Még egy adósságom van, leginkább magam felé, mert tudom, hogy Nigella Pavlova-tortája számtalan helyen fent van a neten, de ha nem jegyzem fel a tapasztalataimat, akkor elfelejtem mit és hogyan csináltam.

Megnéztem sok bejegyzést, legtöbben a csokoládés változatot készítik, de a zén gazdám leginkább purista, tudtam, hogy nekem a fehér változatot kell kipróbálnom. 

Mostanában nem nagyon kell törnöm a fejem, hogy mi legyen a hétvégi desszert, elég csak bekukkantanom Millie-hez a Pákosztos blogba, és ott a tuti befutó! Isteni volt a juharszirupos fagyi, a tejfölös eperfagyi nem különben, és amikor most megláttam ezt a tortát, rögtön eszembe jutott, hogy van még a fagyasztómban omlós tészta, és itt az ideje betakarítani a ribizli termésemet is.

Ezzel a ribizli termesztéssel vannak problémáim, minden évben ültetek újabb bokrokat, de valahogy nálunk nem érzik igazán jól magukat, azt hiszem sosem érem el az áhított lekvár mennyiséget. Azzal a kevéssel pedig, ami megtermett, nem is történhetett volna jobb dolog, mint ez a Tarte aux Myrtilles. Mind a piros, mind a fekete szemek belekerültek és még csak össze sem vesztek.

Hozzávalók: 1 adag pate sucrée, kb. 500 g ribizli, 2 tojás, 175 ml tejszín, 125 g nyers nádcukor, 25 g liszt, 1 evőkanál créme de cassis (feketeribizli-likőr).

Ügymenet: a tésztát lisztezett deszkán kinyújtottam és kibéleltem vele egy cakkos szélű piteformát. Előmelegített 200 C fokos sütőben elősütöttem a tésztát kb. 10 percig. Ez alatt a gyümölcs kivételével összekevertem a töltelék hozzávalóit. Kivettem a formát a sütőből, a ribizlit a tészta tetejére szórtam, ráöntöttem a folyékony tölteléket, majd óvatosan visszatettem a sütőbe kb. 30-40 perc kell neki, hogy a krém megszilárduljon. Ezután már csak ki kell bírni valahogyan, hogy kihűljön.

Ihlet: Millie és Joanne Harris (Francia konyha)

Ember tervez, a természet végez. Nagy örömmel tapasztaltam, hogy a Lidl üzlet polcain már a ricotta is ott sorakozik. Vettem is gyorsan két dobozzal, hogy most aztán a hétvégén jól leszedem a kertben a spenótot, és milyen isteni tészta lesz belőlük. No de mire tervemet megvalósíthattam volna, sajnos a spenót gonosz módon felmagzott, a ricotta szavatossági ideje vészesen lejárni látszott, így hát gyorsan valami mentőövet kellett találnom. Készült is két sütemény, egy ricottás-cseresznyés muffin és ez a ricottás-cseresznyés csiga. Ez utóbbi roppant stílusos szerintem, tekintve, hogy a tészta receptje Cserkétől való, így mi más is kerülhetett volna bele, mint cseresznye. (arról nem beszélve, hogy a természet tréfájaként egyszerre érik a korai és a késői cseresznyénk, így mindenbe cseresznyét teszek)

Amióta felfedeztem ezt a kertemben rejlő kincset, minden évben kipróbálok belőle valami újat. Ezúttal erre az egyszerű de nagyon finom süteményre került sor, ami inkább kevert tészta, mint piskóta, de mit tegyünk, a 101 torta és finomság című könyvecskében ezen a néven szerepel. Elsőre kicsit soknak tűnt a szükséges cukor, de sajnos a rebarbara megkíván ennyit.

Az úgy volt, hogy valamilyen fatális tévedés folytán a naptáras Gergely pápa úgy rendezte, hogy az idén a születésnapom hétközbe esett. Nem elég, hogy már megszámolni sem bírom éveim számát, még ez is. Születésnapi depressziótól vezérelve betértem a sarki cukiba, hogy süteménybe fojtsam bánatom ebédidőben. Persze pont ilyenkor nincs a kedvenc tortám, így tovább nézelődtem, és megakadt a szemem a Rákóczi túróson. Vagy inkább fennakadt az előtte ácsingózó 290.-Ft-os ártáblán. Arra jutottam, hogy inkább sütök magamnak, hétvégén.

És lőn, csak eljött a hétvége, kicsit hosszabb is volt, Rákóczi túrós is lett. Nekem nem lévén igazán magyaros szakácskönyvem (eddig, de most már van), leemeltem jóanyám polcáról Gundel Károly Kis magyar szakácskönyvét. Ebből mindjárt fontos ismeretekre tettem szert, miszerint is a Rákóczi túrós lepény Rákóczi János szakácsművészről kapta a nevét (ugye milyen szép, hogy szakácsművész?). Rákóczi János volt annak idején Gundel Károly Gellért-szállóbeli éttermének konyhafőnöke, és ez  az én egyik kedvenc süteményem az ő kreációja. Így hát az alábbi recept az eredeti, egyetlen és igazi Rákóczi túrós lepény receptje. 

 Azért volt gondom vele, pl.: hogy szerintem kevés a liszt, vagy sok a tejföl, de az hogy „gyúródeszkán összegyúrjuk” az költői túlzás, egy tálban villával összegabalyítottam aztán gyorsan belöktem a hűtőbe. A másik problémám, hogy szvsz a késhegynyi szódabikarbóna és az egy csomag sütőpor nem azonos mértékegységek, végül egy teáskanál sütőport szavaztam meg, de az is lehet, hogy a mesternek nagy kése volt. És végezetül lehet, hogy nekem nincs elég önbizalmam, az is lehet, hogy túlságosan elkényelmesedtem, de én jobb szeretem, ha oda van írva, hogy hány fokon, mennyi ideig kell sütni a süteményt! A betesszük a sütőbe és megsütjük nekem elég sovány instrukciónak tűnik!

Azt kell mondjam, hogy régóta nem sikerült már ilyen szépen süteményem, mint ez a mákos. Még valamikor karácsony előtt vettem egy újságot, telis-teli szebbnél szebb fotókkal, ígéretes receptekkel, de igazából ennek a sütinek a képe csavarta el a fejem annyira, hogy majd nyolcszáz forintot adtam a ki a lapért.

