mivel nem is nagyon marad mit szűrni, amennyit én ráöntök, azt nagyjából fel is szívja, és így is megpuhul és finom.

A másik, hogy neki kisebb dobozformája van mint nekem, az enyém sztenderd 30 cm-es, így kicsit laposabb lesz a süti, de legalább több szelet :).

Hozzávalók: 100 g mazsola, 25 ml bourbon vagy sötét rum, 175 g liszt, 2 tk sütőpor, 1/2 tk szódabikarbóna, csipet só, 125 g olvasztott, sótlan vaj, 150 g cukor, 2 nagy tojás, 4 kicsi nagyon puha banán áttörve kb.300 g a héja nélkül (nekem ez 3 db banán szokott lenni, itt úgy látszik nagyok a banánok :), 60 durvára vágott dió, 1 tk vanília kivonat.

Ügymenet: tehát a mazsolát és a rumot egy kis edényben addig melegítettem, amíg a rum felforrt. Félretéve hagytam pihenni, hogy a mazsola beszívja a rum nagy részét. A sütőt 180 fokra előmelegítettem, és a dobozformát papírral kibéleltem.

A lisztet, a sütőport, a szódabikarbónát egy közepes tálban jól elkevertem.

Egy másik tálban összekevertem az olvasztott vajat és a cukrot, jó habosra, egyesével hozzáadtam a tojásokat, majd az áttört banánt. (én a banánhoz aprítót használtam, de a tumix vagy a rúdmixer is bevethető, kinek milye van). Végül egy fakanállal belekevertem a diót, a vaníliát és a mazsolát.

Apránként lisztes keveréket is belekevertem, majd a formádba öntöttem és kb. 1 órán át sütöttem. Tűpróba!

A következő VKF-re készülve lázasan keresgéltem régi újságjaim között, amikor véletlenül megláttam ezt a receptet. Mivel ősz is van, meg körte is van, sőt egy kis tojáslikőr is árválkodott még a hűtőajtóban (úgy húsvét óta kb.), kézenfekvő volt, hogy ez legyen a szombati süti.

Hozzávalók: 5 dkg dió, 1 nagy körte, citromlé, 12,5 dkg porcukor, 12 dkg liszt, 2 tk sütőpor, 3 tojás, 125 ml tojáslikőr, 125 ml olaj.

Díszítéshez: 12 db fél dió, cukor a karamellhez.

Ügymenet: Bekapcsoltam a sütőt 180 C fokra, a diót durvára daraboltam, a körtét meghámoztam, és kis kockákra vágtam, meglocsoltam a citromlével. (nekem kis körték nőnek a kertben, így 2 kisebb körtét használtam. A horpadásokat kibéleltem muffinpapírral.

A szokásos módon egy tálban összekevertem a száraz hozzávalókat meg a diót, egy másik tálban kikevertem a tojást a likőrrel és az olajjal, majd a két tál tartalmát gyorsan elkevertem, végül a körtét is belekevertem. Elég híg lett a massza, merőkanállal adagoltam a tepsibe. Kb. 25 percig sütöttem.

A tetejét karamellbe mártott dióval díszítettem.

Eredeti recept: Burda finomságok, 2002. Ősz

Itt van az ősz, itt van a diószezon is újra! Érik, potyog és kelleti magát, így hát gyorsan megsütöttem ezt a finomságot a Francia piacból. (Az idei diónak még száradnia kell egy kicsit, hogy sütésre alkalmas legyen!)

Hozzávalók: 20 dkg dió, 20 dkg vaj, 10 dkg barnacukor, 10 dkg méz, 2 felvert tojás, 3 dl tej, 35 dkg liszt, 1 teáskanál sütőpor.

Ügymenet: ledaráltam a diót, kibéleltem sütőpapírral a 30 cm-es dobozformámat, és bekapcsoltam a sütőt 180 C fokra.