Azután telt múlt az idő, karácsonykor a szokásos mákos bejglit nem lehet kihagyni, és még egy mákos túlzás lett volna, de most elérkezettnek láttam az időt, hogy mesüssem! Alaposabb tanulmányozást követően felfedeztem egy pontatlanságot, ugyanis nehezen tudtam eldönteni, hogy a szükséges 7 darab tojásból mennyi a megmaradt tojások száma, amiket a töltelékbe kellene tenni, mivel nem jelölték meg pontosan, hogy hány darab kell a tésztába. Gondoltam egy merészet és írtam egy emailt a szerkesztőségnek, és láss csodát villámgyors választ is kaptam, 1 db a tésztába, 6 db a töltelékbe. Egy 35x40-es tepsibe, ami némi méricskélés, és egy újabb fotóra pillantást követően óriási mennyiségnek tűnt, úgyhogy végül arra jutottam, hogy ebből a sütiből 4 főre elég egy fél adag. (Persze aki vendégeket vár, az süsse meg nyugodtan az egész adagot, nem fog rászáradni azt garantálom!) Ezután már csak a fél darab tojás okozott gondot, de valamelyik tyúkunk mostanában XS-es méretű tojásokat produkált, úgyhogy ez a probléma is megoldódott.

Ez már megint egy Eszter féle klón kenyér, kisebb változtatásokkal. A legfontosabb, hogy rozsliszt is került bele és persze a finom, enyhén megpirított dió darabkák. Nagyon szeretem a diós kenyereket! Sajthoz a legfinomabbak, de azért a kacsazsírban lesütött/eltett kacsamájhoz is remekül passzolt.

Hihetetlen megnyugvás számomra, hogy léteznek banánkenyerek! Így tuti biztos, hogy egyetlen banán sem vész kárba a konyhámban. Manapság ugyanis szemérmetlenül felment az ára! Ha véletlenül akciós banán jön szembe, hajlamos vagyok többet venni a kelleténél, aztán ha megbarnulnak, már nem olyan kívánatosak.

Többfélét is kipróbáltam már, de azt hiszem ez a legnyerőbb, tekintve, hogy teljes kiőrlésű liszttel és mézzel készül, még lelkiismeret-furdalást sem kell éreznem.

Hozzávalók: 250 g teljes kiőrlésű búzaliszt, 100 g dió, 3 banán, 2 evőkanál citromlé, 40 g vaj, 3 tojássárgája, 3 tojásfehérje, 200 g méz, 1 kávéskanál vanília kivonat, csipet só, 1 teáskanál sütőpor.

Ügymenet: a diót enyhén megpirítottam, majd hűlni hagytam. Sütőpapírral kibéleltem a 30 cm-es dobozformát, bekapcsoltam a sütőt 180 C fokra, a banánokat meghámoztam, villával összenyomtam és meglocsoltam a citromlével. Megolvasztottam a vajat, és belekevertem a banánpürét. Habosra kevertem a tojások sárgáját a mézzel és a vaníliával és hozzáadtam a banánpürét. A tojások fehérjéből kemény habot vertem. A lisztet elkevertem a sütőporral és a dióval, majd tojáshabbal felváltva óvatosan összedolgoztam a banános keverékkel. A masszát a formába simítottam, majd az előmelegített sütőben kb. 60-65 percig sütöttem.

Recept: Egészséges finomságok /Burda receptkönyv/

Jó el vagyok maradva, de csak a munkára tudnék hivatkozni, az meg senkit sem érdekel. Pedig még a legutóbbi magos VKF-re is készültem, megsütöttem ezt a fantasztikus palacsintát, ami majd húsz éve szerepel a repertoáromon, de megírni nem maradt időm. Azt kell tudni róla, hogy isteni, és bár eredetileg mandulával készül, dióval is működik. Ki-ki ízlése, lehetősége és pénztárcája függvényében választhat, nálunk dió terem a kertben, így nekem többnyire ez a kézenfekvőbb megoldás.

2006-ban elég sok hó esett, és volt mit lapátolni. Akkor próbáltam ki először ezt a kuglófot. Alapvetően kedvelem a hólapátolás nevű szabadtéri tevékenységet, nem szoktam kifogásokat keresve kibújni a feladat alól ha otthon vagyok. Egy dolgot nem szeretek csak, a letaposott, lefagyott jeges havat feltörni. Én a friss havat szeretem lapátolni. Ezt a süteményt pedig gyorsan ki lehet keverni, és mire az egész lépcsősorról ellapátolom a havat a kapuig, pont megsül. A finom fűszerektől és a méztől igazán téli, havas, hólapátolós hangulata van, az illata pedig belengi az egész házat. Érdemes valamilyen erős zamatú mézet használni hozzá.

Időtlen idők óta terveztem már kovászos kenyér sütését, de valahogy eddig sosem álltak megfelelően a csillagok a projekt felett. Eddig!

 

Mert nemrég nálam is csengetett a postás, és Lorien szíves közreműködésével hozzám is megérkezett a franszia élesztő. Először ugyan a gépben teszteltem a csodaszert, de egyúttal nekiláttam a kovász elkészítésének is. Szorgalmasan olvastam a Szakácsok könyvének ide vonatkozó fejezetét, valamint telefonos segítséget is igénybe vettem a siker érdekében.

 Egy hét eltelte után nekiláttam megsütni első, tisztán kovásszal készülő kenyeremet. A receptet a már említett Szakácsok könyvében találtam. Az igazat megvallva tényleg nagyon kellemes állagú, nagyon finom kenyér készült ily módon, de a feladat olyan időigényesnek bizonyult, hogy mostanában nem sűrűn fog újból terítékre kerülni.

Megint egy rém eccerű süti. Vasárnap sűrű pelyhekben esett a hó, így arra gondoltam, hogy milyen jól fog esni ez a fűszeres, datolyás, igazi téli süti, amikor majd a kutyasétáltatásból hazaérek.

Mellesleg elárulná nekem valaki hozzáértő, hogy az a piszok dög miért csak akkor viselkedik jól, ha kettesben vagyunk? Ha ott az apja is, a zuram,  akkor miért nem bír visszajönni az első szóra??? Szerintem direkt éget! Pedig már megfenyegettem, hogy vagy viselkedik, vagy megy a bentlakásos kutyaiskolába! 

Hozzávalók: 115 g puha vaj, 176 g liszt, 150 g barnacukor, 2 tojás, 1 teáskanál szódabikarbóna, ½ teáskanál szerecsendió, 1 teáskanál fűszerkeverék (mondjuk mézeskalácsos), csipet só, 175 ml zsíros tej, 50 g kimagozott, apróra vágott datolya, 50 g dió darabolva. 

A tetejére: 4 evőkanál méz, 1 kisebb narancs reszelt narancshéja és leve.

Ügymenet:  mivel nagyon gyorsan elkészül, először is bekapcsoltam a sütőt, hogy 180 C fokra melegedjen és sütőpapírral kibéleltem egy 26 cm-es kapcsos formát.

Robotgéppel habosra kevertem a vajat a cukorral, majd egyenként hozzá adtam a tojásokat és hagytam, hogy a gép jó alaposan eldolgozza őket. Elegyítettem a lisztet, szódabikarbónát (sütőport), szerecsendiót, fűszerkeveréket, sót, majd fokozatosan, a tejjel felváltva a vajas krémhez adagoltam. Végül jöhet a dió és datolya is, ezeket már elég egy kanállal beleforgatni a masszába. Az előmelegített sütőben kb. 35-40 perc alatt megsült, tűpróba ajánlatos!

A szirup elkészítéséhez egy kis lábasban összeforraltam a mézet, a narancslevet és a narancshéjat, amíg kicsit besűrűsödött, ez 3-4 perc. A még forró tésztát egy húsvillával megszurkáltam és kanalanként ráöntöttem a szirupot.

Recept: Joanna Farrow, Zöldfűszerek a konyhaművészetben

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Édes utazások című sorozat a Spektrum tévén, de erről egyszer korábban már megemlékeztem. Több receptet is őrzök a műsorból, ezek közül való ez a finom és roppant ecccerűűű sütemény. Ha jól emlékszem a sztori valami olyasmi volt, hogy réges régen Hollandia fűszer nagyhatalom volt, és ezért ezt a sütit sok finom fűszerrel ízesítette a hölgy.

Hozzávalók: 200 g porcukor, 90 g liszt, 150 g olvasztott vaj, 1/2 csésze tej, 2 egész tojás, 1 tk sütőpor, 1 csipet só, 1 tk vanília kivonat, 1 tk őrölt fahéj, csipetnyi őrölt szerecsendió, őrölt szegfűbors, őrölt szegfűszeg, a tészta tetejére 1-2 marék aszalt szilva, 1-2 marék dió, 1-2 ek nádcukor.

Ügymenet: először is előmelegítettem a sütőt 190 C fokra.  A tészta hozzávalóit egy keverőtálba öntöttem, géppel (de kézzel is lehet) 1-2 perc alatt összedolgoztam, sütőpapírral bélelt 26-cm-es kapcsos formába öntöttem. A tetején elrendeztem az ízlés szerinti mennyiségű asszalt szilvát és diót, megszórtam a cukorral és betoltam a sütőbe. Kb. 35-40 perc kellett neki.

Szerintem langyosan a legfinomabb. Tálalhatjuk tejszínhabbal is, de az nálam már túlzás lenne, porcukor is csak a fotómodell szeletekre került. Nagyon gyorsan elkészül és nagyon finom és nagyon gyorsan elfogy.

Egyszerűen muszáj volt kipróbálnom Eszter vulkanikus kenyerét! Először is, mert amióta a kenyérsütőgép és én szerelembe estünk, azóta kissé elhanyagoltam a sütőben sült kenyér témát. Másodszor pedig a sajt és a kukorica mind, mind kedvenceim, így éreztem, hogy ebből csak jó sülhet ki.

Nem sokat módosítottam az eredeti recepten, csupán annyit, hogy az én „csésze szettem” 250 ml-es, illetve, hogy a kukorica és a paprika egy részét beledagasztottam a tésztába, továbbá, hogy valamivel kevesebb csípős paprikát használtam. Szeretem ugyan az erőset, de nekem bőven elég, ha egyszer csíp! Ja és most látom csak, hogy Eszter kukoricalisztet használt, én valamiért azonnal a polentának valót emeltem le a polcról, ártani nem ártott az biztos!

Mi január 3-án már meg is főztük az idei első bográcsgulyást! Egy nagyon kellemes napot tölthettünk vendéglátóinknál, egy hangulatos Hernád-parti (leendő) kajakos kempingben. Igaz most nem én voltam a projektvezető, ezúttal csak az ötlet származott tőlem (vagy legalább részben tőlem).

Havon bográcsolni tök jó, pláne ha szépen süt a nap, és némi alkohol szervezetbe juttatásával a hideg is rögtön elviselhetőbbé válik. A lényeg, hogy kedvenc marhapörköltemmel ellentétben a levest nem kell folyamatosan őrizni, így időnként be lehet húzódni a kályha mellé, sőt, lehet sétálni is a folyóparton, meg őzikéket is lehet lesni.

Folyt.köv. A szilveszter nálunk hagyományosan csendes rendezvény, nem vagyunk azok a bulizós fajták. Az utóbbi években elszaporodott robbantgatásokat meg egyenesen gyűlölöm, a kutyákra gyakorolt hatását pedig mindenki megláthatja a hozzá legközelebb eső menhelyen! 

Hiába szervez a város szabadtéri bulit, a közelébe sem merek menni. Két éve egy barom viccesnek találta, hogy pezsgősüvegben robbantsa fel a petárdáit, mindezt közvetlenül mellettünk. Szerencsére időben észrevettük és nekünk nem esett bajunk. Így hát számunkra marad a tollasbál.

Szilveszterkor általában még tartanak a karácsonyi édesség készletek, vagy jobb esetben már elfogytak, minden esetre nagyon már senki sem kívánja őket. Ezért azután szilveszterre nálunk csak sós dolgok készülnek. Az idén kipróbáltam egy újdonságot, és teljesítési segédemmel sütöttünk egy kis sós perecet is. Ez utóbbi már szerepel a blogban. Napokig friss, ropogós marad és abszolút addiktív.

Az újdonság pedig Millie tökmagos pogácsája volt. Első látásra is tetszett, ráadásul később láttam, hogy KicsiVú is kipróbálta, úgyhogy már csak a juhtúrót kellett becserkésznem hozzá.  

Egy kis kiegészítést tennék csupán a recepthez. Millie azt írta, hogy 5 óra alatt sem kelt meg túlságosan a tésztája. 

Megjegyezném, hogy ha az ember lányának nem az ő joghurtja szavatossága kérdőjelezhető meg, hanem történetesen az utolsó, fiók mélyén lapuló 11 g-os élesztőjéről derül ki, hogy némileg megfeledkezett róla, nos akkor nem árt, ha a tejszínt szépen meglangyosítja és kipróbálja, hogy beindul-e még benne az élesztő. Jelentem szerencsés esetben igen!
 