Egy kis lábasban, takaréklángon feltettem melegedni a mézet, a cukrot és a vajat. Addig kevergettem, amíg a cukor teljesen fel nem olvadt. Ekkor levettem a tűzről, beleszórtam a megdarált diót, és jól elkevertem. Felvertem a tojásokat a tejjel, hozzá kevertem a diós masszát, majd apránként a sütőporral elkevert lisztet és sima tésztává dolgoztam. Beleöntöttem a formába és betoltam a sütőbe, kb. 1 óra alatt sült meg.

Legjobb másnap megvágni. Sajnos a felvágás után már nem tudtam képet készíteni róla. A könyv szerint gyümölcsökhöz és sajtokhoz is kiváló, én konkrétan szőlőt ettem mellé, jól harmonizáltak az biztos.

Úgy vagyok én Kaldeneker Györggyel, hogy rendszeresen megnézem az origón, épp mit alkotott, de ritkán találok olyasmit, ami tényleg tetszik. Túl sok a tengerikütyü, sok a nehezen beszerezhető hozzávaló, néha azonban sikerül igazi kincsre is bukkanom nála.

Pl. az ő receptje alapján készítem az aranygaluskát egy rész teljes őrlésű liszttel, imádom a kolbászos krumplileves receptjét, és a kókuszos répakuglófról se feledkezzünk meg!!!! Nyáron találtam ezt a zöldcitromos-kókuszos sütit, amit most végre ki is próbáltam.

Hozzávalók a tésztához: 10 dkg vaj, 20 dkg búzaliszt, 1 tk sütőpor, 20 dkg barnacukor, 2 db egész tojás, 2 dl kókusztej, 2 zöldcitrom reszelt héja.

Hozzávalók a sziruphoz: 2 dl kókusztej, 20 dkg cukor, 2 zöldcitrom leve, 1 zöldcitrom reszelt héja.

Ügymenet: A puha vajat habosra kevertem a cukorral, egyesével hozzá adtam tojásokat, citromhéjat, kókusztejet, majd kanalanként adagolva belekevertem a sütőporral elkevert lisztet is. Sima tésztát kell kapni a végére.

Sütőpapírral bélelt doboz formában sütöttem, előmelegített sütőben 35-40 percig. Az eredeti receptben megadott 150 C fokból arra következtetek, hogy neki hőlégkeveréses sütője lehet, nálam azonban csak 180 C fokon sülnek meg a sütik.

Amíg süti a sütőben sütkérezett, addig a szirup hozzávalóit 5 perc alatt összeforraltam.

Jegyzet: az eredeti recept szerint a szirupot tálaláskor kell a süteményre önteni. Talán jobb lett volna, ha csak egy citrom levét és fele mennyiségű cukrot adok a kókusztejhez, és rögtön a forró süteményre csurgatom a szirupot. Na majd legközelebb!

Régebben, amikor még nem ismertem az igazi parmezán sajtot, és még csak azt a zacskós büdös valamit kóstoltam, nem igazán rajongtam érte. Aztán találkoztunk ő meg én, vagyis az igazi Parmigiano-Reggiano és én. Szerelem volt első kóstolásra. Ettől kezdve már csak az ára okozott fejtörést, de mivel egyszerre nem kell belőle sok, időnként engedtem a csábításnak. 

Sajnos azonban azokat a recepteket, ahol nagyobb mennyiségű frissen reszelt sajtra volt szükség, át kellett lapoznom. Nemrégiben azonban új világ tárult fel előttem, midőn a kedves kolleginák egyre-másra ismerték be gasztrobűneki sorában a reszelt parmezán vásárlást :). Leginkább egy bizonyos, kizárólag a Pluszban kapható, DaMarco tipusú termék került szóba. Gondoltam, egy életem, egy halálom, én bizony ezt kipróbálom! Íme a parmezános keksz:

Hozzávalók: 170 g liszt, 170 g hideg vaj, 170 g reszelt parmezán, 1 tojás, só.