Miután a többi hozzávalóm sem közvetlenül a hűtőből került elő, az én tésztám bizony kelésnek indult! Ez a körülmény akkor válik érdekessé, amikor is az ebéd előtt bedagasztott tészta az ebéd utáni csendes pihenő leple alatt indul be sunyi módon, és ezt csak akkor vesszük észre, amikor türelmetlen pulink és teljesítési segédünk tacskója már felvette a nyakörvét a sétához. Mit volt mit tenni, a tészta ment a hűvösre a pincelejáróba. Másfél órás sétánkat követően megállapíthattam, hogy a tészta épp a duplájára kelt. Egyebekben pont úgy jártam el, mint az az eredeti receptben olvasható. A pogácsa pedig nagyon finom!!!

Most, hogy végre egy két gomb a helyére került végre a szerkesztőben, gyorsan felteszem még ezt a finomságot, hátha más is kívánna már valami sósat ebben az adventi "édességözönben".

Elöljáróban annyit, hogy nekem ízlett, a zembernek nem. Eddig úgy tudtam, hogy mind a savanyú káposztát, mind a füstölt tarját szereti, hát most már azt is tudom, hogy igen, de csak külön-külön. Egyébként tényleg finom lett, és így a karácsony előtti édesség dömpingben egy üdítő sós csemege volt. Az eredeti recepten nem sokat módosítottam, épp csak a káposzta megpárolásához használtam egy kanál "libazsír fűszert", továbbá az előírt őrölt bors és kömény helyett Jamie Oliver füstös chilis fűszerkeverékéből (a Télapó szponzorálásával) csavarintottam bele egy keveset. 

Továbbra is folyik az adventi kalácsprojekt, most egy reform diós kalács került terítékre. Az eredeti receptben 100 % teljes kiőrlésű liszt szerepelt (fele sima búza, fele tönköly), de én nem voltam ilyen bátor, féltem, hogy esetleg így nem kell meg eléggé, vagy esetleg nem aratna osztatlan sikert fogyasztói körökben, úgyhogy csak fele arányban használtam teljes őrlésű lisztet.

Nem, nálam nincs karácsonyi hangulat!!! Bármekkora karácsonyi láz is tomboljon a gasztroblog szférában, nálam nincs karácsonyi hangulat!!! Mindössze adventi hangulat van. Vagy mikulásos. De semmiképp sem karácsonyi.

Az úgy volt, hogy mikor vagy két hete takarítottam, a kezembe akadt az alant megtekinthető Mikis bögre. Ez eddig nem volt tudomásom e bögre létezéséről, de amint megláttam a tálalószekrény mélyén, tudtam, hogy nekem ebből kell innom ezután a forralt borocskámat. Mert ebben a didergető hidegben semmi sem melegíti fel jobban a fázós lábujjaimat, mint egy bögre fűszeres forralt bor.

És hogy hogyan kerül képbe itt a kalács? Tavaly azt találtam ki, hogy advent minden vasárnapjára sütök egy kalácsot. Készült is egy mogyorós, aztán egy mákos, de ahogy közeledett az ünnep, elsodortak az események és végül az utolsó kettő elmaradt. Most, hogy vasárnap olyan nagyon csúnya, ködös, szottyos hideg volt, és a lábujjaim annyira átfagytak kutya sétáltatás közben, eszembe jutott ez a kalácsos dolog, meg hogy amúgyis mindjárt itt az advent, és érzetem, hogy kalácsot kell sütnöm.

Hozzávalók a kelt tésztához: 350 g liszt, 20 g élesztő, 125 ml langyos tej, 50 g olvasztott vaj, 40 g cukor, csipet só, 1 tojás + még 1 a bekenéshez.

Hozzávalók a mandulás töltelékhez: 200g hámozott, darált mandula, 75 ml víz, 75 g cukor, reszelt narancshéj.

Ügymenet: az élesztőt belemorzsoltam a langyos tejbe, adtam hozzá egy csipet cukrot és langyos helyre tettem dolgozni. Amíg az élesztő beindult, addig a dagasztógép táljába szitáltam a lisztet, beleszórtam a cukrot, a csipet sót, beleütöttem a tojást. A már láthatóan beindult kovásszal és az olvasztott vajat is beleöntöttem, bekapcsoltam és hagytam, hogy a gép elvégezze a munka oroszlánrészét. Lefedve, langyos helyen kb. 1 órát pihentettem, amíg a tészta kb. a duplájára kelt. 

A töltelékez a vizet és a cukrot együtt felforraltam, ráöntöttem a mandulára, hozzáadtam a reszelt narancshéjat és jó alaposan elkevertem és hagytam kihűlni.

Amikor megkelt a tészta lisztezett tálra borítottam, finoman átdolgoztam és téglalap alakúra nyújtottam. A téglalap közepére igazgattam a tölteléket, majd a tészta szélét a töltelék két oldalán 2 cm-enként rézsútosan bevagdostam egy pizza szeletelő készségemmel. A tésztacsíkokat egymásra hajtogattam. Felül kezdve, felváltva egyet jobbról, egyet balról hajtottam a töltelékre, a végét pedig összenyomtam, hogy nehogy meglóghasson belőle a töltelék. Sütőpapírral bélelt tepsire ügyeskedtem, majd lekentem egy felvert tojással és még kb. 20-25 percig langyos helyen kelesztettem. 190 C fokos sütőben 35 perc alatt sült meg.

Belátom, hogy ezt a hajtogatási technikát még tökéletesítenem kell.
 

A tészta receptje A világ 100 legjobb receptje - Sütemények című könyvből való, a töltelék pedig anyukám verhetetlen bájgli töltelék receptje. 

Ez a történet egy darabig több szálon futott, mint egy krimiben. Először is az én gazdám megszállott teafüggő, így aztán időnként valami teával kapcsolatos dolgot szokott találni a karácsonyfa alatt, mondjuk ezt a könyvet. Ebben a könyvben a csodás fotók és az érdekes történetek mellett egész meglepő receptek is találhatóak. Számomra a teával fűszerezett húsételek kicsit furán hangzanak, de azért vannak süti és természetesen ital receptek is. 

Benne van ez a mostani recept is, amihez egy jó ideig "csak" a sütőforma és a matcha tea hiányzott.

Aztán van egy másik szál, Lila Füge blogja, ahol tavaly pont ilyenkor tűnt fel egy matcha teával készült süti recept. Nos itt nálunk ezt a teát lehetetlenség beszerezni, de ahogy azt Lila Füge megírta, az 1000 Tea teázóban szokott lenni. Tekintve, hogy viszonylag ritkán járok Pesten, és többnyire a melók után már nincs lehetőségem vásárolni, ez nehéz ügynek látszott, de ha süteményről van szó, én nem ismerek akadályt, hosszas kalandok után megszereztem a teát. Ki is lett próbálva a süti, de a megmaradt tea azóta egy jól záródó fém dobozkában várta a sorsát.

És hogy tovább bonyolítsam a történetet, a múlt héten találtam a szemetes mellett (újságok a kuka mellett várják, hogy a szelektív gyűjtőbe kerüljenek) egy Cora katalógust, ami arról tájékoztatott, hogy épp dúlnak a francia hetek (november 3-23), és ha sietek, szerencsés esetben még kaphatok medeleine sütő tepsit.

Az már tényleg csak a véletlen műve, hogy épp aktuális is a dolog, de tekintve, hogy Proust és a madeleine kapcsolata nem lenne túl eredeti ötlet egy VKF-re, nem is halogattam a dolgot, gyorsan kipróbáltam az új tepsimet és a teás süti receptet.

Hozzávalók: 100 g liszt, 100 g vaj, 125 g porcukor, 2 tojás, 1 csapott kávéskanál mactha tea, ½ kávéskanál szárított élesztő.

Ügymenet: a mikróban alacsony fokozaton megolvasztottam a vajat, majd félretettem hűlni. Egy tálba szitáltam a lisztet, a teát és az élesztőt. Az egészet jól összekevertem. Egy másik tálban a tojásokat fehéredésig kevertem a cukorral. Amikor már jó habos volt a tojás, és a térfogata láthatóan megnőtt, akkor apránként felváltva hozzádolgoztam a lisztes keveréket és az olvasztott vajat. Ekkor arra jutottam, hogy nem erősségem a kanalazgatás, úgyhogy az egész masszát egy nyomózsákba töltöttem, így gyorsan, egyszerűen és főleg tisztán tudtam a tésztát a tepsi mélyedéseibe juttatni. 190 C fokra előmelegített sütőben 15 percig sütöttem. Lehetséges, hogy ha előbb kiveszem, akkor zöldebb maradt volna, minden esetre 24 db nagyon finom sütemény lett a végeredmény

Nem is tudom hogyan mondjam, de ez a recept nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Azért beírom, mert hátha másnak meg pont bejön. A helyzet az, hogy a recept a Szakácsok könyvéből való, és maga a Möszöjö jegyzi, nyilván ezért vártam tőle sokat. Az is lehet persze, hogy az igazi briós ilyen, csak nekem a briós azt a gyermekkori, csiga alakú, cukorral meghintett dologot jelenti. Persze sejthettem volna, hogy attól a 25 g cukortól nem lesz ez édes, de hát hol jövök én ahhoz, hogy a Möszöjövel vitába szálljak? (Egyébként mások nem panaszkodtak, vagy legalábbis nem mertek).

Nem is tudom hogyan mondjam, de ez a recept nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Azért beírom, mert hátha másnak meg pont bejön. A helyzet az, hogy a recept a Szakácsok könyvéből való, és maga a Möszöjö jegyzi, nyilván ezért vártam tőle sokat. Az is lehet persze, hogy az igazi briós ilyen, csak nekem a briós azt a gyermekkori, csiga alakú, cukorral meghintett dologot jelenti. Persze sejthettem volna, hogy attól a 25 g cukortól nem lesz ez édes, de hát hol jövök én ahhoz, hogy a Möszöjövel vitába szálljak? (Egyébként mások nem panaszkodtak, vagy legalábbis nem mertek)

A Nanterre-i brióshoz a könyvben szereplő brióstésztából  1/4 adagra van szükség, meg egy 18 cm-es dobozformára. Nos nekem csak 25 cm-es van, meg gyébként sem látok hozzá negyed adagnyi tésztákhoz, úgyhogy fél adagot dagasztottam. Kb. a 2/3 része került a szögletes sütőformába, a maradékból pedig apró  golyókat formáltam és a papírkosárkával bélelt muffintepsiben  sütöttem meg őket. Mazsola elvileg csak az apró briósba kellett volna, de én szeretem a mazsolát, így az egész tésztába tettem.

Hozzávalók: 250 g liszt, 1/2 csomag szárított élesztő, 25 g porcukor, 3 nagy tojás, 1 csapott tk só, 200 g szobahőmérsékletű vaj. A lekenéshez még  1 tojás.

Ügymenet: a lisztet, az élesztőt és a cukrot a robotgép táljába szitáltam, majd hozzáadtam 2 tojást. Elindítottam a dagasztást és amikor már elkezdett összeállni, hozzáadtam a megmaradt tojást is. Amint a tészta elvált az edény falától, hozzáadtam a vajat és a sót. Addig járattam a gépet, míg a tészta ismét elvált az edénytől. Kikapcsoltam a gépet, és kézzel még igazgattam egy kicsit. Kevés lisztet szórtam a kelesztőtál aljába, beletettem a tésztát és szobahőmérsékleten a duplájára kelesztettem. (ez kb. 2 óra) A megkelt tésztát lisztezett munkalapra borítottam, kézzel ismét átdolgoztam, majd ismét a kelesztőtálba került, és ment a hűtőbe másfél órára.

Az újból megkelt tésztát átdolgoztam és kétfelé osztottam 1/3-2/3 részre osztottam. A nagyobb részből 5 kis hengert formáztam és a kibélelt dobozformába tettem. Ollóval keresztben bevágtam minden darabot.

A kisebb részből 10 golyócskát formáztam, ezek a muffintepsibe kerültek.

Langyos helyen addig pihentettem a formákat, amíg a tészta ismét a kétszeresére kelt.  Enyhén felvertem a tojást és ecsettel bekentem a briósok tetejét. e

Előmelegített, 180 C fokos sütőben sütöttem, a kicsiket 20, a nagyot 25 percig. Az én sütőm elég széles, így egyszerre befért mind a két forma.

Vajjal és lekvárral ettük.

Ezt a receptet Jamie Oliver vidéki konyhás sorozatából jegyzeteltem le. Eddig mind közül ez tetszett nekem a legjobban, alig várom, hogy az ebből a sorozatból készült könyve is megjelenjen magyar nyelven. Addig is maradnak az ismétlések a Spektrumon és a szorgos jegyzetelés.

Hozzávalók 12 db-hoz: 200 g megsült, pürésített sütőtök, 200 g barnacukor, 2 tojás, csipet só, 150 g liszt, 1 cs sütőpor, fahéj, fél marék durvára aprított dió*, 85 ml olaj.

Ügymenet: a szokásos módon a folyékony hozzávalókat eldolgoztam az egyik tálban, a szárazakat össztekevertem egy másik tálban, majd a két tál tartalmát villámgyorsan összekavartam. Már mehetett is a papírkapszlival bélelt muffintepsibe. 190 C fokra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt sül meg.

*mivel a gyömbér és a sütőtök szerintem elég jól összeillő páros, ezúttal dió helyett apró darabokra vágott kandírozott gyömbért tettem bele.