Ügymenet: A hozzávalókból gyors mozdulatokkal tésztát gyúram. Nagyon fontos a gyorsaság és a hideg alapanyag, nehogy a vaj túlságosan megolvadjon. Épp ezért (és mert továbbra sem szeretek túrkálni az ételben, ha nem muszáj :) egy ügyes trükköt szoktam bevetni, amit egyébként egy szakácskönyvből tanultam. Egy villa segítségével szoktam a vajat eldolgozni a liszttel, aztán jöhet bele a többi hozzávaló. Az összeállított tésztát fóliába csavarva minimum egy órát kell pihentetni a hűtőben.

Lisztezett deszkán vékonyra nyújtottam (3-4 mm) és a kedvenc állatos kiszúróimmal szaggattam ki őket. Előmelegített 180 C fokos sütőben 15 perc alatt lettek készen. A tepsire lehet sűrűn pakolni őket, horizontálisan nem terjednek, csak vertikálisan :).

A recept egyébként abban a régi Burda újságban volt, amiből korábban a töltött gombákat is készítettem.

1. A hátizsák be van pakolva.
2. Már jár motor.
3. Pasi percenként nézi az óráját! 

Tehát az én választottam a mák és a citrom! Szerintem annyira evidens, hogy nem is kell magyarázni. A mák legjobb fűszere a citrom!

Elkészítés: 115g puha vajat 175g porcukorral habosra kevertem, hozzá adtam 2 felvert tojást, 1 citrom reszelt héját, 40 g darált mákot, és 175g lisztet, 1 tk sütőporral,  4 evőkanál tejjel felváltva belekevertem a masszába. Sütőpapirral bélelt 18 x 23 cm-es tepsiben, 180 celsius fokos előmelegített sütőben, kb. 40 perc alatt megsütöttem. Még melegen ráöntöttem 1 citrom 115g porcukorral kikevert levét.

Ékezetek majd javítom ha hazajöttem, puszantás mindenkinek!!!! 

 utóirat (2007.07.05.): elnézést kérek mégegyszer, hogy ez ilyen kurtára sikeredett, de vasárnap reggel indultunk a Balatonra. A recept egyébként a Fűszerenciklopédiából való, és már sokszor sütöttem. A mák és citrom ötlete  KicsiVú mákfagyijának kipróbálása közben jutott eszembe. Miközben kikevertem a fagylalt alapot, úgy éreztem, hogy még valami hiányzik belőle, és akkor ugrott be, hogy a mák kitűnő párja a citromhéj!

Ja és csak két apróság maradt otthon, és ebből csak az egyik a körömreszelőm, a másik a HÁLÓZSÁK :)

Holnap reggel indul a Kékszalag, kéretik szurkolni a Szirákó nevű hajónak!!!!

Hogy hol kezdődik a komplett „gasztroelmebaj”??? Hát ott, amikor az ember meglát egy fotót, elolvas egy receptet, és attól fogva folyton az jár a fejében, hogy mikor kezdhet már hozzá??? Meg kell jegyeznem, hogy a felelősség Cserkét terheli ám :)!!! Képes volt a 40 Celsius fokos kánikulában rávenni, hogy gyújtsam be a sütőt!  Esküszöm még a kismacs is csúnyán nézett rám, hogy akkor most neki ki kell másznia a tűzhely mögül, ahová bújni szokott?!

Amikor megláttam EZT a gyönyörűséges rózsatortát, azonnal neki akartam látni, de kicsit várnom kellett. Végül a nagy álmodozás és töprengés közepette azt is kiötlöttem, hogy ha végre egyszer  már neki foghatok a kivitelezésnek, akkor ötvözni fogom Cserke csigáit az én Chelsea-i zsemléimmel :).

Bedagasztottam a  dallamos nevű  Torta di Rose e ricotta tésztáját (Cserke útmutatásai alapján), és kinyújtás után rákentem kb. 10 dkg puha vajat, megszórtam 1 jó marék világos barnacukorral, majd (és itt jön a meglepi) mazsolával, apróra vágott aszalt szilvával , cukrozott citrom és narancs héjjal.  Sajnos rózsavizem nem volt, én egy kis fehér rummal dolgoztam.

Köszi Cserke!

 A különféle kelt tésztából készülő csigabigák iránti szerelmem továbbra is olthatalannak tűnik. Ezúttal Petra pudingos csigáit próbáltam ki. Sajnos az én csigáim nem lettek olyan szépek, viszont fénysebességgel tűntek el. Még szerencse, hogy idejében félretettem a három fotómodellnek valót, különben most nem tudnám megmutatni őket.

Ezt a receptet Pandustól kaptam, egyébként a Spektrum tévén most futó új Nigella sorozatból való. Eredetileg csokoládé pasztilla szerepelt a hozzávalók között, de miután csokoládé pontok és pöttyök tekintetében az ellátottság jottányit sem változott itt, az észak-magyarországi végeken, apróra (tényleg apróra kell!!!) vágtam másfél tábla Tibi csokit. Elkészítése egyébként a szokásos.

Száraz hozzávalók: 25dkg liszt, 2 teáskanál sütőpor, ½ teáskanál szódabikarbóna, 17,5dkg cukor, 2 evőkanál kakaó, 15dkg étcsoki, ezeket egy tálban összekevertem.

Folyékony hozzávalók: 2,5dl tej, 0,8dl olaj, 1 teáskanál vaniliakivonat (mondjuk én ebből sem állok jól), 1 tojás, ezeket egy másik tálban kevertem össze.

A két tál tartamát egy kanállal gyorsan összekevertem, majd a papírkapszlival (valaki mondjon már egy másik szót a kapszli helyett, mert ez olyan ronda) bélelt muffintepsibe adagoltam*. Sütés: 180C fokra előmelegített sütőben 20-25 perc.

* kipróbáltam a fagylaltos kanállal történő adagolást, ami bejött, viszont ahogy adagoltam, nekem soknak tűnt a mennyiség. Ezért gyorsan kikentem 2 kis kerámia formát is, így 14 sütim lett. A sütik sülés közben eléggé megnőttek, úgyhogy nem bántam mag, hogy nem tömtem túl a mélyedéseket. Akinek esetleg nincs ilyen kis méretű (egyébként IKEÁs) formája, az használhat cappuccino-s csészét.

Új könyveim közül elsőként a 101 torta és sütemény című remekből próbáltam ki egy receptet, szülinapi tortaként. Ez egy nagyon egyszerűen elkészíthető és nagyon finom sütemény, bár a könyvben megadott utasításban nem bíztam 100%-ig (borítsunk minden hozzávalót a robotgépbe és 10 másodperc alatt keverjük simára), én inkább a hagyományos kevert tészta készítési módszert választottam. Az eredménnyel minden kedves vendégem 100%-ig elégedett volt! Mivel a narancsot nem kellett előtte megfőzni, a süti nem lett keserű.

Hozzávalók: 1 közepes  narancs, 175g puha vaj, 175g világos, nyers nádcukor, 3 tojás, 175g liszt, 1 tk sütőpor, ½ tk szódabikarbóna, 50g őrölt mandula, porcukor a tetejére.


Ügymenet: a narancsot meghámoztam, és a héjáról éles késsel eltávolítottam a vastag fehér részt. Ezután az egész gyümölcsöt betettem a turmixba és pépesítettem. (ez akkor is az első lépés, ha valaki a fent említett 10 másodperces módszert választja)

A vajat a cukorral habosra kevertem, majd a tojásokat egyesével beledolgoztam. Belekevertem a pépesített narancsot, majd a sütőporral és szódabikarbónával elkevert lisztet, őrölt mandulát. Sütőpapírral bélelt 24 cm-es kapcsos tortaformában öntöttem a kész masszát. 180C fokra előmelegített sütőben nagyjából 35 percig sült (tűpróba!!!)