Azt hiszem sikerült darázsfészekbe nyúlnom szombat délután. A lehető legpocsékabb őszi időjárás közepette úgy éreztem, hogy sürgősen vigasztaló kelt tésztára van szükségem. Rövid fejtörés után el is döntöttem, hogy darázsfészek lesz vanília sodóval. Az egyetlen szerencsém ezen a borzalmas napon az volt, hogy a római cseréptálam ősrégi receptes füzete alapján dolgoztam, és a tál megmentette, amit menthető volt az áramszünet közepette. Sajnos a tészta némileg túlkelt, így nem sikerült elérnem azt az állagot, amire vágytam, de legalább nem a kukában végezte az egész a majd 40 perc áramszünet következtében.

Hozzávalók a tésztához: 500 g liszt, 30 g friss élesztő, kb. 2-2,5 dl langyos tej, 2 ek nádcukor, csipet só, 3 tojássárgája, továbbá vaj a tál kikenéséhez.

Hozzávalók a töltelékhez: 100 g vaj, 100 g cukor, 150 g darált dió, 50 g mazsola, 2 dl tej.

Ügymenet: a robotgép táljába szitáltam a lisztet. A közepében kialakított mélyedésbe morzsoltam az élesztőt, rászórtam egy kevés cukrot, ráöntöttem egy kevés langyos tejet és letakarva kb. 15 percig pihentettem, amíg az élesztő kissé felfutott. Ezután hozzá adtam a maradék cukrot, tojássárgáját, sót és annyi tejet, hogy ne legyen túl lágy a tészta. A gép 7-8 perc alatt elvégezte helyettem a piszkos munkát, de azért még kézzel is igazítottam rajta egy kicsit. Letakartam, majd kb. egy órát pihentettem, amíg a duplájára nem kelt.

Közben a töltelékhez picit megpirítottam a diót és ledaráltam. A vajat habosra kevertem a cukorral, majd hozzá adtam a diót és a mazsolát is, sőt bevallom, én egy evőkanál rumot is locsoltam bele. A megkelt tésztát finoman átgyúrtam, majd négyfelé vágtam. A darabokat kb. 10x30 cm-es téglalappá nyújtottam, mindegyik darabra rákentem a töltelék ¼-1/4 részét, feltekercseltem, majd éles késsel kb. 3 centis szeletekre vágtam. A kis tekercseket leraktam a kivajazott tálba, ráöntöttem a langyos tejet, lefedtem az edényt és betettem a sütőbe. A római cseréptálnak (Römertopf) a sütőt nem kell előmelegíteni (viszont a tálat sütés előtt 15 percig hideg vízben kell áztatni!) így hideg sütőbe toltam be az edényt és az előírásnak megfelelően 1 órára állítottam be a műszert. A valós sütési időt számolja ki a T. Áramszolgáltató!!! Én az utolsó 10 percben levettem a tál tetejét, hogy kapjon egy kis színt a sütemény teteje.

Úgy gondoltam, hogy mielőtt még ideérnének Cserke lefogyni való kilói, még gyorsan kirúgok a hámból! Valamiért napok óta valami grillázsosra vágytam. Rémlik, hogy valamelyik főzős műsorban láttam, vagy inkább csak hallottam a grillázst, de nem emlékszem igazán, még arra sem, hogy mi készült belőle. Valószínűleg háttértévézést folytattam (takarítás közben be szoktam kapcsolni) és csak a grillázs szó fészkelte be magát az agyamba, de ez elől aztán már nem volt menekvés. Szombat reggel még kellemesen langyosan találtam a cserépkályhát, így rögtön tudtam, hogy itt bizony kelt tészta lesz! Az hogy csiga, innentől már nem volt kérdés.

Így jár az, aki májusban elkéri a receptet, jól elraktározza, egész nyáron rá sem hederít, aztán amint lehűl az idő és rátör a vágy, rohan megvenni a kekszet meg a csokit meg a rumot hozzá, aztán sehol sem találja a receptet. Nem baj, kértem telefonos segítséget, és szétnéztem a neten is, úgyhogy megvan! Nem tudom dívik-e még a retro hullám, de ez a süti nekem nagyon ízlik. Sőt, a párom szerint jobb, mint az eredeti. Igazság szerint gyermekkoromban nem a sportszelet volt a kedvenc csokim, én a kapucínerért voltam odáig, de lehet, hogy csak azért, mert a gyári nem volt olyan jó, mint ez!

Hozzávalók: 25 dkg vaj, 25 dkg porcukor***, 2 dl tej, 5 ek kakó, 0,5-1 dl rum (ízlés szerint), 1 csipet só, 50 dkg darált háztartási keksz*, 20 dkg étcsokoládé, 5 dkg vaj.

Ügymenet: gőz fölött** megolvasztottam a vajat, hozzáadtam a cukrot, kakaót, tejet, só és jól ekevertem. Levettem a tálat a gőzről, beleöntöttem a rumot, hozzáadtam a kekszet és alaposan összedolgoztam a masszát.

Egy kb. 20x30-as tepsit kibéleltem folpack fóliával, úgy, hogy a kilógó fóliával utána be is tudjam majd takarni a tepsit. A kekszes masszát egyenletesen belesimítottam a tepsibe. A projekt legidőigényesebb része, hogy simára egyengettem a massza tetejét. Erre a célra leginkább egy puha szilikonos sütőlapát vált be. A lelógó fólia darabokkal betakartam a tepsit, és bedugtam a hűtőbe. (Ezután lezuhanyoztam, hajat mostam..stb.)

A tetejére való csokit szintén gőz fölött olvasztottam meg az 5 dkg vajjal, és ezt a kekszes máz tetejére simítottam. Az éjszaka leple alatt jól megdermett az egész. Szeletelés előtt érdemes fél órával korábban kivenni a hűtőből, és akkor nem törik össze a csoki a tetején.

*Létezik gyárilag darált háztartási keksz, érdemes eleve ilyet beszerezni! ;)

**Egy nagyobb fazékban vizet forralunk, majd egy pontosan a fazékra illeszkedő tálat helyezünk rá, úgy hogy a tál ne érjen bele a vízbe, csak a gőz melegítse.

*** Szerintem a fele is bőségesen elég!

A receptért örök hála és köszönet a legtutibb titkárnőnek!

Avagy hogyan buktam el a kitartás, önmérséklet, önmegtartóztatás és önuralom rögös útvesztőjében? Pedig már olyan magabiztos voltam! Már majdnem 4 kiló lement, és én vidáman mormoltam kedvenc mondásomat, miszerint is: „ellenállok, hős leszek"!