Januári, Nápolyban és körnéykén tett kirándulásunk alkalmával, Capri szigetén kóstoltam meg ezt a mesés finomságot. Már akkor elhatároztam, hogy ilyet én itthon is sütni fogok. Megismerkedve a recepttel meg kellett állapítanom, hogy ez a süti látszólag szerény külseje ellenére nem hétköznapi csemege, sokkal inkább ünnepi különlegesség. Mivel mi egyébként is jobban kedveljük az ilyen finomságokat a vajkrémes dolgoknál, tudtam, hogy siker lesz, csak azt kellett kitalálnom, hogy milyen alkalomból. Nos egy szülinap kiváló alibit nyújtott arra, hogy végre megsüssem ezt a tömény mandula és csoki csodát.

Internetes keresgélésem során több receptet is találtam, végül Mammáé győzött. Nem is változtattam rajta semmit, mindent pontosan az ő útmutatásai alapján csináltam. Íme az én művem:

A közelgő húsvét is kiváló alkalom lehet egy ilyen torta megsütésére!

Mit is mondhatnék? Jól fel lett adva a lecke! Egész hónapban törtem a fejem, mert én nem vagyok igazán jó „vendégváró falatok” témakörben. Nálunk ritkán fordul elő ilyesmi az étlapon, hogy falatok! Általában a tortát is vastag szeletekre vágom! A falatok meg olyan parányi kis izék, amit ham bekapsz, aztán megint ham bekapsz és így tovább, mert ha jól sikerült akkor abba sem lehet hagyni. 

Jó néhány versenyző jelölt volt a tarsolyomban, de ahogy telt-múlt az idő, úgy peregtek ki szépen sorban. Vagy nem kaptam megfelelő hozzávalót, vagy túl időigényesnek mutatkozott a recept. Márpedig húsvétkor mindenki szeretné többféle finomsággal meglepni vendégeit, így nem árt, ha nem kell fél napot a konyhában tölteni egy-egy recepttel. Kivételesen nem akartam édeset sem készíteni (az előző alkalommal is desszert került ki a sütőmből). Többféle sajtos dolgon is gondolkodtam (az apró, sajtkrémmel töltött képviselőfánkok ötletét még nem vetettem el végleg), aztán végül Sarapod2 kollegina dobott mentőövet felém az NLC fórumán.

A recept átesett „némi” metamorfózison, mert nem volt időm a kelt tésztával bíbelődni, de ígérem legközelebb majd hűen követem az utasításait, mert a töltelék nagyon finom!!! Húsvétkor pedig pont időszerű, hiszen ilyenkor minden tűzhelyen ott fődögél a füstölt hús, egy kis plusz csülök főzés már semmiség.

Szóval csaltam! Nem vagyok rá túl büszke, de szükség törvényt bont, és már nagyon sürgetett a határidő!!! Két dolog van amit csak távoli nyugdíjas koromban tervezek kipróbálni, az egyik a leveles tészta házi hajtogatása, a másik az élesztős-leveles tészta. Sajnos ezek olyan időigényesek, hogy esélyem sincs belefogni egyikbe sem. Leveles tésztát viszonylag jó áron és jó minőségben lehet kapni (az mondjuk elgondolkodtató, hogy ha 10dkg vaj majdnem 200Huf, akkor, mi van benne), néha szoktam is venni. Most azonban egy csomag élesztős-leveles tészta landolt a kosaramban (többet nem fog!!!). Minden esetre megadom az eredeti recept hozzávalóit is.

Hozzávalók a tésztához:  I. Egy csomag kész leveles vagy élesztős-leveles tészta.

II: 7 gramm szárított élesztő, 4 evőkanál + 3 dl meleg víz, 1 ek olívaolaj, 1 ek só, 1/2 tk frissen őrölt bors, 2 tk cukor, 50 dkg liszt.

Töltelékhez: 40 dkg finomra darált főtt, füstölt csülök, 12 dkg tejföl, 2 gerezd fokhagyma, frissen őrölt bors, 1 tojássárgája + 1 evőkanál víz keveréke a csigák megkenéséhez.

Ügymenet I.: Begyújtom a sütőt, a hűtőből előveszem a félkész tésztát, kibontom a csomagolásból, a gyúrótáblára helyezem (kicsit igazgatok rajta), majd rákenem a lejjebb olvasható tölteléket. Feltekerem, újnyi szeletekre vágom, és papírral bélelt tepsire fektetem őket. Kb. 25 perc alatt sültek meg.

Ügymenet II: Nagy tálba elkeverem a szárított élesztőt 4 evőkanál melegvízzel, és amíg kicsit felhabosodik, addig egy kancsóban elkeverem a 3dl melegvizet az olívaolajjal, ehhez hozzászórom a sót, a frissen őrölt borsot és a cukrot.  Az olajos-vizes koktélt fakanállal hozzákeverem a felhabosodott élesztőhöz, és robotgéppel beledagasztom a lisztet. Ez nem több 6-7 percnél.  Ha túl lágy lenne, szórok bele még kevés lisztet. A gép után még kézzel eldolgozom, vékonyan kiolajozott nagy tálban letakarva langyos helyen a duplájára kelesztem. (kb. 45-50 perc) Kelés után ököllel finoman rácsapkodok, és lisztezett deszkán gyorsan átgyúrom. 

A csigák töltelékéhez összekeverem a bőrrel együtt megdarált csülökhusit, tejfölt (nekem többet igényelt, igaz direkt sovány kis csülköt vettem), a zúzott fokhagymát és a frissen őrölt borsot. (utólag azt mondom, hogy szerintem egy kis mustárral pikánsabbá lehetett volna tenni a tölteléket). Kóstolom, és ha kell esetleg még sót teszek bele. Bekacsolom a sütőt 190 C fokra és a tészta negyedét kinyújtom 30x20 cm nagyságú téglalappá és beleteszem egy ugyanekkora, olajjal vékonyan kikent tepsibe, mert erre jönnek a csigák. A maradék tésztát 40x20 cm-es téglalappá nyújtom, megkenem a töltelékkel, aztán mint a rétest feltekerem és ujjnyi vastag szeletekre vágom. A csigákat egymás mellé fektetem a tésztalapra, de nem túl szorosan, mert még kelnek, letakarva hagyom pihenni kb. 15-20 percet, hogy újból megkelljen. Vízzel elkevert tojássárgájával megkenem a tetejüket és mehetnek is 25 percre a forró sütőbe. 

Régóta terveztem már kipróbálni ezt a torta receptet, és most a négy napos ünnep alatt végre akadt is időm rá. Ilyenkor tavasszal egyébként sem árt ellenőrizni a hagyma készleteket a pince mélyén, mert a kis hamisak érzik ám a tavaszt, és hajtanak! Kiszedtem hát a renitenseket (ők megpucolva „újhagymaként” végzik egy másik ételben), és a még téli szunyókálásban lévőkből használtam fel néhányat.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy pékség. Nem hirdette ő messziről, hogy látványpékség lenne, de ha betért az ember, akkor a nagy kazettás üvegajtón át látta a péket, amint gyúrja, dagasztja, formázza a tésztát. Ez egy olyan pékség volt, hogy az ember még a munkából elkésést is megkockáztatta, azért, hogy ott vehessen reggelit. Sajnos ez a pékség már régen bezárt, mert nem tudta tartani a versenyt azokkal „látványpékségekkel” amik ugyan fennen hirdetik látványosságukat, de csak annyit tesznek, hogy a fagyasztott félkész terméket betolják a sütőbe. (attól nyerők, hogy nincs is pék, csak az eladó pakolja tepsire a sütiket)

Ebben a régi  pékségben egyik nagy kedvencem a kókuszos csiga volt. A hatalmas méretű csiga finom kókuszos krémmel volt megtöltve, és reggelente még langyosan csábított, hogy „egyél meg”!