Könnyedén vettem mind a csokitortás, mind az őszibaracktortás akadályt, és épp csak egy-egy szeletkét ettem belőlük, azt is csak minőségellenőrzés végett! És akkor úgy döntöttem, mit nekem fahéjas csiga, egyet bekapok, aztán futok egy kört a kutyával.

Nos be kellett látnom, hogy Nigella nem viccel. A fahéjas csiga már a sütőben is csodás illatokat küldött felém, pedig igyekeztem elbújni előle a tetőtérben. Aztán amikor előkerültek a sütőből, sajnos csúfosan elbuktam. Ráadásul estére zivatar jött, én meg a kutyával ellentétben nem különösebben rajongom az esőben futkosásért, így aztán a hétfő reggeli mérlegelésnél sajnos nem ujjonghattam az eredmény láttán.

 Pedig kicsit könnyítettem is a recepten, mind a tésztába, mind a töltelékbe kevesebb cukrot tettem. Továbbá megjegyezném, hogy nem kívánok vitába szállni a Házi Istennővel, de 60 dkg liszthez szerintem teljesen felesleges 3 csomag (21g) szárított élesztő! Inkább több türelem kell, hogy a tészta szépen megkeljen.

Hozzávalók a tésztához: 600 g liszt, 100 g cukor (nálam 70 g), ½ tk só, 7 g porélesztő, 100 g vaj, 2 tojás, 4 dl tej.

Hozzávalók a töltelékhez: 150 g vaj, 150g cukor (nálam 100 g), 1 és fél tk fahéj, 1 tojás felverve a bekenéshez.

Ügymenet: a tészta hozzávalóit behelyeztem a gépbe (ezúttal a kenyérsütőbe) és elindítottam a dagasztás+kelesztés programot. Addig is a töltelékhez szükséges  szobahőmérsékletű vajat kikevertem a cukorral és a fahéjjal, csak úgy egy villával.  Amint a gép jelzett, hogy a mű elkészült, lisztezett deszkára borítottam a tésztát. Kicsit lágy és ragad, úgyhogy jó bőven kell lisztezni! Kicsit átgyúrtam a tésztát, majd kinyújtottam és rákentem a tölteléket. A hosszabbik oldal mentén feltekertem és 2 cm széles szeletekre vágtam. Sütőpapírral bélelt tepsibe rendezgettem a csigákat, a tetjüket megkentem a felvert tojással. Még fél órát hagytam langyos helyen pihenni a tepsit, majd az előmelegített 180 C fokos sütőben 20-25 perc alatt megsütöttem.

A teljes igazsághoz tartozik, hogy Nigella szerint a tészta egyharmad részét akkorára kell nyújtani, mint a tepsi és a tepsi aljára kell helyezni, hogy a csigákból ne folyjék ki a töltelék. A maradék kétharmad rész tésztából készülnek a csigák. Én ezt most kihagytam, és nem éreztem, hogy gond lett volna, de legközelebb (mert az lesz!) majd úgy is kipróbálom.

A süti finomságáról csak annyit, hogy életem értelme - aki egyébként közismert fahéjgyűlölő - is elégedetten hümmögve tüntette el reggelire őket.

Azt most már tudom, hogy mitől gömbölyödik ilyen szépen Nigella feneke, de be kell látnom, hogy nekem ez a méret korántsem állna ilyen jó, úgyhogy a házi istennős remekmű egy időre visszakerül a legfelső polcra, mint különösen veszélyes olvasmány!

A Nova szakácskönyvek Édességek című kötete alapján Tökéletlennek ajánlva

Hétvégén a köz felkiáltott, hogy már három hete nincs egy rendes süti (ezek szerint a múltheti vajaskeksz ismétlés nem volt rendes süti), és kéne már valami csokis.

Annak idején amikor először láttam a Spektrum tévében ezt a kócos, laza, angol srácot, még semmit sem tudtam róla. A nélkül varázsolt el a stílusa, hogy bármit tudtam volna „média sztárszakács" mivoltáról. Hiába főzött sok olyan ételt is, amit én nem szeretek, mégis hétről hétre ott találtam magam a képernyő előtt és figyeltem miképp kever, kavar és szánkázik a csigalépcső korlátján. Aztán hozzánk is begyűrűztek a hírek, magyarul is megjelentek a könyvei, és az első sorozatok dvd-n is feltűntek a boltok polcain. Az egyik ilyen dvd-n található egy epizód, amelyben az akkor még „pucér szakács" a barátnőjét igyekszik kiengesztelni egy pazar vacsorával, többek között egy csokitortával. Azóta meglehetősen sok víz lefolyt már a Temzén - Jamie feleségül vette kedvesét.......- így biztosra vehető, hogy a torta anno jól sikerült.

Csakhogy akkoriban Jamie még tényleg nagyon laza volt és a torta alapjához szükséges omlós tésztát fagyasztva vette. Kijegyzeteltem hát a töltelék hozzávalóit a dvd-ről, majd a tészta ügyében kénytelen voltam a Möszjőhöz fordulni.

Kivajaztam a gyümölcstorta formát (sajnos nincs olyan helyes tortakarikám, mint a Möszjönek). Lisztezett deszkán kinyújtottam a tésztát és kibéleltem vele formát. Megszúrkáltam villával, sütőpapírt helyeztem rá és rászórtam néhány szem babot, hogy az elősütés ideje alatt nem púposodjon fel (ezt hívják vakon sütésnek). Betoltam az előmelegített (200 C) sütőbe kb. 15 percre. Addig előkészítettem a tölteléket.

 A csokoládés krémhez gőz fölött összemelegítettem a csokoládét, a vajat, a kakaót és a sót. Amíg ezek olvadoztak, addig egy másik tálban kissé felvertem a tojásokat a cukorral, a tejföllel és a mézzel. Amikor a csoki teljesen felolvadt, hozzáadtam a tojásos masszához, és jól eldolgoztam. Beleöntöttem a tortaformába és betoltam a sütőbe (170 C) 40 percre.

És ha már Möszjő, akkor gyorsan kipróbáltam a Millie által közkinccsé tett Pierre Hermé keksz receptet is.

Nekem nagyon ízlett, bár azt hiszem, az intenzívebb kakós íz érdekében legközelebb több kakaót fogok használni.

Majdnem megint sikerült lemaradnom a VKF-ről, pedig ennek a fordulónak a kiírása nagyon-nagyon tetszett! Évekig vágytam egy olyan igazi, fedeles piknikes kosárra, amilyet Maci Laci és Bubu medve szokott elcsenni a Jellystone parkban. Aztán egyszer a véletlen az utamba sodort egy ilyen helyes darabot. Sajnos azonban eddig még nem sikerült olyan igazi, kockás plédes pikniket rendeznem, és nem jött ez össze most sem.