Arra gondoltam, hogy nosztalgiázom egy picit, és megpróbálok valami hasonlót készíteni. Nos tényleg csak hasonló lett. Sajnos az én eredeti elképzelésemet felül írta a kémia. Az általam kiötlött kókuszos krém „krém” részét magába szívta a tészta, így amikor beleharaptam, éreztem a finom kókuszos ízt, de az egymásra simuló rétegek között csak a kókuszreszeléket találtam. :(

Minden esetre közzé teszem a receptet, egyrészt mert különben elfelejteném, másrészt pedig azért, hogy hátha valakinek van valami ötlete, hogyan tudnám „szaftosabbá” tenni a csigabigáimat!

Hozzávalók a tésztához: 40 dkg liszt, 1 csomag szárított élesztő, 9 dkg cukor, 10 dkg vaj, csipet só, 2 tojás, és kb: 1 dl langyos tej. 

Hozzávalók a kókuszos töltelékhez: 1 kis doboz kókusztej (165ml, tejjel is helyettesíthető), 1,5 dl tej, 3 ek cukor, 20 dkg kókuszreszelék.  

A tészta hozzávalóiból a szokásos módon kelt tésztát dagasztottam, majd letakarva 1 órán át langyos helyen pihentettem.

Amíg a tészta nődögélt, elkészítettem a kókuszos masszát. Egy kis lábasban takarék lángon felmelegítettem a kókusztejet a tejjel, hozzá adtam a cukrot és a kókusz reszeléket, jól elkevertem, majd félre tettem hűlni.

Amikor a tészta duplájára kelt, lisztezett deszkára borítottam. Két részre osztottam, és az egyik felet visszatettem pihenni a tálba. A másik tésztát kinyújtottam kb. 24x40 cm-es téglalappá, egyenletes rétegben rásimítottam a kókuszos massza felét, és a keskeny oldala felől feltekertem. 12 egyforma darabra vágtam. (ezeket egy vajjal kikent és kókusszal kiszórt muffin tepsibe tettem, ezek vannak a képen)

A másik tészta féllel ugyanígy jártam el, de mivel csak 1 muffin formám van, ezt a 12 csigát egy 24 cm átmérőjű, sütőpapírral bélelt kapcsos tortaformába tettem.

Langyos helyen hagytam, hogy megint kétszeres méretűre nőjenek, ezután mentek a 180C fokos sütőbe. A muffinosak kicsit hamarabb megsültek (kb. 35 perc), a kerek sütinek úgy 40-45perc kellett.

Azt hiszem, hogy a tésztát meg kellett volna kenni egy kis vajjal, akkor talán ízletesebb lett volna. (mondjuk így sem maradt belőlünk hírmondó sem :)

Ezt a receptet jó egy hónapja kaptam az Index fórumán egy kedves topictárstól, csak valami folyton útját állta a megvalósulásnak. Szombaton végre sikerült az akadálymentesítés, elkészült a mű! Azt kell mondjam, hogy megérte a várakozás, nagyon finom kis csemege ez a csokoládé és a chili elkötelezett híveinek!

Én két szárított chilit vetettem be, szárukat letörtem, a magok nagy részét kiszórtam, és csak a paprikahúst vágtam nagyon apróra. Mindenkinek azt ajánlom, hogy a biztonság kedvéért kóstolja meg a nyers masszát, hogy elég csípős lett-e. Igazából nem a tűzokádó sárkány képzés a cél, hanem, hogy a csokis kekszet kissé pikánsabbá tegyük.

A csoki szerepében most is a jól bevált 60%-os Tibi domborított, a barnacukrok közül pedig egy lágy, sötétbarnát használtam (annak okán, hogy ez volt felbontva, egyébként ki fogom próbálni lágyabb ízű, világosabb cukorral is!)

A receptben eredetileg kesudió szerepelt, de kesudió fám nem lévén, én most beértem a finom hazai csonthéjassal.

Hozzávalók: 100 g étcsokoládé, 200 g liszt, 1 csapott teáskanál sütőpor, 150 g puha vaj, 100 g cukor, 150 g barnacukor, 1 zacskó vaníliás cukor, csipetnyi só, 2 tojás, 2 piros chili, 100 g dió

Ügymenet: A diót megdaráltam, a csokoládét apró darabokra vágtam, a chilit pedig a fent említett módon készítettem elő.  