A múlt hét időjárása nem igazán kedvezett a szabadtéri programoknak, ráadásul a tervezett városi piknik helyszínét kisajátította az Operafesztivál. Azt terveztem ugyanis, hogy a város közepén található Szinva teraszon látom vendégül néhány szintén a belvárosban dolgozó barátnémat ebédidőben. Sebaj, ezt még biztosan bepótoljuk!!! A szigorú kiírásoknak megfelelő recept felkutatása sem volt könnyű feladat, hiszen Gourmandula azt kérte, hogy a kosár tartalma bírjon ki legalább 4-5 órát romlás nélkül. Jó néhány könyvet végig lapozgattam eredménytelenül, amikor is teljesen véletlenül, egész mást keresve megláttam ezt receptet, melynél megjegyzésként ott szerepelt: „kirándulásra, piknikre tökéletes fogás”!

Hozzávalók a molnárkákhoz: 140 ml sovány tej, 225 g fehér kenyérliszt, ½ teáskanál só, ½ teáskanál cukor, 1 evőkanál vaj, 1 teáskanál szárított élesztő. A hozzávalókat a fenti sorrendben betöltöttem a kenyérsütő gépbe, majd elindítottam a dagasztás-kelesztés programot. Amíg a gép dolgozott elkészítettem a tölteléket.

Hozzávalók a töltelékhez: 2 evőkanál olaj, 5 cm gyömbérgyökér, 2 evőkanál szójaszósz, 1 evőkanál méz, 225 g csirkemellfilé, 3 újhagyma, kis marék friss koriander.

Továbbá 1 tojás sárgája kikeverve 1 evőkanál vízzel a kenéshez, valamint szezámmag a szóráshoz.

Egy tálban összekevertem a páchoz valókat, 1 evőkanál olajat, a szójaszósz, a lereszelt gyömbért és a szójaszósz. A csíkokra vágott szárnyast beleforgattam a pácba, majd félretettem pihenni 30 percre. A megmaradt 1 evőkanál olajat felforrósítottam egy serpenyőben, majd beletettem a húst. Pár percig pirítgattam, a végén pedig hozzáadtam a karikára vágott újhagymát és a felaprított koriandert és még egy percig sütögettem őket. Mire a tészta elkészült a töltelék is kihűlt. A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítottam, kicsit átdolgoztam, azután nyolc egyforma darabra vágtam. Minden darabból kb. 10-12 cm átmérőjű korongot nyújtottam. Mindegyik közepére tettem egy kanállal a töltelékből, majd körben bekentem a tojásos keverccsel, félbehajtottam, majd a széleket összenyomkodtam. Úgy próbáltam őket a papírral bélelt sütőlapra ügyeskedni, hogy az illesztés kerüljön alulra. Langyos helyen még fél órát pihentettem őket, azután mindegyiket bekentem a maradék tojással és megszórtam a tetejüket szezámmaggal. 200 C fokra előmelegített sütőben 25 percig sütöttem.
 
Recept: Jennie Shapter, Szakácskönyv kenyérsütő gépekhez

 Természetesen édességet is illik vinni egy piknikre. Tekintve, hogy épp dúl a cseresznye szezon, kézenfekvő volt kipróbálni ezt a cseresznyés koszorú receptet, amit egy e havi receptes újságban találtam. Pofon egyszerű egyensúly tészta cseresznyével.

Hozzávalók: 500 g cseresznye kimagozva, 4 egész tojás, valamint a súlyuknak megfelelő mennyiségű vaj, cukor és liszt, ½ tasak sütőpor, csipet só. Lemértem a tojások súlyát, majd kimértem ugyanannyi vajat, cukrot és lisztet.  Szétválasztottam a tojásokat. A vajat habosra kevertem a cukorra, egyesével hozzá kevertem a tojások sárgáját, majd a sütőporral elkevert lisztet. Egy másik tálban kemény habbá vertem a tojásfehérjéket a sóval, majd a habot nagyon óvatosan beleforgattam a tésztába. Legvégül belekevertem a cseresznyét is. Vajazott, lisztezett, csatos koszorúformába töltöttem, és 180 C fokra előmelegített sütőben kb. 45 perc alatt sült meg.

Recept: Fakanál, 2008/6.

Az volt a kívánság, hogy teához való kekszet süssek, de olyat, amiben nincs ízesítő, nehogy elnyomja a tea ízét. Mert ugye rendes, magára valamit is adó teaivó nem iszik ám akármit, főleg nem iszik filteres teát, mert, mint az köztudomású, a filterbe azt töltik, amit a hajópadlóról felsepernek :D. Rendes, magára valamit is adó teaivó szaküzletben szerzi be a válogatott kannájába valót. Ezért aztán az volt a kívánság, hogy legyen keksz, de ne legyen benne csokoládé, kakaó meg miegyéb.

 

Hozzávalók: 150 g finomliszt, 100 g enyhén sós vaj (ennek hiányában 100 g vaj és egy nagy csipet só), 50 g barnacukor, nádcukor a tetejére.

Ügymenet: a vajat elmorzsoltam a liszttel, hozzáadtam a cukrot és gyors mozdulatokkal összegyúrtam. Bár a recept nem írta, hogy pihentetni kellene, de egy kávézásnyi időre azért betettem a hűtőbe. Bekapcsoltam a sütőt 170 C fokra és kibéleltem egy sütőlapot sütőpapírral. Elővettem a tésztát, és egy lisztezett deszkán 18 centiméteres körré lapogattam (egy kistányér segítségével szabályos kört lehet szabni), majd a sütőlapra ügyeskedtem a sodrófa segítségével.  Az ujjaimmal kifodroztam a szélét. Késsel bejelöltem nyolc cikket, de óvatosan, nem szabad teljesen átvágni a tésztát. Villával megszurkáltam a tetejét, majd rászórtam a nádcukrot. Betoltam a sütőbe és kb. 30-35 percig sütöttem, amíg épp csak halvány színe lett. A jelölés mentén még melegen cikkekre vágtam.

Jobban megnézve a receptet a tetejére való cukrot csak a sütés után kellett volna rászórni, de a recept végét nem jegyeztem meg rendesen. Viszont nagyon bejött a dolog! Ajánlatos mindjárt dupla adagot sütni!

A képen látható teáskannában „fűszertea” volt, amit citromfűből, citrom illatú kakukkfűből, mentából és szederhajtásból főztem. Mesésen finom!!!