Egy tálba kimértem a lisztet, a sütőport, sót és jól elkevertem. Egy másik  másik tálban a vajat  habosra kevertem az egymás után hozzákevert a háromféle cukrral. Egyenként hozzáadtam a tojásokat, mindegyikkel külön-külön kikevertem a masszát. Hozzáadtam a diót, a csokit és a chilit. A lisztkeveréket két részletben, közepes fokozaton kevertem bele.

A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

A tésztából két teáskanál segítségével diónyi halmokat raktam a sütőpapírral bélelt tepsibe. A halmok között hagyjunk elég távolságot, mert a tészta sülés közben megnő!  Egy nagy tepsire 25 db fért el, és 16 perc alatt sült meg. A sütőből kivéve még kicsit puha volt a közepük, de mire kihűltek (rácsra téve) szépen „megkeményedtek”, vagyis fimon omlós-ropogóssá váltak. Ebből a mennyiségből kb. 70 darab lett

Csak eljött a nap végre, amikor is lelepleződik a VKF II. fordulóra szánt töltelékem! Belátom, hogy nem vittem túlzásba a dolgot, pedig biz’ Isten én nagyon készültem! Mindenféle töltött dolgon törtem a fejem, esélyes volt többek között egy samosa, egy töltött hús, hússal töltött tészta meg miegymás, de végül idő hiányában emellett az egyszerű és gyorsan elkészíthető desszert mellett döntöttem.

VIGYÁZAT! Azért arra felhívnám a figyelmet, hogy ezek az ártatlannak látszó kis semmiségek súlyos függőséget képesek okozni!!!!

Hozzávalók a tallérokhoz: 3 tojásfehérje, csipet só, 18 dkg cukor, 30 dkg kókuszreszelék.

Hozzávalók a töltelékhez: 60 ml tejszín, 9 dkg étcsokoládé (jelen esetben 60%-os Tibi), 3 dkg vaj.

Ügymenet: a tojásfehérjékből csipetnyi sóval és a cukorral kemény habot vertem, majd hozzá kevertem a kókuszreszeléket. Egy kicsit darabos lesz. Sütőpapírt terítettem egy nagy gáz tepsire, és jött a formázás.

A recept szerinti „kanállal lapos halmokat rakunk a sütőlapra” útmutatás alapján szerintem lehetetlen a vállalkozás. Én végül egy 5 cm átmérőjű pogácsaszaggatót vetettem be, mint titkos fegyvert. Egy evőkanálnyi masszát gyömöszöltem a kerek formába és a mutató ujjammal szépen lenyomkodtam, hogy a kívánt lapos tallér formát nyerjem. Amikor elkészült egy, szépen lehúztam róla a pogácsaszaggatót és jött a következő. Nem kell megijedni, az egész megvan 15 perc alatt, tekintve, hogy a fenti mennyiségből kb. 15 db kész süti lesz, tehát 30 tallért kell formáznunk. (ez alatt a 15 perc alatt pedig a sütő pont hajlandó felmelegedni a kívánt 180 C fokra, tekintve, hogy elektromos, de nem légkeveréses modellről van szó)

Az előmelegített sütőben kb. 15 percig (vagy amíg a szélei aranysárgák lesznek) kell sütni.

Amíg a tallérok sülnek pont elkészül a krém. Egy kis lábasban felmelegítettem a tejszínt (forrnia nem szabad!), majd a tűzről lehúzva beletördeltem a csokoládét, beledobtam a vajat és addig kevergettem, amíg sima fényes csoki masszát nem kaptam. A krémet le kell hűteni, hogy kenhető legyen.

A megsült kókusz pogácsákat a tepsin hagytam kihűlni, ezalatt a krém is kellően megszilárdult. Két-két lapocskát összeragasztottam a krémmel (vigyázat, a krémet ne nagyon kóstolgassuk menet közben, mert esetleg nem jut minden tallérba :o).

Recept: Donna Hay Ízvarázs